Nyarlathotep: Asztrál utazás/ Kilépés 2.

Ahogy ígértem, íme a második rész az élményeimmel. Mint az előző cikkben is írtam, különbséget teszek kilépés és asztrál utazás közt, így nem egybe ömlesztve fogom leírni a tapasztaltakat. Szóval...

Kilépés:

Kilépés alatt azt értem, mikor pl. ismerőst látogatok meg ilyen módon, illetve valami itteni helyre kirándulok el. Nem minden esetben, de többnyire valamilyen formában észlelni is szoktak. Egy barátom a következőről számolt be egy ilyen látogatásom után, miután megkértem, hogy figyeljen. Én koncentrálni kezdtem, egyfajta fura könnyedség érzése uralkodott el rajtam, s megjelent előttem a kép, ahogy éppen gépezik. A nappalijában egy áttetsző alak tűnt fel ezzel egy időben, viszonylag magas, teste nagy részét fekete massza alkotja, amiből véletlenszerűen csápok nyúlnak ki, emberi törzzsel és fejjel( a képen látható fekete alakhoz hasonló).

Mozogtam, és bár azt mondta, ő is úgy érzékelte az alak halad, nekem ez elég nagy erőfeszítésembe került. Pontos leírást adtam mindarról amit láttam, a ruha amit viselt, testhelyzet, égő villany stb. Végül megérintenem is sikerült(öhm... letaperoltam, bár a vállát céloztam meg x'D), de röviddel ezután kértem, hogy hagyjuk abba, mert már dülöngéltem a székemen ülve előre hátra, és kezdtem rosszul érezni magam. Egyébként ez a fajta rosszullét rendszeres mikor kilépek(gyomorgörcs, émelygés, hányinger), rosszabb esetben ez már átcsap katatóniába. Tapasztaltam más kellemetlenséget is, de ettől függetlenül nem szeretném abbahagyni, túlságosan hajt a kíváncsiság... Meddig mehetek el?

Nos, ezt az alakot nem csak ő írta le, hanem kivétel nélkül mindenki aki látott. Úgy vélem, ez volna az én kivetülésem, az amit előző írásban is említettem, az asztrál test. Mikor így vagyok jelen valakinél, nem csak őt magát látom, hanem azokat az entitásokat is, melyek őt körülveszik, volt már rá példa, hogy a segítségemet kérték, mikor rossz szándékú lény szállt rá az illetőre. Bár már az is előfordult, hogy rám panaszkodtak, hogy nem hagytam el teljesen a terepet. Egy másik ismerősnél tett látogatás után rendszeres visszatérő alakjává váltam az álmainak.

Önkéntelenül ezidáig csak kevésszer hagytam el a testem, és akkor sem mentem túl messzire. Az egyik ilyen este idős rokonomnál tett látogató közben történt, bent ültünk a nappalijában, én a fotelban foglaltam helyet. A következő pillanatban bevillant egy kép, már nem a nappalit láttam, hanem kint álltam az erkélyen az utcát pásztázva. Láttam, ahogy a rokonom gondozó nővér jön az utcán... Majd a kép köddé vált. Gondoltam csupán a képzeletem űzött velem tréfát, ám ekkor megszólalt a kapucsengő... Egy másik esetben amit teljes egészében nem szeretnék leírni, magamat szemléltem hátulról, ahogy szétnyílik a gerincem mentén a bőr, még az izmokat is részletesen láttam. :/

Dióhéjban ennyit a kilépésről, következzen hát az utazás...

Asztrál utazás:

Ha utazni készülök, arra már komolyabban rákészülök meditációval, ide szerintem már nem elég szimpla rákoncentrálás. Elvonultan teszem ezt, hogy véletlenül se zavarhassanak meg, megfelelő háttérzenével. Jóval kimerítőbb is ez, mint a szimpla kilépés, általában ilyen jellegű útjaimat álom nélküli mély alvás követi.

Különös helyekre jutottam el, melyekben volt egy közös vonás; az állandó kozmikus csönd. Először egy Északi Sarkhoz hasonló helyen jártam, mindent vaskos jégpáncél borított, ameddig a szem el lát végtelen hómező. Néma hegyormok ölelik körbe a tájat. Légkör sincs, ég és föld egybe folyik, egészen közel vannak hozzám a csillagok. Egyedül ácsorgok e semmi közepén, rajtam kívül egy teremtett lélek sincs sehol. Mégis megfogalmazódik bennem, nem vagyok egyedül... Habár ezt nem tudom mire vélni, hiszen ez a világ mindennemű élettől mentes... Üres. Ennek ellenére ez a legkedvesebb helyem, gyakran vágyom ide vissza.

A második világ, ahol jártam talán még furább. Kezdetben itt is egyedül voltam, víz terült el alattam, vagy legalábbis valami ahhoz hasonló anyag, azon álltam. Fölettem színesen kavargó égboltozat. Aztán idővel mások is megjelentek, de nem szóltunk vagy értünk egymáshoz. Idegen alakok voltak, valójában sziluetteket láttam. Mind némám álltunk, és kémleltük az eget, illetve én olykor őket. Mintha mind vártak volna valamire... Később ezt a világot más is leírta, illetve együtt is jártunk ott, bár akkor e fura tenger partján.

Ezek voltak hát azok a helyek, amelyekről azt gondolom, hogy valahol az asztrál síkon helyezkednek el, távol a mienktől.

De félreértés ne essék, mint írni szoktam a tévedés jogát fenntartom. Bár mint írtam, mások is igazoltak, de ki tudja... Azért remélem tetszett nektek.