Darkness: Hany Istók

Valamikor általános suliban hallottam Hany Istók legendáját. Ma van egy kis szabad időm, 12 óra helyett csak 8-at kellett ledolgozni, így gondoltam ideje lenne már írni. Hazafele bealudtam egy kicsit a buszon és eszembe jutott Hany Istók, pedig nagyon régóta töröm a fejem ezen a neven. Egyszerűen nem jutott eszembe.:D

A Hanság a Fertő-Hanság Nemzeti Park része. A népnyelv Hanynak nevezi ezt a területet, ahol gazdag lápi és mocsári növényvilág alakult ki. Erről a mocsaras vidékről a nép sajátos mondavilágot alakított ki, a láp fölött titokzatosan, hol itt hol ott megjelenő sárgás, kékes fénycsóvák köré. Ezek a fények a lápban kialakuló gázok öngyulladásával keletkeznek. A tévhit szerint a felvillanó fények a kapzsi embereket csalogatták a halálba, akik azt hitték, hogy kincseket rejt a mocsár.

1749

Ez év márciusában egy különös emberi lényt fogtak ki a halászok a Hanság lápi világából. 8-10 év körüli kis srácnak látszott. Kettős szemhéja volt, a kéz és a láb ujjai között úszóhártya nőtt.

Tény

1749. március 17-én a kapuvári templomban megkereszteltek feltételesen (feltételes megkeresztelés??? Ilyenről még nem hallottam. Csak feltételes szabad-lábról.:D) egy 8 év körüli fiút, akinek az István nevet adták. A keresztelőről latin nyelvű bejegyzés készült. A fordítás:

„Március 17-én feltételesen megkereszteltetett egy talált eszelős fiú, István, körülbelül 8 éves. Keresztszülői Hochsinger Mihály és Meznerné Anna Mária.”

A fiú az Esterházy kastélyba került Rosenstingl Pál várnagy gondozta. A várnagy feljegyzéseiből maradt fent néhány adat, amiből ismerhető a srác további sorsa. Beszélni nem tudott, nem is lehetett megtanítani, csupán állati hangokat adott ki. Félt az emberektől. Rúgott, harapott ha a közelébe mentek. Füvet, nyers halat és békát evett. Megpróbálták tanítani, de sikertelenül. Ezért vízhordást és pecsenyeforgatást bízták rá. A hajdúk durván bántak vele. Többször megverték és többször megszökött. Ilyenkor kutyás csapatok indultak megkeresésére és mindannyiszor vissza is vitték.

A kastélyban egyetlen pártfogója volt: a várnagy Juliska nevű lánya. Juliska 1751 körül férjhez ment. Hany Istók kedveskedni akart, ezért egy tál békát öntött a lakodalmas asztalra. Ekkor megverték ismét. Másnap megszökött és nem találták meg. Évekkel később halászok ismét látták a mocsárban, de a víz alá bukott, s többé nem látták.

Érdekességek

- Néhány helyen Rosenstigl Pál lánya Piroska néven szerepel.
- Jókai Mór "Névtelen vár" című regényében így írt Hany Istókról:

"
- Marie! - kiáltá a férfi megrémülve, s fél kezével megkapva a leánynak a derekán az övét, kirántotta őt a hullám közül, s az ölébe vette.
- Mi lelt? Mi üldöz?

A leány úgy reszketett, úgy vacogtak össze a fogai, hogy nem tudott felelni; a lélegzete is elállt, el volt fulladva egészen. Csak a nagy szemeit mereszté iszonyatra. Lajos körülbámult, és nem látott semmit. De néhány perc múlva felmerült előtte valami. Hanem mi? Ember, vagy állat? A fej, az ábrázat emberé volna: férfié talán, hanem a sima arcot rőt, kurta szőr fedi, s a koponyát a haj helyett is csak vidraveres csömbölék takarja, két hosszú füle hegyesen mered fel, az alak szája úgy össze van szorulva, hogy semmi ajka nem látszik, orrcimpái össze­lapultak, alig kivehetők; hanem a szemei, mint a halnak mereven, karikára kinyílva. Az egész arcon semmi indulatkifejezés. A rejtélyes szörny egészen ott a csónak közelében merült fel. Lajos két kézre kapta az egyik evezőlapátot, hogy szétzúzza a csodának a fejét; - de súlyos ütése csak a puszta habot érte. A szörny egyszerre lebukott, s látszott a mélyen áttetsző holdsugárittas hullámban, hogyan szökellt tova, nem embermódra úszva, hanem szeszélyes zegzug szökellésekkel, mint egy ősvilági csoda, lökve magát odább, s eltűnve a vízmélység homályában, hol ember szeme nem lát többé, csak a halé. És aztán nem látta őt Lajos felmerülni többet."