Ma a fáradság miatt (nagyon nehéz napom volt. Mostantól minden szombaton meló...) nem bírok most hosszabb cikket írni, így most egyik kedvenc Lovecraft novellámat ajánlom nektek. Ez a kis szösszenet, akárhányszor elolvasom, mindig megbolygatja a fantáziámat és alkotásra, írásra késztet.
Emlékezet
Nis völgyében halványan világít az elátkozott fogyó hold, gyönge szarvai ösvényt hasítanak fényének a hatalmas upasfa gyilkos lombsátorán át. A völgy mélyén, ahova nem ér el fény, furcsa alakok mozognak, buján tenyészik a bozót minden lejtőn. Gonosz indák kúsznak a romba dőlt paloták kövei között, szorosan rátekerednek a törött oszlopokra, különös monolitokra, felgyűrik az elfelejtett kezek rakta padlók márványlapjait. A romos udvarokon gigászivá növő fákon apró majmocskák ugrálnak, miközben a mély kincseskamrákban ki-be kúsznak a mérges kígyók és a nevenincs pikkelyes lények. Hatalmasak a nedves moha alatt szunnyadó kövek, és óriásiak a falak, amelyekről lezuhantak. Építőik örök időkre emelték őket, és valóban nemesen szolgálnak még mindig az alattuk tanyát ütött szürke varangynak. A völgy legalján kanyarog a Than folyó, amelynek nyálkás vize vastagon hínáros. Rejtett forrásokból fakad, és föld alatti barlangokba fut, ezért a völgy démona, aki most éppen erre járt, sem tudta, miért vörös a vize, és honnan érkezik.
Hirtelen megjelent a holdsugárban kísértő Géniusz, és így szólt a völgy démonához:
- Öreg vagyok és sokat felejtettem. Beszélj nekem azoknak tetteiről és külleméről, akik ezeket a kőépületeket emelték.
És a démon azt válaszolta:- Én vagyok az emlékezet, és tudós vagyok a múlt tudományában, de én is megöregedtem. Ezek a lények olyanok voltak, mint a Than folyó vize, nem arra születtek, hogy megértsék őket. A tetteikre nem emlékezem, mivel a pillanatnak szóltak. A külsejüket is csak homályosan tudom felidézni; hasonlított e kis majmokéra a fán. A nevükre világosan emlékezem, mivel rímelt a folyóéra. A tegnap eme lényeinek neve Man (azaz ember).
Ezután a Géniusz visszarepült a vékonyszarvú Holdba, a Démon pedig elmélázva bámult egy majmocskát egy romos udvarból kinőtt fán.
A következő posztom már hosszabb lesz, azt megígérhetem.:D Folytatom ugyanis a Hitlerrel megkezdett sorozatot. De az már csak a jövő héten jön. Addig is pihi ezerrel.:D
Remélem jobban leszel, jó pihit! És köszi hogy a fáradtság ellenére is írtál! ^^
VálaszTörlésKissé disztópikus :D de ha a hétköznapi, ma ember szemszögéből nézzük a leírás egészen közzel áll a jövőképhez amit az emberek elképzelnek sok-sok évszázaddal későbbről.
VálaszTörlés