"kamupók": Első meditációs élménye(i)m

(Az alább következők hamarabb történtek velem, mint a Különös látogatóban említett történések)

Érdekes, de a zenével és a felvett testtartással alig pár másodperc alatt már egy másik tudatállapotba kerülök, legalábbis úgy érzem. Tényleg kapcsolóként működik a "felvett" pozíció, nálam legalábbis működik. Talán ha egy perc eltelt és máris a tarkómon keresztül éreztem valamit ami felfelé haladt a fejem hátsó részébe. Éreztem ahogyan az "szédül és nem a fejem. Valami birizgálta a nyakam jobb felét, a szőrszálaimmal játszott. Miután már a kezeimet nem éreztem (fizikailag a vérkeringés lelassult) utána kezdődtek jobban a dolgok beindulni. A fejtetőmön tompa/gyenge nyomást éreztem. Intenzíven végeztem a be- és kilégzést, ekkor tört rám a hányinger, de nem olyan intenzíven már mint az elején. Mostanság eléggé visszaszólok és kevésbé tartom magamban azt amit "nem kéne". Majd elfelejtettem, hogy a torkomban ahol az ádámcsutkám van mintha spirálisan kígyózott volna fel felé valami és a torkom kezdetén szerte foszlott. Szerintem ez a jelenség arra hívja fel a figyelmemet, hogy még mindig "kerülgetem a forró kását" és van, hogy hazudok, elterelem a témát más irányba, nem mondok igazat.

Nos miután egészen "belemelegedtem" néha el-el rugaszkodtam a testtől és olyankor képek, történések játszódtak le a szemeim előtt. A legelsőre nem emlékszem. Azért, mert nagyon meglepődtem a tapasztaláson. Ilyen még nem fordult eddig elő. Fura érzés volt, mintha emelkednék. Nem írhatom azt, hogy lebegésre vagy repülésre hasonlított, mert olyan élményben még nem volt részem [talán csak a libegő, de az nem ugyan az ;)]. Leginkább mikor dombról hirtelen lefelé gurul az autó vagy a hullámvasút lefelé lefelé száguldó része egy kellemes-kellemetlen érzés nálam a gyomor részén ami felfelé indul. A második jelenésben közvetlen munkatársaimat láttam, akik valami halom félét raktak össze kajakokból és a véleményemet kérték én meg ott álltam a remekmű előtt és töprengtem. Ekkor ismét "vissza ereszkedtem", mivel észre vette a nem tudatos lényem a történés pillanatát és abban a pillanatban abba maradt. Szerettem volna vagy inkább akartam az érzést újra. Olyan mint az alacsony gyerek lábujjhegyen állva néz át a kerítésen és vissza-vissza huppan, mert nem bírja a lába tartani. Pontosan ilyennek éreztem magam. Még nem állok készen, hogy sokáig maradjak abban az állapotban. A következő kép ami bevillant az a lila szín volt, fehér, haránt csíkosan körbe rácsozva/hálózva. Mint a sütemények teteje amit ferdén "rácsoznak" fel a mázzal (vicces, hogy az egyik csatorna ismétlései között szerepelt az almás rétes aminek a teteje olyan rács szerkezetű - persze ez az infó már majd egy héttel később jutott el hozzám és nem is biztos, hogy a kettőnek köze volt egymáshoz). Majd ismét "visszahuppantam" . Végül már nem is tudom mikortól, de úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül a helyiségben. Valakinek a jelenlétét éreztem, a bal felemen. Késztetést éreztem arra, hogy lássam ki az, de végül leráztam ezt az érzést magamról. Akármi/ki is volt a bal szemem szélénél fehér fényt láttatott velem, majd balról jobbra mozgatta. Közben jó érzéssel töltött el az egész történés. Sokszor elvigyorodtam és tört fel belőlem a nevetés.

Viszont természetesen nem csak kellemes élményeim voltak, mint arra már számíthattam. A mellkasom, annak is inkább a bal oldalán tompa, gyenge nyomást éreztem, talán még fájdalmat is. Leginkább a régi sérülésemnél jelentkezett a fájdalom, főleg ha mély levegőt vettem. Majd lassan visszatértem. Időtlennek tűnt az egész, amúgy kb. 40 percig tarthatott.