Darkness: Könyvajánló

Én, Ozzy

"Azt mondták, soha nem írom meg ezt a könyvet.

LAPOZZ
Hát baszhatják-merthogy itt van.
LAPOZZ
Most más dolgom nincs, mint emlékezni valamire...
LAPOZZ
LAPOZZ
Picsába. Nem emlékszem semmire.
LAPOZZ
Mármint eltekintve, hogy...
LAPALJA, KISBETŰS RÉSZ



Lehet, hogy mások nem ugyanúgy emlékeznek a könyvben szereplő eseményekre, mint én. Nem szállok vitába velük. Az elmúlt negyven évben állandóan tele voltam nyomva alkohollal, kokóval, LSD-vel, metakvalonnal, ragasztóval, köptetővel, heroinnal, Rohypnollal, Klonopinnal, Vicodinnal és annyi más kemény anyaggal, hogy lehetetlen lenne felsorolni mindet ebben a lábjegyzetben. Nemritkán egyszerre álltam az összes említett szer hatása alatt. Más szóval nem én vagyok a kibaszott Encyclopaedica Britannica. A következőkben az olvasható, amit kiköpött magából a kocsonya, ahogy én az agyamat hívom, amikor az élettörténetemről kérdeztem. Se több, se kevesebb...
LAPOZZ
Első rész: Kezdetben
LAPOZZ

Apám folyton azt ismételgette, hogy egy napon valami nagy dolgot teszek. Van egy megérzésem John Osbourne- kezdett rá néhány sör után.-Vagy valami maradandót alkotsz, vagy a sitten végzed. Igaza volt az öregemnek. Még nem múltam el 18, de a börtönt már kipipáltam. "

Nos, így kezdődik Ozzy Osbourne önéletrajzi könyve, amiről ma írok egy könyvajánlót. A címe: Én, Ozzy. A napokban fejeztem be ezt a könyvet, szóval friss még. A könyvet egyébként nem egyedül alkotta meg a Sötétség Kibaszott Hercege. Segítségére volt egy Chris Ayres nevű ürge is.

A könyv letehetetlen. Még akkor is ha már ismerjük a Mester történetét. Az első kb. kétszáz oldal Ozzy gyerekkoráról, ifjúkoráról és a Black Sabbath-ról szól. Utánna jön az azt követő eseményekről. Szólókarrier miegymás. Rengeteget mesél a kilátástalan helyzetről, amibe beleszületett Birmigham-ben. Annyira szegények voltak, hogy már-már legszívesebben felajánlanád neki az adód egy százalékát (ez úgyis aktuális nem?:D). Őszintén felvállal minden őrültséget, amit elkövetett, és ezek a tettek nem éppen túl szépek. Nem kis megbánás is kiolvasható visszaemlékezéseiből.

Igazán példaértékű az,hogy honnan is jutott el a világ tetejére. Hogyan küzdötte fel magát Aston-ból, egy olyan házból, ahol még WC sem volt.

Ki az az Ozzy?

Tényleg foglalkoztat az a kérdés, hogy az emberek mit gondolhatnak róla? Ha kimondjuk a nevét, vajon mi az első dolog ami beugrik róla? Gondolom az elsők között lenne a "denevérfejétleharapóőrült". Már nem egyszer találkoztam ilyennel. De azt kevesen tudják, hogy ez a drogos, alkoholista rocksztár napokig ápolta beteg apósát, Don Arden-t, aki hosszú éveken keresztül keresztbe tett Ozzynak. Ott ártott ahol csak tudott, mind az üzletben, mind magánéletben. És még sok más "finomság" is megtalálható a könyvben. Csak el KELL olvasni.

A könyv a Cartaphilus kiadó gondozásában jelent meg. A fordítás profi, bár azért egy két hiba becsúszott.:D De hát na... Bill Ward, Black Sabbath dobos kedvenc itala a cider, amit mi magyarok almaborként ismerünk. Ezt a neten böngészve találtam. Addig fogalmam sem volt arról, hogy miajóisten ez?:D Chris Ayres is profiként segítette Ozzy-t az emlékezésben. Az tudható volt, hogy Ozzy fejében sok a betemetlen lyuk. Vannak jócskán kihagyások. Sok minden kimaradt, amit szívesen elolvastam volna.

Egy szó, mint száz, Én ezt a könyvet nagyon merem ajánlani mindenkinek. Főleg talán azoknak akik Ozzyt a denevérek rémeként ismeri.