Káin: Káin szavai V.

Úgy volt, hogy ma a bélférgekről fogok írni, vagy a testfarmokról, de sajnos nem. :D Érdekes lelki folyamatokon megyek keresztül, köszönhetően a valag gyógyszernek, amiket kapok . Nem tudom ki szed közületek hormont és kedélyjavítókat/nyugtatókkal , de valami nem kóser. Rossz volt mikor szorongtam, de most hogy nem szorongok előjött a szorongás által elnyomott depresszióm, amit a kedélyjavító nem nyom el. Kezdetben nihilt éreztem az orvos azt mondta ez a gyógyszertől van, aztán jött az őrjöngős hiszti ami úgy 4 napja érthetetlen és őrületes agresszióba váltott. Én még ilyet nem is éreztem. Anno amikor felbasztam magamat csak fájdalmasan sírni tudtam (szánalom land :D) , vagy szorongva sírni, vagy remegni. Most meg olyan düh van bennem hogy attól félek valakinek nekimegyek (ami igencsak viccesen nézne ki a 44 kg-mal és 156 centis "magasságommal,, ).

Egyre jobban gyűlik bennem a gyűlölet magam és környezetem iránt. Anno Káin szavaiban amit írtam , hogy építsünk szebb világot az a cél/kép vagy akármi összeomlott, épít a faszom. Az embereken nem lehet segíteni és most már nem is akarok. Legszívesebben kimennék az utcára kaszabolni szisztematikusan, olyanokat akiknek érezni lehet a kisugárzásából/szagából hogy romlott lélekkel bírnak . De mivel magam is ember vagyok a végén engem is leölnének, de ez nem lenne túl nagy gond. :D

Mostanában egyre többször képzelem el, hogy kit hogyan önék meg és azt hiszem ez a gyógyszerektől lehet. Ennek előtte nem akartam másoknak ártani max magamnak. Érdekes hogy a gyógyszerek mellékhatásai közt a fokozott öngyilkossági hajlam van írva (kezdetekben) ami nekem meg is volt, de túléltem csak nem tudom mikor fordult át gyilkolási hajlamra ez az egész.

Első sorban az okozhatta a törést hogy nem felelek meg annak a képnek amit kialakítottam magamban mint: megvilágosodott, jó ember képe. Ez bizonyára iszonyatosan durván roncsolja az önbizalmamat (ami amúgy is apró) az egomat és az énképemet. A másik pedig a meg nemértettség és magány érzete az ami egyre inkább eluralkodik felettem és úgy érzem magamat egy helyben toporgok és behugyozok magam alá lassan, mert nem tudom elhinni hogy ilyen világban kell élnem.

Régebben írtam Káin szavaiban arról , hogy az emberek hogy mocskolják be egymást szisztematikusan, még ha ártatlan is maga a le születendő lélek , nos ezen én is átestem. Valószínűleg valami karitatív dolgot kéne csinálnom, vagy gyógyítanom energiákkal vagy faszom tudja mit, de mivel beteg emberek beteggé tettek kisiklott az "utam,, és úgy érzem célt tévesztettem. Sokszor felötlik bennem a Seppuku gondolata, de várok még vele egy évet, aztán ha addig nem alakulnak a dolgok úgy ahogy kéne akkor talán megteszem, bár magamat bántani annyira nem szeretném :D. Beszari vagyok az öngyilkossághoz, ez a vicc.

Azt tapasztalom, hogy egyre jobban nő az emberekben a frusztráció és ha végig megyek egy járművön szinte érzem mások érzelmeit ahogy rám tapadnak, ez belém ivódik és roncsol (hiába csinálok védelmet egyszerűen szinte majdnem mindig módosult tudatállapotban leledzem és nyitva vagyok). A környezetem is hasonló, rossz energiákkal van tele és megismertem pár olyan embert is akikben kurva nagyot csalódtam. Sokszor hiszem azt hogy egyesek tudnak utat mutatni, de közben kiderült maguk sem tudják hol vannak, talán jobban mint én. Csak annyira egocentrikusak hogy maguknak sem vallják be ezt és a tudatalattijukat kaparássza valami szar érzés amitől másokon vezetik le ez által gerjesztett dühöket és frusztrációjukat.

