Daems: Mindenki Művész - Minden Művészet (első rész)

Falainkon graffitik, fülünkben muzsika, ajkunkon énekszó, elménkben versek és novellák, papírunkon firkálmányok... és még sorolhatnám. A művészet azért van, hogy ne pusztuljunk bele a valóságba, ahogy Nietzsche is hangoztatta.

Noha néhol fáj arra gondolni, hogy a mai világban milyen könnyen mondjuk bárkire (illetve milyen könnyen mondják az emberek saját magukra), hogy művész (bizony, a "fotósokat" a nyaralás termeli) - akár hobbiként akár megélhetésként vagy önmaga kifejezésére használja az illető (esetleg igencsak unatkozik?) ...Mégis, jólesik belegondolni, hogy alkotni mindenhol s bármit lehet! Csak meg kell látnunk egy-egy dologban a rejtett értéket - hiszen minden kreálmány egy üzenet; csak érteni, értelmezni kell a magunk módján, hogy hatással lehessenek ránk.

Támogassuk hát a fiatal tehetségeket! Nem, most nem azt mondom, hogy helyesnek tartom, amikor egy újság vagy magazin amatőr felvételeket olcsón felvásárol attól, akinek nincs fotós végzettsége csak jó kütyüi (meg szemei) - de ugye a válság miatt (micsoda kifogás!) nem szeretnék megfizetni az igazi fotóst, aki mondjuk analóg géppel lehet, jobb képeket csinálna...

Mivel mindig is érdekelt a festészettől a zenéig szinte minden, úgy gondoltam, kicsit szétnézek, hogy kinek mit jelent a művészet. Nem, nem az, amit bemagolsz a könyvekből meg látsz a múzeumokban, hiszen arról úgymond tudod, hogy az aztán az igazi (hiszen ezt tanítják) - hanem inkább az, amit te élsz át készítés előtt, közben és után - ahogy te értelmezed és űzöd eme "sportot" és amiért akinek csinálod.

Beszélgettem neten egy-két ismerősömmel, akikre igenis felnézek. Válaszoltak pár kérdésemre és megmutatták alkotásaikat, amiket most szeretnék közzétenni.

Elsőnek volt iskolatársammal, Lengyel Klaudiával váltottam levelet.

Engem legfőképp némettudása nyűgözött le anno (bár édesapja német felmenői révén ez neki csak természetes volt) - azután megláttam, hogy mennyire ügyesen táncol. Nemrég kezdett el versenyeken pontozni is, úgyhogy ha esetleg szeretnénk táncolni tanulni vagy egyéb kéréssel, kérdéssel, óhajjal, sóhajjal fordulnánk hozzá, szívesen válaszol:

lengyel.claudia@gmail.com
06-20-331-0736

Szia Klau! Neked mit jelent a művészet?

-Csak szépet és jót. Kiemel a hétköznapokból.

Melyik ágban vagy leginkább otthon?

-Tánc, azon belül is versenytánc.

Hobbiból vagy megélhetésként csinálod?

-Egyik sem. Egyelőre nem a megélhetésért csinálom. A hobbinál viszont ez több.

Örökölted valakitől a tehetséget? Van már rajtad kívül valaki a családban, aki hasonló érdeklődésű?

-Bátran kijelenthetem, hogy örököltem. A szüleim is nagyon szívesen táncolnak, és úgy gondolom, jól. A tánc iránti szeretetet náluk láttam először. És már lassan 14 éve én is szerelmes vagyok a táncba.

Mi inspirál a legjobban?

-Nem tudok egy dolgot kiemelni. Ez egy gyönyörű sportág. Művészet és sport is egyben. Inspirál a szépsége, dinamizmusa, illetve mivel versenyszellem vagyok, szeretem magam megmérettetni.

Elégedett vagy a munkáiddal?

-Igen, elégedett, hiszen nem egy versenyt nyertünk már meg, de mindig többet kell akarni, akkor leszünk igazán sikeresek.

Vannak esetleg példaképeid?

-Természetesen. Több is. De akire leginkább felnézek, Törökgyörgy Melinda, magyar hölgy, aki 2009-ben világbajnokságot nyert.

