2011. május 19., csütörtök

Fekete Retek: Jógyerekek képeskönyve

Sziasztok, Fekete Retek vagyok, és a névválasztásomban semmiféle logika nincs, csupán jó ötletnek tűnt… és végül is ez maradt. A bemutatkozásokkal mindig is bajban voltam, nem tudok magamról semmi izgalmasat mondani, legfeljebb azt, hogy megrögzött színházrajongó vagyok, leginkább az irodalomhoz értek, de ahhoz sem nagyon.


A blogot a megalakulása óta követem, és tőlem majd könyv- és színházajánlókat olvashattok, remélem majd sikerül többeket érdeklő, profilba vágó műveket találnom. Jó szórakozást mindenkinek, és munkásságomat ezennel meg is nyitnám, méghozzá a ’Jógyerekek képeskönyve’ című darab ajánlójával.

Amikor beültem rá, először nem tudtam, mire számítsak – sokan mondták, hogy jó, tetszettek a képek, amiket láttam, de ahogy felgördült a függöny, és megláttam Dr. Robozt, a Narrátort, aki egyfajta cirkuszigazgatóként irányítja ezt a „rém-varietét”, tudtam, ezt nekem találták ki.

Hogy miről is szól?

Nehéz ezt elmondani, a kerettörténetet az adja, hogy van egy házaspár, Anyusunk, és Apusunk, és sorra születő gyermekeik mind-mind csúfos véget érnek… engedetlenségük miatt. Augusztinka nem eszi meg a levesét, és éhen hal, Henike, aki a tiltás ellenére a gyufával játszik, a lángok közt tűnik el, a szomszédot molesztáló rosszcsontok fejét pedig a Mikulás töri be. Minden történet egy külön dal, amit prózai részek kötnek össze, és a tanulság ugyanaz: aki nem viselkedik jó gyerek módjára, az bizony nagyon mókás, zenés keretek közt távozik az élők sorából.







A színdarab alapjául szolgáló művet 1945-ben írta meg Heinrich Hoffmann – hosszas kutatás után úgy találta, nincsen olyan mesekönyv, ami a jó erkölcsökre okítaná a gyerekeket, így fiának megírta (és saját maga illusztrálta) a később Struwwelpeter címen híressé vált művet. A könyvben olyan gyerekekről lehet olvasni, mint például „Rettenetes Petike”, aki nem engedte, hogy megfésüljék, vagy levágják a körmét, és így borzasan és mocskosan senki nem ment a közelébe, vagy Fricike, aki addig piszkálta az állatokat, míg egy megvadult kutya szét nem tépte. Egyszóval csupa-csupa rossz gyerek, akik intő példaként kell, hogy lebegjenek egy igazán jó kisgyerek előtt.




A mesekönyv igen népszerű lett Európában, és jól tükrözi a korabeli morált: a gyerekek „rosszak, a szülők pedig „megnevelik” őket. A könyvet számos nyelvre fordították le, és 1958-ra már a harmadik kiadása jelent meg. Utóéletéről és a műről még angolul olvashattok itt:


http://en.wikipedia.org/wiki/Struwwelpeter



A könyvet 1998-ban a Tiger Lillies nevű formáció zenésítette meg, és az ő dalaik adták az alapot a későbbi magyar produkcióhoz. Az először Shockheaded Peter néven futó, általuk junk-operának nevezett előadás több díjat is nyert, míg végül Magyarországon, az Örkény István Színház színpadán kötött ki.

A képi világot a Tiger Lillies inspirálta, az ő szürreális előadásmódjuk volt az alap: fehérre mázolt arc, fekete szemek, de engem kifejezetten Tim Burton munkáira emlékeztetett az egész előadás. A színészek nemet is „cserélnek”, a fiúkat nők játsszák, és fordítva, ezzel még inkább kihangsúlyozva, mennyire groteszk is a darab. A dalok kifejezetten fülbemászók, és akik szeretik a morbid humort, azoknak azt hiszem tetszeni fog.

A Tiger Lillies előadása







A Jógyerekek képeskönyve





"Egy kisgyermek akkor jó,
Hogyha nem rossz sőt, mi több,
Hogyha kel és feküszik,
Fűben ül, mint a nyuszik.
Úgy várja a Jézuskát,
Ki hoz néki fapuskát.


Ámde aki rossz, az rossz,
Ruhácskája csupa kosz...
A játéka okádék,
S nem jár neki ajándék.
Viszont éppen neki szól
Ez a jó kis képeskönyv..."


(Ami még esetleg érdekes lehet, hogy ugye sokszor mondják azt az emberek, hogy azért nem járnak színházba, mert drága a jegy. Ez így is van, viszont az Örkénynek van egy olyan akciója, hogy előadás előtt 20-30 perccel eladják a megmaradt jegyeket féláron. Szerintem 1000 forintot megér az előadás, és azért ennyit még megengedhet magának egy diák is néha.)

Ez lett volna az első cikkem, nagyon remélem, tetszett, és sikerült kedvet csinálnom ehhez a remek előadáshoz.

Zárni pedig Dr. Roboz szavaival szeretnék:



"Sok minden van, mi csodálatos, de az embernél... én már semmin nem csodálkozom."

10 megjegyzés:

  1. Könyv és színházi előadás ajánlók? Klassz!!!! :)

    VálaszTörlés
  2. ÁÁÁÁ Grat az első cikkedhez, nagyon tetszett! Várom a többit is. Szerintem lehet meg fogom nézni mert erről még nem is hallottam és kicsit Edward Gorey jutott róla az eszembe :DDDD

    VálaszTörlés
  3. Csíptem a cikket, csak így tovább. :)

    (Kicsit off, az utolsó (Szophoklészt idéző) idézetről jutott eszembe. Jól emlékszem, hogy te is magyarszakos vagy? :) És ha igen, mit gondolsz arról, hogy az idei érettségibe bevágták érveléshez azt a Szophoklész idézetet, amiről jó öt éve tudja a szakma, hogy rossz a fordítása? :D)

    VálaszTörlés
  4. Ühüm. :D Az idézet: "Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb." (Antigoné - aki ismeri a sztorit, sejtheti, hogy semmi értelme ennek a résznek benne... :D)

    Amit valójában jelent: "Sok van, mi szörnyű/idegen, de az embernél nincs szörnyűbb/idegenebb."

    VálaszTörlés
  5. Bazdmeg ezt nagyon benézték. És az első tényleg nem illik az Antigoné-ba. amúgy Görög irodalomból csak az az egy történet fogott meg.

    (Káin)

    VálaszTörlés
  6. Hah, végre visszaszereztem a laptopom, és már nem csak a könyvtárból tudok írni! - zárójeles megjegyzésünket hallhatták.

    Káin: Nagyon örülök, hogy tetszett, igyekezni fogok továbbra is, és a darabot tényleg csak ajánlani tudom.

    Mandy: igenigen, kifutó magyarszakos vagyok, és ugyan nem hallottam, hogy ezt az idézetet belerakták, de engem az érettségi/kompetencia tesztek már évek óta az idegösszeomlásba kergetnek - szörnyű, hogy mennyire béna és lehetetlen dolgokat raknak bele.
    Egyébként erről a félrefordításos dologról olvastam mintha, hogy az a görög szó, amit a csodálatosra használnak, egyaránt jelentheti azt is, hogy furcsa, meg idegen... hát erről ennyit is.
    (és ha jól tudom a kivétel erősíti a szabályt című mondás is egy rossz fordítás eredménye)

    VálaszTörlés
  7. Tizenéves korom óta nem voltam színházban. Nem rossz kezdeményezés a "jó" gyerekek "nevelésére" (idomítására). Viszont akkor ahhoz, hogy valaki "jó" szülő legyen és ne bántsa meg a gyermekét miért nem írtak még könyvet vagy előadást ilyen formában? :]

    (off: Én az Elektrát olvastam, mert az Antigoné közkedveltebb volt :])

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: