2011. július 22., péntek

Káin: Káin szava VII.

http://nostradamus.alamongordo.com/the_wheel_of_destiny.gif

Sziasztok!

A napokban egy kommentelő a Krokodilos cikk alatt kihozta belőlem az állatot, aminek olyan jótékony hatása lett hogy megint elgondolkodtam az emberi természeten és rájöttem újabb dolgokra. A drog kapcsán jutottam el egészen az ember lelki fejlődéséig bizonyos ok-okozati kapcsolatokra amit le szeretnék írni, a szokásos Káin szavai keretein belül. Akit érdekel a flém olvassa el a hozzászólásokat, bár igen elpattant az agyam a bunkó beíráson, de mindig is ismertük a vérmérsékletemet XD. Nem szégyenlem, nem töröltem minden engem igazol ismét.Lehet jönni köpködni ! ;D Na de ismét született egy érdekes írás, sokszor ezt a cikket írva nem gondolkodtam csak hagytam hogy az ujjaim maguktól fussanak. Nem vagyok benne biztos, hogy minden gondolat az enyém. Örülök, hogy van aki figyel rám!



http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcS2h7YStUvx9-1dyH-KzRv-DaZumjkNECi---IfDRyrjGTpmku4wQ

A napokban olvastam egy Allan Kardec könnyet. Én nagyon régóta úgy tartom az ember 3 részből áll, ezt bizonyos sugallatok által kaptam meg mint infót. A szellemek könyvét kezdtem olvasni ahol látom leírva ugyan azt amit gondoltam. Az ember 3 része a fizikai test a lélek ami összekapcsolja a testet a Szellemmel. A szellem a 3. része az igazi egysége az összes lélekszilánkodnak amiket a leszületéseidnél kapsz mint összekötő elemet vagyis a lelkeid tapasztalatának kiforrott egysége. (aki engem olvas régóta nem tudom, emlékszik-e de már ugattam ezt párszor és most kibaszott büszke vagyok, hogy igazoltnak látom azt amiket hallok magamban)...

Nos marhára boldog voltam hogy ezt viszont láttam egy 1920-as évekbeli okkultista könyvben (köszönet anyáméknak akik minden régiséget összegyűjtenek a házban a könyvtárszobába). Na de visszatérve a drog mint olyan mi is? A lélek fájdalomcsillapítója.

http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTd-31-hehiALTWcTmEcnfcWJYaexSpCRRbIAC-eMIM4qbgW1SB

Mit csinálunk ha valamink fáj? Fizikálisan rosszul vagyunk azt érezzük valami nem kóser, beteg a testünk. Ha betegek vagyunk elsőként fájdalomcsillapítóhoz nyúlunk hogy ne fájjon a beteg rész de az a terület kezeletlen marad sőt idővel ha nem megyünk el orvoshoz a területen szövődmények lesznek vagy még betegebbek leszünk. A lélek fájdalomcsillapítója a drog. Az alkohol és a tudatmosósító szerekhez általában olyan emberek nyúlnak kik tudják valami nincs rendben és ez által élnek át felszabadulást, megváltást vagy bármi egyebet ami csillapítja a tudat alatti kaparászó érzést. Így nyernek hát megszabadulást az érzéstől. Lehet jönni nyálat verni hogy nem így van, de sajnos így van (nyilván most nem arra írom amikor buliznak a srácok mert én is szoktam, a gyengébbek kedvéért jegyzetem meg ezt) . Családunkban 3 rokon az alkoholban halt meg , egy pedig meg drogos önmaga kudarca felett érzett szégyenében. Hozzám legközelebb álló ismerősöm is azért drogozik mert lelki problémái vannak, így én tudom miről beszélek.

Mit csinál a drog? Elmulasztja kis időre vagy adott időre a fájdalmat. A lélek fájdalma megszűnik, de ez is csak olyan mintha a rákra morfiumot szednél, minden kezelést mellőzve. A lélek mételyeződik és a fájdalom egyre mélyebbre hatol, a lélek betegsége a terjed, megzabálja a lelkedet és egyre mélyebbre süllyedsz. A végén pedig elveszted önmagadat saját magadban és csak egy üres roncs leszel, amiről már magad sem tudod micsoda valójában.

http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcS5JojUi1GIlskY22tfB2znLpvj3Z6xASG6Wum24kczNLzu6Smp

A fájdalom miért kell? Ha fáj a lelked akkor baj van valami nem működik jól, a fájdalom jelzi valami helytelen, nem helyes. A fájdalom gyógyításra , kezelésre szorul az elnyomása/tagadása csak növeli a fertőzött részt. A fájdalomérzet a gyógyítás avagy a gyógyulás érdekében alakul ki, ergo a fájdalom jó célt szolgál...

