"kamupók": Farizeusok II.

Ahogy ígértem jön a folytatása a farizeusoknak. Hogyan emlékeznek meg róluk a zsidó történelem szerint.

A farizeusok eredete tisztázatlan de úgy tartják, hogy mozgalmuk az aszideánusokból (?) nőtte ki magát, akik IV. Antiokhosz (vagy Antiokhosz Epiphanész szeleukida uralkodó [ i.e. 217. - i.e. 164.]) uralma alatt kezdtek lázadni a Szíriai/Görög térhódítás ellen még időszámítás előtti 165-ös évek környékén. Ez az időszak aközött az időszak között helyezkedett el mikor befejezték az Ótestamentum lejegyzését és Krisztus születése előtt. Amikor a Római birodalom felemelkedett és az erőszakos görög befolyás szálka volt Jeruzsálem "szemében". A farizeusokat először Josephus Flavius említi amikor a zsidó mozgalmak, tanítások három részre szakadnak még az i.e. 145-ös évben.

A név farizeus héberül annyit jelent szeparatista vagy a kiválasztottak. Olyan néven is ismertek voltak, mint a chasidim (?), amely annyit jelent Istenhez hűséges vagy Isten szerelmesei (?) / szerettei (?) - ami rendkívül ironikus ugyanis a maguk idejében még a legveszedelmesebb és legádázabb ellenfelei voltak Jézus Krisztusnak és az üzeneteinek.

A farizeusok kezdetben egy olyan szövetséget vagy testvériséget alkottak ("haburah"), ahová csak azokat fogadták be, akik három tag jelenlétében megfogadták a Lévitai pogányság szigorú szabályait/rituáléit azért, hogy elkerüljék a közelebbi kapcsolatot az 'Am ha-Arez -zel ( tudatlan és kegyetlen parasztok [gondolom köznép]), a tized és egyéb juttatások lelkiismeretes fizetése/fizettetése ami a papoknak jár, a Lévitaiaknak és a szegényeknek egyaránt, valamint eskütétel arra, hogy lelkiismeretes tiszteletet tanúsítanak a többi ember tulajdona iránt. Tagjaikat "haberim"-eknek nevezték (testvér), amíg a "Perishaya" vagy "Perushim" név alatt futottak. Amely eredetileg azonos a Hasidim-mel, fent tartották a "hasid" címet az előző generációk miatt ("hasidim ha-rishonim"; esszénusoknál) mindezek mellett a "Perishut" név (='Αμιξία = "elkülönülés," ellentétben állt az 'Επιμιξία = "elvegyüléssel") ami a jelszavukként funkcionált, a Makkabeusok lázadásának korszakából származott. Miután Júdás Makkabeus elhalálozott a legszigorúbbak kivonták magukat a politikai életből, megtagadták, hogy elismerjék a Hasmoniai főpapokat és uralkodókat akiket szentesítettek a templom és az állam vezetésére ,az esszénusok ugyancsak alapítottak egy testvériséget maguknak, a többség egy kevésbé ellenséges légkört teremtett a Makkabeus dinasztiával szemben, ahol, mint Phinehas, az "atyjuk", aki az Istenhez való buzgósága miatt kapta meg rangját; és végül sikerült elhinteniük saját nézetüket és tanaikat a politikai és vallási életébe az embereknek.

Már említettem a tanítások eltértek egymástól. Három részre szakadtak, a szadduceusokra, farizeusokra és az esszénusokra. A három közül kettőt elnyelte az idő homokja, tippeljetek vajon melyik kettőt?

Miben nyilvánultak meg az eltéréseik:

A farizeusok a szájhagyomány útján terjedő törvénykezésben hittek, amit a Tora tartalmaz, úgy gondolják nem kell a törvények szó szerinti értelmezéséhez ragaszkodniuk és a Tora magyarázatára hozták létre a Talmudot, amit a Tora keletkezése után körülbelül 300 évvel később hívtak életre. Leginkább a demokratákhoz álltak közelebb politikai nézeteiket tekintve (állítólag), szelektáltak a hellenizmus és annak behatásaival kapcsolatban a társadalmukra és annak életére nézve. Leginkább a köznapi emberek szimpátiáját nyerték el és az értelem és tudás útját követték. Hozzáállásuk az új Makkabeus vezetőkhöz megoszlott, de leginkább nem támogatták a monarchia bitorlását, társadalmát támadták (lévén közemberek voltak legtöbbjük). Hitük szerint úgy gondolták, hogy nagyjából van szabad akarat, léteznek az angyalok és a halál után van feltámadás. Gyakorlatban kiterjesztették a papságra vonatkozó alkalmazásokat a nem papi tagokra is, mint a tizedet és a pogány tanokat.

