Misantrophe Mandy: A Voynich-kézirat I.

Mint már mondottam volt, odavagyok az internetes szörfölésért, mert mindenféle izgalmas dologra bukkanok folyton. Amiről írni fogok, azzal még régebben találkoztam valami dokumentumfilmben, aztán neten is találtam róla adatokat. Jó sokat. Ezért is bontom több részre a cikket - egyrészt így egy ideig lesz témám, másrészt izguljatok egy kicsit ti is, hogy ki lesz a gyilkos. :D (A képek kattintásra nagyobbak lesznek.)

A Voynich-kézirat

A Voynich-kézirat egy olyan, ismeretlen betűkkel, ismeretlen nyelven írt kódex, amit a mai napig nem tudott megfejteni senki. Nevét egy régebbi tulajdonosáról, Wilfrid Michael Voynich-ról kapta. (Amerikai könyvkereskedő volt, 1912-ben került hozzá a kézirat.) Jelenleg a Yale University (Connecticut, New Haven) Ritka Könyvek és Kéziratok Könyvtárában található; 2005-ben jelent meg az első fakszimile kiadása.

Akad azért néhány dolog, amit biztosan tudunk róla, most nézzük át ezeket. Az Arizonai Egyetem kutatóinak szénizotópos laboratóriumi vizsgálata szerint a kódex valamikor 1405 és 1440 között keletkezett. Eredetileg 272 darab, 23 x 15 centis lapból állt, amelyből ma 37 lap hiányzik. (Valószínűleg már akkor sem voltak meg ezek az oldalak, mikor a kötet Voynich-hoz került.) Nagyon finom, borjúbőr pergamenre írták és rajzolták valószínűleg liba- vagy kacsatollal.

A könyv valamilyen szövegből és hozzá kapcsolódó ábrákból áll. A rajzok színesek, növények, térképnek tűnő grafikák, asztrológiai és asztronómiai szimbólumok, valamint stilizált emberalakok (például meztelen nők) egyaránt megtalálhatók közöttük. A szöveg többnyire körbefonja ezeket, tehát feltételezhetjük, hogy valamiféle tudományos, magyarázó leírás lehet. De hogy milyen célból íródott és hogyan lehet dekódolni, az rejtély...

A szöveg balról jobbra íródott, töredezett jobb margóval. A hosszabb részek bekezdésekre vannak tördelve, néha „pontokkal” jelölve a bal margón, egyértelmű központozás ugyanakkor nincs. A vonalvezetés finom, úgy tűnik, a szerző értette is, amit írt - nem állt meg munka közben, hanem folyamatosan írt.

Behelyettesítő módszerrel (minden karakterhez egy latin betűt rendelnek) felírható, hogy kb. 30 különféle írásjelből áll a szöveg. Ezen kívül előfordul még néhány tucat különleges karakter, amelyek egyszer vagy kétszer szerepelnek csak a kódexben.

Összesen 180.000 karakterből áll a szöveg és kb. 35 000 változó hosszúságú szóból. Valószínűsíthető, hogy ezek a szavak hangtani vagy helyesírási törvényeket követnek; például egyes írásjelek szerepelnek minden szóban, néhány karakter sose követ másokat, némelyek duplázódhatnak, mások nem.

Nagyon érdekes, hogy statisztikai vizsgálatok szerint a kézirat hasonlít a természetes nyelvekre, egyes aspektusból az angol vagy latin szövegekre különösen, más tekintetben viszont egyáltalán nem... Ahogy a természetes nyelvekben, néhány szó itt is csak egyes részekben fordul elő (pl. mint a szakszavak egy kevésbé tudományos szövegben), mások az egész kódexben megtalálhatóak (pl. mint angol szövegekben a személyes névmások). Ugyanakkor a kézirat nem tartalmaz több mint tízbetűs szót, valamint kevés az egy- vagy kétbetűs szó benne - ez sem jellemző az európai nyelvekre. A tipikus európai nyelveknél több ismétlést tartalmaz a szöveg; vannak részek, ahol ugyanaz a szó háromszor fordul elő egymás után. A csak egy betűben különböző szavak is feltűnően nagy gyakorisággal ismétlődnek. Illetve előfordul még az is, hogy egyes karakterek csak a szavak elején, közepén vagy végén állhatnak, ami viszont az arab írásra jellemző. Tehát a nyelvstatisztikai elemzések szerint a kódex nyelve egyfajta makaróninyelv lehet.

A furcsa írásjeles íráson túl néhány latin betűkkel íródott szót is tartalmaz a kézirat. Az utolsó oldalon négy, eléggé eltorzult latin betűkkel írt sor áll, valamint két szó a szövegben. A betűk a 15. századi európai ABC-ket idézik, de a szavak egy nyelvvel sem állnak kapcsolatban.

A kézirat ábrái alapján hat különféle fejezetre bonthatjuk a kötetet. Az utolsó fejezetet kivéve (mely kizárólag szöveget tartalmaz), majdnem minden oldalon van legalább egy ábra. Lássuk akkor most ezt a hat fejezetet.

Herbárium (növénygyűjtemény): a könyv kb. felét teszi ki ez a rész. Minden egyes oldal egy, néha két növényt tartalmaz és néhány bekezdésnyi szöveget. A kor más növényhatározóiban végzett kutatások ellenére is csak néhány faj ismerhető fel (pl. a viola és a páfrány). Mivel a képek méretarányát sem ismerjük, meglehetősen nehéz találgatásokba bonyolódni a növények mibenlétét illetően.

Asztrológia (csillagászat) és asztronómia (csillagjóslás): kör alakú ábrák, néhányuk égitestek ábráival (napok, holdak és csillagok). Sorban egymás után a 12 csillagjeggyel foglalkozó lapokat találunk a fejezetben (a Vízöntő és a Bak elveszett). Minden szimbólum 30 nőalakkal van keretezve, melyek többsége meztelen, és mind egy felcímkézett csillagot tart. A Kos és a Bika négy páros ábrába került 15–15 csillaggal. Néhány ábra kihajtható lapokon van.

Biológia: sűrű, folytonos szöveg ábrákkal tarkítva. Az ábrák legtöbbször meztelen nőalakokat ábrázolnak – néhányuk koronát visel –, akik kádakban vagy medencékben fürdenek, ezek bonyolult csőhálózattal vannak összekötve. Néhány csőhálózat alakja tisztán kivehetően emberi szerveket ábrázol.

Kozmológia (világegyetemmel mint egésszel foglalkozó tudományág): több kör alakú ábra egy ismeretlen természetről. Itt vannak kihajtható oldalak is, az egyikük hat oldalas, és valamiféle térképet vagy ábrát tartalmaz: kilenc sziget utakkal összekötve, kastélyokkal és feltehetőleg egy vulkánnal.

Farmakológia (gyógyszerészet): több különálló növényi rész (gyökerek, levelek stb.) felcímkézett rajza. A margók mentén gyógyszerészeti edényekre hasonlító rajzok állnak. Néhány szöveges bekezdést is tartalmaz. A kódex első részében található ábrák közül néhány ezeknek a rajzoknak a nagyított, pontosabb ábrázolása.

Receptek: több rövid bekezdés, virág- vagy csillagszerű jellel jelölve.

Nos, egyelőre ennyit a kötetről... Ezúttal a felépítését osztottam meg veletek, legközelebb szó lesz majd a történetéről na meg persze a megfejtési kísérletekről és a különféle teóriákról. Nem tudom még, milyen hosszú cikksorozat lesz, de remélem, hogy ti is legalább annyira izgalmasnak találjátok a Voynich-kéziratot, mint én. :)