Averil: Szerepjátékokról.

Sziasztok!

Régóta tervezem ennek a cikknek a megírását, de valahogy nem vitt rá a lélek. Mondanom sem kell, most is elég nehezen fog menni, mivel hangulatom az most se nagyon van. Lehet lesz több része a cikknek, most inkább egy kis bevezetőt írnék szerintem, aztán majd egy hosszabb kiterjedésű cikkel folytatnám.

Nos, akkor vágjunk is bele. Szeretném tisztázni először is, hogy mit jelent a szerepjáték. A legtöbb laikus ember, ha meghallja ezt a szót valahol, tapasztalataim szerint, egyből a World of Warcraftra, és az ehhez hasonló MMO-RPG-kre gondol. Megjegyzem ez elég téves megközelítés. Lehet úgy játszani ezekkel is, de nem adja azt a hangulatot, amit egy igazi RPG-vel eltöltött este alatt érez az ember. Sajnos itthon elég nehéz társaságra találni, meg alapvetően elég kevés új RPG jelenik meg már hazánkban. Betudható ez annak is, hogy az emberek megrémülnek egy több száz oldalas A4-es méretű szabálykönyvtől (ami mellesleg nem is túl olcsó), illetve a mai fiatalság, aki játszik, többé-kevésbé olyan angoltudással rendelkezik, ami bőven elég ezeknek a megértéséhez és nyilván inkább PDF-ben szedik le. Persze ez csak szubjektív vélemény. Én személy szerint jobb szeretem a könyvet könyvként kézben fogni és úgy olvasni, gépen, persze ez is csak az én maradi felfogásom.

Nos maga a játékot egy sima társasjátékhoz tudnám hasonlítani. Ez igazából nem teljesen állja meg a helyét, mivel itt szükség van egy mesélőre, aki az egész történetet irányítja, és pár kalandorra, akik ugye a játékos karaktereket "irányítják". Azért tettem az irányítás szót idéző jelbe, mivel fizikális megvalósulása nem nagyon van a karakterek mozgásának, minden az emberek fejében játszódik le alap esetben. Természetesen néhány rendszerben lehetőségként meg van adva, hogy lehet használni figurákat és négyzethálós pályát, de ez csak lehetőség általában. Én személy szerint még nem próbáltam, de annyira nem is favorizálom. Azt is elárulom miért. Az ember elképzel magának valamilyen módon a karakterét, értem én ezt külső kinézetre, illetve az általa hordott ruházatra és/vagy páncélzatra, fegyverzetre. Nos a legtöbb figura fix külsővel rendelkezik és én nem nagyon találtam olyat, ami az én ízléseimnek megfelelt volna (mellesleg ezek sem olcsó dolgok), szóval nekem csak rontana az összképen. Szóval, mint említettem ez eléggé hasonlító dolog egy társasjátékhoz. Egyik nagy különbség, hogy itt a játékosok alapvetően nem egymás ellenségei, szóval itt minden lépést ajánlott a karakter szerepébe beleélve átbeszélni a többiekkel. A legtöbb dolog szóban történik, kivéve a harc. A harcot a mesélő, vagy kalandmester irányítja, ő kezeli az ellenfeleket, stb. Mint minden rendszerben a karakter bizonyos tulajdonság értékei, és valamilyen kockával dobott érték teszi ki, mind a sebzést, mind pedig a kitérést és minden olyan cselekedetet harcon kívül, ami valamilyen képességhez kapcsolódik. Példának okáért megemlíteném azt, amikor valaki nyomolvasásra vetemedik, vagy kötél, fal, szikla mászás, zárnyitás, lopás, lopakodás stb. Néhány példa bizonyos képzettségekről. Erről majd későbbi cikkekben szeretnék még bővebben közölni.

Visszatérve a tárgyra szerintem annak, hogy 4-5 ember így összeül, akár egy egész éjszakás kalandra, hatalmas érzés. Nekem speciel az egyike azoknak a dolgoknak, ami teljesen kikapcsol. Napokig érzem még utána az érzést, hogy bizony ez nagyon kellett már.

Szerep játékozni nem csak klasszikus fantasy világban lehet. Nagyon sok féle világ van már, és mindnek meg van a maga regény sorozata. Igazából ezeken keresztül magát a világot is alakítják, meg persze némi marketing funkciója is van. Személyes kedvencem a Forgotten Realms világa, ami regényeken kívül még elég sok számítógépes játékban is visszaköszön. Következő cikkem ha ebben a témában írok, akkor valószínűleg ebben a témában fog íródni.

Végezetül kívánnék mindenkinek kellemes (Yule) ünnepeket és Boldog új évet :).