Misantrophe Mandy: Rodin

A blogon kavargó nagy érzelmi viharok miatt úgy gondolom, talán jól jöhet most olyat olvasni és látni, ami kevésbé ébreszt radikális gondolatokat, egyszerűen csak az esztétikai igényeket elégíti ki. Ezért választottam a cikk témájául egy szobrászt, akinek az életéről és a munkásságáról fogok most írni nektek. Ő pedig nem más, mint a francia művész,

Auguste Rodin

Francois-Auguste-René Rodin néven, 1840-ben született Párizsban egy egyszerű munkáscsalád második gyermekeként. (Szülei: Marie Cheffer és Jean-Baptist Rodin.) Tíz évesen kezdett a rajzolással foglalkozni, nagyrészt autodidakta módon tanult. Tizennégy éves korában kezdett a la Petit Ecole-ba járni (Kisikola), ahol kiemelten foglalkozott rajzzal és matematikával, miután háromszor is sikertelenül felvételizett az École des Beaux-Arts-ra (Képzőművészeti Iskola) . Annak ellenére utasították el, hogy ekkorra már a szobrászkodással is megismerkedett. Mivel nem került be, egyszerű kőfaragóként (nem keverendő össze a kőművessel :D) kellett dolgoznia - többnyire épületek díszítésével foglalkozott.

Nővérének, Mariának a halála miatt lelki válságba került és be akart vonulni az Oltáriszentség Rendbe. Ekkor huszonkét éves. Végül nem vonult be, de egy évvel később, 1863-ban a rend alapítójáról, Eymard atyáról megformázta első szobrát. Azért őt választotta modelljéül, mert az atya megismerkedésük óta elismerte a tehetségét és kitartásra ösztönözte.

Rodin a kis kitérő után visszatért és festőként dolgozott tovább, közben pedig sikerült bejutnia a Louvre néhány tanfolyamára, ahol Bayre és Jean-Baptiste Carpeaux irányítása alatt munkálkodott.1864-ben ismerkedik meg Rose Beuret-vel, akitől később egy fia született, Auguste Eugéne Beuret.

Több évig Párizsban, Belgiumban és Olaszországban tanult, majd 1875-ben megalkotta első jelentős szobrát, az Érckorszakot. A mű rendkívüli részletgazdagsága miatt megvádolták azzal, hogy a szobor öntéséhez használt gipszöntvény élő alakról készült. (A bronzszobrokat úgy készítik, hogy egy erős vasvázra tűzálló anyagból (pl. agyag vagy gipsz) megformázzák a leendő szobrot. Ezt bevonják viasszal, olyan vastagon, amilyen vastagnak majd a bronznak kell lennie. Miután a viasz megkeményedett, az egészet ismét tűzálló anyaggal vonják be. Ezen a külső rétegen kis csöveket vezetnek ki, amelyeken melegítéskor a viasz kifolyhat. Az egész alkotmányt átverik néhány szöggel, hogy a viasz kiolvadása után ne mozduljon el a belső "mag". Eztán melegítés követezik, a kifolyó viasz helyére pedig bronzot öntenek. A külső burkot eltávolítják a szoborról, végül a kivezetőcsöveket meg a szögeket is. Summa summarum: Rodint azzal vádolták meg, hogy egy embert öntött körbe gipsszel és ezt használta, nem pedig saját kézzel alakította ki a formát.)

A '70-es évek végétől egyre több szobrot készített, de a magánélete nem volt ennyire rózsás. Anyja meghalt, apja megvakult és szenilis lett, fiával gyakorlatilag semmilyen kapcsolata nem volt, mivel évekig külföldön élt és csak Rose nevelte. Vele sem volt már ugyanolyan a szerelem, Rodin más nőknél kereste a boldogulást... (Ennek ellenére végül csak elvette feleségül, 53 évvel a megismerkedésük után, 1917-ben.)

Az 1900-as évek elején már híres és elismert szobrászként tartották számon. Végül 1917-ben - felesége halála után nyolc hónappal - halt meg Párizs környéki villájában, Meudonban.

