Káin: Freakshow és a preparálás művészete

Na mivel nem tudtam mit kitalálni arról írok ami engem is érdekel de még sosem néztem utána :D. Engem nem riaszt sem borzaszt el a téma, de lehet másokkal így lesz. Vannak emberi és állati preparátumok szintén, volt anno egy kiállítás a : The Bodies, de mivel már nem aktuális már nem írok róla (egyébként voltam ott és végig éheztem az egészet mert semmi más nem jutott az eszembe csak nagy lucskos sonkák és húsok) meg már említette kedves szerkesztőtársam egyik cikkében a dolgot, főként a személyt aki ezzel foglalkozik.

Nagyon nehéz a neten erről bármit is találni, se meghatározás, sem weboldal nincs. Angolul jött ki pár dolog, így most is fordítással fogom az estémet tölteni, de nem baj XD.

A taxidermy egy görög szó, ami állatkitömést jelent. Leginkább azért vannak, hogy a vadászoknak trófeaként szolgáljanak, vagy orvostudományi célzattal , tanulási szándékkal készülnek. Minden olyan élőlényt ki lehet preparálni, aminek van gerince. A módszereket amiket ma is alkalmaznak a preparátorok, az jóval a múlt század elején születettek meg. Azóta kicsit finomítottak a külcsínén az állatoknak és az eljárás kevésbé mérgező mint akkoriban volt. Az eljárás kicsit olyan mint amikor főzés előtt eltávolítjuk a csirkéről a bőrt. A testüreget nem szükséges felnyitni, így a preparátor nem lát vért sem pedig belső szerveket.

A bőrt kicserzik majd egy poliuretán formára helyezik. Agyagot használnak az üvegszemek behelyezésére, az alakot és szemeket általában nagykerekben vásárolják meg. Ha viszont valami érdekeset akarnak csinálni (na és eredetileg ez itt a lényeg ;) csak fektetem az alapokat) akkor saját maguk hajlítanak vázat vagy faragnak hozzá testet. A preparátorok saját zsebre gyakorolnak, majd múzeumoknak és üzletként szolgálhatnak, sőt vadászoknak és halászoknak vesznek fel rendelést trófeakészítés céljából. Ha meg halászat akkor elmondom nektek pár lépésben hogy tudtok kipreparálni egy halat!

HALPREPARÁLÁS HÁZILAG :

Nos én még nem próbáltam , de kb. poén, ha valaki horgászik és nagyon unatkozik otthon, mert pl nincs net stb. Ha meg akarod örökíteni az utókornak hogy mit fogtál olvassad el , ezt a cikket egy horgász írta eredetileg, csak nem akartam ugyan azt bemásolni és kicsit átírom. A csávó saját maga kísérletezett ki egy egyszerű preparálási módszert, íme a cucc:

-Előkészítés

Mindjárt az elején van egy kényes dolog: hogyan öljük meg a halat. A szokásos fejbe vágás ugyanis tönkreteheti leendő trófeánkat. Nemcsak azzal, hogy külszíni sérülések érik, hanem azzal is, hogy az agy környékén belül megrepednek a csontok és hártyák, így a zsíros anyag kifolyhat a helyéről. Mivel ez nehezen szárad, meghiúsíthatja a munkánk sikerét.A fejbe vágás helyett inkább a leszúrást javaslom, tehát annak aki preparáláshoz készül. Szúrjuk meg és bontsuk fel a halunkat a torokrésznél a hasi oldal felől. A halak vérrel átitatott részei könnyen romlanak, például a kopoltyúja. Ezért előkészítéskor eltávolítom ezeket a részeket. A testről a kopoltyúfedő végénél vágom le a fejet. Így tulajdonképpen a nyelv, a száj, a szem, a koponya, a kopoltyúfedők maradnak a kikészítésre váró fejen. A gerinctő mellett kétoldalt marad némi hús, azt kikaparással eltávolítom.

