Darkness: A nankingi "mészárlás"

1937 december 13-án a japán hadsereg elfoglalta a kínai fővárost, Nanking-ot. Ebben az időben Japán és Kína hadban állt egymással. Sok-sok hazugság látott napvilágot az ezt követő eseményekről. Kínai dokumentumok azt állítják, hogy 6 hét leforgása alatt 300 ezer nankingi polgár gyilkoltak le a japán megszállók, és sok ember tulajdonát, jogait és szüzességét vették el kegyetlen formában. A II.Világháború lezárta után a közvélemény ezt a képet fogadta el az eseményről, köszönhető ez Iris Chang, a nankingi mészárlásról szóló könyvének.

DE

Van egy fontos tény, amit nem vettek figyelembe: 1937 december 13-án Nanking lakossága 200 ezer fő. A világháború utáni tokiói háborús bűnök bírósága előtt a kínaiak azt állították, hogy Nanking lakossága 6-700 ezer között volt. Találtam egy oldalt ami okosan körüljárja e témát és felderíti, kideríti az igazságot. Mert nyilvánvaló, hogy valamelyik fél hazudik. De kik állítanak valótlant? Japán avagy Kína?

1937 őszén, amikor a japánok előre nyomultak Nanking felé, a lakosság elhagyta a várost. Így az egykoron milliós város lakossága 200ezer főre zsugorodott. A városban ekkor nagyszámú nyugati ember élt, akiket a kínaiak és a japánok 3. csoportnak tekintették, joguk az életre és a tulajdonuk támadhatatlan volt. Ezek a nyugatiak megszervezték a biztonsági zónát, hogy a városban maradt nankingi lakosok oda költözzenek ahol ők éltek, vagyis a semleges biztonsági területre, amit a két ország hadserege elismertek és nem támadtak.

Ez a biztonsági zóna a város közepén volt. Nanking őrnagya Ma Chao-chun elhagyta a várost december 3-án. Mielőtt lelépett elrendelte, hogy a város polgárai vonuljanak a biztonsági zónába. Létrejött egy bizottság melynek elnöke egy német, John Rabe lett. A közigazgatás minden feladatát átruházta a biztonsági zóna bizottságára. Ma Chao-chun nagy lelkűen ott hagyott 450 rendőrt, 100 ezer kínai dollárt, 3000 tonna rizst és 1000 tonna búzát. Johna Rabe lett a város félhivatalos polgármestere, aki védte a várost és lakóit.

A japánok érkezése előtt Rabe táviratot küldött Hitlernek: :

"Nanking vezetőjének képviseletében a helyi nemzetközi bizottság elnöke alázatosan kéri a vezért, hogy lépjen kapcsolatba a japáni vezetéssel, hogy a polgári személyek részére létesítsenek semleges zónát, mert a Nankingban küszöbön álló csaták veszélyeztetik 200 ezer ember életét. "

November 18-án Rabe naplójába ezt írta:

"Wo Kopang rendőrkapitány ismételten azt nyilatkozta, hogy 200 ezer kínai él még a városban."

December 10.:

"Türelmetlenül várjuk a választ táviratainkra a japán hatóságoktól és Csang-Kaj-Sektől. a város sorsa és 200 ezer ember élete forog kockán."

December 17-én, négy nappal Nanking eleste után, Rabe levelet ad át a japánoknak, amiben kéri őket, hogy állítsák helyre a rendet, hogy 200 ezer kínai ember megmeneküljön az éhhaláltól. Ez a levél átadás akkor történik, amikor Iris Chang azt állítja:

"japánok a város minden részén polgári lakosokat gyilkolnak le"

és

"utcákon, fasorokban és csatornákban az elesett városban vérfolyók folynak, ezek legtöbbje olyan emberek vére, akik éppen csak élnek és nincs erejük elmenekülni."

Rabe naplójában január 17-től azt írja, hogy a lakosság száma 250 ezer fő. Ha lett volna tömeggyilkosság, mint ahogy azt állítják a kínaiak, akkor a népességnek csökkennie kéne, nem pedig növekednie. Rabe naplóbejegyzéseiből és állításaiból következtethetően nem öltek meg 300 ezer embert, de még 30, 40 vagy 10 ezret sem. A biztonsági zóna összesen 52(!) halálos eset miatt tiltakozott a japánoknál.

1938 márciusában, Lewis Smythe szociológiaprofesszor kutatást végzett a károk felmérésére. Ebben segítségére volt rengeteg diák. Ezt a kutató munkát a tudósok hitelesnek tartják. A prof. szerint a lakosság száma '38 márciusában 220 ezer fő. Iris Chang a könyvében állítja, hogy Nanking lakossága 600 ezer fő, a lemészároltaké pedig 380 ezer.

És mi van a holttestekkel?

Ez volt a következő probléma. 380ezer holttestet nem lehet csak úgy nyomtalanul eltüntetni. Iris Chang a tokiói háborús bűnösök perekor az egyik temetkezési csoport jegyzeteit idézi, ami szerint ők több, mint 100 ezer testet temettek el. Ez a csoport (Tsun-shan-tang) abban az időben nem sokat foglalkozott temetésekkel. A temetkezési jegyzeteik a per során senki sem olvasta.

Egy másik ellentmondás

Amikor a Japán hadsereg elérte Nankingot, a város teljes elhagyatott volt, kivéve persze a biztonsági zónát, ami tömve volt emberekkel. A város melyik részén lakott 600ezer ember a megszállás alatt? És melyik részen öltek meg 380ezret? Sok a kérdés nem?

Néhány tény:

1. December elsején a küszöbön álló japán támadás előtt Ma őrnagy elrendelte, hogy minden nankingi polgár vonuljon át a biztonsági zónába.

2. December 8.-án Tang Sheng-chih tábornok, a Nankingot védő kínai hadsereg parancsnoka elrendelte, hogy minden nem harcoló nankingi polgár menjen a biztonsági zónába.

3. Ugyanazon a napon a Tokyo Asahi újság jelentette, hogy Nanking veszélyeztetett zónáinak lakosai a biztonsági zónába mentek, és ez nagy zavarokat idézett elő.

4. A Manchester Guardian riportere, H.J. Timperley azt írta "mit jelent a háború" c. könyvében, hogy Nanking gyakorlatilag a világosan elkülönített emberekkel tele biztonsági zónából és a valójában senki földjéből állt.

5. A biztonsági bizottság azt írta a japán követségnek december 17-én, hogy "13-án, mikor csapataik a városba értek, majdnem a teljes polgári lakosságot a zónába gyűjtöttük össze, azaz a "biztonsági zónában"

6. A japán katonák vallomásai és naplóik kivétel nélkül arról számolnak be, hogy a város csöndes és üres volt, kivéve a biztonsági zóna. Nankin Senshi, vagy "a nankingi hadijelentések", melyeket a Kaikosha kiadó adott ki, valamint a Shikumareta Nankin Daigyakusatsu, azaz a "Nankingi tömeggyilkossági történet létrehozása" Mitsuru Oi-tól, beszámolnak róla, hogy a japán katonák milyen feszültek voltak, mikor a különféle kapukon beléptek Nankingba, mivel nagy leszámolással vagy utcai harcokkal számoltak. Azonban egy csendes városba érkeztek. Volt ugyan pár kínai katona, de ezek nem akartak harcolni, és nem repültek lövedékek a város utcáin. Egyetlen polgárt sem láttak, és a katonák beszámoltak róla, hogy furán érezték magukat a baljós csöndben az üres városban. A biztonsági zónában voltak emberek, de ez kijelölt nem bejárható terület volt, ahova csak előzetesen kijelölt különleges japán csapatok mehettek be.

7. Japán katonák tanúként vallották, hogy amikor a biztonsági zónához közeledtek, kínai katonai egyenruhák halmai voltak az utcákon, melyek a zónát a város többi részétől választották el. Ennek oka az volt, hogy a visszavonuló kínai csapatok a biztonsági zónába menekültek, itt levették egyenruhájukat, és magukat polgári személyeknek adták ki. A japán hadsereg tisztogatási akciót végzett, hogy az elrejtőzött katonákat kiválogassa a polgári lakosságból. Ez a folyamat január végéig tartott, és csak a biztonsági zónában folyt. Nem volt szükséges kiterjeszteni a város többi részére, mert a hadsereg tudomása szerint senki sem élt ott.

Nanking városa kb 35 négyzetkilométer területű, Manhattan városrésznek kb. három-ötöde. A biztonsági zóna kb 3.8 négyzetkilométer területű, kb. akkora, mint a New Yorki Central Park. A japán hadsereg kb. 3000 embert, a sereg fő erejét küldte a biztonsági zóna őrzésére a 200 ezer lakossal. December vége felé, mikor a helyzet megnyugodott, két csapatot Nanking város őrzésével bíztak meg, beleértve a biztonsági zónát is, és a hadsereg többi része vagy Kína más részeire vonult, vagy Nanking elővárosait biztosította.

És mindig kell egy bűnbak.

Sumio Tani tábornok a Nankingot megtámadó hadsereg hatodik hadosztályának parancsnoka. Feladata az volt, hogy a város délnyugati részét elfoglalja és meg is tartsa. Ez egy sűrűn lakott részvolt, de a lakosság elmenekült. A tábornok kis létszámú csapatot hagyott a terület őrzésére, mivel nem sok értelme lett volna egy lakatlan területet őrizni egy egész hadosztálynak. December 15-én elvonult Nankingból. A tábornok így nem volt jelen a hadsereg ünnepségén december 22-én, ezért egy képviselőt küldött maga helyett. És a legszebb az egészben, hogy Tani tábornokot bűnösnek találták és kivégezték.

A japán hadsereg sok szörnyűséget követett el a II. Világháború alatt, de Nanking-ban nem történt semmilyen mészárlás. De mi volt ezzel a kitalált mészárlással a kínaiak célja? Propaganda?