Én simán lehetnék alkoholista és drogos azt hiszem már írtam erről, hogy amikor másfél évig pánikbeteg voltam és amikor csak úgy ittam és jó lett a közérzetem őszintén megijedtem. Mert tudtam , ha most ezt csinálom hogy pánikra iszom és úgy megkönnyebbülök, alkoholista leszek így azonnal mellőztem a piát! És büszke vagyok rá. Amit én csinálok sem jó mert ha lelki fájdalmam van akkor belefetrengek és magam köré vonom. Direkt olyanokat olvasok, olyan zenét hallgatok ami még jobban erősíti a fájdalmat , de amikor már mindent elborít és túljutsz azon hogy öngyilkos legyél, egyszer csak megvilágosodsz mi a fájdalmat oka. Az önmagaddal való szembenézés a legnagyobb feladat a fájdalom pedig nem más mint egy eszköz ami csiszol, ha félsz tőle és menekülsz az ellenséged lesz, de ha magadba engeded a fájdalmat nem fog rombolni hanem inkább építeni , mert a fájdalom útját járva rálelsz az igaz útra, hogy mi a probléma gyökere, min kell javítani és a legnagyobb tanítód és barátod a fájdalmad lesz, ami tökéletes emberré csiszol.Gondoljatok bele mennyi művészt inspirált a fájdalom, mennyi vers vagy kép nem létezne, ha nem használták volna ki a fájdalom adta lehetőségeket. a fájdalom ott van veled, még ha a barátaid elfordulnak tőled akkor is, a legnagyobb bajban a fájdalom mindig végig ott lesz amibe kapaszkodhatsz!

http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQpQcfIH8rAR58ANXHvrdbqghxMnbCyDBkJAvyr0_ZwI5K6IBzu

Sokszor én sem tudok ám eme elvek szerint élni de a tetőpontnál érzem hogy a leírtakat igazolom mert egy egy ilyen limit breaken való túljutás után bölcsebb és kiforrottabb leszek, a hatalmas és fájdalom által. Az elégedetlenség, önbizalom hiány és lélekben érzett fájdalom jó mert tudjuk nem vagyunk helyes úton. A fájdalom és mindez ösztönöz minket arra hogy jobbá váljunk! Ezért kell a fájdalmat elöntően befogadni és keresni hova vezet az útja mert megtaláljuk a probléma gyökerét amin erővel , kitartással és önfegyelemmel változtathatunk.

Aki hisz a lélekvándorlásban vagy az emberi összetételben, akkor érteni fogja amit írok. Ez nem misztikum és mágia ez fizika kémia. A részecskék amikből vagyunk a lélekenergia is fizikai dolog. Tegyük fel 3 fentebb leírt részből állunk , tegyük fel nincs isten csak egy nagy mindenható energia forrás , tegyük fel előző élet sincs sem következő de nézzük meg magát az életet (én az írásomban elvonatkoztatok mindennemű hittől, nem vagyok keresztény sőt utálom őket de valami van) . Ha van valami jó utána a rossz jön és sors kereke állandóan forog körbe körbe. Mindig állít elénk akadályt az élet , de utána jön a jó mint a tarot kártyában lévő sors kerék motívuma úgy élünk mi: az ember azért van itt hogy szenvedjen, a Pokol sem létezik mert maga a földön kiforrotta magát. De ez a Pokol jó, mert lehetőséget ad arra hogy ne a trágyába fetrengjünk és ne maradjunk alacsonyrendű szellemek. Az ember olyan halált hal mint amilyen életet élt. Olyan a halála amilyen a lelke. A betegségek is sokszor mind lelki eredetűek, hogy jobb meghalni? Elrákosodva , úgy hogy nem tudjátok mik és kik vagytok, befosva egy pelenkában? Vagy szépen elmenni valami szartól végelgyengülésben, úgy hogy már várjátok a Halált, mert a tapasztalástól megfáradtatok? Mert aki rákban fetreng az retteg, a nagyapám is rettegett a haláltól, viszont aki szépen öregszik meg az már szinte várja a megváltó Halált, mert tudja már nincs mitől félnie.

http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTEdjN5PCjW3CRDuXu3BBYI25-bKcjh1xtVWb-vGmdPBGfuvbVbfg

A fizikai test azért van hogy a lélek a kiképzőpályán tudjon mozogni hogy csiszolódjon: a keresztény pokol nem létezik mert ráhúzhatjuk erre a fizikai térre maga a pokol fogalmát, de a pokol jó mert a folyamatos kísértések, a folyamatos akadályok azért vannak, hogy azokon túllépve fejlődjünk és aki elbukik az akadályon annak a természetes kiválasztódás mértéke szerint kell pusztulnia és újraszületnie, hogy megint megpróbáljon az önmaga korlátain túllépve fejlődni és magasabbra kerülni. MI a Pokol a keresztények szerint? Hely ahol lobog a tisztízű tűz. Mi az élet? Hely ahol próbák elé vagyunk állítva. Vagy megbukunk vagy nem. A tisztítás tehát a próbák általi végeredményekben mutatkozik meg, akár a tisztító tűzben való égés/ tisztulás fogalma is lehetne ez. A démonok nem a pokolban vannak. Nem démonok, nevezhetjük rossz gondolatoknak vagy negatív entitásoknak, kísértésnek, de itt susognak és a mentálisan gyenge emberekre rátelepszenek (drog és alkohol által egyébként a mentális védelem erősen sérül, így általában sokszor megszállottá válnak ezek az emberek) és a halálba, önpusztításba hajtják őket. De én szeretem, még ezek az entitások is hasznosak, mert egy szikla szilárd embert nem tudnak megtörni , egy fejlődő ember meg azért van itt hogy győzedelmeskedjen felettük. Szükségünk van rájuk!

http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRTPy0dtL6qTdSKolORFFVrw-Tqtq7ZoEaBrP_Btvqll4aYlP42dOQvllMZ

Ilyen hát az emberi ember útja, vagyis azon emberé aki a fájdalmak és megpróbáltatások által csiszolódik és tör feljebb és jut egyre magasabbra. Aki pedig ezen fájdalmakat droggal alkohollal enyhíti az nem alkalmas arra hogy tovább lépjen, jobb legyen és hogy fejlődjön, sőt magától vonja meg a fejlődést. Önmaguk fejlődésének útjába állnak, megtagadják a feladatot. Az élet értelme nem az hogy dolgozz, basszál egyél igyál szarjál bulizzál. Az élet értelme a fejlődés útja bármilyen formában. A média és a hasonló cuccok függönyözik a totális igazságot, sőt pont azért van ne lássuk meg, emberek által alakított normák és rendszerek a fizikai világ színpadául szolgálnak de a mögöttes erők kibaszott nagy háborúkat mozgatnak meg más síkokon a háború pedig minden egyes ember lelkéért megy. Hogy mennyire tudunk önmagunk előtt tiszták maradni, mintha marakodnának a lelkünkért ezek az erők. De ezek az erők még rossz olvasatban is jók, mert fejlődést eredményeznek, bár 2 irányba. Azt hiszed porszem vagy, holott egy kis univerzum vagy és egy kis világ, amiben dúl a harc.

http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSkhOeh_F3PaLOqqq3nM6kEVJJ84mQ6dqEjOesn1ckHNue-jvUg

Mindenki annyit kap amennyit bír, mindenki azért van itt hogy tanuljon és hogy formálódjon,a szenvedés elől nem lehet menekülni mert ha menekültök a szenvedés elől még nagyobb szenvedés lesz az ára. Hazudás önmagatoknak , fájdalomcsillapítás alatt növő szarfolyam önti el a természeteteket. Nézzétek meg a képeim közt, amikor a pszichológia gyógyszerek hatása alatt álltam a fájdalom és szenvedés kiült az arcomra, látszik az arcom elnyúlt, szenvedő, átsüt rajta a fájdalom: A pszichológiai gyógyszerek fájdalomcsillapítók voltak ami alatt egyre nőtt a szar,de aztán a gyógyszereket egy trauma miatt elhagytam és most az arcom másabb lett, megszépült és megfiatalodott. És a trauma fájdalmat okozott de a fájdalom akkor ráébresztett bizonyos dolgokra és jobbá váltam!!!! És hálás vagyok az ellenségeimnek akik pusztítani akarnak , mert igazából folyamatában építenek!!!

A szenvedés nem mindig könnyű én is sokszor feladom, de nem megoldás az alkohol meg a drog , így csak visszafejlődünk. Joggal mondom hogy az ez ember aki nem bírja pusztuljon, nem csak saját maga fejlődésébe lép közbe, hanem a családtagjainak is bajt okoz. Saját tapasztalatból beszélek anyám pesztrálta nagyfatert és nagymutert akik az alkoholba döglöttek bele. Pelenkázni kellett mert a saját májukat fosták ki önmaguk árnyai lettek, üveges szemekkel néztek ki fejükből és pohár után nyúltak (mialatt fostak, hánytak tőle gyomorrákkal :D), mialatt a belsőszerveiket rohasztották szét. Ezt akarjátok? Ez az élet? azt hiszitek veletek semmi nem történhet meg? Óh én is azt hittem erre ginát raktak a piámba és megerőszakoltak, nos van kérdés?

http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTPW7AC2oWIPySRgzCHem4-1oYxNR77_iI9ZFw24l7OJarim3aQ0g

És akkor jön ide egy dilettáns paraszt aki beírja a cikkemhez hogy merem azt mondani hogy haljanak meg? Hát így merem azt mondani. Aki nincs felkészülve arra hogy meg kell küzdeni a lelki békéje érdekében, az élet nagy problémáival akkor pusztuljon: engem már megerőszakoltak legalább 3x 13 éves korom óta és brutálisan többször megvertek, morfiumos nagymuterom vigyázott rám kiskoromban aki halott gyerekeket látott és ezzel traktál, hahó mégis itt vagyok bassza meg! Nem cigizek , meg nem iszom max ha buli van de akkor sem esik már jól. Aki nem bírja az életet akkor ne éljen és kezdje elölről, a játékpálya adott. Game over try again? Round one bazdmeg!

Mindenki azért kap hogy bírjon, hogy tűrjön hogy tanuljon. Mindenki annyit kap amennyit bír, amennyit karmikus bűnei által érdemel és aki szemebszegül a törvénnyel, a természeten alapuló kiválasztódás törvényeivel avagy a körforgással akkor a sorkerék fogaskerekei közt fog szétroppanni a puha kis gerince megérdemelten!

http://images.elfwood.com/art/p/u/puimun/israfel.jpg

És Izrafél angyal, akinek szívhúrja
lant s akinek Isten tertmtményei közt
legédesebb a hangja
Korán
Mennyben egy szellem él,
„Szive húrján zenél.”
Jobb dalt tud bárkinél
Ez angyal, Izrafél.
S őt hallva (így szól a rege)
Az ég keringő serege
Elnémul, szólni fél.
Fenn az égi bolton
Járva, a tetőn,
Vágyón, szeretőn
Pír fut át a holdon.
S a cikázó láng, a rőt
(S a Plejád, az egybe szőtt,
Ki hét volt azelőtt)
Megáll, hogy hallja őt.

S mondják (a fénysereg
S kik hallják, mind a lények),
Hogy mely lantján remeg,
A lüktető ideg
Ad ily dalt Izrafélnek
S hogy furcsa és meleg
Kobzán a húrok élnek.
S az angyal-járta menny,
Hol a nagy eszme tisztség,
S trónt ül a Szerelem
És huri-szem tekint szét -
A szépségtől megárad,
Mely csillagnak sugárt ad.
Izrafél, így igaz,
S jogos, ha megveted
A dalt, ha nem izzik az.
Minden babért neked!
Jó és bölcs éneked;
Soká légy szent vigasz.
Mi fenn önkívület,
Jól dalolod, te lángszavú -
A vágy, a kéj, a kín, a bú
Mind lantodon hevülhet,
S ne szóljon hang kivűled!
Tied az ég: de itt alul
Méz s üröm a világ:
Virágunk csak - virág
S mi rád mint üdvöd árnya hull,
Napfényként száll miránk.
Laknám csak én,
Hol Izrafél
Lakott s ő jönne le,
Oly vad gyönyörrel éneke
Itt lenn nem zengene,
S dalom merészebb ütemén
Az égbolt rengene.

