Első cikkemet kicsit személyesebb hangvételűre venném. Azt ünneplem ugyanis épp, hogy nemrég betelt az a Tesco gazdaságos noteszem, amibe az egyetlen gyűjteményemet vezettem: az wc papír gyűjteményem.
A megborult pillanat, amikor ezt eldöntöttem, hogy gyűjteni fogom, 2008-ban történt Egerben, a Szakkollégiumi felvételin. A felvételi nagyon elhúzódott, emlékeim szerint több mint 5 órát vártunk, hogy szóbelizhessünk! Olyan éjfél körül került ránk a sor! Minősíthetetlenül unott és fáradt voltam, pedig valami egyedit és vagányt kellett volna villantani, hogy oda bekerüljek. Na szuper…-.- De aztán a mosdóban egy abszurd dolgot fedeztem fel: egy jázmin illatú tekercs wc papírt. Na ilyet még sose láttam, de gondoltam ez még jól jöhet, hát egy levelet magammal vittem. Aztán a szóbelin persze már csak ültem, mint egy zombi, kezembe egy darab wc papírral… Aztán hát elég egyedinek tűnhetett ez a kompozíció, mert fel is vettek! lol
Később azért el kezdett foglalkoztatni a dolog (pláne, hogy megtartottam, mint ereklyét a wc papírt), hogy mégis miért kell egy wc papírnak illatosnak lennie? Mert egy zsebkendőt még megértek, mert azt legalább az orrához teszi az ember, de altájt senki nem szokott szagolni! Bár a szaglás egy méltatlanul alábecsült érzékszervünk! Igaz, csökevényes, nem olyan jó már mint az állatoké, mégis tudat alatt a benyomásaink jelentős részét teszik ki. Míg egy nem túl esztétikus embertől a buszon el tudunk fordulni , addig egy hosszú utat befogott orral egy büdös ember miatt végigülni már komplikáltabb. Na meg hát levegőt is muszáj valahogy venni. Állítólag, ha egy nőnek nem tetszik egy férfi bőrének illata, abból nem is lesz tartós kapcsolat, hiába használ akármilyen parfümöt, a nő előbb-utóbb ott hagyja, még ha nem is feltétlen tudatosul hogy ez a rejtett ok.
Persze ezt a tudatalatti dolgot a reklámipar is kezdi felfedezni magának. Ma már olyan dolgokat is illatosítanak, amit épp ésszel nem értünk, hogy miért, de hát menő! Kinek ne lett volna gyerekkorába szagos radírja?:D ::kéz fel: alma alakú és illatú:: Pedig szerintem még rosszabbul is radírozott mint a sima elefántos. És persze a triviális milliós bizniszű parfümiparról és egyéb illatosítókról ne is beszéljünk! A kedvencem, legújabban hallottam az illatos borotváról! Mármint a borotva nyél illatos! De én kezdek biztos lenni abban, hogy a reklámipar pénzeli a legújabb fejlesztést, a szagos mozit is. Na de vissza a wc papírokhoz… Mondani se kell, hogy innentől kezdve gyűjteni kezdtem a mindenféle mintájú, színű, illatú wc papírokat.
Íme néhány darab:
A szakkoli a későbbiekben is sok érdekes darabbal gazdagított. Többek közt ezzel a kínai sapkás, kutya mintás darabbal, ami mellesleg még zenél is. Hát… megnéztem volna a gyártó főnök arcát mikor a begombázott designer kispajtások beadták neki ezt a kreatív ötletet, hogy jó lesz főnök, venni fogják, mint a cukrot!
A következő darab is innen származik, ez a lepke mintára nyomott szamócás dekor. Én már a lepkéket se értem, a szamóca meg egyenesen negatív árukapcsolás: valami finom dolog rajzát elhelyezni egy olyan helyiségbe, ahol a legkevésbé se gondolnál az evésre.? De lehet, csak én nem vagyok trendi… Vagy ha épp a „segítés” Volt a cél, akkor már miért nem aszalt szilva fotóját nyomtatták rá egy pohár langyos tej társaságába?
Következő darab párom anyukájától van. Magyarok, igen. És itt élnek Budapesten, úgyhogy még csak nem is Ausztriába járnak vásárolni. Nem tudom… szerintem ez valami foci VB idejéről ragadhatott meg valami német múltinál, aztán ránk sózták, hogy jó lesz az a magyaroknak. Mondjuk ajándék az Arany Csapatnak!
Következő egy főiskola mosdójából. Ha végre kiálltad a sort és még nem pisiltél be, erre ránézel, be fogsz! (legalább is, ha olyan a vizuális hatása, mint a víz hangja…) Vagy ez is csak „segítő” célzatú, hogy TÉNYLEG ne csak lógj óráról… Vagy lehet, hogy azt jelenti, hogy vízálló? Akkor meg nem épp funkcionális. De ha az is akart lenni, elrontották. Ott voltam én is, tudom.
Nem, ez nem egy 70-es évekbeli szocreál tapéta. Ez wc papír, szintén a párom mamájától. Ahogy a nők általában a cipőhöz veszik a táskát, úgy valószínűsíthetem, hogy a 70-es évek háziasszonya a tapétához választotta a wc papírt! …de ezzel napjainkig várnia kellett, de ma már lehet jó házi… már inkább nagyi.
A következő „romantikus” darab egy kávézóból származik az Asztóriáról. A dolog pikantériája, hogy egy barátommal voltam ott, és azt fontolgattam, hogy adjak-e neki egy esélyt?... végül is nem jöttünk össze. Bocs.
Szintén szívecskés nyomott minta megspékelve zöld gyöngyvirágokkal. Úgy emlékszem, még az illata is gyöngyvirág volt (sajnos már kiment az összes illatosnak az illata). Itt szintén beugrik a kreatív igazgató „úr”, amint kiadja a tervezőknek a feladatot: „ Figyeljetek fiúkák, maradat itt még a tavalyi Valentin napi szériából, fel kéne dobni valami tutival idén tavaszra!”
Aztán a víz és a hattyúk, avagy a vízöblítéses angol wc-k előtti tisztelgés szimbóluma…
Szintén lepkék spirálba végződő farokkal…
És a cikk, és egyben a gyűjteményem utolsó darabja, a kiskacsa a tojásban – című alkotás. Szeretünk, szabad versenyes kapitalizmus, mindig tudsz mosolyt csalni blogjainkra!:)
Hát ez kurva jó XD Ilyet még nem láttam :DDDDDD
VálaszTörlésDejóóó :D
VálaszTörlésHihi, köszi!
VálaszTörlésMondtam, hogy nem gyógyultam meg még teljesen.:)
Nos a kreativitás nem ismer határokat. Ahogyan a gyűjtő szenvedély sem, bár ez elég furcsa meg kell hagyni, de legalább mindig lehet neked valami újabb darabbal kedveskedni és bővíteni a gyűjteményedet, mert mindig van valami új a Nap alatt :]
VálaszTörlés