Kitől tanultál a legtöbbet?

-Minden tanáromnak borzasztóan hálás vagyok, köszönöm ezúton is nekik! De ha egy embert ki kell emelnem, Borisz Barbulszki. Tőle nemcsak a tánchoz kaptam tanácsokat, hanem az élethez is...

Ki fedezett fel?

-5 évesen, Kiss Anikó, társastánc pedagógus.

Kinek szoktál bemutatókat tartani?

-A tánc terén ezt nehéz leszűkíteni. Hiszen ha verseny vagy fellépés van, akkor mindenkinek. De először mindig a trénereimnek, Krizsa Máriának és Horváth Zoltánnak.

Milyen témák foglalkoztatnak leginkább?

-A táncban nincsenek témák, de ha ebből a tág fogalomból indulunk ki, hogy tánc, akkor kifejezetten a latin-amerikai táncok. Azon belül pedig hangulatfüggő, hogy éppen melyik is a kedvencem.

Miben szeretnél javulni?

-Nagyon nagyon nagyon sok mindenben. Hosszú a sor...Szépen, fokozatosan kell venni a lépcsőket. Most a következő lépcsőfok, hogy az egész nyáron edzünk a párommal, hogy felkészülve induljunk neki az őszi szezonnak.

Szeretnék sok sikert kívánni továbbra is (álljon tőlem bármennyire távol ez a művészeti ág). Láttam, hogy már az amatőr modellkedésbe is belekóstoltál: szerepelsz lemezborítón, ami egy szabadtéri fotózás eredménye, illetve stúdióban is készültek már rólad gyönyörű felvételek. Mivel személyes ismeretségünk révén tudom, hogy talpraesett, szerepelni szerető lány vagy, biztos vagyok abban, hogy még hallani fogunk felőled!

Második jelentkezőm koreai barátom, Bumjun Park volt. Érettségi után lerajzolta az osztályunkat a jövőbeli énjeinkkel együtt és nagyon szuper lett, akár egy időutazó tabló, igazi(nak tűnő) fotókkal! Kár, hogy a rajztanár elkobozta, így sajnos nem tudom feltölteni...

Hello, Bongsina626. Számodra mit jelent a művészet?

-Nos, ez egy igencsak tág fogalom, Daems528. :P Maga a szó mindenre használható, amit az emberek szánt szándékkal hoztak létre, nemde? De én leginkább firkantásoknak hívom a munkáimat.

Akkor te nem is tartod magad művésznek?

-Mindenki művész. Bárki képes valamit szabad akaratából létrehozni. (De azt mondják, hogy az az ember az igazi művész, aki olyat tud létrehozni, amit még a természet sem!)

Nálad ez inkább egy hobbi vagy esetleg szeretnél vele komolyabban is foglalkozni a jövőben?

-Nálam ez egy alap dolog... úgy értem, hobbi és hivatás nélkül képes élni az ember, de én nem tudnék álmodozás és firkálgatás nélkül létezni.

így egy csapat kölyök, fejjel lefele pedig gitározó rocker

Örökölted a tehetséget? Vagy a családban tanultad?

-Szerintem a koreaiak eleve rendkívül tehetségesek és jó a kézügyességük. Sajnos a szüleim nem támogatják a művészetet, mivel régebben (és talán még manapság is) feleslegesnek tartották a társadalom gazdasági fejlődésének szempontjából. Viszont a bátyám rengeteget rajzolt velem. Gyerekkorunkban ugyanis nem volt számítógép, televízió, de még rádió sem a családunkban. Úgyhogy leginkább kint szaladgáltunk, mangát olvastunk és rajzolgattunk.

Mi inspirál leginkább?

-Ahogy meglátok egy üres vásznat vagy papírt, rögtön meg kell örökítenem, amiről éppen álmodozom. Régebben lerajzoltam egy-egy képzeletbeli utazásomat erdőkön keresztül kincsekre vadászva... mindig is szerettem volna újabb helyeket felfedezni, így nagyon elszomorított, hogy már mások elkészítették a világ térképét előttem... Viszont a firkálgatás lehetővé tette, hogy én, egy átlagos srác, fantáziám világának felfedező hőse legyek. Viccesen hangozhat, de leginkább akkor szeretek rajzolni, amikor azt nem szabad: például templomban, órán... egy pszichológus igazán kianalizálhatná, hogy miért akarok ennyire elszökni a világból... ;)

Elégedett vagy a munkáiddal?

