Káin: Voodoo nyomában I.

Sziasztok!

Mostanában ami érdekelt engem az a Voodoo. Nagyon sokszor jön fel a Voodoo téma könyvekben és horrorfilmekben, így arra gondoltam utána nézek alaposabban, hogy mi az igazság erről a hitről. Tudom hogy ismét fordításokban gazdag cikkbe fogok bele , de már nem is csodálkozom ... XD Nos el is kezdek kutakodni, remélem egy nap alatt kész leszek ezzel a cikkel. Bele is fogok a témába. (Nem valószínű amúgy az egy nap , mert már második napja írom ~lol~)

A Voodoo

Állítólag ez a világon a legősibb "vallás,,. Sokféle képen írják: voodoo, Vodu, Vudu, Woodoo, mint tudjuk Afrikából származik. A voodoo szó a Nyugat-Afrikai „vodun” szóból ered melynek jelentése: szellem. Az ősi afrikai istenhitre épül, főként a nyugat afrikai törzsek vallásából táplálkozik. Az utolsó löketeket a rabszolga kereskedelem adta így alakult ki. Az európai gyarmatosítók által elhurcolt rabszolgák, megtartották, őseik hitét, és fokozatosan ezek a hitek összeolvadtak, ahogy a különböző törzsekből származó rabszolgák az új „hazában” egyre inkább kezdtek egy új közösséget formálni. Kidolgoztak közös szertartásokat, ahol minden törzs, minden másik törzs isteneinek is megadta a tiszteletet. A Kongó család Kelet-Afrikai eredetű, A Rada loák a Fon és az Ewe törzsekhez kötődnek a korábbi Dahomey (ma : Benin) területéről, a Nago szellemek, pedig a mai Nigériából, a Yorubák földjéről származnak. Az indiánok is hatottak a voodoo-ra, pl a homokfestő művészetet tőlük vették át, ebből születtek meg a vevék, ezek a kukoricalisztből készült rajzok, amivel a szellemeket hívhatták. Ez pedig már a Nyugati mágia pecsétjeire és szellemidéző köreire hajaznak inkább. Szertartásaikat papok, vagy papnők irányítják. A papok neve lehet: Houngan, papalois, papa loa. A papnőt mambo, vagy mamalois, mama loa néven említik. A templomok szertartásain beavatott résztvevők neve hounsi. Gyakori, hogy az emberekhez nem igazán kedves istenekhez áldoznak, akik lehetnek alakjukra nézve emberiek, állatiak és tárgyiak is . A ceremóniák legtöbbje kapcsolatfelvétel az istenséggel, vagy az istenség megjelenítését szolgálja.

A vudu nemcsak vallás, ugyanúgy életforma, ahogyan például a buddhizmus. Követői életének szerves része, hogy megszállott papokon keresztül kommunikálnak a szellemekkel és istenekkel, akiktől védelmet és gyógyulást várnak. De arra is képesek, hogy a jövőbe lássanak, így a jóslás természetes része mindennapjaiknak. Egyik istenük Damballa istennő , akit kígyó képében szoktak ábrázolni. A szerencsétlenségekre is a szertartásokon szoktak indokot keresni és találni, amit többnyire egy rosszakaró átkának tulajdonítanak, és egy kis csomag segítségével szabadulnak meg tőle. Ennek neve gris-gris, a benne található átokelhárító eszközök pedig a különböző olajak, csontok, körömdarabok, használt ruhafoszlányok, varázsfüvek vagy hajszálak.

A vudu vallástól származnak a rémtörténetek kedvelt zombi-alakjai, amelyeket lélek nélküli holtakként definiálnak. A 19. század végén a rabszolgatartók rettegtek a vudu terjedésétől, ezért megtiltották, hogy Louisiana azokról a szigetekről vásároljon szolgákat, ahol "őshonos" a vudu. A tiltás azonban nem hozott eredményt, hiszen annyira beszivárgott a vallás az amerikai kontinens északi részére, hogy még ma is élnek emberek - leginkább New Orleansban -, akik követik a vudut. Annak ellenére is, hogy erőszakkal akarták őket katolikus vallásra téríteni. Valószínűleg a vudu volt az egyetlen eszköz a rabszolgák kezében, amellyel rettegésben tarthatták gazdáikat az állatáldozatokkal és a különböző varázslásokkal. :D

Az áruként kezelt rabszolgákat anno arra kényszerítették, hogy a szigetre érkezés utáni 8 napon belül vegyék fel a kereszténységet. Megtiltották a nem keresztény kultusz gyakorlását. Az erőszakkal elért áttérés pusztán névleges volt, s azzal járt, hogy a kereszténység leple alatt még inkább megőrizték magukkal hozott afrikai hiedelmeiket, hagyományaikat, szokásaikat, legfőképp a vudu vallást. E vallás aktív és harcos szerepet töltött be a haiti feketék felszabadító harcában. A 18. század közepén egyre több rabszolga szökött meg a kegyetlen kínzások és a túlfeszített munka elől a hegyekbe, megközelíthetetlen búvóhelyekre. Ők voltak a "marronok", akik szabadon gyakorolhatták saját vallásukat. Így a vudu egyre nyíltabban a felszabadítás vallása lett.

A század közepén egy Makandal nevű, nemes származású afrikai rabszolga, sámán és próféta jelent meg Haitin, aki az iszlám hitben nevelkedett. A fehérek méreggel való elpusztítását prédikálta, amiért Limbében letartóztatták és a főtéren elevenen elégették. A néphagyomány hamar magáévá tette és neve bekerült a vudu rítusok könyörgéseinek szövegébe.

A feketék egyfajta prófétának, vagy messiásnak tekintették Makandalt. Az ő nevében esküdtek bosszúra, igazságra és szabadságra. A vudu egyszerre volt rabszolgaság és francia ellenes (s a 20. században az amerikai megszállás elleni ellenállás legfőbb ereje). A vudu a remény és a lázadás tartaléka, s egyben az elnyomottak válasza is volt. A vallás mellett a rabszolgák - napjainkra már elismert önálló nyelve, a créole (kreol) is segítette a haiti nemzet összeforrását.

Az "Antillák gyöngyén" igen bonyolult társadalmi szerkezet alakult ki 1790-re: 31.000 fehér, 28.000 "szabad" fekete és 465. 000 rabszolga részvételével.

A mulattoknak a francia gyarmatokon - így Haitin is - csak minimális jogaik voltak, amit 1771-től tovább csorbítottak azzal, hogy megtagadták tőlük a francia állampolgárságot annak ellenére, hogy nagyobb birtokait voltak, mint a "nagy fehéreknek", a gyarmati oligarchia tagjainak, akik főként kereskedők és földbirtokosok voltak. A "kis fehérek", a kis- és közép-birtokosok, kiskereskedők gúnyt űztek a "nagy fehérekből", mert ők a királytól minden kiváltságot megkaptak, amit viszont tőlük megtagadott. Ugyanakkor megvetették a gazdag színeseket is, ahogy őket a "nagy fehérek". Ez a politika Haitin volt a legveszélyesebb, ahol a mulattok birtokolták a gyarmat gazdaságának egyharmadát, a rabszolgák egynegyedét.

A francia birtokokon használták a legfejlettebb technikát, így a rabszolgatartás, a legelmaradottabb társadalmi berendezkedés a legfejlettebb kapitalista termelési móddal párosult, ez pedig a gyarmatok közül a legszigorúbb rabszolgatartást is jelentette. A francia forradalom hatására 1790-ben összetűzések robbantak ki a "nagy fehérek" és a "kis fehérek" között. Az előbbiek Franciaországgal való szövetséget és nem gyarmati státuszt, az utóbbiak a fennhatóság fenntartását kívánták. A mulattok a fehérek ellen lázadtak fel (1790), majd 1791-ben egy Boukman nevű rabszolga és vudu pap kirobbantotta az Újvilág első és egyetlen sikeres rabszolgafelkelését, a haiti forradalmat.

