Káin: A szivárvány

Sziasztok!

A minap a barátommal arról beszélgettünk, hogy mi is az a szivárvány. Valami dereng amúgy még bioszból, hogy ilyen-olyan optikai jelenség, de már jócskán elfelejtettem a dolgot. :D Mivel ő sincs képben arra gondoltam, ma a szivárvány lesz a témám, mert mire hazajön legalább jól leolthatom azzal, hogy én jobban tudom mint Ő. (Lol mindig ez van... na jó néha Ő tud jobban dolgokat, de az nem számot tevő X'D)...

Mi is a szivárvány?

Tehát, alapos kutatásom során a következőket tudhattam meg a jelenségről: Ez egy optikai jelenség, amit eső/ páracseppek okoznak amikor a fény prizmaszerűen megtörik rajtuk és spektrumára bomlik. Az ív külső része vörös, míg a belső ibolya. Előfordul az ún. dupla szivárvány is, amelynél egy másik, halványabb ív is látható, fordított színekkel.(Ilyet állítólag látott már a barátom :P).
Előfordul, hogy a szivárvány ív formája is megváltozik, repülőgépből nézve körnek látszódik, vagy ún. tűzszivárványt is létrehozhat, amennyiben a fény jégkristályokon törik meg, megfelelő körülmények között. A szivárvány akkor alakul ki, ha a levegőben lévő vízcseppeket a napfény alacsony szögből éri. Akkor a leglátványosabb a jelenség, ha az égbolt felét még felhők borítják, a szemlélő pedig a napnak háttal áll. Így a kialakuló szivárvány élesen elválik a mögötte lévő sötétebb háttértől.
Gyakran látható szivárvány vízesés vagy szökőkút mellett is. A kertben is létrejöhet, mikor porlasztott vízcseppekkel öntöz valaki napos időben (én is csináltam már slaggal szivárványt :D) . Ritkán látható az ún. fehér szivárvány amit holdfényes estéken lehet látni. (ilyet nem láttam még O__O) Mivel az emberi szem gyengén érzékeli a színeket halvány fénynél, a szivárvány fehérnek hat. Megfelelő technikával készített fényképen azonban előtűnnek a szivárvány színei. A fehér szivárvány elvileg így fest:

A szivárvány színeit a fehér fény szétszóródása okozza, amint az áthalad az esőcseppeken. A fény először az esőcsepp felületén törik meg, az esőcsepp túloldalán visszaverődik, majd kilépéskor ismét törést szenved. Ezt azt eredményezi, hogy igen változatos szögben léphet ki a fény, a legerősebb 40-42° körül távozik. A szög független a csepp méretétől, számít viszont a víz törésmutatója. A tengervíznek magasabb a törésmutatója (erősebben törik meg benne a fény) mint az esővíznek, így a tenger fölött kialakuló szivárványnak kisebb a sugara, mint a szárazföld fölöttinek. Ez a különbség szabad szemmel is látható.

A törés mértéke függ a fény hullámhosszától, ami a színekért is felelős. A kék fény (aminek kicsi a hullámhossza) nagyobb szögben törik meg, mint a vörös (ami a legnagyobb hullámhosszú látható fény), és mivel a csöpp hátuljában található a fókuszpont, ezért a vörös lesz az ív külső szélén, a kék a belsőn (lásd az ábrán). A közhiedelemmel ellentétben a fény a csöpp hátulján nem szenved el teljes visszatükröződést, a fény egy része kilép. Azonban ez a fény nem képez egy másik szivárványt a szemlélő és a Nap között, mivel az ott távozó fény közel sem olyan erős, mint a látható szivárvány, így az ott kilépő színkép inkább újra fehér fénnyé áll össze, ahelyett hogy szivárványt alkotna.