27 megjegyzés:

  1. Erre csak kacsintani tudok, Drágám, mint társalkodóhölgy, aki ugyan azt tudja, ugyan azt gondolja, s már szólnia sem érdemes.
    Bólogathatnék is, mint az édes kis kutyusok a kirakatokba, csak épp nincs, aki lökdösse a fejemet. :D

    Köszönöm a mentális gereblyézést. Apokalipszis most! ^^

    VálaszTörlés
  2. -Nemo:

    Búúúúú örülök, hogy olvasol engem! Amúgy bővítettem még. XD nem tudok leállni... ma még nem ettem csak írok folyamatosan.

    VálaszTörlés
  3. egyszerűen mindennel egyetértek a fent leírtakból. köszönöm, hogy megosztottad.

    VálaszTörlés
  4. -Himitsu:

    Én köszönöm , hogy elolvastad!

    VálaszTörlés
  5. Igen, igen, igen és igen. Hiszek a test-lélek-szellem kombinációban és bár a lelkem elég roggyant állapotban van mégis képes vagyok (már) arra hogy ezt ne eldugjam, hanem szembenézzek vele. A fájdalmat mindig úgy érzékeltem, mind a testit mind a lelkit, hogy vagyok és érzek,és létezem.
    Még több Káin szavát, őszinte és igaz.

    VálaszTörlés
  6. Korrekt
    Leírtad azt, amit én látok nap mint nap.
    Az emberek nem küzdenek, add2 nem érzik a küzdelmük fontosságát és értékét.

    VálaszTörlés
  7. -Line:

    Köszönöm, ezek sajnos nem erőltetendőek, hanem hirtelen belém üt valami és írok, de biztos lesz még. Majd ráfekszem a témára jobban. :3 Sajna általában amúgy történnie kell valaminek velem, hogy ilyeneket tudjak írni.

    -Vadoc:

    Üdv itt! ^^

    Köszönöm szépen, ilyenkor azt érzem érdemes írnom. Már ha pár emberben megmozgat valamit az is marháta hasznos, ha egyetértést látok akkor meg nem érzem magamat hülyének.

    VálaszTörlés
  8. Amúgy szerintem a legfőbb probléma az hogy sok ember nem tudja miért él, mi ez az egész így könnyen megtéveszthetőek a média és a szarok által.

    VálaszTörlés
  9. ginát raktak beléd és megerőszakoltak? O_o azt durva lelkierő kiheverni...

    VálaszTörlés
  10. Nem tudom, ki flame-elt, vagy miféle vita mehetett a krokodilos témakörnél. Viszont egyet tudok. Egyszer elém állt egy nő azzal, hogy "Isten" - de szerintem nevezhetjük ezt bárminek - "a szenvedéseken keresztül formál minket". Igazat adok abban, hogy a szenvedések kellenek. Ha nem történik velem a rengeteg erőszak, ha nem lett volna egy "szar" életem, akkor én magam sem lennék az aki.
    Az élet próbák elé állít minket. De nem azért, hogy beletörjünk, hanem, hogy tanuljunk belőle. Nem is oly rég elkezdtem átformálni saját magam - mert azt hittem, számomra az a szükséges. Emiatt egy önző, egocentrikus kis geci lett belőlem. És a sors közbelépett - és sajnos egy súlyos baleseten keresztül vezetett vissza az utamra.
    A drogok, az alkohol sosem lehet megoldás. Kiskoromban én gyógyszereket kaptam, ittam - mert azt láttam másoktól, mint a probléma enyhítése - és büszke vagyok rá, hogy mindent magamtól raktam le. Aki droghoz nyúl, az pontosan tudja, hogy mivel jár. Aki használja, az aláírta a láthatatlan paktumot: tudom, hogy szarabb lesz, de beszedem. Így úgyszólván a saját halálára bólintott rá. Aki keményen drogozik az nem is akar kiszállni belőle. Persze vannak esetek, amikor az elején még megy a bizakodás. De ha annyi negatív példát lát az ember, képtelenség elhinni, hogy ezek az emberek nincsenek tudatában a tettüknek. Nem akarom bántani őket, de aki segítségre vágyik, az kérni is fogja. És hiszem, hogy mindig lesz olyan, akitől megkapja azt.

    VálaszTörlés
  11. Kiváló az időzítésed.
    Annak egy részére, amit most leírtál a múltkor én magam is ráébredtem. Arra, hogy annak, hogy nem iszom+dohányzom+drogozom és soha nem is akartam, az az oka, hogy ösztönösen véd(t)em magamat, olyan szempontból, hogy nehogy rászokjak a fájdalomcsillapítás végett. Az, hogy meg ezt így leírtad majd erőt ad, hogy később is, ha nem-et mondok ne érezzem magam félénk hülyének.
    A másik aktualitás meg a fájdalom-dolog....erre meg az elmúlt két napban jöttem rá. Szó szerint szomorú voltam és furcsa volt, mert nem emlékszem, hogy ilyet éreztem volna. És bizonyos szempontból jó volt, mert leesett, hogy érzek és, hogy néha tényleg jó, ha rendesen fáj.

    Remélem nem hordtam össze sok hülyeséget és minden tiszteletem Neked, mert kibírod ezeket és az előttem+utánam kommentelőknek, mert mikor olvasom, hogy Ti miket éltek át és mégis talpon vagytok, akkor egyrészt örülök, hogy én eddig a saját biztonságos burkomban éltem, másrészt még jobban megbecsülöm azt.

    Ja és...könyvtárszoba! O_O Dejóóó.:)

    VálaszTörlés
  12. Névtelen:

    Egy hétig nekiájultam a bútoroknak. Elég vad volt. De segített dönteni bizonyos dolgokban.

    SIWA :

    A Freakshow és a krokodil című cikk alatt volt, meg tudod nézni amúgy, ha rákeresel. Konkrétan én voltam a szar mert azt mondtam dögölnének meg inkább. :D

    Na ez durva :O ezt nem is mesélted :O. A többiben teljesen egyetértek!Remélem több baleset nem lesz!

    -Krisztina :

    Örülök, hogy érzed! Sajnálom amik veled történtek. :( Remélem hogy lesz elég erőd a továbbiakhoz!

    Charlotte :

    Ez nem félénk hülyeség, hanem józan ész, jól teszed hogy így élsz!!!! Nézd meg hogy néz ki aki keményen tolja 10 évvel tűnik idősebbnek a koránál!!!

    Semmilyen hülyeséget nem írtál. :) Igen én is örülök, meg lehet anyuék majd bővítik majd! :D

    VálaszTörlés
  13. Kamilla!!! Hihetetlen hogy így meg tudod fogalmazni ezeket a dolgokat, kifejteni, rengetek kérdésemre választ adtál!!!!!!!!!! Amiken idáig sokat gondolkoztam és próbáltam megfogalmazni hogy is van ez.. ezt most leírtad!! Megint tanultam:) Te egy nagyon okos ember vagy, de komolyan, mindenben igazad van, és tisztán látod a dolgokat!! Tudod milyen tudást tartasz a kezedben? Az élet célja.. egy kézikönyvet! Erre sajnos rengetek ember nem jön rá, és nem is fog, tudatlanok! Legyél büszke magadra:) ésss még sok sok ilyen bejegyzést!! :)))))))))))))Kincsed van, ami nem sok embernek adatik meg, nem hisznek, nem gondolkoznak, egyszerűen primitívek, nekünk meg akik ezeket a dolgokat sejtik, vagy tudják, hatalmas kincsünk van:))) Imádom a blogod, és csináld még sokáig.. mert ennek igenis értelme van!! Csináld, taníts minket:)))))))))))))))))Köszönöm még egyszer a Káin szavait és a többi érdekes elgondolkoztató cikkeket!!
    üdv:Regina
    Puszii:))

    VálaszTörlés
  14. Krisztina :

    Úristen nagyon sajnálom, hogy ilyeneket kellett átélned :(.

    -Regina:

    Örülök, hogy tetszik neked amit írtam ! Szerintem amúgy csak jók a megérzéseim és jó sugallatokat kapok.

