"kamupók": Emésztgessétek

Most egy olyan iromány részlete következik amit a napokban szereztem be. Leginkább ennek a szellemében kellene tovább folytatódnia az irántatok közölt információknak az önismeret és egyéb ehhez köthető témáknak...

"-Hát igen: elmondhatnám neked az "irgalmatlanul hatalmas" bölcsességeket, te meg - hogy magad előtt igazold ezeket - elkezdenél, mondjuk, bőszen meditálni. Hamar rájönnél, hogy valamiféle összefüggés van a lelkiállapot és az egészség között, így hát gyorsan kitalálnád az "örök érvényű és megdönthetetlen táblázatot", amelyben szépen párosítanád, hogy melyik lelki problémák milyen betegséget okoznak [nem mellékesen ilyenféle könyv már létezik, amik közül talán kettő ha említésre méltó, csak odáig még nem jutottam el, hogy utánuk nézzek-szerk.], és a már meglévő nyavalyák milyen lelki traumákra mutatnak rá. Innen már csak egy lépés lenne és a szellemi fejlődésed érdekében megpróbálnál lemondani mindarról, amit választott mestered rossznak talál: görcsösen igyekeznél hasonulni eszményképedhez, akarva-akaratlanul elfelejtenéd azt, aki vagy. Ahogy telne az idő, valószínűleg visszaemlékeznél egy-két előző életedre is - egyből megállapítanád és lelkesen magyaráznád, hogy a lélek miként is járkál egyik testből a másikba. Hamarosan képes lennél meghallgatni valami test nélkül kószáló tudatot is. Természetesen azonnal rendszeres szeánszokat tartanál: a "túlvilági mester" szavai és a te gondolataid emberek ezreinek lenne a nagybetűs Tudás. Eltelne néhány év, s te lennél az ezotériával foglalkozó társaságok legmegbecsültebb tagja. Előadásokat tartanál, tanfolyamokat szerveznél. Úgy éreznéd, hogy megtaláltad a helyed, s teljesítetted az életcélod, mert hát végül is "kiemelkedtél az anyag fogságából, és szellemi lény lettél". Életed a kellemes, megelégedett boldogság nyugalmával telne, és sosem szembesülnél a valósággal, hogy épp ott tartasz, ahol az általad gyakran lebecsült, materiális emberek - csak te ráadásul még hazudsz is magadnak -, s hogy egyetlen hajszálnyit sem haladtál az áhított szellemiség felé, mert egész életedben a ravasz kis egód vezetett. Sosem vennéd észre, hogy végig ott maradtál az öntudatlanul, vakon botorkáló emberek között, csakhogy mivel benned megvolt a vágy a megismerésre, ezért az egód elhitette veled, hogy sikerült kinyitnod a szemed. Pedig nem történt más, csak maszkot s szerepet cseréltél az emberi élet színpadán.

Tehát eljátszhatjuk ezt a kis színdarabor, amelyet majd' mindenki - vallásos, materialista, ezoterikus, látó, látnok, szerzetes és egyéb misztikus - előad Tibettől New Yorkig oda és vissza, vagy..."

Minden egyes sora a végéhez közeledve szíven ütött... fájt, de nem fizikailag, hanem szellemileg (azt hiszem), leginkább kétségbeejtőnek találtam, felismerve, hogy még én is csak egy helyben toporgok, mint mi mindannyian. A tanító aki ajánlotta a könyvet azt mondta, hogy sokat fogok nevetni miközben olvasom. Eddig csupán egyetlen dolgon nevettem, úgy ahogy akkor szoktam amikor egy igazságba ütközöm, de még így az elejét olvasva egyszerűen a kétségbeesés, kilátástalanság érzése kerülget és nem egyszer lábadnak könnybe a szemeim.

"-Vagy pedig szembenézel önmagaddal! Szemébe nézel azon személyiségeidnek, akiket azért teremtettél, hogy eltakard a Valóságot;szemébe nézel annak, aki voltál, aki vagy és aki leszel. Szemébe nézel, és megismered a valódi Énedet; megismered, elfogadod és megszereted végre önmagad.

S meglehet, hogy nem te leszel az ezoterikusok legdicsőbb vezére. Meglehet, hogy nem fogsz emlékezni egyetlen előző életedre sem, sőt, még az is lehet, hogy egy árva parafenomenális trükkel sem tudod elkápráztatni a "hitetleneket" - ám ahogy fokozatosan tágítod a korlátaidat, egyre több örömöd lesz önmagadban, a többi emberben, az egész életedben. S ahogy egyre több helyen, egyre több tér s időben fogod felismerni önmagad, egyre közelebb kerül hozzád a Valóság: te leszel az élet és a halál, a várakozás és a mindentudás, az ember és az ISTEN... egyszerűen te leszel Te."

Szóval Káin csupán ennyi lehet a magyarázata annak idején amikor valamelyik irományomban kifejtettem, hogy nem kell kötelező módon mindenkinek a spirituális útra áttérnie, mivel majd megtalálja önmagát előbb vagy utóbb, mivel az idő korlátlan, csak az ego érzékeli a valódi lényünk nem és amikor siettetni szeretnénk valamit, hogy például minél több felé kürtöljük az általunk vélt igazunkat akkor valójában csupán az egónknak kedvezünk vele. Rendben, hogy te is látsz, tudsz dolgokat és képességeid vannak amik valójukban mutatják az embereket akik körül vesznek, de mennyire gondolod, hogy jó úton jársz? Véletlenül te sem estél az egod csapdájába akárcsak én? Tehát ezért mondta a tanító nekem, hogy kevés a hiteles guru, vagy egyéb ilyen spirituális segítő, mivel ők is csak meg vannak tévesztve az egojuk által, vagy csak szimplán csalók...

"- Természetesen, amit most elmondtam, abból egy szó sem igaz, mivel a szavak és a létidők használata eltorzította a Valóság korlátlanságát. De ez nem is baj és nem is lényeges, mert nem a szövegem, hanem a tapasztalataid fontosak. Ha bátran ki mersz lépni az emberi korlátok adta kényelemből és nem dugod többé homokba a fejed, megismerheted azt, ami Van. Ha nem akarsz eredményeket hajkurászni, ha elfelejted az elvárásaidat és elképzeléseidet, ha nem kezdesz el misztikus elvekkel, különféle dimenziókkal, az élet és az Isten értelmét boncolgató kérdésekkel foglalkozni, akkor a Valóság fogsz létezni.

Azért nem éri meg ezeken a magasabb szintűnek tartott, nem materiális elveken gondolkodni, mert amíg az elméddel, az egóddal és az agyaddal elemzel és döntesz, addig semmi esélyed sincs az anyagon túlmutató elvek megismerésére. Amikor már őy gondolod, hogy kiemelkedtél az anyagi világból és már nem érdekelnek a gyarló, materiális dolgok, akkor valójában nem vagy emelkedettebb, tisztább vagy megvilágosodottabb másoknál, egyszerűen csak félrevezetett az egód.

Ja, igen, és a legfontosabb: fel kell vállalnod azt is, hogy nem hiszed el egyetlen szavamat se!"

(A.J. Christian: Mit keresett Isten a nappalimban, részlet)

Ennyi fejtörő talány mára elég lesz nektek remélem. Jó emésztgetést, én is azt teszem. Aludjatok rá egyet és tapasztaljatok.