Sokat gondolkodtam azon, hogy ma mi a fenéről írjak. Megfordult a fejemben pár dolog, aztán elvetettem azt. Végül is a legelső ötletemnél maradtam. Igazából elég nehéz ezt leírni, még így arc nélkül is. Még tőlem sosem láttatok saját magamról szóló cikket, de most megosztanék valamit, ami a józan gondolkodásom megrémisztette.
Már a múlt héten sem stimmelt valami, azért sem erőltettem meg magam cikk írás terén. Azt tudnotok kell, hogy alapvetően a hétvégére egy szerepjátékot terveztem, bár elég necces lett volna, de alapvetően menni akartam. Viszont, ahogy közeledett a hétvége, semmi kedvem nem volt a dologhoz, de úgy igazából semmi féle szociális érintkezéshez. Aztán ez hétvégén talán romlott is. Félre ne értsetek nem feltétlenül szar kedvről van itt szó. Talán most kezdek megint visszaesni a szorongásba. Egész héten olyan feszült voltam egész nap, hogy éreztem, robbanás lesz ebből. Kedd este olyan szinten fölbosszantottam magam, hogy egyik régi ismerősömnek is nekitámadtam (ne értsetek ez alatt fizikális dolgokat, csak amolyan heves vitát és természetesen msnen keresztül). Az egész olyan érzés volt, hogy az egész testem izzott, fölhevült a vérem, tisztára, mint egy belül őrjöngő barbár. Ami meglepett, hogy másnap teljesen kicserélten keltem föl és azon kívül, hogy tulajdonképpen nem volt komoly egyáltalán az egész, amin begurultam még is milyen kis dolgon is, amin alapvetően maximum a vállamat rándítanám meg és egy "leszarom" elmormolása után el is felejteném.
Szóval a bűntudaton kívül nem nagyon maradt más érzés azóta. Ezért is gondoltam, hogy másról írok, mert tulajdonképpen már nem aktuális, habár nálam nem lehet tudni, hogy mikor alakul így ismét a hangulatom. Kicsit megint visszazárkóztam (jobban, mint eddig is voltam) és lényegében ezért megy olyan nehezen ezt leírni. Igazából magától a fogadtatástól is félek, nagyobb az izgalom, kicsit más, mint az eddigi cikkeim. Igyekszem jövőhétre normális cikkel készülni. Nem tudom, hogy eme firkálmány mennyire illik bele a blog arculatába, minden esetre remélem nem probléma, hogy "csak" ennyivel jelentkezem ma.
Már a múlt héten sem stimmelt valami, azért sem erőltettem meg magam cikk írás terén. Azt tudnotok kell, hogy alapvetően a hétvégére egy szerepjátékot terveztem, bár elég necces lett volna, de alapvetően menni akartam. Viszont, ahogy közeledett a hétvége, semmi kedvem nem volt a dologhoz, de úgy igazából semmi féle szociális érintkezéshez. Aztán ez hétvégén talán romlott is. Félre ne értsetek nem feltétlenül szar kedvről van itt szó. Talán most kezdek megint visszaesni a szorongásba. Egész héten olyan feszült voltam egész nap, hogy éreztem, robbanás lesz ebből. Kedd este olyan szinten fölbosszantottam magam, hogy egyik régi ismerősömnek is nekitámadtam (ne értsetek ez alatt fizikális dolgokat, csak amolyan heves vitát és természetesen msnen keresztül). Az egész olyan érzés volt, hogy az egész testem izzott, fölhevült a vérem, tisztára, mint egy belül őrjöngő barbár. Ami meglepett, hogy másnap teljesen kicserélten keltem föl és azon kívül, hogy tulajdonképpen nem volt komoly egyáltalán az egész, amin begurultam még is milyen kis dolgon is, amin alapvetően maximum a vállamat rándítanám meg és egy "leszarom" elmormolása után el is felejteném.
Szóval a bűntudaton kívül nem nagyon maradt más érzés azóta. Ezért is gondoltam, hogy másról írok, mert tulajdonképpen már nem aktuális, habár nálam nem lehet tudni, hogy mikor alakul így ismét a hangulatom. Kicsit megint visszazárkóztam (jobban, mint eddig is voltam) és lényegében ezért megy olyan nehezen ezt leírni. Igazából magától a fogadtatástól is félek, nagyobb az izgalom, kicsit más, mint az eddigi cikkeim. Igyekszem jövőhétre normális cikkel készülni. Nem tudom, hogy eme firkálmány mennyire illik bele a blog arculatába, minden esetre remélem nem probléma, hogy "csak" ennyivel jelentkezem ma.
Jó olvasást!
Szia!
VálaszTörlésTeljesen együtt érzek. Egy hete olyan szorongásos pánikbeteg vagyok hogy már öngyilkosságon is gondolkodtam. Az ismerőseim tartják bennem a lelket.
Viszont észrevettem több embernek is volt és tudom is hogy miért. Nemrég mértek rekord meleget és most jött egy hidegfront.
A hirtelen melegből átváltó hidegre a pánikbetegek és a szorongásosok iszonyat szarul reagálnak=kijön a pánik.
Ez azért van mert a légnyomás megváltozik és ez hatással van a betegekre. Nyugodj meg ha az időjárás állandósul akkor jobban leszel! És illik ide én is szoktam nyavalyogni! :)
"Frontváltozások idején a levegő oxigéntartalma valamelyest csökken, tehát a szervezet megfelelő oxigénellátásához erősebb légzésre van szükség. Ez a jelenség okozhat nehéz légzést, "fulladást", illetve a szívelégtelenségben szenvedőknél komolyabb légzési problémákat is. A frontok jelentősen ronthatják a pánikbetegek állapotát. Emelkedhet a szorongásszintjük, ami hatással van a lélegzés gyakoriságára, a szívritmusa, a vérnyomásra. Vannak adatok arra is, hogy a levegő megváltozott ionösszetétele a pánikbetegségben is szerepet játszó szerotonin nevű ingerületátvivő anyag koncentrációjára hat, megzavarva ezáltal az egyébként is sérülékeny szabályozási rendszert.,,
Köszi Káin, akkor megnyugodtam, hogy nem a begolyózás szélén állok :)
VálaszTörlésNincs mit, engem a Te cikked nyugtatott meg :D.
VálaszTörlésAkkor mondtatni, hogy kvittek vagyunk :D
VálaszTörlésSzerintem máskor is írhatsz nyugodtan ilyesféle "firkálmányokat"! =) Nekem tetszett a lényege.
VálaszTörlésTényleg van valami a levegőben...én is kezdek jó alaposan bezümmenteni.Szerencsére vagy nem szerencsére annyira le vagyok tompulva, hogy azt se tudom, hogy mi történik. :-s
Azért megnyugtató érzés valamennyire hogy miért lettem ennyire durván feszült az elmúlt 3 napban!
VálaszTörlésRemélem elmúlik mert a közérzetem jelen pillanatban nem a legjobb -.-
Skinny
-Skinny:
VálaszTörlésRemélem jobban leszel, én most full mélypontra érkeztem....
Egyáltalán nem baj ha ilyen cikkeket írsz, sőt személy szerint én nagyon szeretem a személyes cikkeket^^ Csak bátran :)
VálaszTörlésRám is mostanában tört ez az érzés, de akkor már tudjuk mi az oka. Nálam még az is rá tesz egy lapáttal hogy nővérem pszichiátrián és a rohadt orvos hazudott, mert nem jöhet haza hétvégére, pedig megígérte...Így Karácsonyra se kerül haza :( ...De ez nem tartozik ide már.
-Ms.Rat:
VálaszTörlésJaj istenem :( amúgy hogy haladnak?
Még mindig nem mondanak semmit..Nekem nem.
VálaszTörlésAnyu azt mondta ilyen rosszul még nem látta, valami nyugtatót is írtak fel, elvileg még nem szedett, de ennek ellenére nagyon el van punnyadva.
Beszéltem vele telefonon...azt mondja hogy nem rossz...úgysem hiszek neki.
De ha eleve beilleszkedési problémái vannak, miben segít az neki hogy egy csomó vadidegen ember közé zárják, és csoport foglalkozáson is inaktív. :(( Szerdáig meg se látogathatom. Fasza.
-Ms.Rat:
VálaszTörlés:( nagyon sajnálom :(
Ms. Rat:
VálaszTörlésMég karácsonyra se jöhet haza a nővéred? :( Ez szomorú. Remélem hamarosan jobban lesz.Minden jót Neki meg Neked is.
Köszönöm a bátorító szavakat mindannyiótoktól :).
VálaszTörlésÉn mondhatni már jobban vagyok, nem vagyok annyira feszült, bár még nem vagyok a toppon az tény, de egyedül egyre nehezebb ezzel kűzdeni =/.
Káin, kitartást lesz ez még így se!
Ms. Rat, drukkolok nővérednek, hogy jobban legyen, de ami azt illeti nekem se nagyon menne a csoport terápia, a klasszikus meghallgat az orvos kettesben, az még működne, talán, de így semmi képpen nem tudnék megnyílni.
Köszönöm mindenkinek :)
VálaszTörlésMajd csak bírom...bírja :S
Averil:
Pont ez az, még ront is a helyzetén..-.-
Nem kényszeríthetik hogy beszéljen, főleg nem sok ember előtt...magától meg nem fog megszólalni.
S megtudtam hogy kapott gyógyszereket! Mellékhatás: hányinger....
Ms.Rat:
VálaszTörlésHát igen meg is értem, az én makacs fejem meg miatt még jobban be is zárkóznék. Nem tudom mit is írhatnék ezzel kapcsolatban, kitartást hozzá!
És egy kis off:
csodálkoztam eddig, hogy nem jött email semmivel sem kapcsolatban, most néztem, hogy nem is volt látható ='D szóval mostmár lehet írni.