Misantrophe Mandy: Alfons Mucha

Ezúttal megint a művészet ad témát a cikknek, Rodin munkássága után azonban most nem egy szobrászt, hanem egy grafikust mutatok be nektek. A szecesszió egyik kiemelkedő alkotóművésze ő, tavaly Budapesten, néhány hete pedig Pécsett volt kiállítása, jómagam pedig vagyok olyan szerencsés, hogy néhány reprója lóghat a falamon. :)

Alfons Mucha

1860. július 24-én született Ivančicében (ma Csehország) Alfons Maria Mucha néven. Brnóban járt középiskolába és bár már gyermekkorától érdeklődött a rajzolás iránt, az ifjúsága többnyire azzal telt, hogy egy kórus tagjaként énekelt. Autodidakta módon kezdte a pályáját és eleinte színházi díszletek festésével foglalkozott. Mivel az Akadémia elutasította, 1879-ben Bécsbe költözött, ahol végül elnyerte Karl Khuen-Belasi gróf támogatását.

Előbb (1882-ben) megbízást kapott az Eduard Khuen-Belasi számára épített Emin zámek kis kastély kialakítására, aztán más festői megbízásokat végzett a Khuen-Belasi család Gandegg kastélyában. A támogatás végül nem csak munkaajánlatokat hozott neki, hanem lehetőséget arra, hogy festői stúdiumokat végezzen a Müncheni Képzőművészeti Akadémián 1885-től 1887-ig.

1888-ban Párizsba költözött, mely a közelgő Világkiállítás miatt kedvező hely volt a művészek számára. Ezekben az években a Colarossi Akadémia diákja volt és könyvillusztrációk készítéséből tartotta el magát. 1894-ben jött el számára az igazi áttörés. Ebben az évben találta meg Sarah Bernhardt (a kor egyik legismertebb színésznője), aki a Gismonda c. darabjának plakátjához keresett egy alkalmas festőművészt. A Mucha által készített plakátok iránt akkora volt az érdeklődés, hogy rövid időn belül mindet leszedték és aztán elárasztották Muchát megrendelésekkel.

Innentől nagyon befutott alkotónak számít, ismerték és elismerték a kortársai. Olyannyira, hogy 1901-ben a Francia Becsületrend lovagjává választották. 1904-től 1910-ig tanárként több amerikai várost (New York, Philadelphia, Chicago) is megjárt. (Közben 1906-ban elvette feleségül a Párizsban megismert Marie Chytilovát.)

1910-ben tért vissza Csehországba, ahol tovább folytatta a művészi pályáját. Itt készítette el a szláv népek történeti eposzát ábrázoló monumentális, 20 képből álló sorozatát. 1928-ban Prága városának ajándékozta a képeket. Bár az első világháború után a sikerei elmaradoztak, anyagilag ekkora már olyan helyzetben volt, hogy jólétben élhetett feleségével és két gyerekével egy Prágától északra fekvő kastélyban.

1939-ig volt csak itt nyugodalma, ugyanis ebben az évben a német hadsereg benyomult az országba, őt pedig internálták. A Gestapo a korábbi szabadkőműves-tagságára hivatkozva tartóztatta le. Még ebben az évben, július 14-én elhunyt az internálás során kapott tüdőgyulladásban.

Stílusa

Muchát a szecesszió művészei közé szokás sorolni. A szecesszió nem is annyira egységes művészeti irányzatot, mint inkább egy új világnézetet takar. A neve is erre utal, a latin secedo igéből származik, aminek a jelentése `kivonulni, eltávozni`. (Az egységesség hiányát talán az is jelzi, hogy más nyelvterületen más-más névvel illették, pl.: Franciaországban az Art Nouveau (`új művészet`), Nagy-Britanniában a modern style (`modern stílus`), Németországban a Jugendstil (a müncheni Jugend, azaz `Fiatalság` című folyóirat után), Olaszországban pedig a stile floreale (`virágos stílus`) elnevezést használták.) A szecesszió kivonulást, elzárkózást jelent mindattól, ami a korabeli akadémiai művészet jelentett. Ennek megfelelően legfőbb jellemzői a növényi vagy geometriai mintákra építő gazdag ornamentika és az élénk színek. A szecessziós épületek tervezői ritkán használtak derékszöget, helyette gömbölyded formákkal operáltak inkább. (A Gaudí által tervezett Sagrada Família templom jó példa erre.)

Mucha stílusa eltéveszthetetlen: legtöbb képén szépséges nőalakok láthatók, buja, kacskaringózó indák színpompás gyűrűjében. A növényi ornamentika nemcsak ezekben az indákban jelentkezik, akad több olyan képe is, ahol virágok veszik körül az ábrázolt figurát.

Az, hogy legtöbb képe hosszúkás alakú, szintén nem véletlen, mivel ezek eredetileg hirdetőoszlopra kiragasztható plakátoknak készültek.

Nemcsak színdarabokhoz készített reklámot, ahogy első híres munkája esetében, képeivel reklámoztak például sört vagy kekszet is.

Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy úgy érzem, a képei mintha egy különös mesevilágot idéznének fel és nőalakjai nemcsak az anatómiai pontosság miatt tűnnek olyan elevennek...

Mindezek ismeretében érdekesnek tartom, hogy Mucha soha nem értett egyet az Art Nouveau elveivel, nem sorolta magát a szecesszió képviselői közé, inkább a szimbolizmust érezte közel magához.