-Formálás

A fel formáját még kiszáradás előtti állapotban kell kialakítani, mert száradás után a fej már nem mozgatható. Ennek során el kell dönteni, a száj és a kopoltyúfedők nyitottságát. Sokan szeretik a hal száját(különösen ragadozókét) teljesen széttárt állapotban kipreparálni. Én más véleményen vagyok. A teljesen nyitott száj torz, természetellenes”arcot” kölcsönöz a halnak. Inkább javaslok egy közepes nyitottságot. Ugyanez vonatkozik a kopoltyúfedőkre is. Ha szétnyitjuk azokat, a fej sokkal nagyobbnak látszik, de torzul is, nem lesz természetes. A szájnyílás szögét egy kis függőleges fapöcökkel szoktam meghatározni. Egy vízszintes kis fapöcökkel emelem fel és tartom meg a nyelvet.

-Sózás

A sózásnak kettős funkciója van. Egyrészt gyorsítja-és nemcsak a felszínen-a kiszáradást. Másrészt konzervál is. Csak a sóval jól bekent részeket kímélik meg a kártevők. Ha nem sózunk be alaposan mindenhol , a darazsak megrágják, a legyek beköpik a fejet. Később pedig beköltözhetnek a molyok. Ne sajnáljuk hát a sót a fejtől, kívül-belül alaposan, mindent takaróan, vastagon szórjuk meg.

-Tömés

A fej tartását a pálcikákon kívül egy belső, újságpapíros tömés adja meg. Nem kell túl erősen megtömni, hogy később a tömőanyagot el tudjuk távolítani.

-Szárítás

A megsózott, kitömött fejet tegyük ki egy szellős, száraz, ha lehet napos helyre. A só kiszívja a nedveket, és azok lefolynak a fejről, tehát vigyázzunk, hova tesszük. Tegyünk alája is újságpapírt, és fél naponként forgassuk meg. Miután a fej kezd keményedni, a tömő újságpapírt távolítsuk el. Ilyenkor még könnyen megy, mert „sónedves”. Ha nincs napsütés, vagy nyirkos az idő a fej nehezen vagy egyáltalán nem szárad. Ekkor a megértő horgászfeleség esetleg megengedi bevinni a fejet a fürdőszobába, ahol a vízmelegítő bojler(régi típusú gázbojler) közelében elhelyezve mesterségesen száríthatjuk. (Hajszárítóval, és sütővel még nem próbáltam.)

-Mosás

Miután nagyjából kiszáradt a fej(néhány nap), a só kiül rá. Ilyenkor folyó vízben mossuk meg úgy, hogy a felszíni sót eltávolítjuk róla, de a víz nem áztatja át a belső részeket. Ilyenkor már kivehetjük a fapálcákat is. Ekkor kerülhetünk szembe először azzal, hogy az ilyen módon történő preparálásnál a fej összezsugorodik. A peckek beszorulhatnak, így el kell őket vágni, vagy fűrészelni. A kiszárítást folytatom. A mosást, ha még szükséges megismételhetjük addig, amíg a fej felszínén már nem látszik a sókirakódás. Így a fej visszanyeri eredeti színét.

-Lakkozás

Sokan végleges kiszáradás után lakkozzák a fejet. Így fényesebb és szagtalanabb lesz. Én inkább vállalom az enyhe halszagot, de szeretem eredetiségében csodálni különleges zsákmányaim fejét. Amennyiben mégis zsírfoltok jelennének meg rajta , akkor gyógyszertári sebbenzinnel mossuk le a szennyeződött felületeket. Ha minden sikerült, egy évtizedekig elálló, szép trófeával lettünk gazdagabbak. (Érdemes a folyamatot egy kisebb fejen kipróbálni, mielőtt életünk halának fejét elrontjuk. Ha nem sikerül, vagy nem bíznak magukban, forduljanak szakemberhez.)

Nos tettünk egy kis kitérőt, de nem baj. Már tudtok ti is házilag halat preparálni. Egy a fontos, aki ezzel akar foglalkozni az anatómiában pengének kell lennie, sőt festészetben és szobrászatban egyaránt! Egyik kitűnő állatkitömő, akit érdemes említeni, az Martha Maxwell.