    Búúú nagyon zavarba hoztál de rohadt jól sesett!!! <3

    VálaszTörlés
  15. Jó írás. Bár néhány helyen nem értek egyet. Először is: mindenki azt kapja, amennyit elbír. Szerintem ilyen szinten nincs ultimate igazságosság, sőt, az élet nem az igazságosságáról híres. Azt sem hiszem, hogy amit beleteszel az életbe, azt vissza is kapod. Ezzel szerintem az elesetteket lehet bátorítani. Igazából megy a kőkemény élet-halál harc, még ha el is vagyunk puhulva ilyen téren. Küzdeni kell a dolgokért és el kell venni, ami jár, de ez önmagában nem jelenti azt, hogy ha mindent de mindent meg is teszünk valamiért, akkor el is érjük. Annyi de annyi tényező van, ami az utunkba állhat annak éllenére, hogy kurva sokat beleteszünk valamibe. Nem. Egyszerűen meg kell tanulni életben maradni. Ha az élet pofán basz, akkor fel kell állni, és meg kell mutatni, hogy jobbak vagyunk annál, hogy csak úgy feladjuk. Egyszer, tízszer, százszor, ahányszor csak kell. Csak ne vegyük biztosra, hogy az élet-körforgás egy fair dolog lenne, mert nem az.

    A fájdalom valóban jó dolog, pláne, ha még csíped is :D Viszont a lelki szarok nagyon oda tudnak verni. És szerintem az ilyeneket nagyon jól lehet gyógyítani egy kis fizikai erőfeszítéssel. Amikor nagyon ramatyul érzem magam belül, általában addig edzek, amíg teljesen ki nem merülök...az meg nálam eltart egy darabig, de ilyenkor szó szerint szétszabdalom magam. És inkább azért ne tudjak aludni, mert fizikailag minden porcikám őrjítően fáj (mert a test ettől fejlődik), mintsem az elbaszott, kínzó gondolatoktól, ami csak leépít.

    Szerintem sincs pokol. Mindenki magának teremti a saját kis privát poklát, amiben sokan előszeretettel lubickolnak. Mert megváltozni ugye nem óhajtanak, kényelmesebb itt a szarban, ezt már ismerik, a partot elengedni meg rizikós. Mindenkinek megvan a maga keresztje, nekem például az, hogy általános 7ik-es koromban a szemem láttára kb mindenünk leégett. Ennek ellenére a tűztől sem lett fóbiám, talpra álltunk és az élet megy tovább. Egyetértek, hogy a fejődés a célja minden életformának, így nekünk is. Aki többet kibír, az nyer. És ehhez kellenek a szar dolgok.

    És ezt a hosszúra nyílt bejegyzést egy Nietzsche-idézettel zárnám, érdemes elgondolkozni rajta:

    "Vizsgáljátok meg a legjobb és legtermékenyebb emberek és népek életét és nézzétek meg , hogy a büszkén magasba terebélyesedő fa vajon meglehet-e rossz idő és viharok nélkül: hogy a kedvezőtlen körülmények és akadályok, mindenféle gyűlölködés, féltékenység, önzés, bizalmatlanság, keménység, bírvágy és kegyetlenség nem a legkedvezőbb körülmények-e, amelyek nélkül aligha lehetséges számottevő gyarapodás még az erényekben sem?"

    VálaszTörlés
  16. Krisztina:

    Tudom, hogy nem a mondandód lényegét ragadom meg, de egy kicsit felhúztam a szemöldököm a barátnőddel kapcsolatban.

    Alapból nem csípem a katonákat. Én harcosnak tartom magam, de katona nem lennék. Senki ne mondja meg nekem, hogy miért harcoljak, és eszem ágában sincs más céljáért ölni vagy megdögleni. Afganisztánban meghaltak a barátai? Kezdjük ott, hogy nem értem, hogy alapból mit keresnek ott. Nem a hazájukért küzdenek, semmi közünk Afganisztánhoz. Ők zsoldosok, ezt azért mondjuk ki, és nem látom, miért avatnak hőssé egy zsoldost, aki csak és kizárólag a pénzért megy oda... Ha valaki a hazája vagy embertársai védelmében hal meg, megérdemli az elismerést. De aki csak pénzért megy...

    Van egy nagyon ronda ám találó mondás: "aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha megbasszák." Aki elmegy pénzért más háborújába katonásdit játszani, az ne lepődjön meg, ha belehal. Persze a hozzátartozóikat én is sajnálom, nem ők tehetnek róla, csak kinyílik a bicska a zsebemben, amikor olyan dolgokat magasztalunk, amit nem kéne.

    Van némi rálátásom a hazai katonai viszonyokra, a szakmámhoz kötődik, ezért sem vagyok túl elnéző az ilyenekkel.

