Ma saját gondolataimmal szeretnélek lefárasztani benneteket. Továbbra sem tudok túl vidám dolgokkal szolgálni, mert egy elég komoly szakadékba kerültem, ahonnan lassan egy kemény hónapja képtelen vagyok kimászni. Folyamatosan olyan dolgok történnek velem, amik rádöbbentenek arra, hogy mennyire gyűlölöm ezt a világot és az összes képmutató rohadt embert...
Mi is az a barátság?
Na, ez egy jó kérdés. Számomra a barátság, úgy értem az igaz, feltétel nélküli barátság, azt jelenti, hogy két ember (vagy akár több) kortól és nemtől függetlenül MINDENBEN számíthat egymásra. Akivel meglehet osztani minden jó és rossz élményünket, gondolatainkat. Az igaz barát az, akire támaszkodni lehet minden elcseszett percben, órában és napon. De mégis megkérdezném: hol vannak ezek az emberek? Az igaz barátok? Válaszolni azonban nem tudok...
Nem ez volt az első eset, hogy egy ember, akit barátnak hittem kihasznált, majd miután már nem volt a továbbiakban szüksége rám jó messzire eldobott. Nemegyszer kihasználták már a jóhiszeműségem. Ha bajban volt először hozzám fordult és én segítettem. Vissza viszont szart sem kaptam...
Jöjjön a történetem, ami most kissé betette nálam a kaput (megint vagy még mindig?):
Az illetőről annyit kell tudni, hogy már ez a második munkahely ahol mi ketten együtt robotolunk. A mostani helyre egyszerre vettek fel, együtt írtuk a tesztet, orvosin is együtt voltunk. Nagyon jó arcnak gondoltam őt és láthatólag ő is csípett engem (ez csak a felszín, te vadbarom). Elkezdtünk járni egy angol tanfolyamra, ami inkább vicces volt, mint komoly. Órák után imádság, meg hasonló dolgok.XD Szóval vicces volt. Megmutatta a környéket ahol laknak, megmutatta a környék nevezetes kocsmáit, hol is rúgott be először meg ilyenek. Nem egyszer volt olyan, hogy pénzt kért tőlem, és én naiv kis hülye gyerek adtam. Ötezer, tízezer. Vissza is kaptam, nem erről van szó. Szívesen adtam, mert igaz barátnak gondoltam őt. Azt gondoltam, hogy végre ráakadtam egy olyan emberre, akit igaz barátként gondolhatok és tudom itt van mellettem és számíthatok rá.
DE
November 17.-én volt a szülinapom, amit egy másik haverral Pesten ünnepeltünk meg egy Lordi nevű zenekar koncertjén. Azonban a koncert után én annyira szétcsúsztam anyagilag, hogy hihetetlen. Ráadásul a balszerencse is üldözött, mert az utolsó 2 ezresemet, amit a bankkártyámról vettem le sikeresen elhagytam. Éppen ezért gondoltam egy merészet és kölcsönkértem 2ezer forintot ettől az igaz barátnak hitt sráctól. A visszaadás 1(!!!!) hetet csúszott, mint amit megígértem, hogy akkor visszaadom. Ismétlem egy hetet. Holott neki volt olyan, hogy csak a következő fizetéséből tudta visszaadni a kölcsönkért összeget. Soha egyetlen rossz szavam sem volt emiatt.
Ezalatt az 1hét alatt olyan hisztit vágott, hogy hihetetlen. Nem szólt hozzám, nem is köszönt. Én meg csak lestem, hogy most mi is van??? Miután visszaadtam a pénzét, semmi sem változott. Ugyanúgy levegőnek néz. És én érzem magam szarul. Én rágom magam azóta is. Nekem van bűntudatom amiatt, hogy én basztam el egy jó barátságot. Az én hibámból. Az én szerencsétlenségemből indult ez az egész. Mikor még cigizett én adtam neki cigit. Ő sosem vett magának. Nem egyszer adtam neki oda az utolsó szálamat. Amikor telefonálnia kellett és nem volt pénz a kártyáján, az én telefonomat használta. Ha meló után maradt még szendvicsem és ő éhes volt, akkor odaadtam neki, hiába olyan éhes voltam, mint az állat. Mikor lopkodta ki a legót a gyárból, engem kért meg rá, hogy segítsek kicsempészni azokat. És még sorolhatnám. Jó, mondjuk mindig elvitt meló után a buszállomásig, ami egyébként is az útjába esett.
Az ember holtáig tanul-van valami ilyesmi mondás. De miből lehet felismerni az ilyen szarkeverő embereket? Mint már írtam nem először fordult ez már elő velem. Engem mindig megtalálnak a rohadékok. Én vagyok a hibás emiatt? Egy újabb emberben sikerült csalódnom. Olyanban akitől ezt nem is vártam volna. Annyi és annyi kérdésem lenne...
Létezik egyáltalán igaz barátság...?
Nekem is voltak már hasonló dolgaim. Mondjuk én inkább a párkapcsolat terén vagyok ilyen szerencsétlen, mint Te. A helyzet nagyjából hasonló, én kiteszem a lelkem is, de szart sem kapok vissza, nagyjából. Az a vicces az egészben, hogy olyan emberek csinálják ezt velem, akikről úgy gondoltam, hogy nem tennék. És lám, megtették.
VálaszTörlésHogy a Cikkhez is legyen érdemi hozzászólásom, azt kell mondjam, hogy szerintem létezik igaz barátság. Azt tudom mondani, hogy birtokában vagyok igaz barátoknak.
Nehogy azt hidd csak te vagy ilyen "szerencsés" emberi kapcsolatok terén! Velem is megesett ez nem egyszer,de azt mondom hogy ez csak egy lecke az élettől hogy tapasztalj szar dolgokat amikből aztán tanulsz és legközelebb nem követed el ugyanazokat a hibákat ;)
VálaszTörlésVelem legutoljára kb jó egy éve fordult elő ilyesmi amikor is az egyik barátom gondolta meg magát és kitett az életéből. Ez a barátom amúgy egy nő és miután összejött egy hapsival nekem távoznom kellett az életéből mert állítólag annyira szerelmes abba a srácba hogy az már szinte abnormális-.-
Pedig mielőtt ez a fasz bejött volna a képbe tök jó volt minden mert együtt mentünk koncertre sőt a szülinapja alkalmával gondoltunk egyet a többi haverjával és rendeztünk neki egy bulit tortával meg minden flancos szarsággal együtt! És ez a hála mindenért :S
Amúgy roppant nehézkes valakiről megállapítani hogy milyen ember mert ez a lány sem az elején villantotta ki a foga fehérjét hanem a megismerkedésünk után két évvel!!!
Szóval ilyen az élet és mielőtt valakinek bedőlünk előtte azért nem ártana mélyre ásnunk benne vagy különben ez történik sajnos.
Szerintem létezik igazi barátság,de nagyon nehéz megtalálni:SÚgy gondolom,hogy egyeltalán nem te vagy a hibás és próbáld a bűntudatodat elfelejteni.
VálaszTörlésÉn is csalódtam már barátok terén.Sokkal rosszab volt mert az illetőt 12 éve ismertem.Növérem ként szerettem és mindent meg adtam neki érzelmileg és tárgyilag is,de nagyon kihasznált és megalázott:SNeki köszönhetem azt,hogy utálok embereket megismerni és kapcsolatokat teremteni.Jelenleg ott tartok,hogy két barátom van,de nekik se merek mindent elmondani és megnyílni előttük..
Ne aggódj, ezek normális dolgok, mindenkivel előfordulnak, emlékszem egy olyan példára amikor egy barátomban én csalódtam és több olyanban amikor én okoztam csalódást barátaimnak. Persze ezek már a múlt árnyékába vesző emlékek nálam, de most így felelevenítve... még mindig emlékszem az esetekre, talán csak egyet bánok, amikor én kezdtem hanyagolni egy barátomat, mert a párom nem bírta. Ismerős Skinny, csak éppen a másik oldalról...
VálaszTörlésDarkness:
-Meg kell tanulnod megismerni embertársaidat, ahogyan nekem is és hallgatnod kell a belső ösztöneidre/megérzéseidre, nem pedig a látszatra ami körül vesz bennünket. Amúgy tükröt mutattál neki és nem tetszett az amit látott benned, tehát magára haragszik. Gondolom nem mondott el mindent magáról. Te pedig amit láttál benne, valójában magadat kerested benne és meg is találtad. Milyen remekül egészítik ki magukat az emberek mások segítségével :D
Averil:
VálaszTörlés- Hát ha létezik igaz barátság, akkor engem jól elkerül. Talán büdös vagyok?XD
Skinny:
- Eddigi tapasztalataim szerint fiú és lány között nincs barátság, mert az egyik mindig többet akar. És általában az az "egyik" mindig én voltam, aki többet akart. Mindig is olyanba szerettem bele akibe nem igazán kellett volna.
kamupók:
- Az az érdekes, hogy amikor megismertem, akkor volt bennem egy-két kérdés. Annyira különbözőek vagyunk, hogy hihetetlen. Ezekután igencsak megfogom nézni alaposan, hogy kit is enged magamhoz közel. Mondjuk eléggé tartózkodó vagyok így is. Nehezen tudok megnyílni. Itt is csak azért tudok így beszélni/írni ilyenekről, mert névtelenül és arctalanul tehetem.:D
Ha pénzről vagy nőröl van szó nincs barátság...a többi dologban is csak akkor ha a 2 fél tettei vagy mondatai nem hatnak közvetlenül a másik energiái ellen...amig egy követ fújnak,addig akár mély közös gondolkozás-érzet-frekvencia alakulhat ki,ettől hisszük,hogy barátságban vagyunk...a barátság egy támogató,primitív szellemi sík,ahol az okoz örömöt,hogy támaszkodhatunk gondolati síkon keresztül a "barátra"...de mint mindig,most is azt kell írjam,az embernek önmagával kell barátságban lennie...vagy magas szellemi síkon kell lennie,hogy müködtetni tudja a másikkal való kapcsolatot,de ez nagyon ritka.
VálaszTörlésSzerintem két gond van. Az emberek hajlamosak a szeretet hiány és a magány miatt egy jó ismeretséget vagy haverságot összetéveszteni a barátsággal.
VálaszTörlésA másik pedig, hogy MINDENKIBEN csalódik az ember kisebbet vagy nagyobbat, mert másnak látja és képzeli el mint amilyen valójában. Ez lehet az ő hibája, mert álarcot hord, de lehet a mi hibánk is mert mást gondolunk róla mint amilyen. A cukormáz ebben a témában is játszik, nem csak a szerelemben. Ne feledjétek, a barátokat meg lehet válogatni és figyelni kell az intő jelekre.
Kallisto:
VálaszTörlésA MINDENKIBEN való csalódást elkerülhetjük,ha barátkozunk,de nem adjuk oda önmagunkat senkinek.Hogy ez barátság-e?Igen,ha mindkét fél tisztában van vele és érzik a másik intelligenciáját erre...kvázi kölcsönös megbecsülés alakul ki,ami talán jobb is mint egy alacsony szellemi síkú barátkozás...
Hát azt kell, hogy mondjam, hogy teljesen egyetértek Kallistoval.:) Szeretet hiány+magány...úgy tűnik, hogy van valaki és elkezdünk belé kapaszkodni, mert valamennyi biztonságot ad.És szokás szerint túl sokat remélünk és túl sokat várunk. És ezért túl sokat is adunk. De alig kapunk vissza valamit...és pofára esünk.:-S És többször is belefutunk ugyanebbe a csőbe, mert azt hisszük most már más lesz.
VálaszTörlésKitartás Darkness, majd egyszer megtalálod a Barátodat! Addig is meg néha jobb egyedül. :(
Én pont ma csalódtam az eddig legjobbnak hitt barátomban. Valahogy elfelejtett meghívni a szülinapjára, a többieket viszont nem, és nem először teszi ezt velem. Pedig csak 2 napig kerestem neki az ajándékát. Ebből is látszik, hogy hiába 16 év, akkor se lehet a másikban megbízni.
VálaszTörlésAmúgy már régen megtanultam, hogy ne bízzak meg senkiben, így nem tudnak fájdalmat okozni.
Nikolaos:
VálaszTörlésSzerintem sem szabad bízni senkiben,csak magunkban...a barátnőm nem fogja föl,mikor ezt ecsetelem neki...rengeteg példát látok magam elött az életben,mikor valaki bízott és kiszivták belőle az energiát,kihasználták...de már annyira,hogy nem tud visszatöltődni...és nyúzott az arca,diszharmónikus,enervált a viselkedése.
