neo.Crysis: Neovizió

Neovizió

avagy
Rekviem a képzeletért és az elme szabadságáért

Az az igazság, hogy szeretek képeken elgondolkozni, egy történetet köré építeni. És legyen a képen egy adott szituáció, egy fény, egy szín, egy kompozíció vagy akár egy forma..el tud ragadni a gondolataimból egészen máshová...keresem az utakat az ösvényeket a csapásokat..Talán csak spontaneitás vagy én próbálom belegondolni a feltételes válaszokat..

Sokszor órákig nézek egy-egy képet.

Nem történik semmi, csak nézem.

Érzések kavarognak bennem. Több gigányi ilyen célra válogatott képem van-sőt a legtöbb morbid és tele van torzulásokkal és meztelenséggel és erőszakkal és vérrel és fájdalommal-de olyanokat nem szerettem volna most kirakni.

Néhányat azért mégis hoztam nektek.

Ezek mind olyanok mint egy egy regény..számomra legalábbis igen. A történetet te irányítod. Te szabod a határokat. Olyan, akár egy röpke novella-míg a szemed mozdulatlan, röpül az agyad..

Viszont van egy kép, ami iszonyatosan magával ragadott. Most ez a kedvencem. Tegnap órákig néztem, és a fejemben több "novella" is átfutott - a hölgyek neveket kaptak és múltat és jelent-persze mind mind csak a zavaros fejemben..

..és mint tudjuk - neo meséiben mindig meghal valaki..

...talán túl sokat gondolkozom nem valós dolgokon.

Talán túl sok a neovizió.
Talán szükséges és elengedhetetlen az aktív elméhez,
az aktív fantáziához.

..talán nem.

Viszont ha vevőek vagytok rá...

...lépjetek be a képek különös világába!

..ahol minden más..minden az amit akartok,
és semmi sem az aminek lennie kellene.

... és olyan határokon léphettek át önmagatokban,

..amikről addig nem is tudtatok..

Talán már nem is számít mit látunk valójában.
Talán már semmi sem az, ami.
Talán minden az, amit becsukott szemmel látunk,
magunkban-csöndben

Csak vigyázzunk, mert könnyen átsuhan fölöttünk az idő.

A történet véget ér a lapokon, de egy kép az idő egy pillanatnyi szelete, ami már örökre bezárva rostokol - kiszakít belőlünk egy darabot.

A való élet egy kis darabkáját.
Hogy felfaljon és bekebelezzen.

Veszélyes dolog az elme.

Tessék vele vigyázni.

..de milyen is lenne az élet belső gondolatok nélkül?

Ha becsukott szemmel csak sötétséget látnánk?

..illúziók, hatások és emlékek nélkül üres lenne az életünk.

De csupán illúziókkal, hatásokkal és emlékekkel nem lehet élni.

Gondolom érzitek az ellentmondásokat.
Semmi sem elég jó.
Semmi sem elégítheti ki ezt a nyomorult fizikai és szellemi létet.

Soha semmi.

De próbálkozni lehet.

Azt hiszem elkanyarodtam a kiindulópontomtól.
Már azt sem tudom, hová tartok.

Lehet hogy nem is tudtam soha és nem is fogom.

..de mindenesetre gyakoroljátok a neovizionálást.
Egész kellemes, és leköti az elmét.
Kellemesen összezavar és romokba dönt.
Borzongat és kikapar belülről.

Még a boltba se kell menni érte.
Körbeveszi az embert.
Nem kell hozzá speciális effekt sem attraktív színész.

Csak te.

-a képen kiskorú embergyermekeket láthatunk
neovizionálás közben-

..emlékek..illatok, fények, délutánok, elmúlt napok és elmúlt érzések felöklendezése
mind mind a felszínre szivárognak a fotókkal..