"kamupók": Különös látogató...

Megtörtént a "csoda". Vagyis az első olyasmi amire nem figyeltem még soha oda, de most határozottan éreztem a jelenlétet és az energiát. Hogyan is történt az eset.

Gondoltam ideje ágyba kecmeregni, ez volt hajnali 4:44-kor. Álmosnak még nem éreztem magamat különösebben, de nálam már kialakult egy olyan reflex, hogyha lefekszem akkor rögtön el álmosodom. Most is így tettem. Jobb oldalamra feküdtem és készítettem magamat a durmolásra. Már máskor is előfordult, hogy miközben aludni próbáltam a homlokom közepén éreztem valami nyomás félét, sőt azt hiszem az első meditációs élményeim között is szerepelnek eme tapasztalataim. Szóval nyugiban fekszem, kinyitom a szemem, nincs ott senki. Lehunyom, folytatom a "koncentrációt" az alvásra. Erre történik valami furcsaság amit eddig még nem tapasztaltam. Ugyanis az a furcsa érzés, mintha valami nyúlvány lenne elkezd lefelé haladni a bal arcomon, én meg meglepődöm, ugyanis még a félálom állapotáig sem jutottam el. Tisztán éreztem, hogy valami az arcommal érintkezésbe lépett (nincs rá megfelelőbb szavam). Kinyitom a szemeim, semmi, félhomály a szobában és annyit látok, szem lehuny, folytatom immár a tapasztalást - ok, egy test nélküli tudat vagy valami hasonló. Rákérdezek szavak és gondolatok formájában egyaránt, ki az és mit csinál? Válasz nem érkezik vagy csak nem voltam képes felfogni. Lejjebb haladt egészen a mellkasomig, közben észre vettem, hogy az állkapcsom görcsbe rándult, megmozgattam, nem bénultam le, képes voltam a mozgásra. Szóval a mellkasomnál úgy éreztem, mintha kiteljesedett volna és úgy képzeltem el, mint egy felhőt. Éreztem ahogy ott van közvetlenül a mellkasom közelében, közben észrevettem, hogy a bal kezem amivel a bal combomba "kapaszkodtam" az is görcsbe rándult, tudtam mozgatni, de mind az állkapcsom és a bal kezem is időről időre amíg a jelenség vagy kapcsolat fent állt görcsbe rándultak. Hirtelen azt éreztem, hogy átváltott forróságra, de nem izzadtam tőle vagy nem lett melegebb a környezetem. Mivel nagyon meglepődtem és éreztem, hogy nem akar bántani nevetni kezdtem. Nevetgéltem akkor is amikor elkezdett a mellkasomba "szivárogni". Nekem tetszett. Szóltam neki, hogy legyen szíves nézzen már rá régóta sajgó bal felemre is. Az idő érzékelésem teljesen elveszett, nem is érdekelt. Éreztem, hogy óvatosan tapogatózik "bennem", nem akart fájdalmat okozni, de így is sikerült. Szokták mondani, az igazság fáj. Ami fáj az jót jelent tehát a magam értelmezésében. Nagyon óvatos volt és örültem is neki, hogy foglalkozott velem akárki vagy mi is volt, de segíteni nem nagyon sikerült neki sem, ezt a problémát magamnak kell orvosolnom, mielőtt teljesen lerobbanok. Aztán amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen "párolgott" el. Felnéztem, olyan 5:14 körül lehetett az idő. Ezután beszunyáltam.