Fontosabb művei a megjelenés sorrendjében: Érckorszak (1875), A gondolkodó (1880), Danaida (1885), A csók (1886), A calais-i polgárok (1898), Balzac emlékműve (1898), Victor Hugo emlékműve (1899), A Pokol kapuja (1913)

Stílusáról

Rodin stílusát leginkább az impresszionizmus nevével szokták fémjelezni. A művészettörténészek szerint amit van Gogh, Gauguin és Cézanne vitt véghez az impresszionista festészetben, azt Rodin egyedül alkotta meg a szobrászatban.

Rodin előtt a szoborkompozíciók többnyire meglehetősen szigorúak voltak, ő azonban előszeretettel ragadja meg az ábrázolt dolgot hirtelenségében, pillanatszerűségében. Az impresszionizmus - mely tulajdonképpen az érzéki benyomások rögzítéséről szól - nála a felfokozott kifejezőerőben és a mozgalmas fény-árnyék játékokban jelenik meg igazán. Az egyént hangsúlyozta, az érzelmeket, a mozgást, elfordult a klasszika idealizmusától. Rendkívüli részletgazdagság jellemzi, mivel Rodin szerint a fizikai jellemzőik tárják fel az egyén képességeit.

Ezek után lássuk közelebbről néhány általam nagyon kedvelt művét - itt kérek elnézést a válogatás szubjektívsége miatt.

A gondolkodó

A gondolkodó Rodin egyik leghíresebb alkotása. Eredetileg A költő volt neve, Dante miatt. A szobor tulajdonképpen A Pokol kapuja c. alkotás egyik előtanulmányaként készült - kisebb változatban szerepel is rajta. Az ülő férfialak duzzadó izmaiból árad a feszültség. De nem csak ez erősíti a hatást, a gondolkodó alak homloka ráncba fut, orrcimpái kitágulnak, minden erejével a problémájára koncentrál. Rodin technikájának részletgazdagsága nagyon jól megmutatkozik a mű esetében.

A csók

Ez a szobor szintén A Pokol kapuja előtanulmányaként készült, bár a későbbi kompozícióba végül nem került bele. Szereplői Paolo és Franceska, két valóban élt középkori figura, akik Dante Isteni színjátékában is előkerülnek mint a szerelem bűnösei. (Franceska Paolo testvérének, Gianciotto Malatestának volt a felesége, de Paoloval egymásba szerettek. A tiltott románc nem tartott sokáig, hamar lebuktak.) Rodin a két szerelmes első csókját ábrázolja. A testtartás, a lázasan összetapadó testek megfeszülő izmai érzékeltetik azt a vágyat, ami a férfit és a nőt fűti és egymáshoz űzi.

A Pokol kapuja

Végezetül jöjjön Rodin egyik fő műve, monumentális alkotása, A Pokol kapuja. Ez a mű eredetileg a párizsi Ipartörténeti Múzeum bejárata lett volna, és bár végül a múzeum maga nem épült meg, Rodin mégis élete végéig foglalkozott ezzel az alkotásával. Halálakor a kapu befejezetlen volt, csak számokkal jelzett gipszkockákban létezett. Az első öntés 1921-ben a művész halála után 3 évvel történt és 1937-ben állították fel a múzeum kertjében.

A szobor alakjai között vegyesen találunk férfit és nőt, gyereket és felnőttet, élőt és holtat... Dinamikus egyvelegbe rendeződik a sok kis jelenet, amelyeknek ők a szereplői. Nem sorolom fel az összeset, így is elég hosszú már a cikk, ha keresgéltek róla a neten, elég sok mindent találhattok. Vagy vegyétek alaposan szemügyre a kapuról készült képeket és fedezzétek fel magatok az alakokat! :)

Ennyit szerettem volna, remélem, akad köztetek olyan, akinek tetszettek az itt olvasottak és a cikk alapján esetleg arra vetemedik, hogy alaposabban utánanézzen Rodin alkotásainak.

A képeket egyébként én készítettem idén januárban a párizsi Rodin Múzeumban, így csak engedéllyel lehet ellopni őket. :D

Linkek:

Magyar wikipédia oldal
Angol wikipédia oldal (sokkal bővebb)
A párizsi Museé Rodin oldala (franciául és angolul)
A philadelphiai Rodin Múzeum honlapja