Észrevettem egyik hit sem jobb a másiknál, mindenhol vannak álszentek. sSnki sem elég elhivatott, érett , hogy tiszta lelkű hívőként kövessen valamit amit más emberek találtak ki :D . Ahogy valaki meggyón aztán hazamegy és megbassza a gyereket , vagy valaki azt mondja magáról hogy buddhista és másokat tapos gerincen mert éppen szar napja van. Én nem török pálcát senki felett sem , de ha valaki elhivatottan terjeszti a hitét és hogy valamiben hisz akkor tartsa is ahhoz magát, vagy legyen olyan mint én, hogy nem foglal állást csak kutakodik valami megfoghatatlanan dolog után, amiben hinni mer hogy ez a rakás mocskos , trágya szaron kívül létezik jobb hely, szebb jövő és hogy valami történni fog. Nem kívánok vallások nyugtató ölébe burkolózni a valóság és a fájdalom elől, bár az biztos, hogy egy igazán vallásos ember a hite miatt jobban él meg és optimistábban dolgokat , de nekem ez még nagyobb álomvilágnak néz ki mint amiben én élek.

Nagyon sok ismerősöm beszélt nekem arról hogy érzi valami közeleg, 2012 be lett harangozva, mint a változások ideje. Rengeteg katasztrófa is történik mostanában és úgy vagyok vele, hogy ha valóban lesz valami 2012-ben akkor még ha én leszek az első aki belehal a katasztrófába akkor is örülni fogok, csak legyen vége ennek, mert ez az egész értelmetlen. Nagyon rossz rájönni arra hogy végül is a törvény csak hozzám hasonló emberektől ered és a rendet hozzám hasonló emberek tartják fent, akik lehet még nálam is aberráltabbak és mocskosabbak. Ez a rend pedig egy pöccintéssel is felrúgható lenne, pl senki sem megy dolgozni mondjuk holnaptól és eluralkodik a káosz.

Rengetegszer gondolkodtam azon, hogy miért teremtek magamban disztópikus képeket, mert ez nem jó. Egy szép jövőt kéne elképzelni hogy jobbá alakul minden, de szerintem ahhoz hogy itt jobb legyen minden egy kurva nagy tisztogatás kéne, le kéne abálni az egész bolygót a gecibe és ha bele halok akkor is ezen a véleményen vagyok, mert tarthatatlan hogy milyen állapotok uralkodnak. Ez nem a felnőtté válással jár, hanem felnőttek és fiatalok is érzik egyaránt, egyre többen hogy valami más kezd lenni. Egyre több laikus ismerősöm kezdett el energiákat érzékelni, lehet már maga az is előmozdít valamit hogy ennyien hisszük hogy fog történni valami mert egy közös akarat, vonzás által is létrejöhet jó vagy éppen rossz. Bár sokszor volt már világvége hirdetve én 2012-ben egyáltalán nem a világ végét látom , hanem valami forrongást, valamit amiért megszülettem, valamit amiért ide jöttem és kiskorom óta érzem hogy valamiért itt vagyok. Aztán lehet hogy hülye konzolos kis szardarab vagyok aki az álomképeit vetíti ki erre a rakás trágyára, de akkor vállat vonok, benyelem hogy hülye voltam, álomvilágba ringattam magamat egész életemen át (és ha ezt a traumát túléltem) és 2012-ben leülök az Xbox 360 elé és lefosom az egészet, a könyveket a felsőbb tudatomat és minden sugallatot amit gyerek korom óta kaptam .