-Nem, hiszen nagyon türelmetlen vagyok. Egyik képemet sem fejeztem be miután abbahagytam a rajziskolát. Szükségem lenne valamiféle motivációra... valamire ami szinte kényszerítene arra, hogy rajzoljak!

Vannak esetleg példaképeid?

-Úgy általánosságban vagy művészek közül? Ha az előbbire gondolsz, volt osztálytársamat említeném meg, Danielt. Mindig irigyeltem, ő volt a tökéletes férfi a szememben, aki szerettem volna lenni. Egyébként szeretem az orosz festőket, mint például Ilya Repin, Levitan és Nesterov. De egyébként a régi matektanárom az igazi példaképem: Mr.Crump, aki minden házim ellenőrzése után rajzolt egy mosolygós fejet a füzetembe. Sosem fogom elfelejteni, ahogy mindig képes volt ezzel megnevettetni - úgy gondolom, a művészet pont valami ilyesfajta célt kell szolgáljon.

Honnan tanultál a legtöbbet?

-Mangákból! :D

Ki fedezett fel?

-Nos... a bátyám?

Kinek mutatod be a munkáidat?

-Igazából senkinek, mert eléggé magányos vagyok. Netre se szoktam feltölteni a dolgaimat, mert hülyén néznek ki a képernyőn. De amúgy van blogom, ahova próbálok néha-néha feltenni dolgokat, ha érdekel: http://blog.naver.com/bongsina626

Milyen témák érdekelnek leginkább?

-Leginkább a fantasy és a hasonló dolgok, mert nagyon utáltam a világot... régebben.

Miben szeretnél fejlődni?

Nemrég kezdtem el Corel Painter-rel dolgozni. Így talán már lesz mit mutogatnom a gépen.

Nos... sok sikert, Bumjun! Egyébként tipikusan te lennél az az ember, akire azt mondanám, hogy művész és nem a tehetséged vagy az alkotásaid miatt, hanem inkább az (élet)stílusod végett... mert szerintem a művészet nem sok múzeumba/médiába való kacat gyártása és imádása (nem sértésnek mondom, de ha néha jobban belegondolunk a Mona Lisa csak a hírneve miatt olyan nagy szám, nem azért, mert annyira lenyűgöző ~a hermelines képe akkor is jobb da Vinci-nek~... nem, nem azt mondom, hogy pocsék, mert eszméletlenül jó a háttér és a ruha részleteinek kidolgozottsága hanem azt, hogy már nem a művész zsenialitása miatt látogatják, hanem, mert "Wow, hát a híres Mona Lisa, hej! Azt látni kell!"), hanem egy életvitel, egy felfogás, a világ más szemmel látása és ennek felvállalása - vagy legalábbis valami nagyon hasonló.

"Sziasztok, Buci vagyok! Rendszeresen olvasom a blogot és tetszik meg minden, elég sokszor sok posztból magamra ismerek... köszönöm a lehetőséget ha netalántán kikerülnék!"

Szia! Neked mit jelent a művészet?

-Sok munkával, inspirációval létrehozott valami, amibe a művész belead egy kicsit magából is. Nekem például egy vörös négyzet kreatívnak kreatív, de nem művészi.

Melyik ágban vagy leginkább otthon?

-Festés, rajzolás, világmegváltó elméletek gyártása.

Hobbiból vagy megélhetésként csinálod?

-Hobbi, de nagyon jó lenne ha a jövőben megélhetés lenne.

Örökölted valakitől a tehetséget? Van már rajtad kívül valaki a családban, aki hasonló érdeklődésű?

-Van, de már korán egészen más felé vitte az élet.

Mi inspirál a legjobban?

-Hát, igazából minden. Álmok, emberek, filmek, sok film, zenék, sok zene, ételek, tájak, beszélgetések, közösségek, meg persze festők, illusztrátorok, grafikusok, meg amit mindezekből összerakok a fejemben.

Elégedett vagy a munkáiddal?

-Nem. Mivel nem tanultam rajzolni, ezért az alapok nagyon hiányoznak (arányok, fény-árnyék, stb). Ezt próbálom nagyon ügyesen titkolni de sajnos mindenkit nem lehet átverni.

Vannak esetleg példaképeid?

-Számtalan. Csak hogy párat említsek: René Magritte, Joe Sorren, Dave McKean (a Tükörálarc miatt), meg persze Bosch és Dalí, meg meg meg ...

Kitől tanultál a legtöbbet?

-Magamtól, leginkább.

Ki fedezett fel?

-Senkise.

Kinek szoktad bemutatni az alkotásaidat?

-Barátoknak, leginkább.

Milyen témák foglalkoztatnak különösebben?

-Groteszk dolgok.

Miben szeretnél javulni?

-Szeretném a dolgot rendesen kitanulni, és nem maszek módon csinálni. Egyébként itt vannak nagyjából a dolgaim: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.1484010499879.2063511.1222353117 meg ilyen van még: http://bucii.blog.hu/

Köszi!
Így tovább, Szliva Anikó (Buci)! A színek és az aránytalan figurák hamar elnyerték tetszésemet... :)


A következő lányt Moszkvából ismerem. Az olasz Marlene Verde jelenleg Bournemouth-ban tanul animáció szakon. Alkotásait leginkább ide tölti fel: http://www.meteoritic.blogspot.com/

Mit neveznél művészetnek, Marls? Mesélj magadról egy kicsit!

-Ez egy irtó nehéz kérdés!!! Fogalmam sincs. Talán valami új létrehozása, illetve a figyelem felkeltése. Egy mélyebb üzenet közvetítése, s mégis: szórakozás. Hiszen a művészet telis-tele van humorral. A művész pedig egy örök nyertes, így maga a művészet egy hatalmas játék!
Nem tudom, hogy én merném-e magam művésznek nevezni. Mindig azt hittem, hogy egy igazi művész valami fantasztikusat és hatalmasat KELL alkosson, muszáj valamiféle misztérikus üzenetet közvetítsen, s munkája általában öreg galáriékon látható... De én jegyzetfüzetekbe rajzolok, színes filctollakat használok, amik felvidítanak - nem vagyok egy komoly ember. De tudom, hogy igenis másképp látok egy-két dolgot és ki-kiemelek dolgokat a hétköznapi szürkeségből, mert szinte mindenről eszembe tud jutni valami, úgy pörög az agyam. Szeretek mindent, amit a kezemmel el tudok készíteni, s ezért úgy gondolom, hogy egy művész lelke lakozik bennem. ;)
Jelenleg számítógépes animációt tanulok az egyetemen, de mindent magamnak csinálok, így alkotásaim a hobbim eredményei. Otthon édesapám is szeretett rajzolni és a filmrendezés is rendkívül érekelte. :) De tudom, hogy nem elég a hajlamot örökölni, ezért rengeteget gyakorolok.
Szerencsére MINDEN képes inspirálni! Rengeteget figyelek meg embereket, kiállításokra járok és igenis szeretem a kortárs & modern művészetet, pedig vannak ténylegesen förtelmes "alkotások" is! Nemrég vettem észre, hogy a könyvek, amiket olvasok és a város, ahol éppen élek, rendkívül tudja befolyásolni például a színeket, amiket a képeimen használok... :)
Jelenleg sajnos nem vagyok elégedett a munkáimmal. Persze, nagyon kritikus vagyok önmagammal, de ha egyszer látom, mi a jó és mi a rossz... de tudom, hogy képes vagyok jobbra és próbálok fejlődni - legalább nem lustulok el, igaz? :D
Szeretném egy kicsit jobban szemügyre venni az emberi anatómiát, hiszen a papírra vetése nem könnyű dolog - meg kell tanulnom az arányokat. Még az olajfestést és az animációkban az időzítést sem ártana gyakorolnom... na meg a Photoshop-ot is többet kellene használnom. :)

Remélem, sikerül majd legalább olyan helyen dolgoznod, mint a Pixar! Sose add fel az álmaid! Kicsit jobban át tudtam érezni Bongsina, Buci és a te helyzeted, mivel én is imádok rajzolgatni.

Most viszont jöjjön, ami még közelebb áll szívemhez: fényképezés & fotósok(k):

"Hahó! Kata vagyok. Sokat segítene, ha megmondanátok, mit gondoltok a képeimről. Nyáron lesz egy fotózásom Moulin Rouge témában... :) Ha érdekel valakit, kérem jelezze!"

Szió! Neked mit jelent a művészet?

-Szerintem a művészet egyenlő az önkifejezéssel, amit alkotsz, azzal azt mutatod meg a világnak, hogy te hogyan szemléled a dolgokat, közben a lelked egyes részei is megismerhetővé válnak, hiszen az alkotás az őszinteséged, az önálló véleményed és aktuális érzelmeid összefoglalása.

Melyik ágban vagy leginkább otthon?

-Fotózás.

Hobbiból vagy megélhetésként csinálod?

-Hobbiból.

Örökölted valakitől a tehetséget? Van már rajtad kívül valaki a családban, aki hasonló érdeklődésű?

-A művészet iránti érdeklődés egyértelműen látszik a családon, nagypapám tehetséges festő volt (szintén hobbi szinten).

Mi inspirál a legjobban?

-Az élet különleges pillanatainak megörökítése, új szemszögből megismerni a világot.

Elégedett vagy a munkáiddal?

-Egyszer egy fotós azt mondta nekem: "Egy fotós sosem lehet teljesen elégedett alkotásaival, mindig keresni kell a hibát, és jobbra törekedni." Eszerint tekintek a képeimre.

Vannak esetleg példaképeid?

-Az összes sikeres fotós, mindenkitől lehet valamit tanulni.

Kitől tanultál a legtöbbet?

-A könyveimtől. :P

Akkor hajrá! ;)

"Sziasztok, Eszti vagyok és remélem beleférek a művész tágabban vett kategóriájába. Itt van néhány fénykép, amiket én készítettem. http://shoesinger.deviantart.com/"

Szervusz, Eszti. Neked mit jelent a művészet?

-Számomra az érzelmek kivetítését és érzékelését jelenti, amikor valaki előhoz valamit a rejtett zugaiból és megmutatja azt valaki másnak, bár nem feltétlenül ilyen direkt módon. Nem jelenti, hogy minden egyes képen, dalban teljesen ki kell tárulkoznod: Valamikor csak a felszín, az egyéniséged lenyomata kerül oda, valamikor, ha olyan a pillanat, kép, dal, és tényleg odateszed magad, ott valami megtörik a másikban is, és ez a legszebb az egészben.

Melyik ágban vagy leginkább otthon?

-A honlap és a képek szuggesztiója ellenére a zenében. Sokkal korábban kezdtem mint a fényképezést, talán még a rendes beszédnél is. Zenetagozatos suli, 9 év zongora, 4 év ének során sikerült megtudnom minél többet a zenéről és vált a legjobb barátommá, gyógyszerré minden bajra, igazi szerelem ez. Van néhány saját számom és egykét egyszerűbb zongoratémám, amit egyszer, ha odajutok, felveszek.

Sajnos azonban nem ismerek annyi előadót, zeneszerzőt amennyit szeretnék, ami kicsit visszavesz a tájékozottságomból, de az is igaz, hogy így legalább mindig van mit felfedezni.

Hobbiból vagy megélhetésként csinálod?

-Hobbiból. Sajnos, akármennyire is szeretek fényképezni, dalokat írni és énekelni, sajnos nincs elég önbizalmam és eltökéltségem, hogy profibbá váljak.

Örökölted valakitől a tehetséget? Van már rajtad kívül valaki a családban, aki hasonló érdeklődésű?

-Nem is tudom. Statisztikailag, ennyi botfülű után kellett, hogy jöjjön valaki akinek van hallása, genetikailag már kevésbé. A vizuális kézségeimet sose tartottam nagyra, de erről legalább tudom, hogy anyutól jött, aki anno a divatban és varrásban talált örömet.

Mi inspirál leginkább?

-Sok minden inspirál, nehéz lenne kiemelni, hogy mi a legjobban. Talán az időjárás, az éjszaka, más emberek társasága és a csend.

Elégedett vagy a munkáiddal?

-A korai fényképeimmel (amik az oldal végefelé vannak) nagyon nem, de azok kísérletek voltak. A többi is valószínűleg inkább nekem tetszik mint másoknak, de néhány felvétellel, amikkel sokat vesződtem, egészen meg vagyok elégedve. A zene nem ilyen egyszerű. Ott nagyon kritikus vagyok magammal, többek között ezért sincsenek fent sehol.

Vannak esetleg példaképeid?

-Szerintem fergeteges az az atmoszféra amit a Portishead énekesnője, Beth Gibbons képes létrehozni (persze a zenekarral együtt).

Kitől tanultál a legtöbbet?

-Ide felsorolhatnám az összes zenetanáromat, akiknek nagyon sokat köszönhetek, technikailag. Van azonban két ember, akiket csak szeptember óta ismerek, de többet tanultam tőlük úgy, hogy csak velük voltam, mint az összes tanártól együttvéve. Ők rávezettek arra, hogy merjek önmagam lenni, és hogy hasznosítsam mindazt, ami a kezemben van. Szerintem fogalmuk sincs, hogy mennyit tanultam és mennyi inspirációt kaptam tőlük.

Ki fedezett fel?

-Hát olyan nincs. Még felfedezésre várok. Hacsak nem az a két ember, akiket a fenti sorokban emlegettem, akik mindig jól fogadják, amit csinálok.

Kinek szoktad bemutatni az alkotásaidat?

-Legtöbbször a barátaimnak, néha a szüleimnek, és egy-kettőt a neten közzéteszek.

Milyen témák foglalkoztatnak leginkább?

-Az érzések, az emberek. Többnyire nem túl vidám módon. Szeretem felfedezni és megörökíteni a nüansznyi kis szokásokat az embereknél, a csak rájuk jellemző mosolyt, grimaszt, reakciókat, beidegződéseket, amiket ők észre se vesznek.

Miben szeretnél javulni?

-A fényképezés terén első sorban a szorgalmamon szeretnék javítani, mert az igen hanyag (elég ritkán veszem kézbe a gépet). Szeretnék még fejleszteni a nagyobb térrészeket magába foglaló kompozíciókon, mert általában, mint az embereknél is, elveszek a részletekben, túlságosan azokra koncentrálok. És végül, ha összejönne, a modellekről (nálam a húgomról) készített képeken szeretnék fejleszteni.

Sok sikert, Eszti!

Most pedig jöjjön Sasha, aki nálam pár évvel fiatalabb, mégis megborzongok a képei láttán... igazi inspiráció frissességével és szenvedélyével!

"Sziasztok! Alexandra Sokolova vagyok, félig orosz félig angol diák."

Szerintem a művészet az, ahogyan élünk.
Én egyelőre csak leendő művésznek nevezem magam, még fiatal vagyok. :) Először szeretném befejezni az iskolát, úgyhogy egyelőre csak hobbiként fotózok, aztán meglátom, mi lesz később...

Robert Bressona példaképem, leginkább ő és az időjárás inspirál. De a munkám egyelőre csak a kísérletezésről és fejlődésről szól. Képeimet leginkább blogomban teszem közzé:

http://sokolsasha.blogspot.com/

http://sokolalex.blogspot.com/

Na és... nektek mit jelent a művészet?

Következő alkalommal két kiállítást és több embert szeretnék bemutatni. Mivel a tetoválást és a testmódosítást is ide tudnám sorolni, ezért jelenleg épp ezen dolgozok (fotózgatom az emberkék tetkóit így konkrétan :P). Sőt... ha engem kérdeztek, a pszichológia is lehet művészet, arról is lesz nemsokára szó, tessék türelemmel lenni. ;)