Beszéltük, hogy a módszerek kifinomultsága az idővel egyre jobb és jobb lett. Ez annak köszönhető hogy az emberek szebb bőr és irhacuccokra tartottak igényt. 1700-as évekig minden városnak volt egy jól menő cserzőműhelye. Az 1800-as években jöttek divatba a trófeák, akkor a vadászok kárpitosokhoz vitték a bőrt ahol összevarrták és rongyokkal tömték ki a testeket. Innen ered a tömött állat kifejezés (töltelék szóból) . Ez után a dróttestek és a jobb minőségű tömőanyagok következtek. Franciaországban Louis Dufresne preparátor 1793-ban olyan technikát talált fel ami képessé tette a Nemzeti múzeumuknak elkészíteni a legnagyobb madárgyűjteményét.

A korai 20. századtól kezdett művészeti ágnak számítani. Egy csoport állattömő elkezdett vicces trófeákat készíteni . anatómiai pontossággal megalkotott élőlényeket hoztak vicces helyzetekbe és elindult egy új irányzat (sőt kettő is, ami nekem nagyon tetszik). Végül is karikatúrákat alkottak meg, halott állatokból. Arra törekednek az alkotók, hogy minél élethűbbek legyenek az állataik, a legtöbb ilyen ember díszpéldányra vár, sőt néha saját maga is megöl 1-1 állatot az alkotása érdekében. (Hm...)

Az anyagot a későbbi használatra fagyasztással tartósítja. A bőrt eltávolítja majd később cserzik ki. Sokszor így veszik le az állat öntőpózát is. A Hullára egy gipszhez hasonló anyagot öntenek, majd ebből lesz meg a forma és a poliuretán vázat ez segíti majd kialakítani. Általában ezt nagyvállalkozások készítik és a hozzá tartozó fogakat és üvegszemeket is ők állítják elő. A Pózt több méretben gyártják le, hogy illeszkedjen rá a "ruhájuk,,. Mostanában divat a megfagyasztás utáni kiszárítás de az ehhez alkalmazott technikák nagyon drágák és az ideje is igen sokáig tart. Ezért csak az igazán nagy példányokat éri meg a "fagyszárítóba,, rakni. Ezeket nem utolsó sorban imádják a szőnyegbogarak.

Nos eredetileg nem ez volt a cél, hanem egy betegebb műfaja ennek, de úgy gondoltam hogy ahhoz, hogy tudjuk miről van szó mindnekinek ismernie kell az alapokat. Van egy műfaj ami mesekönyvekbe illő állatokat hoz létre, legyenek iskolásruhás mókusok vagy szörnyetegek. Ezekről fogok most beszélni nektek és rengeteg képet is kaptok tőlem a témában! Nem tudom eldönteni tetszik-e vagy sem a dolog. Én nagyon sajnálom a kisállatokat,a cicákat és kutyákat akiket felhasználtak erre. Nem hinném hogy állatkínzás mert gyorsan végeznek velük, vagy nem is éppen a preparáló öl, hanem a megrendelő. Inkább nem is akartam belegondolni, csak nézni ezeket az elragadó mesebeli vagy másvilági lényeket. Én nem támogatom az állatkínzást, ölést és leginkább a vadászatot, de ez mint művészeti ág szerintem erősen megállja a helyét, akár hullát gyaláz, akár nem...

ROGUE TAXIDERMY

A vad állatkitömés olyan formája a preparálásnak, ami nem létező élőlényeket teremt meg, más állatok részeiből. Ezt sok kitömő elítéli. Irreális hibrideket, kihalt élőlényeket esetleg mesebeli vagy mitikus fajokat hoznak létre, mint például: sárkány, kiméra, griffmadár, egyszarvú, sellő. Ezeket mutatványosok és 10 centes múzeumok kedvelik a legjobban. Van ami nem is élő állatból készül, hanem mesterséges anyagokból.

Anno egy egész királyságot becsapott egy preparátor aki egy hódra egy kacsacsőrt varrt, akkor alakulhatott ki ez a hobbi/művészeti ág. A Rogue Taxidermy kifejezést egy Mineapolisi csoport hozta létre nevezetesen a : The Minnesota Association Rogue Taxidermists (M.A.R.T) . Elsőként egy újságban szerepeltek majd 2005-ben már kiállítást is indítványoztak. Ezek az emberek a saját elmondásuk szerint művészeti célból készítenek ilyen élőlényeket.

-M.A.R.T weboldala

Na de itt még nem zárjuk sorainkat, ugyanis létezik olyan is, hogy:

Antropomorph Taxidermy

Az antropomorf állatkitömés az az amikor mesekönnybeli élőlényeket hoznak létre. Pl emberi ruhákban sétáló cuki nyuszik és még sorolhatnám, hogy mik. Sokszor látni vadászboltban olyat, hogy a nyúl vadászruhában viszi a puskát, na az egy ilyen darab. Ez a stílus a viktoriánus időkben alakult ki, ezt Herman Ploucquet preparátor népszerűsítette Stuttgartban. A legismertebb gyakorló orvos ebben a műfajban angol preparátor Walter Potter, akinek a leghíresebb munkája The Death és Burial, Cock Robin.

-Oldal a témában

-Walter Potter galéria

-Egy nagyobb Walter Potter Galéria

Most átrágtuk ezt a műfajt, így a két legbizarrabb ágazatából szeretnék nektek egy-egy személyt kiemelni. Az egyik igen régen élt, a másik a mai napig és nő. Kezdjük a régebbi férfi szereplőnkkel.

Walter Potter

Ez a férfi amint már olvashattátok az Az antropomorf állatkitömés ágazatának művészembere volt. 1835-ben született és 1918-ban halt meg. Angol állattömő volt, aki az állatokat amiket kitömött emberi élethelyzetekbe helyezett. Alkotásait a mai napig meg lehet tekinteni Sussex múzeumában. A viktoriánus időkben ez egy közkedvelt szórakozási lehetőség volt, hogy ilyen kiállításokra jártak az emberek, de mára ez az érdeklődés meghanyatlott (komolyan nem tudom miért) és a kiállított darabok szétszóródtak a Világban.

Első kitömését a saját kedvenc, halott kanáriján követte el, a tizenéves fiút a lánytestvére óvodai könyve inspirálta. 1861-ben már egy külön bemutató pub-ot nyitott, ami rendesen kielégítette a viktoriánus igényt, így Potter simán megélt ebből. Összeházasodott egy helyi nővel és született 3 gyereke.

Egyik kedvenc témája egy falusi iskola volt amiben 48 kis nyúl tanult, volt egy cica teaparti ahol a macskafélék mutatják be az etikettet, tengerimalacok kriketteztek és cicák mentek brokátruhákban esküvőre. Olyan részletekre is figyelt, hogy a ruhájuk alatt milyen formális alsóneműk legyenek. Kétszer ment bele a vad-tömésbe, csinált egy négylábú csirkét meg egy kétarcú bárányt, de annyira nem tetszett neki a dolog. 1914-ben szélütést szenvedett, miből halálig nem épült fel.

Nos akár itt már be kéne lehet fejeznem , de nem teszem. Már késő a cikket kész részre bontanom, úgyis rég írtam ilyen hosszan. Be szeretnék nektek egy mai nőt mutatni, aki ezzel foglalkozik és saját oldala is van. Úgy gondoltam érdekes hogy egy nő ezzel foglalkozik, leginkább a képei, így nem leszek rest bemutatni nektek :

Sarina

nevű alkotót. Ő a Vad taxidermy művészeti ág jeles képviselője:

"Én művészetnek hívom, Te meg annak aminek akarod,,

A hölgy művész és természetkedvelő, aki a tehetségét arra hasznosítja, hogy új életet leheljen a természetellenes dolgokba. A keze alól kikelő "torz,, kis teremtmények majdnemhogy valóságszerűek. 1992-ben a Minneapolis művészeti iskolába járt, leginkább olajfestékkel szeretett dolgozni és talált tárgyakkal amiknek többsége állati maradványok voltak (nem ölt meg semmit, csontok és hullák stb). A maradványokat elvont szobrokban és festményekben lelhettük meg beépítve. Ezek használata lassan de biztosan állatkitömésig fejlődött. A Minnesotai természettudományi egyetem karán megszerzett tudását kamatoztatja és nem utolsó sorban a vadvilágmegőrzés egy erős proponense ki szintén vesz részt vadvilág a megmentésében és rehabilitálásában idejét nem kímélően.

Most jön a lényeg: Az állatok közül semelyiket sem ő ölte meg, amit a művészetében használ (sem pedig más az Ő művészetéért.) A legtöbb állati összetevőt újrahasznosítják amiket kapnak adományként , vagy simán kikukázzák. Az útmentén eldobott és megölt haszonállatok maradványait szedik össze vagy esetleges vadászatok maradékát. Sokszor kisállat kereskedések áldozatai közül kerülnek ki az adományok, de vannak kártékony élőlényt irtó cégek által elfogott egerek és még sorolhatnám mik, sőt természetes okból kifolyólag elhullott élőlényeket is megkap. Olyannyira felhasznosítanak minden megkapott testrészt, hogy alig akad náluk hulladék.

Az alkotó nem meggyalázza a testeket, hanem mély tiszteletét mutatja ki az állatvilág felé. Lenyűgözi az élet körforgása, ezért szabadidejében a különböző kultúrák halálhoz való viszonyát vizsgálja . Úgy érzi azzal a szeretettel teszi halhatatlanná a maradványok lelkét amivel elkészíti a kreatúráit, bár ezzel a nyugati társadalom többsége nem nagyon ért egyet. Régebben ez teljesen elfogadott volt de a történelem, haladtával a halottakkal való törődés teljesen elült (pl: Egyiptomi halottkultusz) . Egy átlagos Amerikai vagy bármilyen nemzetiségű polgár úgy gondolja manapság, hogy ilyennel foglalkozni és ilyet csinálni iszonyatos barbárság, és ezeket a hagyományokat csak primitív kultúrákban élő vademberek hajthatják végre. (Holott nem, de én most per pillanat nem az állatkitömésre gondolok. :D). Érdekes hogy ennek ellenére a viktoriánus korban újra virágzott ez a halott tisztelet (fotó a halottakkal temetés előtt) vagy volt egy bizonyos gyászékszer : egy keretben a halott haját vagy fogait foglalták bele.) Ez a fajta tiszteletadás a kortárs társadalmakban is kéne hogy működjön, példa erre a katolikus egyházban tartósított szentek maradványai.

Az tény, hogy tisztelettel érnek a halott élőlényekhez, sosem néznek undorral egy holttestre, nem sérti meg ezzel a lényt. Az alkotó elmondása szerint az életben és a halálban is egyformán szépnek látja az állatokat és úgy mutatja ki irántuk érzett tiszteletét, hogy a művészetébe reinkarnálja őket újjá. Szenvedélyesen imádja a biológiát és bizarr dolgokat, már gyerekkorában rajongott az élőlények csontvázaiért. Bundába és húsba álmodja meg gyermekkori merengéseit, ezzel faragva ki magának egy kellemes kis helyet a művészvilág birodalmában.

Arra specializálódott, hogy képzelet szülte vadállatokat hozzon létre, mert gyűjtök ezrei rohamozzák a kéréseikkel világszerte. Majdnem 30 év kemény tanulással érte el azt amit, természettudomány és művészet ágazataiból.

Pár munkája:

-Myspace

-A hölgy webolada

Zárásul pedig pár Gyászékszer (Viktoriánus ékszerek halottaink hajából)

Személy szerint elítélem a vadászatot és a trófeákat mert undorító dolog, viszont amit a nő csinál nem ítélendő el úgy hogy tudom a részleteket. A gyászékszerek pedig szerintem gyönyörűek. Remélem tetszett a cikk, várom a kommenteket :3.