Szerintem hívd föl és kívánj neki jókat,esetleg említsd meg,hogy van ajándék...:) "nyúzd meg",kapcsoltasd be vele a lelkiismeretét és táplálkozz belőle :DDD
Janezz Darko:
VálaszTörlésKösz a tippet, még úgysem energiavámpírkodtam :D
Amúgy felhívtam, hogy mi a baja velem, erre sűrű bocsánatkérések közepette még a szilveszteri bulijára is meghívott :D Úgy látszik jól megy ez a lelkiterror dolog :D
Janezz+Nikolaos:
VálaszTörlésHát én már azon lepődöm meg, ha valamelyik "barátomnak" pár napos késéssel eszébe jut, hogy netán névnapom/szülinapom volt. Ajándék meg....igazából nem az ajándék hiánya zavar, hanem az, hogy tőlem mindig kapnak és örülök, hogy adhatok és láthatom, hogy örülnek neki. Maga a gesztus és a ráfordítás hiánya zavar. :(
Amúgy bocsi, hogy közbeírogattam ide, csak asszem kezdtek hiányozni.:)
Egyébként nekem valahogy durva ez a "csak magadban bízz" dolog...mi van, ha önmagunkban se bízunk?:-S
Charlotte,te kis ékszer:
VálaszTörlés:)
Ha nem bízunk önmagunkban,akkor napjában többször energiavámpírok telepednek ránk és szívogatják az életerőt illetve nem tudunk fejlődni,tapasztalni...mert leblokkolódik a tudásfeldolgozás :)
Te kis energiabomba...kicsit táplálkozom belőled,jó? :DD
Nicolaos:
VálaszTörlésEzt nevezem,ügyes vagy! :)
Neveldd tovább és egyed! :D
Janezz Drágám:
VálaszTörlésKomolyan mondom, ha lenne fölös energiám nyammoghatnál belőle kedvedre!!! De nincs sajna...:( Abban azt hiszem igazad van, hogy biztos körülvesz jópár energiavámpír...a jelenben és asszem a múltból is elég sok. :-/
*cupp*
Charlotte:
VálaszTörlésIzgató vagy evvel az alázatos viselkedéssel! :DD
Charlotte:
VálaszTörlésNem létezik, hogy nincs semmi önbizalmad. Keresd meg, valahol ott van benned, a sok rád aggatott, rád kényszerített, rád dobált "ruha" között. Állj a sarkadra és a téged sipolyozókat tedd helyre és ne legyen lelkiismereti problémád emiatt, mert sokan erre építenek, hogy "úgyse bántana, meg hiszen ismerem-tudom milyen", a valóságban pedig senki nem ismer senki, még önmagát sem. Szóval ott van benned az Igazi önmagad, aki szeretne megnyilvánulni, felhőtlenül kacagni, nevetni, játszani és boldog lenni. Keresd meg és beszélgess vele - különben is, ha nem lenne benned, akkor velünk sem osztanád meg ezeket a dolgaidat, mert "ő" kér segítséget tőlünk. Mi csak egy ideig foghatjuk a kezedet önmagad keresésében, a feladat oroszlán része terád vár, mert a lényege az életnek, hogy te magad találd meg önmagad, ez adja az élet izgalmát, nyiss új dolgok felé (akár emberek irányába is) és tapasztalj... élj...
[amúgy valójában tényleg izgató az alázatos viselkedésed, de ezt sosem ismerem el és sosem mondtam nektek :D mert ezzel megint csak az illúzió falaimat erősítem magam körül :D de mivel beismertem, ezért megint egy kicsit közelebb jutottam önmagamhoz :D]
Mindenkinek jó figyelést önmagához!
Janezz+Kamupók: ^_^ Alázatos?? Én észre se vettem, csak jött.Ez (is) vagyok Én.:)
VálaszTörlésJajj, Kamupók már megint teljesen igazat írtál.
Valami biztosan van belül, ami ki akar jönni.Amúgy néha mostanában úgy érzem, hogy jó lenne változtatni...apró dolgokat,amikhez ragaszkodom de félek megváltoztatni őket, mert "mi lesz ha".És mert megszoktam, hogy "ez van". És olyanokat is, amikhez nem ragaszkodom és szabadulnék tőlük csak nem merem, mert sértődés lesz más részéről. (jajj, mennyit tudnék még ide írni)
Azért fogjátok még a kezemet egy darabig jó?! =)
♥♥♥
Nem hinném, hogy az alázatosságod te volnál. Ez egy felvett viselkedési forma, amit az "elnyomottak" produkálnak, mert úgy érzik, hogy nem számítanak, vagy a másik véglet, amit a képmutató, vallásokban elmerült emberek "vesznek" magukra, hogy bizonyítsák ők azok akik az "Urukat" szolgálják igazán. Ez az EGO egyik viszonyítási pontja. Az alázat magától kialakul ha már eléggé tudatosan éled az életedet. Úgy gondolom nem kimondottan az emberekkel kapcsolatosan alázkodunk meg, hanem inkább a kialakult helyzetekkel, ha nem sikerült valami, akkor elfogadjuk, hogy úgy alakult ahogy. De lehet, hogy csak félre magyarázom még most, azaz biztos.
