Misantrophe Mandy: A Tuskegee-kísérlet

Nos, a legutóbbi irodalmi téma csúfos bukása után (szegény Orbán Ottó, tényleg nem tudott költészettel krokodilokra hatni :() most megint az emberi lélek sötétebb bugyrai felé evezünk. Pszichológiai kísérletekről akartam írni ezúttal, de találtam valamit, ami talán még annál is felháborítóbb és gusztustalanabb. Leginkább a nácik "áldásos" orvosi tevékenységéhez tudnám hasonlítani...

A Tuskegee-kísérlet

A Tuskegee-tanulmány néven elhíresült kísérlet az egyik leghosszabb, amit embereken hajtottak végre, és előkelő helyezése van azok között, melyek etikai szempontból enyhén szólva is kifogásolhatók. (Ne jöjjön itt senki azzal, hogy mennyire hozzájárult az emberiség fejlődéséhez, mert ez baromság.)

Tuskegee-ben, Alabama államban 1932 és 1972 között az Amerikai Egészségügyi Szolgálat munkatársai a szifilisz hosszútávú hatásait vizsgálták, méghozzá úgy, hogy 399, többnyire előrehaladott állapotban lévő néger beteg gyógyszeres kezelését vonták meg. (201 fekete férfi alkotta a kontrollcsoportot). Persze, az áldozatok erről nem tudtak, placebot adtak nekik, hogy ne legyen túl gyanús a dolog...

A "legszebb" momentum az egészben az, hogy a szifilisz ellenszereként már 1947-ben ismerték és alkalmazták a penicillint. Tehát a kísérletet legalább itt be kellett volna szüntetni, de ők még tovább folytatták 25 évig! Mondanom sem kell, a halálos áldozatok száma igen magas volt, a kísérlet végére mindössze 74-en maradtak életben és 19 volt a szifilisszel születettek száma.

A betegség természetéről felesleges írnom, mert Káin egy korábbi szexuális felvilágosításról szóló cikkében már részletesen beszámolt róla. Ezek ismeretében viszont el lehet képzelni, mennyi emberség szorul abban az orvoscsoportba, akik hagynak sebek és kínok között vergődve meghalni több, mint háromszáz embert, csak azért, hogy egy betegség természetét kivizsgálhassák.

És ha azt gondolnátok, hogy rasszista indíttatású volt a néger betegek használata, itt egy kép az orvoscsoport tagjairól, akik végrehajtották a kísérletet.

Mindössze arról volt szó, hogy látszólag ingyenes gyógyulást kínáltak ezeknek az embereknek, akiknek az anyagi helyzete nem engedte meg, hogy maguk fizessék meg a kezelésüket - nem csoda, ha kapva kaptak az alkalmon, mivel úgy tudták, ingyen gyógyítják majd meg őket.

Annak ellenére, hogy a betegektől visszatartották az információt, orvoskörökben a Tuskegee-tanulmány az elejétől fogva nyilvános volt és több cikk is követte, melyek az etikai kérdéseket firtatták. Végül, negyven év elteltével a felháborodott ügyvédek, orvosok és a média közreműködésével szüntették be a kísérletet.

Az ügy hatására sok változtatást hajtottak végre a törvényekben, amelyek az orvosi kísérletezésre és a résztvevők jogaira vonatkoznak. A Tuskegee-kísérlet emellett metaforává vált, ami a társadalom bizalmatlanságát fejezi ki a tudományos kutatások és a kormány által nyújtott orvosi ellátás kockázataival szemben.