Nyarlathotep: Másvilág 2.- Egyiptom 2.

Nos, akkor ott folytatom ahol abbahagytam.

A lélek útját a túlvilágon szüntelen akadályok nehezítik, a kapuk előtt, melyeken át kell haladnia, démon őrök állnak. Mindnek tudnia kell a nevét, legyen az bármilyen hosszú is. S ha ez nem lenne eleve elég nehéz feladat, amennyiben a halott lelke eltéved saját káprázataiban, a végleges halála bekövetkezik. Tehát a tét nem kevesebb, mint az örök lét. Ezután, a halottnak bárkára kell szállnia, melynek részeit éppoly pontosan kell tudnia akár a fentebbi őrök nevét. Át kell haladnia a Duaton, vagyis a sötétség földjén, ahol nyomorúság és gyász uralkodik. Ám, hogy itt ne tévedjen el, a múmiája mellé helyezett Halottas Könyv nyújt neki támaszt. Végül a lélek elér Ozirisz országáig, amit Amentinak nevezünk.

Ez a béke országa, ahol nincs viszály, nevezik még más néven türkizkő földnek is. Éjjel Ozirisz bárkája ezt a földet szeli át, s ilyenkor a holt lelkek csatlakozhatnak hozzá. Ha a halott itt is helyt állt, ezután következik a belépés a kettős igazság termébe. A holtat Anubisz az ítélőszék elé vezeti, mely 42 istenségből áll. A terem közepén áll egy mérleg, melynek egyik serpenyőjében a halott szíve, a másikban pedig egy tollpihe(ez Maat, az igazság istennőjének szimbóluma) van.

A mérleg mellett áll Thot, Hórusz és Anubisz. Ők ketten ellenőrzik a mérleget, s végül Thot mond ítéletet. Miután ez elhunyt tisztázta magát(számot adott viselt dolgairól), meghozzák az ítéletet. Ha a mérleg egyensúlyban marad, az annak tanúbizonysága, hogy a holt jó és helyes életet élt. Így felmentő ítéletet kap, és a lélek elnyeri szabadságát, eggyé válik Ozirisszel. Szabadon járhat a földön, vagy az alvilágban. Utazhat Ré bárkáján, átkelhet a mennyei óceánon. Ám ha az elhunyt bűnösnek ítéltetik... Szívét egy irtózatos rém, a Halottfaló(Ammut) kebelezi be, s a léleknek örök időkre a Duatban kell maradnia.

Végezetül pedig, itt egy kis érdekesség, hogyan is képzelték el az ősi egyiptomban a lelket:

- Khat (Kha) - A fizikai forma, a test, mely elpusztult a halál után; az ember halandó, külső része, melyet csak mumifikálás révén őrizhettek meg.

-Ka - A hasonmás, mely tovább élt a sírban, az elhunytak testében vagy akár szobraiban lakott, de független is volt az embertől, és tetszése szerint mozoghatott, ehetett és ihatott. Volt egy magasabb rendű, őrangyalszerű Ka és egy alacsonyabb rendű Ka is, mely a földön tanult tudásból származott. (A 'ka' szó talán szójáték a 'te' szó létigéjének partikuláján.)

- Ba - Az emberfejű madár az elhunytnak levegőt és ételt szállítva röpködött a sírban a nap során, de esténként Ra-val utazott a napbárkán.

- Khaibit - Az ember árnyéka, részesülhetett temetési ajándékokban, képes volt elszakítani magát a testtől és tetszése szerint utazni, bár az elképzelés szerint mindig a Ba közelében marad.

- Akhu (Akh, Khu, Ikhu) - Ez volt a halhatatlan rész, a sugárzó és ragyogó lény, mely a Sahuban, az elhunyt intellektusában, akaratában és szándékaiban élt tovább; átszellemítette a halált, s a mennyekbe emelkedett, hogy az istenekkel vagy a múlhatatlan csillagokkal éljen együtt. Az Akhu azután keletkezett, miután az elhunyt átesett a halál utáni ítéleten, s a Ka és a Ba egyesült.

- Sahu - Az ember romolhatatlan spirituális teste, mely a mennyekben lakozhatott; azután bukkant elő a fizikai testből egy élő test összes mentális és spirituális képességével, miután a halott - sikeresen - átesett az ítéleten.

- Sekhem - Ez volt az emberi életerő nem testi megszemélyesítése, mely a halál után a mennyben élt az Akhuval.

- Yb (Ib, Ab) - A szív; ez volt a személyben lévő jó és rossz forrása, a gondolkodás morális tudatossága és központja, mely tetszése szerint elhagyhatta a testet, és a halál után az istenekkel élhetett, vagy – ha kudarcot vallott abban, hogy Ma'at-ot ellensúlyozza – végső halálként Ammut ette meg őt. [1]

- Ren - Az igazi név; létfontosságú volt az ember számára, amikor az életen és a túlvilágon utazott át; mágikus rész, mely elpusztíthatta az embert, ha nevét kitörölték, de át tudta adni az illető erejét is, ha valaki ismerte annak Renjét – a névadási szertartások titkosak voltak Egyiptomban, s a gyerek egész életét becenévvel élte, nehogy valaki megtudja az igazi nevét!

Forrás: Fordította: Nemesi Nikoletta, 2003.

Seawright, Caroline, The Ancient Egyptian Concept of the Soul