VálaszTörlésönismeret-> önbizalom -> boldogság -> elfogadás -> alázat
(valahogy így követik egymást a dolgok)
Szóval inkább másokat nem akarsz megbántani, csak hogy TE ne sérülj. Hiába, hogy rosszul érzed magadat benne, de még fent tartod az illúzióját a kapcsolatoknak és közben elfojtod magadban az "apróságokat" amikből később, "nagyobb" dolgok lesznek.
Saját példám, hogy évekig sok mindent elfojtottam tizenévesen. 17-19 éves korom között jártam punk koncertekre és a pogozásban adtam ki magamból mindazt ami felgyülemlett (no meg a fociban). Olyankor teljesen megváltoztam, mind a két tevékenység alkalmával átmentem állatba :) [a pogozást is természetesen józanul műveltem :D mivel felfedeztem már 5 éves koromban, hogy az alkohol az rossz dolog és függőséget okozhat, akárcsak a dohányzás ;)]
Szóval levezettem mindazt a feszültséget és bánatot ami engem nyomasztott, de legalább valami olyan tevékenységben amit élveztem (és persze fájt is és csupán csak most esik le, hogy olyan mintha igazat beszéltem volna, vagyis kibeszéltem volna magamból, hiszen az igazság fáj. Fáj be ismerni, ha valami bánt minket. Így sikerült nekem megoldanom... be vallom egészen egyedi megoldás volt és a felismerés, hogy mit is műveltem és miért is még inkább megdöbbent :D)
"Szóval inkább másokat nem akarsz megbántani, csak hogy TE ne sérül" Hát azt hiszem, ez pontosan így van. Lehet, hogy csak belém rögzült az évek hosszú során, hogy inkább engedelmeskedem, minthogy valakivel összetűzésbe kerüljek. :-s
VálaszTörlésAmi nálad is volt, ez a koncerten-tombolós dolog azt hiszem rám is rám férne.Bár emlékeim szerint csak egyetlen egyszer fordult elő eddig az, hogy ugráltam a tömegben és nem törődtem semmivel.xD Én nem jutottam el odáig, hogy felfedezzem az alkoholt és a nikotint...én látva azt, hogy mindenki leissza magát a sárga földig minden egyes alkalommal, alapból elutasítottam az egészet. :D Persze ezzel is kirekesztem magam, de nem baj. :D
Látom azért Te is folyamatosan rádöbbensz újabb és újabb dolgokra.:)
"Valami biztosan van belül, ami ki akar jönni.Amúgy néha mostanában úgy érzem, hogy jó lenne változtatni...apró dolgokat,amikhez ragaszkodom de félek megváltoztatni őket, mert "mi lesz ha".És mert megszoktam, hogy "ez van". És olyanokat is, amikhez nem ragaszkodom és szabadulnék tőlük csak nem merem, mert sértődés lesz más részéről. (jajj, mennyit tudnék még ide írni)"
VálaszTörlésCharlotte:
-Én is így vagyok ezzel!
Darkness
Darkness:
VálaszTörlés*_*
Fúúúúú bazdmeg velem mennyi ilyen volt hogy anyagilag és érzelmileg használtak ki! Az emberek állatok, és nagyon kevésben lehet megbízni. Sajnálom, hogy ez történt veled. szerintem az igazi barátság alapja a közös érdek. Mert általában az ember mindent saját maga miatt és saját maga érdekében csinál. Ha közös érdek van két ember közt (akár milyen szarul is hangzik) akkor az összeköti őket egy életre. Ha nincs közös érdek akkor lesz egyoldalú és kihasználós a dolog. Barátság mint olyan nincs, vagy ha van akkor közös érdeken és rengeteg közös élményen alapulhat amit a két fél együtt élt át, és általában rossz élmények kovácsolnak össze két embert a legjobban...
VálaszTörlés