1908-ban született Brooklyn-ban orosz család gyeremekeként, könyvek és könyvtárak között nőtt fel, a Cornell egyetemen tanult pszichológiát, más egyetemeken tanított is végül 1970-ben halt meg szívinfarktusban. Első gyermeke születéséig a behavorista irányzatot követte ( a viselkedés megfigyelésén alapuló pszichológiai irányzat) ám utána rájött, hogy aki figyelt már meg csecsemőt közelről az nem lehet behavorista, hatott rá a pszichoanalízis is, de nem tetszett annak motivációs része így kidolgozta a sajátját. Hírhedté a Maslow-féle piramissal vált, mely az emberi szükségletek modellje. Ennek megalkotása 11 évébe került. Ezután publikálta a Motivation and Personality című könyvét, ebben a szükségletek 5 szintje található, 1968-ban megírja a Toward of Psychology of Being könyvét melyben több lépcsőt is hozzátesz, mégis az ötlépcsős piramis válik elterjedté.
5 hierarchikusan felépülő kategóriába csoportosította őket.:
Fiziológiai szükségletek, Biztonsági szükségletek, Szeretet és közösséghez tartozás igénye, Tisztelet és elismerés, Tudás és megismerés iránti igény.
Maslow rendszerében tehát ezek a szükségletek egymásra épülnek, egyik szint kielégítése a következő szint motivátorként való fellépését jelenti. A valóságban ez nem 100 %-os kielégítettséget jelent: mindenkiben él a tudás és megértés iránti vágy, annak ellenére, hogy például a szeretet igénye nincs maradéktalanul kielégítve. Egy példán szemléltetve: az átlagos állampolgár fiziológiai szükségletei 85%-ban, biztonság-igénye 70%-ban, szeretet-igénye 50%-ban, önérzet-igénye 40%-ban és az önmegvalósítással kapcsolatos igénye tekintetében 10%-ban van kielégítve.
És most lássuk magát a piramist!
A motivációról szól ami nem más, mint egy késztetés ami a cselekedetek mozgatórugója. Így tudhatjuk meg mi áll a viselkedés hátterében. Miért tudunk bizonyos dolgokra hatalmas energiákat fordítani míg másokra semennyit.
1 : a létfenntartás ( éhség, szomjúság, alvás, evés, ivás, szomjúság, szex, salakanyag ürítés, kíváncsiság)
2: Biztonsági szükségletek, a megszerzett javak védelme
3 : Szociális szükségletek, kapcsolatteremtés, összetartozás, ezért törekszik az ember jó családi, baráti, érdeklődésének és gondolkodásmódjának megfelelő társaságot találni
4.Elismerés iránti szükséglet, igyekszik elfogadtatni magát, elismertetni egyéniségét, képességét, rátermettségét.
5.A piramis csúcsán az önmegvalósítás áll.
Az alapvető szükségleteken kívül Maslow megnevez még egy ennél magasabb vágyat is. Mégpedig az önmegvalósítást. Szerinte minden emberben él a vágy és az elképzelés, hogy a személyes lehetőségeiket kihasználva jussnak el az önmegvalósításig. Ennek vizsgálatához egészséges és nem beteg embereket használt. Szerinte ’’ A zenésznek zenélnie, a művésznek festenie, a költőnek írnia kell, ha véglegesen boldog akar lenni. Amit az ember tud, azzá kell lennie’’
Maslow vizsgálva az embereket talált önmegvalósítókat és ezeket mondta róluk: A valóságot gyakorlatiasan észlelik, és jól tűrik a bizonytalanságot, olyannak fogadják magukat és másokat, amilyenek, spontán módon gondolkodnak és viselkednek, természetesek és mesterkéletlenek, állandóan készek az események friss látásmódjára, mélyen átélik az élet alapélményeit, gyakran tapasztalják a természettel való egység élményét, az idő és a tér dimenzióit stb stb .
Néhány viselkedésforma amiről azt gondolta segít ezt az állapotot elérni : Úgy éld az életed, mint a gyermek, teljes elmélyedéssel és összpontosítással! Az érzéseidre hallgass, ne pedig a tekintély vagy a többség hangjára tapasztalataid értékelésében! Készülj fel rá, hogy nem leszel népszerű, ha nézeteid nem egyeznek meg a többségével!
Az emberek megélik az önmegvalósítás törékeny pillanatait, amiket csúcsélménynek nevezett el, egy olyan élmény mely különböző kontextusokban jelenhet meg: lehet például kreatív tevékenység, a természetben való gyönyörködés, másokkal való bensőséges kapcsolat, esztétikai élmény vagy a sportolás öröme. Miután számos egyetemistát megkért, hogy írják le a csúcsélményhez közeli élményeiket, megpróbálta válaszaikat összegezni. A diákok teljességről, tökélyről, életerőről, egyediségről, erőfeszítés- mentességről, elégedettségről, valamint a szépség, a jóság és az igazság értékeiről beszéltek.
Kérdés : mire van igény? nekem vannak ötleteim a pszichiátriáról/pszichológiáról de kíváncsi vagyok mi érdekel Titeket még igazán?
Juj ez is tetszett érdekes volt! szerintem írj arról amiről szeretnél, én is úgy szoktam. arról írok ami történt velem vagy éppen érdekel. Néha teljesítek kéréseket is amúgy.
VálaszTörlésNa ez megint olyan dolog, ami így belegondolva teljesen logikus, de magamtól valahogy sohasem jutott volna az eszembe. O_O =)
VálaszTörlésSzerintem is arról írj, amiről szeretnél, a múltkor már említetted az ötleteidet, amik nagyon tetszettek. A pszichiátria/pszichológia engem nagyon érdekel. :) Aztán majd a cikkeid alapján kiderül, hogy vajon hülyeséget csináltam-e azzal, hogy nem azt tettem első helyre a felvételinél. :-s
Mivel java részünk járatlan a témakörben rád bízzuk, csak szép finoman, apránként adagold a kezdő pszicholóia "szakosaidnak" ;)
VálaszTörlésLine:
VálaszTörlésArra adj választ légyszíves,hogy miért maszturbálnak állandóan a sorozatgyilkosok az áldozataik alatt-mellett-felett? :))
Az is érdekelne kihez fordul egy mentálisan instabil pszichológus? :D A kollégájához?
Illetve kétkedik egy doki önmagában és tart-e önvizsgálatot,majd megijed-e és köti föl magát? :DD Volt ilyenre példa?
Jó munkát! :)
Janezz Bácsi: :)
VálaszTörlésAzért "élvezkednek" az áldozataiknál, mert valami olyan trauma érte őket, vagy vmi olyan torzulásuk van, ami miatt csak úgy tudnak kielégülni, ha ilyet csinálnak. Legalábbis én így tudom. De Line biztos jártasabb a témában.
=)
Szerintem az uccsó két kérdés összefügg: tart önvizsgálatot és lehet rájön, hogy ő sem oké. O_O
Charlotte lányom:
VálaszTörlésEnnél velősebb magyarázatra vágyom ;)
Csincsilla: Szóval kéréseket is teljesítesz ;)
VálaszTörlésLine: Érdekes cikk, de még mindig nem értem, mi mozgat olyankor, amikor valami teljesen lehetetlen dologért küzdünk, nagyon sokáig, a siker reménye nélkül. Ezt magáért a küzdelem érzéséért csináljuk, vagy valami másért? Példakén a benne élő "kurvaélet, csakazértis!" szemléletmódot mondanám. Ha tudom, hogy szar irányba haladok és minden de minden az ellen szól, hogy csináljam, úgy a racionális érvek mint mások véleményei, olyankor van, hogy megrázom magam és csak azért is megnézem magamnak, hogy milyen mély a nyúl odúja. És ezt nem értem, hogy miért jó nekem.
JD: Elmebeteg egy fasz vagy, ezt ugye tudod? :D
G:
VálaszTörlés"Mi mozgat olyankor, amikor valami teljesen lehetetlen dologért küzdünk, nagyon sokáig, a siker reménye nélkül."
A bennünk élő tapasztalatlanság mozgat az egóval karöltve,melynek részei a konokság,a dac,a komplexusok,de ha már felül tudunk kerekedni ezeken az alacsony aspektusokon,akkor mondhatjuk,hogy elértünk egy magasabb tudatállapotot az ÉN-képünkben...én azon dolgozom,hogy a tudatosságomat fejlesszem kizárva a teátrális érzelmeket :)nehéz,mert a környezet folyamatosan bombáz és a még meglévő EGÓ-m...
G:
VálaszTörlésElmebeteg? :)
Én csak kimondom,amit más gondol és érdekli,csak nem kérdez ;-)
JD: A tapasztalat az, hogy amikor nem küzdök és nem vagyok eltökélt, akkor szopó van. Inkább harcolok, amikor nem kell, mintsem hogy ne küzdjek, amikor kéne. A pofára esést elviselem, és belátom a hibáimat, de ez simán elviselhetőbb, mintha hagynám magam előtt elúszni a lehetőségeket úgy, hogy közben herézek, és baszok rá, és habár nekem is vannak gyengeségeim (ez tesz minket emberivé), az erősségre kell építeni. És a küzdőszellem nálam erősség.
VálaszTörlésAmi engem illet, nem érdekel az erőszakos bűncselekményeket elkövető lúzer faszok lelki világa. Aki embereket öl és utána a halott testére veri, annak csak az agóniával teli, elnyújtott, kínokkal gazdagon tarkított halálát akarom látni. (a halálbüntetést egyébként elítélem, leginkább az igazságszolgáltató-rendszer hibája miatt, mivel visszavonhatatlan, és ha ezer emberből akár csak egyet ártatlanul ítélek el, már nem éri meg az egész)
Nem a döntéshez vezető út számít, hanem maga a döntés. Amúgy sem csípem a magyarázkodásokat...ha faszságot csinálunk, akkor ismerjük be, húzzuk ki magunkat és mutassuk meg, hogy tanultunk belőle és jobb emberek vagyunk ennél, de ne mentegetőzzünk a körülményekre hivatkozva!
Áááá, kurvaélet, most látom csak, mennyi idő van. Itt pofázok, közben elkések edzésről, aztán kapom a bünti-feladatokat *elrohan*
VálaszTörlésJanezz Drága:
VálaszTörlésTőlem ennyi telik. :)
Durva, hogy így olvasom a beszélgetéseteket G-vel és el vagyok képedve, hogy mennyire komolyan átlátjátok a döntéseiteket+a dolgaitokat...nekem ilyenekről néha gőzöm sincs. O_O
*ölel*
Ami engem illet, én csak török előre, amerre a szívem visz, és kb leszarom, hogy hova kerülök így :D Általában a legelbaszottabb helyzetekben is feltalálom magam.
VálaszTörlésDe mondjuk érdekes, néha mennyire előtör belőlem az állat. Például a mai edzésen is szó szerint seggre fejeltem az egyik csapattársamat, de úgy, hogy utána két percig nem állt fel, aztán kiállt, mert hányingere lett. Más szóval: kapott tőlem ajándékba egy kis agyrázkódást. De az csúcs, amikor a sok, küszködéssel és kínnal teli edzés után látod, hogy miattad a földön fekszik eltorzult arccal...ez a jutalom. De igazából mindannyian ezért vagyunk ott, nincs buzulás és királykodás, csak őszinte, kemény játék. És nekem az a furcsa, ha más hím nem ilyen. Mármint a pszichológia oldaláról vizsgálva.
G:
VálaszTörlésTörjél előre,rendben..:)
Az öszinte ,kemény játékban vigyázz magadra és másokra is,nehogy a "jutalom" szenvedés legyen.
JD: A kudarcaim adnak erőt és a fájdalom motivál. És nem véletlen, hogy a sportolók között ritka a depressziós, mint a fehér holló. Szentgyörgyi Albert mondta, hogy a sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze. És ez frankón így van. Engem is ez juttatott át a lelki szarjaimon.
VálaszTörlésA másik dolog, hogy sokat tanulni tőle, tűnjön bármilyen brutálisnak is. A tegnapi példát előhozva, tudod, hogy mit mondott a srác, amikor az edző odament, és megkérdezte, hogy jól van-e? Azt ordította, hogy "örülök, hogy itt lehetek". Elmebetegek vagyunk na, de legalább élvezzük :D De a lényeg, hogy egy csomó aspektusa van, amit az életben is hasznosítani lehet. Például van egy feladat, a Bull in the ring. 20-25-en egy kört alkotunk és egyikünk középre áll. mindenki kap egy számot, és amelyiket az edző mondja, az átgázol a középen állón. Keményen. És ahogy egyre-másra kapod az ütéseket rájössz, meg mondják is, hogy ne csak állj középen, hanem előre kell lépni az ütés irányába. Akarnod kell azt a kurva ütközést. Ha kifordulsz, megszopod. Ha földre kerülsz, azonnal fel kell pattanni, különben a következő a földön talál be és az még szarabb.
Ugyanez van az életben is: nem számít hányszor gázol át rajtunk az élet, mindig fel kell állni, inkább hamarabb mint később. Mert ha a következő szar dolog a földön talál meg, az még nagyobb szopás. És mindentől függetlenül, és ez talán az én hülyeségem, de az összes hazugsággal és szar dologgal együtt szeretni tudom az életet. Mert akárhogy viszonyulunk is hozzá, a nagybetűs élet leszar minket. És akkor már inkább így állok hozzá, mintsem hogy állandóan szorongjak, mert az csak nekem rossz.
Na ez elég kaotikus lett, de remélem azért érthető :D
G:
VálaszTörlésIgen,érthető és jól hangzik. ;)
-G:
VálaszTörlésJaja anno volt ilyen akció, hogy ha érdekel valami akkor mi utána nézünk :DDDD
Jó az új kép!
Merci, Csincsilla.
VálaszTörlés-Káinné : köszi szépen.:)
VálaszTörlés-Charlotte : Tudod ha rám hallgatsz azt csinálsz amit akarsz de a mai pszichológia annyira túltömött szak, hogy csak na, a pontokból is kiderül általában.
Én pszichiáter szerettem volna lenni de ellenben a pszichológussal akinek bölcsészdiplomája van a pszichiáternek orvosi kell amihez meg iszonyatos nagy elhivatottság (és ész) kell. Ami 18 évesen nem volt meg bennem.
-J.D.: Jók a kérdéseid de ebből sajnos csak egyre tudok válaszolni : a pszichológusoknak kötelességük más pszichológusokat látogatni időnként, ami nem hülyeség, mert látják, hogy milyen a másik oldalon ülni. Amúgy a pszichológusok annyira nem érdekes személyiségek (szerintem) mint a pszichiáterek, vegyünk egy frissen végzett pszichológust és egy 20 év klinikai gyakorlattal rendelkező pszichiátert. Enyhén kiüt a változás.
Ja és mégvalami : szerintem minden pszichológus/pszichiáternek vannak gondjai
-G: A kérdésed egy részére JD már válaszolt : a dac. A csakazértis meg személyiségfüggő, de szerintem ha leülsz és végiggondolod, hogy mi történne ha nem küzdenél érte, és az első érzések amik felszínre jutnak adnak magyarázatot rá. Az önvizsgálás a legjobb módszer mindig, nem csak a motivációnál.