Darkness: Paul Otlet

Ma egy olyan emberről írok, aki már több, mint 100 évvel az internet előtt használta a tudáshálózat és a világháló fogalmakat. Azonban munkásságát sosem ismerték el kellőképpen.

Élete

1868-ban született Belgiumban. Fő műve a Mundaneum létrehozása, ami egy óriási tudástár volt. Ez olyan, mint a google, csak éppen 20.század eleji kiadásban. Össze akart gyűjteni minden emberi tudást, de mivel akkoriban nem létezett még elektronikus adattárolás, mindezt kézzel írt, gépelt papíron oldották meg. Ennek az eredménye pedig több tízmilliós katalógus cédula. Aztán később egy csúfos kudarc.

A Mundaneum létrehozásában segítségre volt Henri La Fontaine (belga ügyvéd) is. 1920-ban nyitották meg a nagyközönség számára. Ez a hely egyszerre volt múzeum, könyvtár, archívum és tudósok találkozó helye. 1934-ben az intézményt bezárták, mivel a belga kormány nem finanszírozta tovább a projektet. Otlet már ebben az időben gondolt a papírmentes adattovábbításra. Meg akarta valósítani az audio - telefonos adatátvitelt.

A Mundaneum sorsa akkor pecsételődött meg, mikor a nácik elfoglalták Belgiumot az 1940-es évekbe. Felszámolták a gyűjteményt. A felbecsülhetetlen anyagok egy részét 1968-ban fedezte fel W. Boyd Rayward amerikai kutató, aki tanulmányozni kezdte a rendszert és addig küzdött amíg 1998-ban a Mundaneum újra megnyílt.

A gyűjtemény mai gondozója Jacques Gillen szerint Otlet archiválási rendszerével már a 20.század elején megalkotta a hipertext ősét. Ezért szerinte méltán nevezhetjük Otlet-et az internet ősatyjának.

Otlet egyedi bútorokat építtetett a kártyák tárolására. A gyűjteményhez tartozik még az újságok, poszterek és több, mint 200 000 levelezőlap is. Otlet-et ez nem rémisztette meg, inkább újabb és újabb ötleteket dolgozott ki a rendszer tökéletesítése érdekében. Ezeket a gondolatokat Traité de documentation című könyvében (alig 400 oldal:D) gyűjtötte össze. Ebben a könyvben leírt egy olyan konferenciát, amit telefonon keresztül bonyolítanak le, majd ezt továbbgondolva rájött, hogy nem csak a hangot lehetne továbbítani, hanem a hang mellé akár képet is lehet csatolni. Szerinte a gramofonokat az elhangzott információk, adatok tárolására is lehetne használni.

Gillen: "Nemrég megtaláltuk egy olyan leírását is, ami 1907-ből származik és ami egy mobiltelefon működését mutatja be."

Otlet-et lenyűgözte a rádió. Mivel lehetővé tette, hogy kábelek nélkül továbbítani lehet az információkat. Egyik víziója szerint eljön majd az az idő, amikor mindenki egy székben ücsörögve hozzáférhet majd az aktuális világtudáshoz és mindemellett az emberek beszélgethetnek másokkal és akár kórusban is énekelhetnek, és mindezt anélkül, hogy felállnának abból a székből. Mindenről feljegyzés készülhet és így létrejön a világ emlékezete, egy másolat, egy kollektív, mechanikus agy.

Otlet 1944-ben halt meg, így nem élte meg az internet megjelenését. Gillen jelenleg is a méltatlanul elfeledett tudós munkásságának feltárásán és digitalizálásán dolgozik. Ha megvalósul, akkor létrejöhet Otlet álma: a gyűjteménye a világ tudásának részévé válik. Papír nélkül mindenki számára elérhetően.