Egy csavar van dologban: a küldő és a feladó teljesen random (nem te választasz), így barátokra is csak véletlenül lelhetsz - de éppen ettől olyan izgalmas!
Kiskorom óta gyűjtögetem a képeslapokat (főleg nyaralások alkalmával), és az oldal segítségével édesapám bélyeggyűjteményét is kibővítettem. 10-12 évesen leveleztem pár külföldi diákkal, de valahogy abbamaradt a dolog, ahogy felnövögettünk. Hiába, rohan a világ, könnyebb dobni egy SMS-t vagy Facebook-on képeket mutogatni. Egy ideig Skype-on és e-mailben próbáltam otthoni ismerőseimmel a kapcsolatot tartani, de ezek el-elmaradoztak ahogy eltávolodtunk egymástól - mindenki saját életet kezdett, még egy e-mailnyi ideje sem maradt a másikra (kifogás...). Egy darabig egyedül is éreztem magam, de egyik barátnőm megemlítette, hogy céges karácsonykor külföldről kaptak csomagot, ami teljesen feldobta a buli hangulatát. Nem értettem a dolgot, mire ő elmagyarázta, hogy van egy lehetőség levelezőtársakat találni illetve bélyeget, képeslapot cserélgetni az egyik internetes oldal segítségével, majd belinkelte a következőt:
Azonnal regisztráltam (http://www.postcrossing.com/user/Daems) és hat hónap alatt több mint 40 képeslapra tettem szert. Az oldalon az emberek zöme angolul beszél, de nem muszáj tökéletesen tudnod a nyelvet, hogy egy-két sort írj a képeslap hátuljára (sőt, ez sem kötelező, akár rajzolhatsz is - és ez a legjobb ebben, sosem tudod, kitől és mit kapsz, amit pedig te adsz, az tőled függ). Az oldalon jelenleg 756 magyar felhasználó van, de találkozhatunk emberekkel Afrika néhány országán kívül a világ minden tájáról. A finnek több mint egy milló képeslapot küldtek szét, míg a személyes ranglistán egy brit áll, majdnem 5000 képeslappal.
Igaz, költségesebb, mint az elektronikus képeslap, de sokkal személyesebb. Azóta az oldalt ajánló barátnőmmel is csak kézzel írott leveleket váltunk, az e-mailek valahogy elvesztették értelmüket (meg tudjuk, hogy aki képes leülni levelet írni, az valóban szán ránk időt). Amikor nagyon távol vagy valakitől, és szeretnéd kimutatni mennyire fontos neked, nagyon kedves tud lenni egy saját készítésű levél - látszik, hogy több időt és energiát (meg pénzt) szánsz rá, mint egy Facebook üzenetre: vigyázol, hogy szépen, olvashatóan írj, rajzolsz, bélyeget, matricát ragasztasz rá, esetleg küldesz egy könnyebb ajándékot - a lehetőségek tárháza végtelen, a többi csak a kreativitásodon és a pénztárcádon múlik.
Az utazásnál viszont ténylegesen olcsóbb (persze nem is lehet a kettőt egy kalap alá venni). Egy-egy levelezés alkalmával (mert jópár felhasználó szívesen beleegyezik személyes levélváltásba illetve cserébe) rengeteg mindent tudhatsz meg egy másik kultúráról (múltkor pisztáciás rágót kaptam Törökországból ^_^) - az emberek általában jobban megnyílnak írásban egy ismeretlen előtt - érdekes barátságok szövődhetnek, talán a következő nyárra már garantált lesz egy meghívás valahova idegenbe. A fanatikusok még össze is szoktak ruccanni, minden évben más országban. A németesek kedvéért linkelem a következő videót:
Mivel már sajnos nagyon nehezen tudom magam letenni a gép elé, hogy válaszoljak az üzeneteimre (mert ugye én vagyok a Beszari Leszari ^_^) a kommunikáció ezen formáját használom leginkább (a szorosabb baráti kapcsolataim megvannak, egyetértettek velem a levelezéssel - idén több ajándékot kaptam születésnapomra postán, mint élőben, nagyon örültem, hogy a szállítási költség ellenére is gondoltak rám és levéllel is kedveskedtek). Mert bele tudom tenni szívem-lelkem a dologba, órákig tudok pepecselni egy rajzzal, történettel, stb. És hasonlóan jópofa leveleket kapok vissza. Nagyon fel tud vidítani, amikor egy unott reggelen levánszorgok a lépcsőn és egy színes kis borítékot találok a postai küldemények között - mert tudom, hogy a másik ember is valószínűleg áldozott rám időt, míg mondjuk a Facebook-on minden "insant", és aztán találgathatsz, hogy kinél mit jelent egy "lájk". Szerintem a várakozási idő is ad egy bizonyos értéket a dolognak: tudod, hogy nem kell rögtön válaszolnod, úgysem kapná meg az illető pár másodpercen belül, és így nyugodt, átfontolt választ tudsz adni (meg belegondolni is jó, hogy egy adott csomag, amit épp óvatosan bontogatsz, milyen hosszú utat tudhat maga után). Néha pedig teljesen olyan, mint egy blog, kisírhatod magad. És ami a legjobb: KÉZZEL FOGHATÓ!!! ^_^ (Néha még egy-egy jellegzetes illatot is felfedezel egy-egy boríték kinyitása közben, minth a másik ember parfümje csapná meg orrodat.)
Kedvenc képeslapom még mindig a következő (a személyes üzenet miatt):
 |
| antifasizmus |
"Üdvözlet Fehéroroszországból!
Ez a képeslap egy másolata az itteni Nemzeti Könyvtár egyik képének. A 2. világháború és az antifasizmus témakörét célozza meg - fekete-fehér, roppant kifejező.
Szeretném úgy érezni magam, mint ez a férfi a képen. Nagyon kivagyok, drága férjem egy iszonyatosan fájdalmas dolgot vágott a fejemhez; legszívesebben lelőném magam szégyenérzetemben. Remélem a dolgok jobbra fordulnak, ha ezt kiírom magamból. Kérlek szoríts nekem!
Remélem tetszik a képeslap. Érdekes volt a profilod. Minden jót!"
Nagyon jó, amikor egy kicsit láthatod, hogy ki az ember a képeslap mögött - mert a szép tájak mellett azt is jó tudni, hogy ki hogyan él, még akkor is, ha ez csak egy aprócska információfoszlány. A többi lapot itt tekinthetitek meg:
 |
| képeslapok |
 |
| Pauliina levelei |
Mivel nagyon érdekel, hogy más országban más személy milyen formában kommunikál a munkáival vagy szimplán melyik művészeti ágban van otthon és tulajdonképpem mit is jelent neki a művészet, ezért erről majd a következő részben írok. Én ezt szorosan összekapcsoltam a kommunikációval, mert (bár én nem tartom magam művésznek) azért fotózok és rajzolok, hogy megmutassam másoknak, mi is van velem... néha egy kép ugyanis tényleg többet mond ezer szónál. Főleg, ha a művész néma.
Ez tök jópofa! Bár nekem nem lenne türelmem ilyenhez :D
VálaszTörlésKáin