Augusztus 14-e éjjelén egy öreg rabszolganő, miután megrajzolta a kabbalisztikus jeleket, az áldozati kést egy vaddisznó torkába rejtette és ezt mormolta: Törjük össze a fehérek istenének képét, mely a mi könnyeinket szomjazza, hallgassunk a magunkból feltörő szabadság hívására." A közös hit egyesítette Haiti népét. Kezdetben a mulattok azzal a reménnyel szövetkeztek a fehérekkel, hogy győzelmük esetén ők is részt vehetnek a választásokon. Ezt azonban a "nagy fehérek" megakadályozták, s felbomlott a rövid életű szövetség. A forradalom vezéregyénisége Toussaint L'Ouverture lett, akit a Leclerc vezette napóleoni csapatok 1802-ben foglyul ejtettek és Európába szállítottak, ahol börtönben halt meg.

A rabszolgaság visszaállítására szövetkezett európaiakkal - angolokkal és spanyolokkal - szemben az Egyesült Államok fegyverrel támogatta a feketék forradalmát, melyet Jean-Jacques Dessalines és Alexandre Pétion vezetett győzelemre. Gonaives városában, aki 1804-ben, Haiti néven az ország függetlenségét, a világ első fekete köztársaságát, Latin-Amerika első független államát.

Főként a francia és az angol birtokokon a fehérek és a feketék teljesen elkülönültek, így az afrikai szokások jelentősebb mértékben csak a rabszolga felszabadítás után keveredtek az európaiakkal. Ez a keveredés Amerika nagy részén megtörtént, csak Haitin nem, mert ekkor már nem volt fehér ember a szigeten. Ez jótékonyan hatott a vudu fejlődésre. Haiti függetlensége a vudu kultusz terméke is, s a vudu Haiti egységének legfőbb tényezője. Körülötte alakultak ki a szabadságukért és függetlenségükért hősiesen harcoló rabszolgák kulturális, politikai és vallási erői. A vudu, amely az afrikai beavatási kultuszokból származik, kapcsolatba került a kereszténységgel, a függetlenségi harc idején pedig forradalmi funkcióval is kibővült, s ezáltal jelentős átalakuláson ment át.

1804-ben a katolikus egyház elhagyta az országot, s csak 1860-ban tért vissza, - az ültetvényes gazdálkodás felbomlott és visszatértek az afrikai feudális gazdálkodáshoz; a győztes vezérek nagy földbirtokokhoz jutottak, így a vudu számos helyi változata alakult ki sajátos rítus, szimbólum, zene létrejöttével. 1847-ben Faustin Soulonque lett Haiti elnöke, aki két évvel később, I. Faustin néven császárrá kiáltotta ki magát és a vudut állami vallássá tette.

1915 júliusában amerikai tengerészgyalogosok szálltak partra Port-au-Prince kikötőjében. Francois Duvalier (a későbbi diktátor, Papa Doc) az ország megszállása idején, a nacionalista mozgalom egyik vezetőjeként, még pozitív szerepet játszott. A 30-as években csatlakozott a Groupe des Griots elnevezésű írói körhöz, mely a fekete nacionalizmust és a vuduizmust tekintette a haiti kultúra éltető forrásának. 1956-ban került hatalomra, s mint vudu főpap, az egyházat maga mellé állítva egy szűk réteget tett egyeduralkodóvá. Vudu szimbólumokat és rítusokat alkalmazott, hogy megfélemlítse a haitiakat. A nép meg volt győződve, hogy a vudu tartotta őt hatalmon. Diktatúrájának egyik fő támasza a 30 ezer fős magánhadserege, a Tonton Macout volt, amely az ősi vudu mondák rémének nevéből származik, aki csúf öregember képében jön áldozataiért. 15 éves rémuralma alatt 26 ezer ember tűnt el nyomtalanul. 1964 novemberében kijelentette "én öltem meg Kennedyt".

Az amerikai elnök néhány hónappal korábban - éppen a haiti diktátor terrorja miatt - függesztette fel az országnak nyújtott évi 12 millió dolláros segély folyósítását, s ezért “Papa Doc” bosszút esküdött. 1963 májusában a vudu kultusz "legiszonyúbb átkával" sújtotta az Egyesült Államok elnökét.

Amikor Kennedyt lelőtték, kijelentette: "az Onanga átok 3, 6 vagy 9 hónap alatt éri utol a megátkozottat." A diktatúra elleni harc egyik módja az Egyesült Államokból sugárzott rádióműsor volt. A rádióműsort vudu pap vezette, s azt bizonygatták Haiti népének, hogy a menekültek vudu hatalma erősebb, mint “Pap Doc”-é.

A haitiak 75%-a gyakorolja a vudut. A katolikus papok és a protestáns misszionáriusok tőkét kovácsoltak a Duvalier-család elleni gyűlöletből. A katolikusok a vudut "az ördög vallásának", az evangélikusok a vudu követőit "a sátán gyermekeinek" nevezték. A vudu papok ellen hajsza indult, s 1500-at le is mészároltak közülük, templomaikat elpusztították. Jéremiben a helyi katolikus plébános elégette a vudu dobokat, edényeket és egyéb rituális tárgyakat. 13 vudu pap csak úgy menekülhetett meg, hogy megtagadták vallásukat és kinyilvánították keresztény hitüket.

A haiti egyház ugyan cáfolta, hogy vudu ellenes felkelésre buzdított volna, de a tények igazolják aktív részvételüket. Az öldöklés az egész országra kiterjedt. Az igazság viszont az, hogy a zsarnoki rezsimet legalább annyi katolikus, mint vudu pap támogatta. A vudu és a Duvalier rezsim közötti egyenlőség hirdetése csak ürügy volt a mészárlásra.

A vudu, mint vallás, ellentmondásos szerepet töltött be Haitin. Egyrészt tükrözi a szinte elképzelhetetlen elmaradottságot, tudatlanságot, a haiti vidék reménytelenségét, de ugyanakkor a tömegek elégedetlenségének kifejezésére is szolgál. Nehéz elképzelni, miként lehet ilyen nyomort, ilyen sorsot nyugodtan elviselni. A válasz a vudu.

Még két érdekes tény: az országban kb. 600 orvos van és 50 ezer vudu pap, illetve 1997-ben január 11-ét Nemzeti Vudu Nappá nyilvánították. A katolikusok "az ördög vallásának", hívőit pedig "a sátán gyermekeinek"

Loák:

Ezek isteni lények, alakjuk a többistenhitbeli alakoknak felelnek meg, ezeket az istenek rítusok és mágikus segédeszközök segítségével próbálják megidézni, mondai alakok. Amikor megidézik őket invokáció történik, azaz az idézőben öltenek alakot, így az irányításuk alá is vonhatják az embert. A megszállott emberek hősi tetteket vihetnek végbe, hatalmat, szerelmet és gazdagságot is adhatnak. Mindegyik szellemnek másra van szüksége, a loák eredhetnek Afrikából és haitiről, és erőteljesen megőrizték ősi törzsi sajátosságaikat. A haiti világban az istenek teljes kavalkádban élnek, nincs hierarchia. Olyan sok van belőlük, és olyan kiismerhetetlenek, hogy még a legokosabb papok és papnők sem ismerhetik valamennyit. Aki kiemelkedik az Damballa-Oudeo a Kígyó isten. Ám az vudu istenek között ugyanúgy megtaláljuk a keresztutak őrzőjét, az erdő, vagy tenger istent, mint Szűz Máriát.

A rítus alatt az istenséget magukba hívják a papok és a papnők, ha csoportos a szertartás akkor hívőről hívőre terjed a szellem. Ebben az önkívületi állapotban töltött létben mások lesznek az értékrendek, és az idő és tér érzékelése is megváltozik. Ha a papnőt a szertartás alatt betegség éri akkor a szertartáson résztvevők kötelessége ápolni. A segítő haounsik érdekes hierarchiájában vannak miniszterek, államtitkárok, királynők és tábornokok. Az elnevezésben összekeveredik a valóság és a képzelet. Minden loa más és más zenét és táncos mozgást igényel. Ez nekem nagyon hasonlít a Crowley féle rítusokhoz ahol a szellemeket különböző versekkel és koreográfiával idézik meg. Bár már az Okkult tanok című sorozatomban is érzékeltettem hogy minden egymásból fakad, így nem is lepődünk meg. Aki nem tudja miről van szó keressen rá az Okkult tanok című sorozatra.

A cikk akkora lett (már második napja írom) , hogy vállalhatatlan így több részre fogom osztani :D( 2-3 rész. ).

(Folyt Köv)