2011. június 3., péntek

Káin: Káin szavai VI. - Avagy az egó eltaposásának kezdete

http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTHjPFpH--OpNGUcj-I2-kbJ8RTYuu74UnWk6WTgSTjnL4rO9oX1A

Sziasztok!

Ma egy nagyon fura dologról fogok írni. Nagyon sok könyvben leírják okosan, hogy az egó a legnagyobb ellenségünk, de sosem fejtik ki miért, vagy ha kifejtik azt is rébuszokban és az átlag hülye nem fogja fel. Nos ma beszéltem az egyik ismerősömmel akivel a beszélgetés alatt jöttem rá arra hogy ez a mondás , miért is állja meg a helyét. Sok saját tapasztalatom van a témában, így könnyű írni róla (gyakorlatilag igen, lelkileg nem XD) .



Számomra az egó sötét oldala abban jelenik meg amikor valaki annyira hiú és önhitt, hogy saját magát meg tudja győzni arról, hogy ha rosszul is viselkedik mindenki más hibás csak ő nem. Sőt ez egy szituációs példa, ebből még száz és száz eseményt /történést levezethetnék, de megpróbálom a dolgot saját példákkal megvilágítani, hogy ne kanyarodjak el a mondanivalóm lényegéről.

Én régen még tini koromban azt feltételeztem hogy az hogy blogot írok és mutogatom magamat majd hírnevet hoz bizonyos körökben , sőt azt feltételeztem hogy attól hogy így nézek ki (régebben extrémebb voltam) és lövök magamról a budiban 600 képet amit feliratozok meghozza a kellő népszerűséget. A régi blogomban a saját életemről írtam, mindent cenzúra nélkül, ezzel kiszolgáltatva magamat nagyon sok irigy és rosszindulatú embernek. Ettől egyébként nem egy párkapcsolatom és munkahelyem csődölt be, bár még mindig azt gondolom hogy valahol azért kurva nagyot alkottam mert velem olyan abszurd dolgok történtek amit sokan el sem hittek volna , akik olvastak biztos emlékeznék még arra storyra amikor szerelmi bánatom volt és bepelenkáztam egy svéd csávót az Sm cafe-ban :D. Vagy arra amikor idegenek mindenféle faszsággal megállítottak az utcán vagy éppen hogy támadtak és vertek össze a cigányok. XD Regényes kis életmű volt az fix. Viszont akkora fegyver volt a kezemben a bloggal hogy ihaj, ez sokaknak csípte is a szemét hiszen több 1000 olvasó volt aki mellém állt ha bajom esett és a másik felet halálra szekálták. :D A blog végül akkor fuccsolt be amikor a személyes képeimet közzé tették(akkor a blog már privát volt) és akkor értettem meg hogy az önreklámozás és a teljes nyíltság nem ér meg annyit hogy tönkre tegyék az életemet alattomos férgek. Hiszen nem csak nekem volt fegyverem hanem nekik is, kb ugyan abból az alomból ahonnan az én támadási esélyem jött.

http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQpszK8lfHAD8YJcFS_qWxrKwcypElrbhi7c7BXSRQdEg8BJ7G3Ag

Az egó hogy szólt bele mindebbe? Amikor ez történt rájöttem hogy azzal hogy magamat népszerűsítem és beállítom hejj de nagy extrém arcnak még nem leszek közkedvelt. Aki meg csak az akkori külsőm miatt kedvelt és nézett fel rám annak nem volt különösebben értékelhető a hűsége vagy a rám való felnézése mert felszínes ember volt, hiszen a felszín miatt kedvelt. Viszont sokan voltak akik azóta is kedvelnek mert találtak az írásaimban valamit ami megfogta őket, ezért az egy dologért hálás vagyok.

Tehát az egó lerombolása akkor történt meg amikor rájöttem , hogy a blogom lényegében nem jelentett és ért el semmit sem, mert nem állt másból csak önreklámozásból, viszont nekem akkora a lelki megnyugvást jelentett a folyamatos írás hogy elkezdtem a Mortemet arc nélkül és sokkal jobban éreztem magamat hogy az írásom, tudásom miatt néznek fel rám és nem azért mert így vagy úgy nézek ki, bár sokan rájöttek hogy én vagyok mert a stílusomból rögtön le lehet vágni. -.-"

http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQqATZyymyDCXbwfQy4E_ERQ7vmBM7duC8wPVWh-ZzU-vtt_jmKYg

Az ember egója akkor pusztul el amikor lerombolódik az hogy álságos dolgok mögé bújjon, minthogy belássa azt hogy ő a hibás az állapotáért . PL sokan azt érzik hogy ha így vagy úgy néznek ki az már egy védfal, hiszen magukat népszerűen állítják be közösségi oldalak segítségével: erre jó példa voltam , én egy a sok pózoló tini közül, aki abból épített egót, hogy a külsőségek várába menekült. Sokan abból építenek egót hogy magukhoz hasonló emberekkel barátkoznak, akik nem iparkodnak jobbak lenni vagy elérni bármit is. Az ember tudja mélyen legbelül, hogy rossz amit csinál: pl rossz hogy alkoholista , rossz hogy drogozik, vagy nem dolgozik és a szüleire szorul, de mivel az összes ismerőse ilyen életet él, bele tud ebbe feledkezni hiszen ezek az emberek erősítik egymást, ez az állapot már-már természetes így nem tűnik fel az hogy bűnös , semmire való életet élnek, sőt még együtt szidják a szüleiket, akik igazából csak jót akarnak csak éppen szarul jelzik ezt a gyerekeiknek és ahelyett hogy normális , magyarázó hangnemben leülnének beszélgetni inkább ugatnak, fenyegetőznek, pofozkodnak, megvonnak ezt-azt stb stb. De ezt is csak azért, hogy a hülye gyerek éppen magához térjen és elkezdjen normális életen gondolkodni.

De emögött mi van? Szerintem az egyén egyre jobban frusztrálódik a lelke mélyén, hogy valami nincs rendben saját magával . Körbe néz és a fertőt látja maga körül, hogy vele egykorú emberek ugyan úgy élnek mint ő, nem dolgoznak isznak stb és akinek van egy kis szikrányi jóindulata maga felé, vagy önismerete rájön hogy az egész csak felszínes dolog és hogy : ROSSZ. Hogy nem az a barát aki partner a faszságban és a züllésben, hanem az aki felráz ha valamit rosszul csinálsz. Az egó lerombolás akkor kezdődik amikor ráismerünk arra, hogy az életünk szart sem ér és hogy rossz úton járunk. Sokszor a szülőkre lehet kenni vagy arra hogy sok csalódás ért PL : depis vagyok mert apám vert kiskoromban, jaj én most szarul vagyok lelkileg nem tudok normális párkapcsolatban élni, vagy normálisan állni másokhoz mert az emberek megaláztak! Nem ez nem így van. Mindenki saját magáért felelős. Ha rossz karmát akasztanak a nyakadba mert szarul nevelnek , pl rugdostak kiskorodban a földön és köcsög vagy ezért másokkal akkor ne a mögé bújj , hogy azért vagy szarfaszú mert vertek kiskorodban, hanem tegyél ellene. Ennyi erővel olyan felnőtt leszel aki azért iszik mert a szülei is ittak. Azért veri a gyerekét mert ő magát is verték. És szomorú állapot ez nagyon mert tudja hogy rossz amit tesz, mégis megcsinálja, mert szörnyetegek szörnyet nevelnek belőle, de a többiek sem voltak szörnyetegek csak azok felett is álltak szörnyek. És ki a Boss? Kia fő szörny? naná hogy az emberi egó!

http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQnBLGK7SitBXuoRpET7tBCd3ZnR7GavUNTJwPF9pkjD3NxgD9H

Van aki beleőrül abba amiatt ami vele történtek, van aki fel tud állni. Velem most történt egy kurva nagy trauma: elvesztettem a munkahelyemet (ami álmaim munkahelye volt) , megaláztak, hazugságba keveredett a nevem, majdnem megerőszakoltak mindez egy este alatt csak azért mert túl adagoltam a nyugtatókat amiket kaptam és elmentem így másokkal bulizni akik nem éppen voltak barátnak nevezhetőek (ergo nem tűnt fel nekik hogy nem vagyok képben és nem vigyáztak rám) , sőt a barátomat is majdnem elveszítettem . Mégsem merültem bele az önsajnálatba hanem elkezdtem ön-ostorozni hogy én vagyok a hibás (hiába mondták nekem vagy 4-en hogy nem, max abba hogy a pszichiátriai gyógyszereket bevettem mint a pez cukrot és ráittam- bár néha elgondolkodok, hogy talán ebbe sem mert ez is azért történt mert lelkileg annyira taccsra vágódtam hogy nem bírtam tovább-> megint dolgozik az egóm és mentegetem magamat, de igen, igen: HIBÁS Vagyok! ) és rájöttem valóban én vagyok a hibás.

Ha van önuralmam eleve nem kell felíratni gyógyszereket csak nehéz leküzdeni a pánikbetegséget. De mi van a pánikbetegség mögött? Valami ami mélyen frusztrál. Mi frusztrál? És pontról pontra eljutottam addig, amíg rá nem jöttem: Az életem frusztrál, az hogy bár kiskoromban szegények voltunk már nem vagyok az több tíz éve. Nekem midig könnyebb volt mert anyám a gyerekkorom miatt meghasonult önmagával hogy milyen nyomorba szült és elkényeztetett amikor lett pénzünk. Az elkényeztetésnek az lett az eredménye hogy mindig a könnyebb utat jártam: ha valahova nem illeszkedtem be, kivettek a suliból. Ha valami nem ment öngyilkosságot követtem el és halaszthattam egy évet a diliház miatt, majd estin fejeztem be a gimit mert "nem tudtam emberek közé menni,, ezek mind könnyítették a dolgomat mert nem kellett szembe néznem a megalázásokkal (bár mindig kaptam az utcán és mindenhol de közvetlenül folyamatosan nem kellett átélnem , mert gimi II-tól nem kellett folyamatosan együtt lennem emberekkel) bár tudom hogy a gimit nem fejeztem volna be nappalin mert nem volt hozzá elég lelki erőm (nem gondolkodtam így ahogy most a napokban kezdtem, mert a napokban jöttem rá ezekre) . Mindig ott volt hogy nem kellett azért munkát keresnem hogy megélhessek mert megkaptam mindent így nem voltam sarokba szorítva és rákényszerítve arra hogy igenis dolgozzak. Eltunyultam bár meglett az érettségim és jelesre a szakmám nem mentem utána rögtön dolgozni hanem továbbképzésekre jártam (fél és egy évesekre) és kb. olyan voltam mint azok akik csak azért mennek fősulira meg Egyetemre, hogy még ne kelljen dolgozniuk (tisztelet a kivételnek). A barátaim mind nehéz helyzetben élnek és irigylem őket mert látom a jég hátán is meg tudnak élni és képesek dolgozni és kitartani nem úgy mint én. Ők természetesen nem tudják mennyivel többet érnek nálam, de valóban többre vitték mint én, még ha szegényebbek is nálam.

http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQaTtua8NJ87JD48183So-bmrpDS4COnBWN4bTG2I7ueAUcMO4D

Ezek a dolgok amit fent leírtam, az hogy ráismertem arra hogy én vagyok a saját szerencsém kovácsa meg én tehetek az ellen amit érzek: hogy szarnak látom magamat. Az egó mondatta velem azt, hogy a szüleim a hibásak mert szarul neveltek, vagy hogy az emberek tettek ilyenné ezért vagyok pánikbeteg-közbe nem másokra kell kenni hanem magamra mert nekem nem volt gerincem ahhoz felálljak és belássam hogy igenis el vagyok kényeztetve elkényeztettek egész életemben, nekem nem kellett úgy küzdenem mint pl a Legjobb barátnőmnek vagy a barátomnak ezért tartok itt ahol, tartok. Az egót ilyenkor dönti le az ember amikor ráismer arra hogy bazdmeg nem azért vagyok szar mert mások tettek ilyenné: Én hagytam hogy ilyenné tegyenek . (Most ez az én személyes példám de szerintem mindenkinek átjön az üzenet, legalábbis remélem, hogy milyen folyamatában az egót túllépni, mert most itt nem az a lényeg hogy elkényeztetés, meg munka hanem hogy hogy ébred rá valaki arra hogy rossz úton járt 22 évig. ) Nekem kényelmes volt belesüllyedni az önsajnálatba a lelki betegségekbe hiszen akkor sem kellet semmit sem tennem magam érdekében: egy lusta lelki beteg állapotot produkáltam csak azért hogy ne érjen több súrlódás a társadalommal szemben (menekültem, inkább megbetegítettem magamat lelkileg) , holott bele gondolva mindenki sérül lelkileg mindnekinek nehéz, még annak is aki elítél engem és beugat az utcán. Hogy mi a különbség közte és köztem? Az hogy ő mégis tovább tart az életben mint én, mert lehet egy suttyó ronda geci aki beszól hogy nézek ki mégis saját fizetésből él és nem az anyjáék tartják el mint mondjuk engem (oké nem mindet :D) . Majd akkor háboroghatok a beszólás ellen joggal, (meg ti is) ha majd saját munkátok van mert akkor egyenértékű tagjai vagyunk a társadalomnak. Bár nem mondom 3 és fél éve ingyen dolgozok mert a sok továbbképzésen amire jártam apró pénzért (potom 1500 ft) vágtam hajakat sőt az utóbbi fél évben ingyen. Gondolom ez sem tett jót az önbecsülésemnek. Mert én attól ugyan úgy keltem és muszáj volt bent lennem és vágnom, állnom este 8-ig, csak még pénzt sem kaptam érte és este 10-re értem haza mint egy droid. És valószínűleg 3 évig nem tesz jót ez sem az embernek. Hiszen oda vissza naponta utaztam 3 órát (Diósdról be Pestre) a semmiért.

Hogy hogy jutottam el idáig , hogy ledöntsem az egót és érezzem minden csak rajtam múlik? Nos úgy hogy történt ez a gyógyszeres traumám és már lassan 3 éve látom magamat geci kövérnek és csúnyának. Sőt őszintén megmondva én nem látom magamat: kövér, ritka hajú, ráncos arcú , öreg ronda lányt látok és van hogy megkérek valakit fotózzon le, mert fényképen úgy tudom magamat nézni mint egy idegent és akkor látom azt hogy bazdmeg nem is vagyok kövér, mert a fényképen máshogy festek mint a magam szemében tükör előtt. (Sokan azt hiszik azért mondom állandóan, hogy ronda vagyok mert szeretném napjában 10x azt hallani hogy :jaj nem is!-közbe elég kemény pszichózis áll emögött, sőt ha valaki dicsér akkor szarul érzem magamat és sírva fakadok. ) Kiderült pajzsmirigy beteg vagyok akkor 52 kg-ra híztam, mikor megkaptam a gyógyszert 45 lettem mint régen és mindig kövérnek láttam magamat ami nem normális(erre én is rájöttem) és akkor gondolkodtam el, hogy azért látom magamat rondának mert belül nincs rendben valami. Ha a lelketeket rondának látjátok addig nem látjátok magatokat szépnek fizikailag és erre rájönni maga volt a megváltás. Mert ebből következett az a kérdés, hogy lelkileg miért vagyok ronda? És 2 év után rájöttem a válaszra is sok megalázás, sírás és szenvedés után, hogy azért mert nem értem el még semmit (a bizonyítványokon kívül) folyamatosan csak kudarc ért, és egyre mélyebbre süllyedtem az önutálatban és tehetetlenségben . Ez ellen meg mégis mit lehet tenni,? Hát azt hogy végre felmutatok valamit saját kezűleg, bár félek hogy a próbálkozásba belebukok a kudarcok miatt még rosszabbul leszek de senki sem mondta hogy egyszerű az emberi lét. Egyedül az vigasztal hogy van akinek amputálják a lábát és utána olimpiai futóbajnok lett valszeg lelkileg sokkal rosszabb volt neki mint nekem és ő még fizikailag is sérült. Nekem meg nincs fizikai bajom így jobb esélyeim vannak mint neki, akkor miért ne érhetnék el bármit is? Véleményem szerint a sátán maga az egó, hiszen az egó sugdossa azt, hogy nem te vagy a hibás hanem a szüleid, nem te vagy a hibás hanem a társadalom mert az tett tönkre. Holott igenis mi magunk vagyunk saját sorsunk és szerencsénk kovácsai. Itt egy idézet Sri-Chinmoy-tól, megelőzvén a baromkodást, itt nem a keresztény istenre céloznak, csak azért a keresztény motívumokat hozza fel (utalás pl Bibliára egy idézettel stb) mert az a legpopulárisabb a Nyugati emberek számára így válik érthetőbbé az üzenet. Aki ennek ellenére kötekedik az idézettel kapcsolatban annak nem való a blog.

http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcS2jL7Y7Dg_dKF2FBBzg8LgteRiYM0PAEZr0luUG_K-TVYWn_TQ

" Az egó az a valami, ami az élet minden területén korlátoz minket. Isten gyermekei vagyunk. Egyek vagyunk Istennel. Az egó azonban azt érezteti velünk, hogy nem tartozunk Istenhez, hogy teljesen idegenek vagyunk a számára. Legjobb esetben is azt érezteti, hogy Istenhez megyünk, és nem azt, hogy Istenben vagyunk.
Az egó nem szereti azt érezni, hogy valaki másnak több képessége van, vagy hogy valaki meg tud tenni valamit, amit mi nem. Az egó egyszer azt érezteti velünk, hogy semmi sem vagyunk, máskor pedig azt, hogy minden vagyunk. Óvatosnak kell lennünk fontosságérzésünkkel és jelentéktelenségérzésünkkel egyaránt. Azt kell mondanunk, hogy ha Isten azt akarja, hogy semmik legyünk, akkor örömmel leszünk semmik. És ha Isten azt akarja, hogy minden legyünk, akkor örömmel leszünk minden. Feltétel nélkül és örömmel át kell adnunk magunkat Isten Akaratának. Ha azt akarja, hogy egyenrangúak legyünk Vele, azok leszünk. Ha azt akarja, hogy valódi földi képviselői legyünk, azok leszünk. „Legyen meg a Te Akaratod!”
Hogyan győzhetem le az egót?
Az egó elkülönülés és egyéniség. Az elkülönülés és az emberi egyéniség nem élhet az egység és az egyetemesség tengerében. Az egó csak a személlyel és az ő tulajdonával foglalkozik. Ha az egyetemes tudattal foglalkozunk, az egész világegyetemmé válunk. Ebben a tudatállapotban nem úgy viselkedünk, mint az apró egyén, aki csak saját magára formálhat jogot, és úgy érzi: „Ez az én tulajdonom. Ez az én képességem. Ez az én eredményem.” Nem, ilyenkor azt mondjuk: „Minden eredmény az enyém. Semmi, sincs, amit ne tarthatnék teljesen a sajátomnak.”
Az ego legyőzésének legkönnyebb módja, ha naponta öt percig hálát adsz Istennek. Akkor érezni fogod, hogy egy édes, illatos és szépséges virág növekszik benned. Ez az alázatosság virága. Ha hálát adsz Istennek, Ő valami nagyon szép dolgot ad neked, és ez az alázatosság. Ha az egó egyszer meglátta az alázatosság virágát, távozik, mert úgy érzi, valami jobbá válhat: egyetemes egységgé.
Az egó mindig megpróbál a saját maga számára birtokolni dolgokat. De amikor túllépünk az egón, mindent megpróbálunk Isten Elégedettségére, a világ elégedettségére és a lelkünk elégedettségére odaadni.,,
Rá kell jönni arra hogy külsőségekkel csak felszínes emberek szemében érünk el bármit is ezt a traumát túl kell élni mert akkor rájössz hogy ön hitegettél évekig. Ezek után pedig jön az hogy kiskorodtól fogva visszavezeted a viselkedési mintáidat és meglátod mennyire gusztustalanul hárítottad a saját bűneidet mások hibáira vagy személyére. Ezek után a teljes összeomlás jön, hiszen meglátjuk mennyire ganéjok voltunk és vagyunk is. De aki túl éli a teljes összeomlást drog, pia és további önhitegetés nélkül abból lehet talán emberibb ember. Ahhoz hogy építsünk le kell rombolni mindent az írmagjáig. Én úgy érzem két évig romboltam. És most nehogy félre értse bárki is: nem nem tartom magamat fasza embernek, mert ahhoz el kell még érni dolgokat. De ha már magunkat látjuk hibásnak és bűnösnek az jó, mert sok embert az elégedetlenség arra ösztönöz, hogy tegyen ellene valamit. Nekem az elenne tevés 2 évbe tellett mert folyamatosan arra gondoltam hogy a bűnt és a szégyent lemoshatom az öngyilkossággal kb mint a japánok tették ezt a seppuku-val. Csak szeretnék még élni és bár nem vagyok keresztény de hiszek a másvilágban és tudom hogy ha öngyilkos leszel akkor a következő életedben mínusz 20-ról fogsz indulni. És most ez leírva szépen és jól hangzik, amolyan eldöntött dolognak: de az hogy ez tudatosult bennem nem jelenti hogy tartani is tudom magamat hozzá hiszen ember vagyok érzelmekkel aki az egója ellen küzd, de legalább megpróbálom még ha nehéz is lesz.

http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQp9hixhg-jEkoiYSALcXnn9xaw-jKDeEm1UkZk3AonHFy8_j-7Fg

Nehéz a környezetet kizárni mert lehúzó erő az hogy ha igyekszünk és mások szarba se veszik, vagy hogy elkeserítenek minket minden nap azzal hogy még mindig rossznak látnak minket hiszen megszokták hogy rosszak vagyunk, de nem szabad behódolni mások visszatartó erejének csak annak kell dolgoznia bennünk, hogy tényleg meg akarunk változni, ha még bele is rokkanunk. Max egy idő után azokat az embereket le kell építeni aki rosszba visznek minket, lebeszélnek a jó útról vagy nem veszik figyelembe hogy változni akarunk és hogy akadályoznak minket abban azzal, hogy állandóan csak a hibát keresik bennünk és rossznak látnak minket, holott próbálunk megváltozni de nehéz mert lelkileg nem vagyunk a toppon. Hiszen hogy várják el azt hogy kedvesebbek legyünk velük, ha szarul érezzük magunkat és ha még akaratlanul is de erősítik bennünk azt hogy szarok vagyunk. Mert én olyan ember vagyok hogy ha nem szeretem magamat akkor mást végképp nem fogok és ott rúgok bele mindenkibe ahol tudok, még ha közel is állnak hozzám. Aztán ugye jön a bűntudat hogy milyen gonosz, szar, semmirevaló ember vagyok hogy bántom a környezetemet, még lejjebb csúszok az önutálatban és ettől még gecibb leszek mindenkivel mert a folyamatos frusztráltság miatt csak ordítani vagyok képes kijelentő mód helyett. Ha valaki meg szorongásos pánikbeteg alapból nem tud kedvesen viselkedni szerintem. :D (Bár lehet személyiségfüggő, rajtam ez így jött ki).

Még talán a Káin szava I.-ben írtam azt hogy az emberek megbetegítik egymást, ez sajnos még mindig így van, de most már úgy érzem elég lelki erővel ki lehet törni ebből, csak tényleg nagyon erősnek kell lenni ami sajnos nem könnyű főleg ha azt diktálják beléd hogy rossz ember vagy, még az igyekezeteid ellenére is . De nem szabad feladni mert ha még nem is öljük meg magunkat így , ilyen állapotban leélni egy életet az egyenlő a halál utáni Pokollal...

http://www.plotinus.com/images/kabala.jpg

37 megjegyzés:

  1. Igen szépen sikerült fogalmazás. Nekem ma volt egy igen remek meditációm. Talán sikerült ráéreznem az utamra. Eddigi irományaimban is kulcs fontosságú szerepet kapott az Ego, a korlátok korlátja, a racionalitás melegágya. Ami mindig a saját korlátoltságunkat kutatja. Ami még akkor is képes elhitetni velünk, hogy jó úton járunk ha a spirituális utat követjük. Önmagunk megismerése a lényeg, az "arany középút" megtalálása saját magunk számára. Megtalálni helyünket az Univerzumban, hol is állunk benne, meddig jutottunk, a honnan és hová csupán támpontokként szolgálnak számunkra a koordinálásban, jelenlegi önmagunk megtalálásához. Én fel akarom rúgni a szabályokat amik jelenleg körbe vesznek minket. Ez az én utam. Változtatni. Sejtéseim szerint rajtam kívül még sok másnak is ez a dolga. Elfogadottá, hétköznapivá tenni azokat a dolgokat, felfogásokat, tapasztalatokat, amiken keresztül mentünk spirituális fejlődésünk során. A racionalitás kora lejárt, ideje használnunk azt ami mindenki számára elérhető, de jelenleg felügyelet alatt van. A teremtő énünket. Eleget pusztítottunk, ideje építenünk is valamit. Lassan tényleg eljutunk az új korszakig.
    (most pedig indulok, igába hajtani a fejemet és remélem minél hamarabb letelik a műszakom)

    VálaszTörlés
  2. -Kamupók:

    Örülök, ha tetszett bár sok elütés volt benne (menet közben javítgattam de szerintem még így is maradt).

    Nem megyek bele kik felügyelik ~halk dúdolgatás~.... X'DDDDD

    Búúúú gondolom ezt a monológot direkt zártad le ezzel az illúzió romboló képpel. :DDDD

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó ez az irás.
    Én is rájöttem már hogy a legtöbb ember mikor rámnéz nem ENGEM lát., csak azt amit ő a tetovált,piercinges extravagáns kinézetembe beleképzel. Ami tök más mint amilyen vagyok.
    A baj az hogy nekem az egész aRCom széttetkózott, tehát ha nem is öltözöm már extrém módon vagy kiszedem a sok PC-t /már csak 3 pici van!/ és szoliabban sminkelek,akkor is csúcsextrémnek lát a világ.
    Ráadásul nem is megy egy tetkós fejhez mondjuk egy kiskoztűm....akkor azt a benyomást teszem mintha egy sittes roma lennék aki szolid rucikkal akarja álcázni bűnöző mivoltát.....
    Tudom ,nem a külsőség minden, de én már tök más vagyok mint azelőtt, 45 vagyok, útálok feltűnni, nem szeretem már a bulis életet, szeretnék elvegyülni, viszont belekényszerülök az extrémségbe -egyrészt mert valahol sokszor vissza akarom hozni AZT a korazakot ,mikor csúcsformában voltam, a "hőskort", mikor még világmegváltó lelkes kis punkribi voltam., s ezt megpróbálom ugyanolyan kinézettel "megvuduzni", de már nem jön vissza az a kor sosem....
    Továbbá ,ha mondjuk romantikusabban öltözöm, TOTÁL RÖHEJ az agyontetovált karom meg fejem.
    Ez az egész mostanában nagyon zavar mert mélyebb dolgok érdekelnek rég de mindenki csak azzal jön:na Zoé,mikor lesz új tetkó?

    VálaszTörlés
  4. Nem lehet most könnyű időszakod, de ez egy hatalmas lépés, hogy minderre rájöttél és őszintén kívánom, hogy meg tudj végre békélni és úgy lásd a külsődet is amilyen valójában. :)

    Tudom, hogy az írás neked egyfajta terápia, de ha rájöttél arra, hogy mennyi támadásnak voltál régen is kitéve az előző blogod miatt, most ugyan ez fog történni, hacsak már nem történik, mert annyi magánjellegű témát osztasz meg a nagyérdeművel, amik igencsak sebezhetővé tehetnek, ezért sajnálom egyedül, hogy kiderült, te vagy Káin. érted mire gondolok, a lelki betegségek, azok hátterei és a rád gyakorolt hatásaik és ahogy te ezeket levezeted. Ezek nagggyon drága infók, akiket szerintem nem szabadna mindenkinek tudnia, mert sok a szemét és ezt nagyon könnyen ellened fordíthatják. :S

    VálaszTörlés
  5. ...ja meg azelőtt tök nagyképű voltam, "ki ha én nem"-tipus, most meg az ellenkezője, ami mégrosszabb: szinte bűntudatom van ha megszólitok valakit, mert jaj bizti drogosnak néz a tetkók miatt!- vagy alamizsnának érzem ha fizetnek a festményemért , mintha azok értéktelen szarok volnának s még NEKEM kéne hálásnak lennem amiért EGYÁLTALÁN megveszik fillérekért....mondjuk ,ennek meg ez a kultúrellenes közeg az oka.Egyszerűen rettenetesen érzem magam lelkileg! Régen én is önmutogató voltam, most meg sokszor azt is szégyellem ha a karom fedetlen, pedig nincs fizikai oka, hisz senki sem néz 45-nek s bár én se leszek fiatalabb, azért irtó szerencsés alkat vagyok aki rengeteg évet letagadhat.
    Lelki okai vannak, független a testtől, csak arra hat ki.
    Annyira útálnak a városban ezek a kis álművészkék, hogy sikerült lerombolniuk az egómat. Baráti köröm abszolut NINCS, 10 éve lakom itt, 10 éve nem jött látogatóm./akivel leültem volna eldumcsizni/
    Ráadásul mióta Lackó , a férjem, lelki-és alkotótársam akiben megtaláltam önmagam, meghalt (ismered a sztorit, nem untatlak vele újra !)- még ha nem is éltünk már együtt!- még jobban magamra maradtam, nagyon nem szeretek élni . Meghalni meg nem tudok, öngíyilokhoz gyáva vagyok, a szivem igaz, szar de nem eléggé....
    Lassan alkotni sem tudok ,már az sem varázsol el.

    VálaszTörlés
  6. -Zoe:

    Köszönöm szépen :)

    Nagyon sajnálom, hogy ez van veled. Talán amitől a legjobban félek az az hogy felettem is elszáll az idő és állandóan csak ezt látom amikor a tükörbe nézek.

    Jól értem , hogy megbántad a tetkóidat? :-s

    -Kallisto:

    Nagyon szépen köszönöm, remélem nekem is menni fog mert gyűlölködéssel volt tele az elmúlt 2 évem és teljesen felőrölte azt aki voltam. Ez nem feltétlenül baj, csak az hiányzik amikor fiatalabb voltam és butább és önfeledtebb.Remélem sosem leszek olyan helyzetben hogy a szar 2 évet is visszasírjam mert az lesz a vég.

    Ezek inkább segítő szándékkal íródnak hogy mások tanuljanak belőle és a saját tapasztalat sokkal életszerűbbé és hihetővé teszi az irományt. akkor lenne para ha a nemi életemet és mindenféle dolgot teregetnék ki szerintem. Az a blogom merőben más volt szerintem mint ez. Amúgy az arc meg kellett mert minden velem kibaszni akaró ember be tudod fenyegetni azzal hogy megmondja ki vagyok mert más nem volt a kezükben. Most már ez sincs. Aki pedig az én segítő szándékomat használja fel arra hogy engem bántson az meg fogja kapni a sorstól úgy hiszem.

    Ezen már nincs mit ellenem fordítani, a legnagyobb ellenségem az egóm, a többi meg dajkamese.

    VálaszTörlés
  7. ...A blog dologban meg mintha csak MAGAMAT olvasnám: én csak "öregen" és tök szűzen kezdtem el internetezni ,pár éve. Őszinte, nyitott blogot irtam, vállalva identitásomat, meg minden legintimebb személyes érzést, sok fotóval....
    A vége az lett mint nálad- azóta bár blogolok, valami eltört s az egész már nem ugyanolyan. Hála Napiszarnak, Subbának stb. SOSE hittem azelőtt hogy emberek ILYEN mocskok tudnak lenni....

    VálaszTörlés
  8. /mármint, NETEZÉS terén "szűzen"...!

    VálaszTörlés
  9. KÁINNÉ:
    az arctetkókat mindenképpen!

    VálaszTörlés
  10. Úgy érzem sok sok értékes dolog kimaradt az életemből.Sok sok egyedi dolgot éltem át, éltem az USÁ-ban, a délfrancia tengerparton, Párizsban, Amszterdamban., ott lehettem Berlinben miután megnyilt a "fal". Laktam foglalt házakban, kipróbáltam drogokat, éltem papi lakokban, sok kalandon mentem kerersztül.Végülis sok dolgot amit elképzeltem, elértem.
    Lett volna választásom, képzőművész, engem minden téren megértő s támogató faterom mellett komoly s elismert művésszé válni, én ehelyett a punkot meg csavargást választottam link alakokkal, akik ugyan jó fejek voltak, de.....
    EGYETLEN olyan kapcsolatom volt ami, ha kitartunk egymás mellett, felfelé iveltethette volna mindkettőnk sorsát- a férjemmel aki elismert festőnek indult- de mindkettőnk csökönyös egója tönkrebaszott mindent, s minden félresiklott. Rossz döntések és megátalkodott egóink miatt.
    S mostmár késő tanulni belőle, legalábbis max összeragasztgatni lehet de nem megjavitani...

    VálaszTörlés
  11. Azt hiszem erre mondják, hogy ütős bejegyzés. És külön köszönet az őszinteségedért+hogy ezeket így leírtad magadról.

    Ahogy így olvastam közben én is gondolkodtam a saját kis dolgaimról+életemről, bár nagy konzekvenciát még nem vontam le, de néhány pillanatig olyan "na most megváltom a világot" érzésem volt. :) Csak persze ismerve magamat nem fogom átültetni a gyakorlatba, pedig pontosan azt kéne. Meg talán többet gondolkodni magamról+a bajok okáról.

    Remélem sikerül hamar munkát találnod, ahol jól is érzed magad. +az örömtől sírj, ha dicsérnek. =)

    VálaszTörlés
  12. ANNYIRA solyan sokszor mintha az ÉN gondolataimat- vagy inkább: ÉRZÉSEIMET!- irnád le, pedig TÖK MÁS a sztori, az életünk, sorsunk más-de a lelki mélységek meg drámák hasonlók.

    VálaszTörlés
  13. Mármint KÁINNÉ,ez neked szólt!

    VálaszTörlés
  14. Zoe:

    Sőt még mocskosabbak is tudnak lenni szerencsére velünk még az nem történt meg. :-s

    Sajnálom hogy megbántad a tetkóidat most ilyenkor mindig elönt a szorongás, hogy vajon én is megfogom-e bánni az én tetkóimat.

    A baj az hogy én is akkor tanulok miután tönkremegy körülöttem minden. Remélem nem fogok soha semmi visszafordíthatatlant csinálni de az emberi természet nem ilyen.

    Igen én is sokszor észre vettem hogy egyeznek dolgok még ha az események nem is. Bár jó dolgokban egyezne :(

    -Charlotte:

    Örülök, hogy ennyi embernek tetszett én konkrétan azt hittem ugatás lesz. :D Bár szerintem nem bántottam meg senkit ebben a bejegyzéseben csak mindig a legrosszabbra gondolok.

    Kedves tőled :) amikor írtam én is azt hittem most megváltom a világot de sajnos csak rosszabbul lettem lelkileg XDDD

    VálaszTörlés
  15. Kami:

    O_O Szerintem ez inkább ilyen tanító+okító jellegű cikk lett, úgyhogy nem tudom, hogy miért ugatna bárki is. :)
    Nem tudom, lehet, hogy vmi van a levegőben, hogy mindenki "depisen" érzi magát. :(

    VálaszTörlés
  16. Nekem minden esetre jót tesz mikor ilyeneket irsz ki magadból/ról, mert addig azt hiszrm, CSAK én érzem mindezt...s kicsit jó hogy van más is aki ezt éli át. Ez valahol olyan mintha igy kissé könnyebb lenne a teher....különben nagyon, nagyon elhagyatottság érzése kerit a hatalmába.

    VálaszTörlés
  17. KÁINNÉ:
    amúgy nem bántam meg minden tetkót csak az arcon, főleg a szemöldököt mert szeretnék tök más formájút meg vékonyat, de sajna betetováltattam egy vastag durung szigorú formát ami már nem jön be.És ez NEM sminktetkó!Ráadásul a szine is megváltozik ugye idővel, kékessé válik, igy át kell festeni. Meg arcon egyáltaélán nem kéne SEMMI. A többit szeretem, mert főleg kutyáim képei meg elhunyt férjem rajzat vannak rajtam.Őket szeretem.

    VálaszTörlés
  18. -Charlotte :

    Gusztustalan ismerőseim még mindig vannak így vártam hogy lesz e valaki aki jön és megrugdos :D. Szerintem megint jön valami ordenáré front.

    -Zoe:

    Én is így érzek amikor valaki beír hogy megért, akkor úgy vagyok vele hogy nem vagyok egyedül. De ennek ellenére nagyon sokszor érzem magamat magányosnak és meg nem értettnek.

    MOst kicsit megnyugodtam, hogy a többit nem bántad meg.

    VálaszTörlés
  19. KÁINNÉ:
    a többi tetkó csupán diszit de arcon - pláne szemöldök- megváltoztatja az arcod karakterét- mint egy frizura vagy smink. Nomeg ha épp NEM szeretném hogy megbámuljanak, ha el szeretnék vegyülni...akkor elég cinkes....de ez utóbbi gond mondjuk nyugatabbra már nem érvényes mert ott nem bámul kutya se, tetkókkal SEM!

    VálaszTörlés
  20. -Zoe:

    igen gondoltam hogy kint lefossák :D

    VálaszTörlés
  21. KÁin!!!:))) Nagyon jól megfogalmaztad ezt:)Köszönöm!

    VálaszTörlés
  22. -Névtelen:

    Nagyon örülök! szívesen! <3

    VálaszTörlés
  23. Jajj ez nagyon jó volt :) Ritka, ha valaki beismeri, hogy valamit ő rontott el, tulajdonképpen egó=hogyan kenjük rá a hibáinkat másra. Nagyon nehéz úgy talpon maradni lelkileg, hogy közben folyamatosan a negatív sulykolást kapja az ember. A felszínes alakok pedig pff.. amikor a sok tinilány szerelmes levelekkel áraszt el emo srácot, csak azért, hogy utána villoghasson vele, undorító. Amikor először alkottam drasztikus változást a külsőmben extrémebb irányok felé, rögtön rengetegen lettek körülöttem, persze jöttek az "irigy" emberek is. Előtte egy átlagos lány voltam,ugyanolyan mint bárki más, ahogy kicsit is kitűntem a tömegből már egy csomó embernek bántotta a szemét. És miért? Semmi rosszat nem tettem ellenük, de mégis beugattak. A társadalom ok nélkül kiutálja azokat, akik egy kicsit is másabbak a többi birkánál, ugyanis ők a "magamutogató, beképzelt, elkényeztetett senkik,akiknek nincs helye mások között,csak eltartják őket"
    Barátaid pedig mindig lesznek, hiszen itt vagyunk mi, akiket bár nem feltétlenül ismersz annyira, hasonló mentalitással rendelkezünk és nem ítélünk el, sőt, szeretjük olvasni az írásaid, kíváncsiak vagyunk rád és nem a külsőd miatt :D

    VálaszTörlés
  24. Lényegében Kami most jobban érzi magát,hogy kiönthette a szívét,a többiek nagyrészt pedig kaptak az alkalmon és rögtön magukról kezdtek el írni kapcsolódás képpen EGOISTA módon! :DD

    Én azt mondom Kaminak kellemes hétvégét és köszi,hogy ismét aktív a Mortem ;)

    Hozzáfűzés képpen pedig sokszor nehéz megállni,hogy egy-két embertársam fejét ne verjem bele a falba,mert értetlenek és nem fújnak velem egy követ...pedig az jó! :DD

    VálaszTörlés
  25. Nem tudom az egómat elnyomni,az kell a mindennapokhoz hatni,védekezni,szerepelni,szükséges...a baj talán ott lehet,aki nem tud vele bánni,harmónikusan is lehet egoistának lenni! :DD
    Persze aki magányos vagy komplexusa van...azt elnyomja a démona! :DDD

    VálaszTörlés
  26. Muveszkent egyebkent meg JO a kisse zavart ego is az alkotashoz, nekem mostansag azert megy nehezebben mert total kulturalis erdektelenseg tombol az orszagban es a fejekben, de amugy meg ,ha gond van az egoddal vagy foglalkoztat a tema akkor az jot tesz a kreativitasban.
    |Bocs az ekezet hianya miatt de kaptam egy uj ill.felujitott laptopot-kepert- es angol billentyuzete van.

    VálaszTörlés
  27. hero of war:

    Örülök, hogy tetszett :D Amúgy az egó még talán a a gőg a felsőbbrendűségi érzet a dac is, a büszkeség még sorolhatnám.

    az semmi anno én is kaptam amikor még arc nélkül írtam XDDDD

    Búúúú jól esett amit írtál <3

    -Janezz Darko :

    Rosszul látod tegnap óta kétszer annyira be vagyok fordulva hogy ezt megírtam XDDD... Engem nem zavar hogy másik is hozzá raktak a történethez, ha valakiből szintén kijön valami akkor csak rajta.

    -Zoe:

    ÉN pl elkezdtem írnia könyvemet de nem érdekel hogy a mai felmérések szerint alig olvasnak a felnőttek, sőt szerintem ki se adják, de nem vette el a kedvemet. A régi blogomat 1000 olvasó nézte ezt 200 x mégis ide írok. Nekem az a lényeg hogy amikor írok akkor nem érzem annyira ezt a szart ami bennem vagy , vagy éppen megszabadulok tőle.

    VálaszTörlés
  28. Nojó ,nálam az a gáz hogy kizárólag abból is élek amit megalkotok,kőkeményen az álmaimat kéne eladnom , s mikor nem jön bevétel hónapokig számlák viszont igen, meg a gyomor is csikar, meg nincs EGYETLEN barát sem, aki rákérdezne:mit alkottál mostanában?- már évek óta...az igencsak kétségbeejtő....
    No meg valahol azt érzem hogy egy rokonlélek sincs akihez szólok, vagyis felesleges vagyok, vagyis rossz helyen miközben az életem vészesen múlik, nemrég még 26 ma 45 felett...nemsokára fonnyadt banyek ....azért az ember ha alkot akkor nem azért teszi hogy a fiókba csukja ,mert ez olyan mintha egy szinész üres közönség nélküli szinházban játszaná szerepét vagy egy zenész koncertet adna egy üres koncert teremben.
    Nem siker érdekel vagy milliók, hanem erre tettem fel az életem, 45 éven át nem csináltam más melót sosem, és végülis bár főleg magamnak alkotok de azért valahol minden embernek szüksége van saját közegre ,s Magyarországon valahogy nagyon kimaradt az amit én képviselek.....
    Ez lehangol mostanság.

    VálaszTörlés
  29. Ráadásul felületesek az emberek ,ahogy irtad, kinézetre itélkeznek ráadásul hamisan, rosszul, és egyre gonoszabbak, a net által úgy érzem már a hálószobámba is bemászott az ellenség akiket legalább, mig foggggalmam nem vlolt az internetről, kizártam az életemből, azt mondtam vagy gondoltam amit akartam, én voltam az ISTENNŐ (EGO!) -de mióta van net és blog, azóta -hacsak le nem tiltom a kommenteket- még naplót sem irhatok kritika nélkül, sajna az én egóm meg öncsonkitással tudja csak levezetni a LEGKISENN kritikát is..../BORDERLINE-os vagyok, de ezt ismered gondolom!/
    Nem tudom de nagyon nincs semmi a helyén mostanában s a régi merész és extrém egóm sokszor tök rettegő pánikba megy át. Nagyon szar!

    VálaszTörlés
  30. -Zoe:

    Igen ez csak később esett le :-/

    Hát az a baj, hogy MO-n annyira a művészet sosem volt előtérben :-s. Vagy azon gondolkodom van-e egyáltalán valami előtérben? O__O

    Hát én is az vagyok, de próbálok uralkodni magamon, meg a kritikákat is másképp nézni. Csak így lehet túlélni ezt.

    VálaszTörlés
  31. Mint már írtam egy párszor, hazánk csupán a nyugat pribékje, mostanság viszont, mint egy szajha mindenkivel lefekszik. Egy ilyen országnak fölösleges bármi olyasmi ami a szépséget vagy az emberi értéket emelné, hiszen rabszolgák vagyunk, nekik nincs értékük, nem emberek, szolgálni ez az egyetlen funkciójuk. Az meg, hogy szarral kenegeti be díszítésnek a kutyaólja falát nem érdekli a gazdát, a lényeg, hogy a dolgát a saját helyén végezze el ;]
    (Mellékesen a művészetet sosem értettem, bár szerettem rajzolni, tárgyakat, épületeket. Azokat könnyebb volt úgy visszaadni, mint ahogy láttam őket. Az emberek vonalait a kezem nem tudta utánozni, én pedig csak az élethű alkotásokkal elégedek meg, ami képes visszaadni azt amit látok. Viszont most olyan lelki állapotban vagyok, hogy képessé váltam megérteni miként is alakulhat ki az a fajta festmény ami látszatra semmit nem mond, mert kivehetetlen. Érzelmek. Az érzelmeket nem lehet racionálisan megfogalmazni, csak sejtések, semmi többek, ezért konkrétan semmivel nem magyarázhatóak, fejezhetőek ki pontosan a fizikai világban, ráadásul egyediek, mivel mindenkiből eltérő hatás váltanak ki az adott érzelmi benyomások, tehát másként jeleníti meg őket, embere válogatja.)

    VálaszTörlés
  32. -Kamupók:

    Örülök hogy kezded érteni azokat a képeket! :)

    A művészet lényege szerintem nem a fotórealisztika bár az is nagyon nagy szó aki képes rá, de én szerintem a lényege az hogy szinesztéziát vigyél bele meg az érzelmeidet vagy azt hogy hogy látod a lelkeddel (oké ez most fura így , nem tudom jobban átadni XD).

    VálaszTörlés
  33. zoé! és hova lettek a régi barátaid? akikkel lógtál a punk időszak aranyéveiben :)

    kamilla, használt kicsit, köszönöm h belinkelted. sokszor töprengtem már ezeken a dolgokon, rájöttem h be kéne ismernem magam előtt sokmindent, csakhát ahogy teis irtad...sokkal könnyebb amig nem te vagy a hibás :) addig bármit megtehetsz... és én imádom feszegetni a határokat, főleg azért mert mindig az a benyomás jön vissza, hogy csináljam csak, eltűrik azok akik szeretnek. én pedig ezt mocskos mód kihasználtam eddig egész életemben, főleg a párkapcsolataimban. és ez eddig rohadtul nem érdekelt.
    mostanában viszont.... kezdem észrevenni végre, hogy mit tettem velük... és baromira lelomboz a látvány. és h ezt én csináltam, pusztán azért mert 'ilyen kedvem volt'.. ők meg... tűrték.. mert szerettek.
    na mind1 nem megyek bele, de elméleti síkon már legalább megvan az út :)
    és volt 1 rész amit irtál... hogy probálunk változik, de már nem hiszik el rólunk, hogy lehetünk jobbak is, pedig de. pont a napokban küzdök ezzel, probálok bizonyitani, őszintén, és nem hiszik 1 szavamat se :) ez elég rosszul esik, de mostmár CSAKAZÉRTIS "jó leszek" hogy CSAKAZÉRTSE nekik legyen igazuk :):) ugyis tudom h a tettek beszélnek és rá fognak jönni az igazságra... és ha ők elhiszik majd, az rohadtjo érzés lesz, elégedettség önmagammal, és erő a további változásokhoz, mert látom h megéri.
    tartozom nekik sokkal....

    VálaszTörlés
  34. -N:

    Búúúú örülök, ha segített neked amit írtam, ilyenkor tökre azt érzem megérte felette ülni órákat.

    Hát igen ln is csináltam ezt sokáig de elkezdtem bűntudatot érezni meg szégyellni magamat. először annyit vettem észre hogy mindig csak idegbeteg vagyok aztán a mélyére ástam és rájöttem hogy a folyamatosan bűntudat frusztrál.

    Az a lényeg amit Te tudsz sose törődj azzal amit más állít, főleg ha nem igaz, Aki szeret vagy a barátod az észre fogja venni a változást.

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: