Káin: Káin szava VII.

Sziasztok!

A napokban egy kommentelő a Krokodilos cikk alatt kihozta belőlem az állatot, aminek olyan jótékony hatása lett hogy megint elgondolkodtam az emberi természeten és rájöttem újabb dolgokra. A drog kapcsán jutottam el egészen az ember lelki fejlődéséig bizonyos ok-okozati kapcsolatokra amit le szeretnék írni, a szokásos Káin szavai keretein belül. Akit érdekel a flém olvassa el a hozzászólásokat, bár igen elpattant az agyam a bunkó beíráson, de mindig is ismertük a vérmérsékletemet XD. Nem szégyenlem, nem töröltem minden engem igazol ismét.Lehet jönni köpködni ! ;D Na de ismét született egy érdekes írás, sokszor ezt a cikket írva nem gondolkodtam csak hagytam hogy az ujjaim maguktól fussanak. Nem vagyok benne biztos, hogy minden gondolat az enyém. Örülök, hogy van aki figyel rám!

A napokban olvastam egy Allan Kardec könnyet. Én nagyon régóta úgy tartom az ember 3 részből áll, ezt bizonyos sugallatok által kaptam meg mint infót. A szellemek könyvét kezdtem olvasni ahol látom leírva ugyan azt amit gondoltam. Az ember 3 része a fizikai test a lélek ami összekapcsolja a testet a Szellemmel. A szellem a 3. része az igazi egysége az összes lélekszilánkodnak amiket a leszületéseidnél kapsz mint összekötő elemet vagyis a lelkeid tapasztalatának kiforrott egysége. (aki engem olvas régóta nem tudom, emlékszik-e de már ugattam ezt párszor és most kibaszott büszke vagyok, hogy igazoltnak látom azt amiket hallok magamban)...

Nos marhára boldog voltam hogy ezt viszont láttam egy 1920-as évekbeli okkultista könyvben (köszönet anyáméknak akik minden régiséget összegyűjtenek a házban a könyvtárszobába). Na de visszatérve a drog mint olyan mi is? A lélek fájdalomcsillapítója.

Mit csinálunk ha valamink fáj? Fizikálisan rosszul vagyunk azt érezzük valami nem kóser, beteg a testünk. Ha betegek vagyunk elsőként fájdalomcsillapítóhoz nyúlunk hogy ne fájjon a beteg rész de az a terület kezeletlen marad sőt idővel ha nem megyünk el orvoshoz a területen szövődmények lesznek vagy még betegebbek leszünk. A lélek fájdalomcsillapítója a drog. Az alkohol és a tudatmosósító szerekhez általában olyan emberek nyúlnak kik tudják valami nincs rendben és ez által élnek át felszabadulást, megváltást vagy bármi egyebet ami csillapítja a tudat alatti kaparászó érzést. Így nyernek hát megszabadulást az érzéstől. Lehet jönni nyálat verni hogy nem így van, de sajnos így van (nyilván most nem arra írom amikor buliznak a srácok mert én is szoktam, a gyengébbek kedvéért jegyzetem meg ezt) . Családunkban 3 rokon az alkoholban halt meg , egy pedig meg drogos önmaga kudarca felett érzett szégyenében. Hozzám legközelebb álló ismerősöm is azért drogozik mert lelki problémái vannak, így én tudom miről beszélek.

Mit csinál a drog? Elmulasztja kis időre vagy adott időre a fájdalmat. A lélek fájdalma megszűnik, de ez is csak olyan mintha a rákra morfiumot szednél, minden kezelést mellőzve. A lélek mételyeződik és a fájdalom egyre mélyebbre hatol, a lélek betegsége a terjed, megzabálja a lelkedet és egyre mélyebbre süllyedsz. A végén pedig elveszted önmagadat saját magadban és csak egy üres roncs leszel, amiről már magad sem tudod micsoda valójában.