A szivárvány valójában nem az égbolt egy különleges pontján keletkezik, hanem a szemlélő és a Nap helyzetétől függ. Minden esőcsepp ugyanabba az irányba továbbítja a fényt, de csak néhányukból származó fény éri el a szemlélődőt. Ez az, ami a szivárvány képét adja annak a szemlélődőnek. A szivárvány mindig az égbolt nappal átellenes részén van, és az ív belső része kissé világosabb a külsőnél. Az ív középpontja a megfigyelő feje által vetett árnyék meghosszabbítása, pontosabban az antiszoláris pont (ami nappal a horizont alatt van). Ebből adódóan, ha a nap 42 foknál magasabban van, akkor a szivárvány a horizont alatt keletkezik, ezáltal nem látható. Kivételt képez az, ha a szivárványt egy hegy tetejéről vagy repülőgépről nézik.

Néha egy halványabb és vastagabb másodlagos szivárvány is látható. A másodlagos szivárványokat az okozza, hogy a fény egy része a csepp elejéről is visszatükröződik, és 50-53°-ban távozik. A második tükröződés eredményeként, a másodlagos szivárvány színei fordítottak, a kék van kívül és a vörös belül. A megvilágítatlan sávot a két szivárvány között felfedezőjéről, az ókori Aphrodisias Alexanderről Alexander-féle sötét sávnak hívják.

Ennél is ritkább a háromszoros szivárvány, sőt, néhány megfigyelő jelentett négyszeres szivárványt is, melyben a legkülső ív hullámzott. Ezek a szivárványok a nap és a szemlélődő között helyezkednek el, megnehezítve az észlelésüket.

Ki látta az első szivárványt?

A perzsa asztrológus Qutb al-Din al-Shirazi (1236–1311) volt az első, aki pontos leírást kívánt adni a szivárványokról. Végül a tanítványa, Kamal al-Din al-Farisi volt, aki pontosabb matematikai leírást készített. Európában először Robert Grosseteste, majd Roger Bacon foglalkozott a problémával, utóbbi az Opus Majus c. munkájában írta le a kristályokon és vízcseppeken megtörő fény szivárványszerű színeit.

Mitológia

A vallásokban és a népmesékben a szivárvány gyakran az égbe vagy egy másik világba vezető híd. A skandináv mitológiában egy szivárványhíd, a Bifröszt köti össze a földi világot (Midgard) az égivel (Asgard), ezen az úton viszik a valkürök a lelkeket a Valhallába. A japán mitológiában az első istenek, Izanami és Izanagi szivárványhídon jöttek le a földre. (ezen a fasza metál borítón is látni ahogy Midgard és Asgard közt létre jön a híd :DDDD)

Megpillantását többnyire szerencsés ómennek tartják. Feltételezik róla, hogy a szivárvány átívelő hídként húzódik ég és föld, valamint az istenek és az emberek között. Ebből az elképzelésből származhat a szivárványhíd, vagy a tündérek hídja kifejezés, de szivárványt a mennyország kapujának is hívják. A germánoknál a szivárvány-hidat az istenek építették, hogy az elhunyt harcosok lelke ezen jusson fel az istenek várába. A buddhisták szerint Buddha a hétszínű szivárvány-lépcsőn jött le az égből a földre. Az ausztrál mitológiában a Szivárványkígyó teremtette a világot. A görög mitológiában a szivárványt Írisz istennővel azonosították. A finn mitológiában Ukkó, a hindu mitológiában Indra vagy Kama íja, a sumer mitológiában Ninurta koronája. A sumer Gilgames-eposzban Istár nyaklánca, amelyet az özönvízre való emlékezés jelképeként helyez az égre . A zsidó és keresztény mitológiában Isten az özönvíz után emberekkel kötött szövetség jelképéül adja. Az ír mitológiában a szivárvány tövében rejtik el kincsüket a leprechaunok. Egyes kelet-európai népeknél, így a magyaroknál is létezett olyan hiedelem, hogy a szivárvány alatt átmenő embernek megváltozik a neme. Számos különböző kultúrában úgy tartották, hogy a szivárvány bajt hozhat az elővigyázatlan emberre; balszerencsét jelentett például ujjal a szivárványra mutatni, és a gyerekeknek ránézniük sem volt szabad. A palócok a szivárványt bábabukrának, azaz tündér szalagjának nevezik. A hindu regékben Indra, a villám és az eső istenének íja. A sintoista japánok, pedig abban hisznek, hogy szülőhazájuk, Japán szivárványból született.

A Szentírásban, Isten a vízözön után, ígéretének jeléül, szivárványt küldött az égre, ezzel kívánta megüzenni, hogy nem pusztítja el többé vízözönnel az emberiséget. Ez az ígéret egyúttal szövetség, amelyet Isten minden földi élővel kötött. Az eső után rendszeresen föllépő természeti jelenség tehát újra és újra emlékeztette az embert Isten kegyelmére és szövetségére.

A svájci alkimista, orvos, Paracelsus (1493-1541) a szivárványról azt írta, hogy úgy születik, mint az asszony gyermeke. Éppen annyi időre van szüksége, mint a magzat kifejlődéséhez. Bármely órában születhetnek, noha nem szeretik a szárazságot és a túlságos nedvességet, sem a hideget, sem a meleget. Télen megfagynak, nyáron kiszáradnak. Tüzes színüket a tűz sójából kölcsönzik. Az 1471-ben német nyelven, majd száz évvel később Heltai Gáspár kolozsvári pap fordításában megjelent Csízió említ egy Bedo nevű bölcs csillagászt, aki azt írta, hogy negyven esztendővel az ítélet napja előtt elvész a szivárvány e világról, legelőször az fogy el, midőn e világ elkezd végződni. A Csízió szerint, amikor tiszta az idő, és szivárvány látható az égen, akkor eső lesz, ha pedig eső után látni szivárványt, feltisztul hamarosan. Ha dél felé van a szivárvány, igen nagy eső; ha napnyugatra van, csak egy kicsiny eső lesz. Ha napkeletre van, és a Nap már kezd lenyugodni, szép időt jelent. Mennél zöldebb a szivárvány, annál szelesebb lesz az idő.

A népi időjósok szerint: egy szivárvány a keleti égen, jelzi, hogy másnap száraz, napos idő lesz. A nyugaton feltűnő szivárvány megjelenése, azt jelenti, hogy a következő nap dézsából fog ömleni az eső. A török és a magyar néphit egyaránt úgy tartja, hogy megváltoztathatja a nemét, aki át tud menni a szivárvány alatt. :D

Nos több bőrt nem tudok lehúzni a szivárványról, szerencsére a Wikipédia ismét kihúzott a szarból (na meg más oldalak is) :D. Aki jobban bele szeretne menni a szivárvány fizikájába , annak ajánlok egy linket.

-Érdekes linkek:

-A szivárvány fizikai alapjai PDF

Update

Felmerült a kérdések közt az , hogy maga a magyar szó mint szivárvány hogy született és hogy lett. Hát keresgéltem, de sajnos semmit sem találtam erről csak egy kis valamit. :-/ Aki tudja esetleg írjon! (Mert most már én is kíváncsi vagyok XD.) Elfelejtettem írni, hogy az emberi test csakráit is szivárvány színekkel jelölik (bár Kamupók már többet írt ebben a témában erről).

Gyökércsakra- színe a vörös,

szex csakra – színe a narancssárga,

napfonat csakra – színe a nap-sárga,

szívcsakra – színe a zöld,

torok csakra – színe a kék,

homlok csakra – színe az indigó,

korona csakra – színe a lila.

Állítólag ez a fényjelenség azért kapta ezt a nevet, a néphit szerint a szivárvány a két végén, ahol a láthatárt éri, vizet szív fel a világtengerből. :D Az angol és a német szó az íj-hoz (fentebb a mitológiai okok közt ott van az íjra tett utalás) és az esőhöz kapcsolódik, míg az olasz és a francia az ív/boltív alakhoz köti a szót. A francia és a latin az égi kapcsolatot, az olasz a villanást/tünékenységet hangsúlyozza. A spanyol a színeket emeli ki.

angolul: rainbow
németül: (r) Regenbogen
olaszul: arcobaleno
franciául: arc en ciel
latinul: arcus caelestis
spanyolul: arco iris
(Köszönet ennek a blognak )