Engem nem érdekel hogy a szép új világ milyen lenne, engem a káosz érdekel csak, nem akarok leszületni újra és nem akarok jobbat mert bár tudom hogy ami most van rossz, de a jóról fogalmam sincs, nem tudom elképzelni a jót, azért mert a mostani rossz egy darabja vagyok. És ahogy halad az idő egyre rosszabb leszek, egyre jobban kivetkőzöm magamból, érzem és látom kívülről és ez nagyon ijesztő, de egyben érdekes mert ketté válok lassan. Lesz egy kívülről szemlélő csendes valami, ami nézi ahogy az emberi része (vagyis a mostani énje) hogy roppan össze és torzul. de a felettes én mégis tudatában vannak hogy az őrület emészti a mostani kis szilánk darabkáját. :D

Annyit írtam Káin szavaiban a jóról és a fejlődésről (aki nem vágja oldalt kint van) de most megfordult a kerék és a pusztulás, a düh a gyűlölet szól belőlem. Valószínűleg itt ezzel adtam fel azt az utat amiért jöttem de nem is bánom. Ha belehalok ebbe az biztos hogy magammal is viszek párat. Vagy max állítanak a gyógyszereimen és újra a vidám, bizakodó, jó oldalon álló balfasz leszek aki próbálja a körülötte lévőket felrázni.... de nem leszek ez mert amíg magamat nem szeretem és magamnak nem tudok segíteni , addig másokat sem tudok szeretni és másokat sem tudok segíteni, csak szétbaszni, ahogy a közvetlen környezetemet. Mert bevallom a családommal és a párommal éppen azt teszem.

Ezért nem írok épülésről mert nem lenne hiteles Káin szava, mint anno. De remélhetőleg majd változik a helyzet. Minden estre vállalom amit írtam, most Káin mindenkit arra ösztönöz, hogy küzdjön amíg bele nem hal, ha megdobnak kővel akkor dobd vissza sziklával, ha beléd rúgnak akkor csontig szúrj a lábba ami beléd rúgott, ha hazudnak tépd ki mások nyelvét. Többé senki sem hagyja magát, senkinek !!!!! Akkor lesz ezen a világon valami, akkor fog elindulni valami amikor a belülről lázadó, csendes, intellektuel okkultan aktív megfigyelők a valóságot maguk birtokába veszik. Álom világban éltem gyerek korom óta, a valóság függönye ahogy rám szakadt összeroppantott, de a függönyt késsel kell szétszabdalni és minél többen szabdalják a függönyt a késsel , annál inkább átszabják a valóságot olyan szabásmintára amit majd ruhaként viselhetnek magukon a késsel játszadozó , elmúlt korok prédái. Miért várunk csodát, ha semmit sem teszünk he?! Normááális vagy Margiiit?????

Sokak szerint a pokol az ez a hely, igen szerintem ez az. Egymásnak tesszük pokollá ezt a helyet hogy mindenki másokon éli ki a frusztrációit és lelki betegségeit. Én is ilyen vagyok, nem vagyok jobb a többinél és mivel tudatában vagyok ennek még csak a körülmények áldozatának sem mondhatom magamat, csak egy olyan alaknak aki önuralom híján nem tudott megfelelni a saját elveinek, elvárásainak és ezzel alá ásta azt amit hirdetett. Mai Facebookos kiírásom pedig ez volt, ezzel zárnám soraimat (mert poén ennek az irománynak a végére biggyeszteni):

" Tök jó lenne ha pár napra nem lennék ember, hanem mondjuk csak egy darab kő. Ha szürke ruhába öltözök és mozdulatlanul fekszem a földön, vajon annak is néznek majd? :DDDDD (Magyarok összetartását illetően és a magyar mentalitást elnézve a válaszom: Jah.)És ha már egy darab kő lennék remélem olyan kő leszek amit valaki elhajít és betöri egy faszkalap koponyáját...,,