Ködhajós: Kihaló dolgok

Tehetnék fel verseket amiket a köd sugallt valaha, vagy mások gondolataiból csemegézhetnék, mert miért ne tehetném meg?... De sajnos a hajóm gyakran találkozik rossz szelekkel és a mostanában felborult időjárás sem kedvez a fedélzeten lévő matrózaimnak, így mint kapitány mesélek és panaszkodok egy két dologról, egy kupa bor mellett... Aki eléggé értelmes úgy is érteni fogja.

Kihalt dolgok. Nem, nem is igazán kihaltak, csak elfelejtettek... a mai rohanó szennyben sodródik a legtöbb csónak, ladik, hajó, leviatán... és nem nézik, hogy ott van a többi is. Régi és nem régi emlékek szokások, hatalmak múlnak ki a mai eszmerendszerekből. Modernizáció, kultúra, szenny és mocsok. Tévelygésekkel, nemtudom -kodásokkal teli éjszakák, bizonytalan nappalok. Részvétem.

Regélők, bárdok, mesemondók, bölcsek, filozófusok és EMBEREK vagy „nem is annyira emberek” által megírt, leírt, kigondolt, bevezetett, majd elfelejtett vagy csak félredobott szokások....

,,Véremből vért és könnyet senki sem fakaszthat büntetlenül.”

A Bosszú: Nos remélem ezen nem sok magyarázni való van. Akit bántalom ért, annak a lelkében törés képződik, haraggal lesz az elkövető(k) ellen, ami a bántalom mértékében gyakran aránytalanul többet követel és ritkán igazságos. Nem vezet semmi jóra az igaz, de ha valaki alám tesz akkor ne számítson jobbra viszonzásként. Ennek a legerősebb formája a VÉRBOSSZÚ. Sajnos a mai törvénykezési meg jogi meg hasonló szép nevekkel díszített rendszerek nem engedik a bosszút, főleg nem az igazságos „szemet szemért, fogat fogért” elven működőt. Ettől függetlenül, és nem felejtem, és tartom hogy a bosszú egy fontos dolog, már csak önmagunk megnyugtatása végett is.

„Az én házam a te várad.”

A Vendégjog: Ősi szokásjog, amely szerint a vendégnek jár a védelem, szállás és ellátás (ezek természetesen a lehetőségekhez képest a legjobb minőségben és mennyiségben). Vendégnek lenni más otthonában nagy dolog. Vendégségbe menni valójában akkor illik és akkor szokás, ha hívnak. Ha úgy tesszük tiszteletünket valakinél, hogy nem invitáltak, és nem is jelentettük be látogatásunkat, minél rövidebb szokás a házigazdák terhére lenni.

A Vendégbarátság: Szintén ősi szokás, Tanulmányaim szerint a görögök vezették be, de gyanítom inkább csak miattuk híresült el. A Vendégbarátnak, Több joga van mint a vendégnek, sokkal több... A vendégbarát benyúlhat a hűtődbe és kivehet amit megkíván, nyugodtan használhatja a fürdőt zuhanyzót, kérhet ruhát, nézheti a tévét, több napig vendégeskedhet, jön megy mikor óhajt... De a vendégbarátságnak két szabálya van... 1: A kölcsönösség. Oda vissza alapon kell lennie, különben csak kihasználás. 2: A segítség. Amiben csak lehet segíteni kell vendégbarátunkat a vendégség ideje alatt, hiszen a vendégjog itt is érvényes, és az is, hogy meg kell próbálni nem a terhére lenni. És betartani az alapvető illemszokásokat, vagy legalábbis némi etikettet. Továbbá a görögöknél a vendégbarátság apáról fiúra szállt... (miért is ne, hiszen szép és nemes szokás)