Legnagyobb ellenfeleik a szadduceusok voltak. Ők képviselték az elitet, a gazdag rétegeket és a papokat. Megalkuvók voltak a farizeusok szemében, mert a hellenisztikus hagyományoknak szabad teret adtak volna, olyanban is amikben a farizeusok ellenkező álláspontot képviseltek. A szadduceusok a törvényeket a szó szerinti értelmezésben fogadták csak el, számukra nem létezett olyan, hogy a szájhagyomány útján terjedő tanításokat elfogadhatónak tartották volna. Képviselői a papok voltak. Nem engedélyezték, hogy rajtuk kívül más is birtokolhassa a kiváltságokat, amikkel ők rendelkeztek. Hittek a szabad akarat létezésében, de nem hittek a túlvilági lényekben sem pedig a halál uáni életben, mivel a Tora nem tesz róla említést. Csak a papság képviselői ítélkezhettek és törvénykezhettek nézeteik szerint.

Krisztus után 70 környékén a politikai mozgalom egyszerűen eltűnt a színről miután megsemmisült a "Második Templom" korszaka. Minden amit tudni lehet róluk csupán a farizeus ellenfeleik megmaradt írásos emlékeikből kerültek elő, semmi nem maradt utánuk.

Ez a két "párt" szolgált a nagy Sanhedrin (?)-ben ami a zsidó legfelső bíróságnak felelt meg. 71 tagot foglalt magában és arra szolgált, hogy a civil és a vallásban alkossanak törvényeket.

Az esszénusok már komolyabb fejtörést okoznak. Ugyanis ők kevesen voltak, leginkább elzárkózva éltek, nem vettek részt a politikában. Ők voltak az elsők akik megtagadták a Második Templomot és a zsidó papságot még Kr.e. 175 körüli időkben. Nevüket a kívülállóktól kapták (Essenes = szentsége, istenfélő; más néven kumráni közösség). Leginkább a szadduceusok ellenfelei voltak szintén akárcsak a farizeusok. Ők nevezték a papság akkori, képviselőit Gonosz Papoknak (Kohein ha-Resha), akik Simon főpapai tisztre emelkedése után léptek színre és szerintük nemzetségrendileg képesítetlenek voltak. Ezekből a Gonosz Papokból alakult meg később a szadduceusok pártja. Elég a szájtépésből, ugyanis ezek az emberek voltak a később megtalált és ránk maradt Holt-tengeri tekercsek megalkotói. Ezeknek az embereknek nem tudták behatárolni a kasztjukat, az "Igazság tanítói" szerepét töltötték be a kívülállók előtt. Ellenezték teljes mértékig a hellenisztikus hatásokat. Úgy hitték, hogy nincsen szabad akarat, a véleményük nem ismeretes az angyalokról és a többi lényről és úgy hitték, hogy spirituálisan élik túl a halált. A Bibliáról úgy gondolták, hogy egy felsőbb hatalom ihlette. Nagyjából ennyit tudtam kideríteni róluk.

Van egy összehasonlító táblázat a három eszmerendszer képviselőiről előttem amit majd belinkelek nektek. Ha a hármat összedobjuk és szűrjük akkor simán kijön belőle, hogy a három állásfoglalás képviselői az igazság egy-egy részét képviselik csupán. A Holt-tengeri tekercsekről jó lenne többet tudni, de ha jól tudom titkosak és Izrael állam kezében hevernek ha már meg nem semmisítették őket. Olyan dolgokat tartalmazhatnak ami elvezethetne a tényleges valósághoz, de szándékosan rejtegetik a nyilvánosság elől. A magyar wiki úgy hivatkozik az esszénusokra, mint akiknek a tanításaik nagy hatással voltak Jézusra és Keresztelő Szent Jánosra.

Ha nem volna világos a farizeusok képezték az alapját a mai Izrael állam szerkezetének, vallási és társadalmi nézeteit illetően is. Ugye tőlük származik a Talmud is... Viszont az esszénusoktól származik az a nézet, hogy nem kötelező a templomban áldozni, így lehetett, hogy a szétszóródott zsidóság "túlélje" a környezetbe való asszimilálódást is.

(remélem élveztétek és kaptatok egy csöppnyi betekintést a múlt eme rejtelmébe)

Felhasznált oldalak amiket megnéztem, de nem mindet használtam fel:

-farizeusok, szadduceusok, esszénusok
-katolikus enciklopédia
-zsidó enciklopédia
-kanadai napi bibliai ismeretek

no meg a wikipédia angolul és magyarul...