A fájdalom miért kell? Ha fáj a lelked akkor baj van valami nem működik jól, a fájdalom jelzi valami helytelen, nem helyes. A fájdalom gyógyításra , kezelésre szorul az elnyomása/tagadása csak növeli a fertőzött részt. A fájdalomérzet a gyógyítás avagy a gyógyulás érdekében alakul ki, ergo a fájdalom jó célt szolgál...

Én simán lehetnék alkoholista és drogos azt hiszem már írtam erről, hogy amikor másfél évig pánikbeteg voltam és amikor csak úgy ittam és jó lett a közérzetem őszintén megijedtem. Mert tudtam , ha most ezt csinálom hogy pánikra iszom és úgy megkönnyebbülök, alkoholista leszek így azonnal mellőztem a piát! És büszke vagyok rá. Amit én csinálok sem jó mert ha lelki fájdalmam van akkor belefetrengek és magam köré vonom. Direkt olyanokat olvasok, olyan zenét hallgatok ami még jobban erősíti a fájdalmat , de amikor már mindent elborít és túljutsz azon hogy öngyilkos legyél, egyszer csak megvilágosodsz mi a fájdalmat oka. Az önmagaddal való szembenézés a legnagyobb feladat a fájdalom pedig nem más mint egy eszköz ami csiszol, ha félsz tőle és menekülsz az ellenséged lesz, de ha magadba engeded a fájdalmat nem fog rombolni hanem inkább építeni , mert a fájdalom útját járva rálelsz az igaz útra, hogy mi a probléma gyökere, min kell javítani és a legnagyobb tanítód és barátod a fájdalmad lesz, ami tökéletes emberré csiszol.Gondoljatok bele mennyi művészt inspirált a fájdalom, mennyi vers vagy kép nem létezne, ha nem használták volna ki a fájdalom adta lehetőségeket. a fájdalom ott van veled, még ha a barátaid elfordulnak tőled akkor is, a legnagyobb bajban a fájdalom mindig végig ott lesz amibe kapaszkodhatsz!

Sokszor én sem tudok ám eme elvek szerint élni de a tetőpontnál érzem hogy a leírtakat igazolom mert egy egy ilyen limit breaken való túljutás után bölcsebb és kiforrottabb leszek, a hatalmas és JÓ fájdalom által. Az elégedetlenség, önbizalom hiány és lélekben érzett fájdalom jó mert tudjuk nem vagyunk helyes úton. A fájdalom és mindez ösztönöz minket arra hogy jobbá váljunk! Ezért kell a fájdalmat elöntően befogadni és keresni hova vezet az útja mert megtaláljuk a probléma gyökerét amin erővel , kitartással és önfegyelemmel változtathatunk.

Aki hisz a lélekvándorlásban vagy az emberi összetételben, akkor érteni fogja amit írok. Ez nem misztikum és mágia ez fizika kémia. A részecskék amikből vagyunk a lélekenergia is fizikai dolog. Tegyük fel 3 fentebb leírt részből állunk , tegyük fel nincs isten csak egy nagy mindenható energia forrás , tegyük fel előző élet sincs sem következő de nézzük meg magát az életet (én az írásomban elvonatkoztatok mindennemű hittől, nem vagyok keresztény sőt utálom őket de valami van) . Ha van valami jó utána a rossz jön és sors kereke állandóan forog körbe körbe. Mindig állít elénk akadályt az élet , de utána jön a jó mint a tarot kártyában lévő sors kerék motívuma úgy élünk mi: az ember azért van itt hogy szenvedjen, a Pokol sem létezik mert maga a földön kiforrotta magát. De ez a Pokol jó, mert lehetőséget ad arra hogy ne a trágyába fetrengjünk és ne maradjunk alacsonyrendű szellemek. Az ember olyan halált hal mint amilyen életet élt. Olyan a halála amilyen a lelke. A betegségek is sokszor mind lelki eredetűek, hogy jobb meghalni? Elrákosodva , úgy hogy nem tudjátok mik és kik vagytok, befosva egy pelenkában? Vagy szépen elmenni valami szartól végelgyengülésben, úgy hogy már várjátok a Halált, mert a tapasztalástól megfáradtatok? Mert aki rákban fetreng az retteg, a nagyapám is rettegett a haláltól, viszont aki szépen öregszik meg az már szinte várja a megváltó Halált, mert tudja már nincs mitől félnie.

A fizikai test azért van hogy a lélek a kiképzőpályán tudjon mozogni hogy csiszolódjon: a keresztény pokol nem létezik mert ráhúzhatjuk erre a fizikai térre maga a pokol fogalmát, de a pokol jó mert a folyamatos kísértések, a folyamatos akadályok azért vannak, hogy azokon túllépve fejlődjünk és aki elbukik az akadályon annak a természetes kiválasztódás mértéke szerint kell pusztulnia és újraszületnie, hogy megint megpróbáljon az önmaga korlátain túllépve fejlődni és magasabbra kerülni. MI a Pokol a keresztények szerint? Hely ahol lobog a tisztízű tűz. Mi az élet? Hely ahol próbák elé vagyunk állítva. Vagy megbukunk vagy nem. A tisztítás tehát a próbák általi végeredményekben mutatkozik meg, akár a tisztító tűzben való égés/ tisztulás fogalma is lehetne ez. A démonok nem a pokolban vannak. Nem démonok, nevezhetjük rossz gondolatoknak vagy negatív entitásoknak, kísértésnek, de itt susognak és a mentálisan gyenge emberekre rátelepszenek (drog és alkohol által egyébként a mentális védelem erősen sérül, így általában sokszor megszállottá válnak ezek az emberek) és a halálba, önpusztításba hajtják őket. De én szeretem, még ezek az entitások is hasznosak, mert egy szikla szilárd embert nem tudnak megtörni , egy fejlődő ember meg azért van itt hogy győzedelmeskedjen felettük. Szükségünk van rájuk!

Ilyen hát az emberi ember útja, vagyis azon emberé aki a fájdalmak és megpróbáltatások által csiszolódik és tör feljebb és jut egyre magasabbra. Aki pedig ezen fájdalmakat droggal alkohollal enyhíti az nem alkalmas arra hogy tovább lépjen, jobb legyen és hogy fejlődjön, sőt magától vonja meg a fejlődést. Önmaguk fejlődésének útjába állnak, megtagadják a feladatot. Az élet értelme nem az hogy dolgozz, basszál egyél igyál szarjál bulizzál. Az élet értelme a fejlődés útja bármilyen formában. A média és a hasonló cuccok függönyözik a totális igazságot, sőt pont azért van ne lássuk meg, emberek által alakított normák és rendszerek a fizikai világ színpadául szolgálnak de a mögöttes erők kibaszott nagy háborúkat mozgatnak meg más síkokon a háború pedig minden egyes ember lelkéért megy. Hogy mennyire tudunk önmagunk előtt tiszták maradni, mintha marakodnának a lelkünkért ezek az erők. De ezek az erők még rossz olvasatban is jók, mert fejlődést eredményeznek, bár 2 irányba. Azt hiszed porszem vagy, holott egy kis univerzum vagy és egy kis világ, amiben dúl a harc.

Mindenki annyit kap amennyit bír, mindenki azért van itt hogy tanuljon és hogy formálódjon,a szenvedés elől nem lehet menekülni mert ha menekültök a szenvedés elől még nagyobb szenvedés lesz az ára. Hazudás önmagatoknak , fájdalomcsillapítás alatt növő szarfolyam önti el a természeteteket. Nézzétek meg a képeim közt, amikor a pszichológia gyógyszerek hatása alatt álltam a fájdalom és szenvedés kiült az arcomra, látszik az arcom elnyúlt, szenvedő, átsüt rajta a fájdalom: A pszichológiai gyógyszerek fájdalomcsillapítók voltak ami alatt egyre nőtt a szar,de aztán a gyógyszereket egy trauma miatt elhagytam és most az arcom másabb lett, megszépült és megfiatalodott. És a trauma fájdalmat okozott de a fájdalom akkor ráébresztett bizonyos dolgokra és jobbá váltam!!!! És hálás vagyok az ellenségeimnek akik pusztítani akarnak , mert igazából folyamatában építenek!!!

A szenvedés nem mindig könnyű én is sokszor feladom, de nem megoldás az alkohol meg a drog , így csak visszafejlődünk. Joggal mondom hogy az ez ember aki nem bírja pusztuljon, nem csak saját maga fejlődésébe lép közbe, hanem a családtagjainak is bajt okoz. Saját tapasztalatból beszélek anyám pesztrálta nagyfatert és nagymutert akik az alkoholba döglöttek bele. Pelenkázni kellett mert a saját májukat fosták ki önmaguk árnyai lettek, üveges szemekkel néztek ki fejükből és pohár után nyúltak (mialatt fostak, hánytak tőle gyomorrákkal :D), mialatt a belsőszerveiket rohasztották szét. Ezt akarjátok? Ez az élet? azt hiszitek veletek semmi nem történhet meg? Óh én is azt hittem erre ginát raktak a piámba és megerőszakoltak, nos van kérdés?

És akkor jön ide egy dilettáns paraszt aki beírja a cikkemhez hogy merem azt mondani hogy haljanak meg? Hát így merem azt mondani. Aki nincs felkészülve arra hogy meg kell küzdeni a lelki békéje érdekében, az élet nagy problémáival akkor pusztuljon: engem már megerőszakoltak legalább 3x 13 éves korom óta és brutálisan többször megvertek, morfiumos nagymuterom vigyázott rám kiskoromban aki halott gyerekeket látott és ezzel traktál, hahó mégis itt vagyok bassza meg! Nem cigizek , meg nem iszom max ha buli van de akkor sem esik már jól. Aki nem bírja az életet akkor ne éljen és kezdje elölről, a játékpálya adott. Game over try again? Round one bazdmeg!

Mindenki azért kap hogy bírjon, hogy tűrjön hogy tanuljon. Mindenki annyit kap amennyit bír, amennyit karmikus bűnei által érdemel és aki szemebszegül a törvénnyel, a természeten alapuló kiválasztódás törvényeivel avagy a körforgással akkor a sorkerék fogaskerekei közt fog szétroppanni a puha kis gerince megérdemelten!

És Izrafél angyal, akinek szívhúrja
lant s akinek Isten tertmtményei közt
legédesebb a hangja
Korán
Mennyben egy szellem él,
„Szive húrján zenél.”
Jobb dalt tud bárkinél
Ez angyal, Izrafél.
S őt hallva (így szól a rege)
Az ég keringő serege
Elnémul, szólni fél.
Fenn az égi bolton
Járva, a tetőn,
Vágyón, szeretőn
Pír fut át a holdon.
S a cikázó láng, a rőt
(S a Plejád, az egybe szőtt,
Ki hét volt azelőtt)
Megáll, hogy hallja őt.

S mondják (a fénysereg
S kik hallják, mind a lények),
Hogy mely lantján remeg,
A lüktető ideg
Ad ily dalt Izrafélnek
S hogy furcsa és meleg
Kobzán a húrok élnek.
S az angyal-járta menny,
Hol a nagy eszme tisztség,
S trónt ül a Szerelem
És huri-szem tekint szét -
A szépségtől megárad,
Mely csillagnak sugárt ad.
Izrafél, így igaz,
S jogos, ha megveted
A dalt, ha nem izzik az.
Minden babért neked!
Jó és bölcs éneked;
Soká légy szent vigasz.
Mi fenn önkívület,
Jól dalolod, te lángszavú -
A vágy, a kéj, a kín, a bú
Mind lantodon hevülhet,
S ne szóljon hang kivűled!
Tied az ég: de itt alul
Méz s üröm a világ:
Virágunk csak - virág
S mi rád mint üdvöd árnya hull,
Napfényként száll miránk.
Laknám csak én,
Hol Izrafél
Lakott s ő jönne le,
Oly vad gyönyörrel éneke
Itt lenn nem zengene,
S dalom merészebb ütemén
Az égbolt rengene.