Ahowe: Gyűjtögetők

Azt mondják, mindenki gyűjt valamit. Van, aki bélyegeket, szalvétákat, ruhákat, sminkeket, köveket, kanalakat, állatokat, növényeket, repülőket, szigeteket, hatalmas villákat,autókat. Legtöbbjüknek csak a pénztárca vastagsága szabhat határt. Én is sok mindent gyűjtöttem, főleg kisebb koromban, viszont hamar beleuntam ( most pénzt gyűjtök :D). De vannak olyanok is, akik minden összeszednek, és semmit nem hajlandóak kidobni, mert még szükség lehet rá.

Felmerül a kérdés, hogy miért érzik a szemétre való kacatokat életmentő,fontos tárgynak? Van egy betegség, amelynek kényszeres gyűjtögetés a neve.

Wiki így határozza meg: A patologikus halmozás egy pszichológiai betegség, mely megakadályozza az egyént, hogy használhatatlan, vagy szükségtelen tárgyakat kidobjon. Rengeteg kép van az interneten szép telített házakról, lakásokról, ahol már közlekedni sem lehet. Az elszenvedőt hörcsöghöz hasonlítják, mivel annyi eleséget raktároz el télre az állat, hogy ő maga alig fér be az odújába. Néhányan úgy gondolják, hogy egy komolyabb pszichológiai stádium megnyilvánulása is lehet, okozhatja félelem, társ elvesztése, egyedüllét elviselhetetlensége, utalhat egyéb lelki betegségekre, magányra. A tárgyak ilyenkor a hiányérzet kitöltését szolgálják.

Mivel nincs egyszerű meghatározás a szindrómára, ezek lehetnek a tünetei:

• Az alany begyűjt mindennemű használati tárgyat, ruhát, ékszert, dobozokat, zacskókat és minden mást
• Olyannyira cuftig telíti a lakást ezekkel a tárgyakkal, hogy a normális használatát gyakorlatilag lehetetlenné teszi.
  
• Mondanom sem kell, nem tart rendet, nem takarít, a ténylegesen szükséges tárgyakról fogalma sincs hol tárolja, ezzel ügyesen megnehezíti a mindennapjait.
  
• Fizikailag képtelen megválni a dolgaitól.
  
• Néha kleptománia társul a betegséghez.

Betegség-e a gyűjtögetés? A lélektanban gyakran nincs értelme éles határt keresni normális és beteg között. Különösen jellemző ez a gyűjtögetésre, és ehhez hasonló tevékenységekre, mivel itt a normálist csak pár fokozat választja el a kórostól, ugyanis az embernek hajlama van készletek felhalmozására, hiszen az őskorban meg kellett őrizni mindent, ez jelentette a túlélést és csökkentette a környezettől való függést, ahogy teltek az évszakok. Állítólag ez a „betegség” már 12 éves kor körül jelentkezhet, később pedig csak romlik. Sok esetben gyermekkori trauma állhat a háttérben, például a szülő elvesztése.

„Emlékgyűjtögetők”

Mindenkinek vannak olyan tárgyai, amiktől nem szívesen válik meg, mert valami fontos emlék köti hozzá, esetleg olyan valakitől kapta, aki fontos számára. Nincs szíve kidobni, mert ezeken keresztül őrzi a múlt eseményeit. Ez is utalhat lelki problémára, mert az illető valószínűleg nem tud elengedni valakit/valamit, nem tudja lezárni a múltat. Ha a dolog megáll ezen a szinten, akkor még nem nevezik patológiás esetnek.

Akik kaját gyűjtenek

Főleg idősek, illetve sokat megélt emberek hajlamosak rá. Cukor, tüzelőanyag, liszt, konzervek, stb. Ez persze nem kényszerbetegség, inkább már átélt negatív tapasztalattól való félelem. Viszont ha egy fiatal műveli ezt, felmerülhet, hogy valami nincs rendben vele.

Kezelés

A kezelés igen hosszú terápiát igényel. Az ilyen embereknek nincs betegségtudatuk, önként nem kérnek segítséget, nem is jutnak el szakorvoshoz, sokszor a hatóságok kötelezik rá. Jól érzik magukat a saját birodalmukban. Számukra nem csak biztonságot adó, jóleső érzést jelent a tárgyak felhalmozása, hanem védettséget is képez a külvilággal szemben.

Ez a pszichés zavar gyógyszerekkel nem, csupán hosszan tartó egyéni és családterápiával kezelhető. A terápiában fontos szerep jut a rendszerező gondolkodás, valamint a személyiség fejlesztésének, ami nem elsősorban a limlomoktól való azonnali megszabadulást célozza meg, sokkal inkább a kényszeres gyűjtési igény szintjének csökkentését. A kezelést akkor lehet eredményesnek tekinteni, ha a beteg képes lesz arra, hogy megkülönböztesse a fontos tárgyakat, dolgokat, teendőket a nem fontosaktól: abban kell tehát segíteni, hogy az addigi elkerülő magatartás helyett, tanuljon meg, akarjon dönteni, és lassan a szeméthegyei, barikádjai mögül előbújjon.