    VálaszTörlés
  17. Elolvastam :) A hozzászólásokat is.
    Komoly labda, ezeken rágódtam én is sokat.
    Kami, sajnos nem mondhatom, hogy most semleges pontból írtál :D pedig ebben a témában számít :) még ha nem is kőkemény súllyal. De örülök, mert jó téma :)

    Jelenleg nincs (és nem biztos hogy egyhamar lesz) kiforrott véleményem a szellemi fejlődésről. Minden esetre most úgy látom, hogy "csak az XP számít". A szerepjátékok erősen megfogtak engem, és szerintem nem hiába, a fejlődési rendszerük jól rámutatnak néha a lényegre. Ha tapasztalt ember akarsz lenni, akkor uccu az eseményekbe (KÉREM NE tévessze senki össze az ölésért kapott XPt a képességgyakorlással). Abból lesz XP, meg szintlépés, új skillek, stb. (Ja, igen, nem lépcsős életbeli fejlődésre gondolok, hogy előző percben nem tudtam mi az a tojás, következőben meg omlettet faragok belőle)
    Nem tudom mennyi ideje hoztam össze ezt a mondatot, de szerintem kifejezi a lényeget :)
    "Amíg nem jártad meg a mennyt és a pokolt, nem tudsz élni igazán"
    Persze ez nem útikalauz, hogy gyerekek, na így játszatok, mert ugye 2 végletről van szó, abszurdokról, ami összemérhetetlenség miatt nem dönthető el lény és lény között...ez is egy fontos része: a lénynek magának kell tudnia, mi neki a "jó" és mi neki a "rossz". Mert hiszen az események csak események, nincsen szándékuk. Leglábbis az eseményeknek önmagukban nincs. Az esemény eszköz. Nem olyan, mint egy kalapács, amiről mindenki eldönti, hogy meg akarja-e fogni, részt akar-e venni benne, viszont az egyénen függ, hogyan reagál benne - akár tudatosan, akár nem. Persze sok sebességfokozata van az eseményeknek, és a reakció képességnek is. Már ha valaki eléri a tudatosságot. Én Darwin eredeti elképzelését vallom, azaz egy környezetben, adott pillanatban az a legsikeresebb faj, amelyik a legmegfelelőbb tulajdonságokkal rendelkezik. Hogy ehhez fejlődnie kellett vagy sem, az már más téma; akárcsak az, hogy minden egyed a környezetével folyamatos kölcsönhatásban van.

    Ööööm...asszem most ezt abbahagyom, mert nem illik cikkre cikket írni :D VEgyétek úgy, hogy sokat bólogattam :D

    VálaszTörlés
  18. -G :

    Köszi, örülök ha tetszett neked, nem muszáj egyetérteni. :) Én megtapasztaltam azt hogy bárkivel bármi rosszat tettem heteken belül visszajött , sőt ha jót tettem azt is visszakaptam valamilyen formában. Mindenki abból épít amije van, én ezt tapasztaltam tehát ezért írtam.

    Egyénként ugyan ezt írtam amit Te mondtál. :D Csak más szavakkal.

    Nagyon sajnálom ami veled történt, gratulálok hogy fóbiáktól mentesen túlélted!

    Firescythe :

    Amúgy én is szerepjátékos szemszögből vizsgálgatom és fontos az XP! :DDDD

    Szerintem illik a cikkhez írni és köszönöm hogy írtál!

    VálaszTörlés
  19. Csincsilla: Még jó, hogy szerepjátékos szemszögből vizsgálod, ez már a Limit Break kifejezés használatakor egyértelmű volt :D

    VálaszTörlés
  20. Nem kell engem sajnálni, a múlt az a múlt, és sok más szar dologgal együtt, ennek is az emlékeim között van a helye. Nem éri meg a múlton baszakodni, előre kell tekinteni, ennyi.

    VálaszTörlés
  21. G:

    Na valakinek leesett. És melyik játékból? XDDDD

    Én sokszor rágódom a múlton....

    VálaszTörlés
  22. Ne vizsgáztass, ma péche! ;) Amúgy a FF 7 és 8-ban is volt Limit Break (a többiben máshogy nevezik).

    VálaszTörlés
  23. Csak informáltalak. *gonosz vigyor*

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: