Daems: Mindenki Művész - Minden Művészet (második rész)

Köszönöm a visszajelzéseket, igyekszem máskor konkrétabb (kevésbé félreérthető) és egyben tömörebb (kurtább) szövegeket is írni a jövőben. G és Gézsa kommentjeivel teljesen egyetértettem, senkit sem állt szándékomban megsérteni a kijelentésemmel. Nem mindenki művész a szó szoros értelmében, csak ha egy picikét kiforgatjuk a dolgokat (amit sokan szeretünk csinálni, valljuk be).

Bumjun Park nagy sikerére való tekintettel (és leginkább Káin örömére) szeretnék még pár képet megosztani tőle (mert nemrég meglepett egy-két újdonsággal):

Sziasztok, ezeket a képeket körülbelül egy hete festettem. Egy lány visszautasított, így fejesen bömböltettem a zenét, aztán megszállt az alkotási vágy...

A következő kép igazából egy önarckép, csak meghosszabbítottam a hajam. Ugyanis arra gondoltam, a lány, aki visszautasított, igazából nem is tetszik. Majd megtalálom az én ideális párom, akit itt le is festettem... Az emberek ugyanis leginkább azt találják ideálisnak, amit mindennap tapasztalnak. Igen, az ideális páromnak olyan arca lenne, mint nekem. Szóval ő az én párom a saját arcommal. :)

Találtam még két régebbi képet, amikbe "beleadtam magam". Az első címe "Megboldogult katolikus egy parkban". Még a rajziskolában készült Moszkvában. Festettem egy fickót, aki mindig csak mosolyog, függetlenül attól, hogy mások csövesnek tartják. Úgy gondoltam akkor, hogy egy keresztény valami ilyesmi kellene legyen...

A másodikat tavaly rajzoltam, amikor az osztályfőnököm folyamatosan felhúzott. Utáltam őt - illetve inkább a szigorú oktatási rendszert. A képből szinte sugárzik a harag, ugye?

Bónusz képek: barátaim: Kento, Daems & Ernst

Próbáltam az észt és a magyar népviselethez (a 2009-es sulis nemzetközi napunk nyomán) az arcotokat is megfesteni, de aztán feladtam! :P

Most pedig szeretném bemutatni a brit James Murphy-t, akitől rengeteget tanultam. Idén a Portsmouth-i egyetem Film & Photo Society alelnökeként tartott Workshop-okat. Engem ő vezetett be a stúdióban történő modellfotózás rejtelmeibe. Eléggé megszeppentem, amikor beállt a fehér háttér elé, hogy fényképezzem le... akkor még sosem csináltam ilyesmit. Állítgathattam a fényeget meg őt is, válaszolt a kérdéseimre - de annyira izgultam, hogy szerettem volna minél hamarabb túlesni az egészen. :') Íme az eredmény:

Hello, James. Szerinted mi a művészet?

Oh, a nagy kérdés... nos, ez eléggé szubjektív, nincs igazi definíciója a művészetnek. Amit én annak tartok, lehet, hogy te nem tartod annak. De nekem ez a kettő mindenképp:

1. Egy adott dolgot a művész szemével, az ő szemszögéből látni.

2. Valami, ami érzelmeket vált ki a közönségből, legyen az öröm, bánat, esetleg maga a semmiség átérzése.

De erre a kérdésre tényleg lehetetlen válaszolni. :)

Te művésznek neveznéd magad?

Erre nem is gondoltam... úgy hiszem, annak vélem magam. Természetesen lehet úgy is fényképezni, hogy fogalmad sincs hogyan működik a géped, de számomra nagyon fontos, hogy megértsem, hogyan fejlődött maga a fotózás bele-bele tekintve történelmébe és kitapasztaljam a gépem korlátait. Az az igazi művész, aki képes létrehozni pontosan azt a képet, ami az elméjében kirajzolódik.

Szerinted ez egy hobbi vagy inkább megélhetés?

Nekem csak egy hobbi. Persze szeretnék vele komolyabban is foglalkozni, de ebben az ágban szinte lehetetlen a csúcsra törni. Mintha kitalálnám, hogy én rock star szeretnék lenni... nem történik meg csak úgy magától. Rengeteget kell dolgoznod és legalább ugyanennyi szerencsére is szükséged van. Egyébként nagy álmom, hogy operatőrként dolgozzak a BBC-nél vagy dokumentumfilmet forgassak kint a természetben a National Geographic alkalmazottjaként. :)

Honnan nyered az inspirációd?

Amatőr fotósoktól nyerek leginkább ötleteket. Százával vannak kint Afrikában és Irakban akik éppen a háborút és a szegénységet örökítik meg - ez pedig nagyon fontos. Mindent dokumentálni kellene. De egyébként jobban kedvelem azokat, akik arról készítenek képeket, ami abszolút érdekli őket. Ragnar Axelsson (www.rax.is) és Alex Burke (www.alexburkephoto.com)munkái iszonyúan képesek inspirálni. Edward Burtynsky (www.edwardburtynsky.com) “Manufactured Landscapes” projektje az egyik leglenyűgözőbb képsorozat, amit valaha láttam. Nem szégyellem kijelenti, hogy képes volt könnyekig megérinteni.

Egyébként nem csak fotósokra nézek így fel. Xavier Rudd (www.xavierrudd.com) ausztrál zenész munkássága hihetetlen mértékben képes motiválni.

Milyen témák foglalkoztatnak leginkább?

Szenvedélyes vagyok a tájképek iránt, szeretnék minél többet tanulni a kinti fotózásról a jövőben. Többet kellene foglalkoznunk a világ felfedezésével és a körülöttünk levő tájak megörökítésével.
A másik pedig az emberek, életstílusok és kultúrák dokumentálása.

Elégedett vagy a munkáddal vagy szeretnél még fejlődni valamiben esetleg?

Úgy hiszem, elégedett vagyok, de meg szeretném találni a saját stílusom - tudod, amikor ránéznek egy képre, és tudják, hogy én készítettem. Jó lenne még kísérletezni új formátumú képekkel, mint a 4x5-ös, például. Nemrég kezdtem el analóg gépeket és 35mm-es filmet használni és be kell vallanom, sokkal jobban élvezem előhívni a saját képeimet, mint digitális géppel kattogtatni. Úgy gondolom, így többet tanulhatok - szeretném körbejárni Agliát illetve elugrani Skóciába is a régimódi gépeimmel; ha megfelelő lesz az idő, szerintem remek képeket fogok tudni készíteni a változatos tájakon.

A fotográfia -mint minden más művészeti ág- sosem tökéletes. Folyamatosan lehet benne fejlődni. Lehet, hogy nem szeretnék hivatásos fényképész lenni, de törekszem rá, hogy egyre jobb és jobb képeket készítsek.

Itt látható James olykor magányos ám rendkívül kalandos fejlődése a fotózás világában:

www.flickr.com/jikklor

Bizony, a fotózás lehet a pillanat megörökítése, művészet, vagy esetleg munka - de bizony sok gond forrása is lehet (gondoljunk csak a paparazzikra, kémekre, stb.) - mivel múltkor beígértem egy kiállítást, bemutatom nektek egy kínai művész 2009-es tokióiban tartott tárlatát a következő részben. Már csak azt kellene kitalálnotok, hogy ki lovagolt egészen a börtönig ezen az alpakán:

Ha pedig marad rá hely, akkor bemutatom egy kinti végzős kreatív szak diplomakiállítását. Addig is próbáljuk kibírni ezt a bolond időjárást! A migréneseknek üzenném, hogy nincsenek egyedül... :(