(Sajnos az utóbbi időben tapasztaltam, hogy még a baráti köröm, is sántít ilyen téren, volt hogy éjszakára menedéket kértünk, és meg lett engedve, majd mire oda értünk, akkor már fontosabb volt egy szeretkezés... Pech, azóta rendeződött. Ezért tisztáznék még egy dolgot. A kölcsönösség, ez az amiben még a mai napig sántít... Nem megvárni kell míg a barátok meghívatják magukat vagy menedéket kérnek, hanem ezt illik felajánlani, és törekedni a későbbiekben a kölcsönösségre, részletkérdések az anyagiak, nem ugyanazt vagy ugyanannyit kell adni, csak örvendeztessétek meg a Vendégbarátot, a biztonságérzettel, a nyugalom érzésével, egy teával, azzal ha ő ha nem is terített asztallal fogadott de mikor enni kértél adott (néha még az utolsót is) ha már kínálni el is felejtett, de akkor kínáld, vagy ne hagyd hogy ha hozzád megy, és tudod, hogy van otthon egy szendvicsre való elemózsia, akkor ő vegyen magának vacsorát (amiből már nálatok megkínál, és elfogadod) hanem legalább ajánld fel neki a lehetőséget, vagy próbálj meg kitalálni valamit, hogy mindketten jól járjatok vagy legalábbis egy cipőben... A vendégbarátságot szívből kell fenntartani, és nem erőszakkal, ha ennek a legcsekélyebb jele is mutatkozik akkor az már nem vendégbarátság!

“Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

(Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség)”

A Bálozás. A bál, akár nagystílű álarcosbál, akár csak egy egyszerű (bocsánat tudom hogy sántít, de nem tudok jobb szót hirtelen) állófogadás azért jött létre, hogy ismeretségek jöjjenek létre, üzletek és érdekházasságok köttessenek, közösen ünnepeljenek az emberek, és egy jót szórakozzanak. Sajnos manapság ilyenek sem igazán vannak (főleg nem olcsón a kisemberek számára), de én még emlékszem 4-5 baráti társaságot összezörrentő szülinapi bulikra, nem mindig gördülékenyen és tisztán mentek a dolgok, de hát emberek vagyunk... és igen szerintem ezek kellenek a mai napig is, mielőtt az internet online világa leszűkítené az életterünket. Igaz vannak netes klántalálkozók, meg szobatalik, meg ilyenek, de nem hinném hogy pótolhatná, mikor legalább egy de két vagy több haveri kör közösséggé tételét akár egy estére is. Ha az embereket egy kicsit összezárjuk akkor ismerkednek, és szerintem többet ér a személyes ismertség mint egy „barát” valahol a hálón. Van metakommunikáció, az dróton kissé nehéz. :)

"A párbaj a legnemesebb megmérettetés.
A tisztelet és a megbecsülés jele.
A győztes bebizonyítja, hogy értékesebb,
hasznosabb , mint
ellenfele.Tehát igaza van."

A párbaj. Szintén egy szép dolog, ha sértés éri a becsületed, vagy egy hozzád tartozóét, a sértő személyt kihívhatod egy párbajra, rengeteg -féle létezik, szópárbaj, dalpárbaj, gitár párbaj, párbaj első vérig, vagy éppen utolsóig (bár ezt jogilag megint nehéz a rendszernek felfognia) és sorolhatnám a végtelenig... A lényeg hogy kiderüljön, kinek van igaza. És így senki szemében- szívében nem maradhat szálka... hisz a párbaj érvényesíti, vagy érvényteleníti a sértést, bántást.

„ Aki nemzetsége véret ontja adassék halálnak és örök kárhozatnak.”

A vérszerződés, vagy vértestvérré fogadás. Nem óhajtom megmagyarázni egyiket sem, én örülök, hogy van fogadott testvérem és büszke vagyok rá, sajnálattal nézem hogy manapság ez a két nemes dolog is csak kihal, vagy az utóbbi éppen korcsosul.

„Magam vagyok az odaadás és a halál.”

Hősiesség. No comment, A hősök halottak vagy a mesékben léteznek, manapság nem hallok hősökről. Akik saját életüket áldozzák egy családért, országért, egy eszméért..... Csak hazafelé békésen buszozó katonákról, akik alól kilövik a buszt... Mi a fenéért lesz belőle hősi halott? Mert odament, vállalta hogy beleszól mások dolgába, és megszívta. Mi ebben a hősies???

„Siess, hogy harcolhass a tieidért.”

Hazafiság. Jogos dolog... Ezért a hazáért, ami nem becsüli a benne élőket, én sem adnám a vérem, de néha még hiszek benne hogy talán megérné, hiszen ide születtem.

„Érezz és beszélj ha úgy hozza a szükség”

Az adott szó. A kimondott szónak súlya van. Legalábbis én még hiszek az adott szó erejében, bár tudom, manapság, sajnos ez is csak egy portéka a polcon, aminek csak az ára kérdéses....

Hirtelen ennyi jutott eszembe, ennyi bökte a csőröm... remélem megérte leírni.