Darkness: Isten nevében...

Pár napig megint csak hallgattam, így most nekiállok egy posztnak, mert szerintem ideje már valami életjelet adnom magamról. Mai cikkem egy könyvről szól, amit én nem olvastam, de nem is fogok, az is biztos.

Michael és Debi Pearl: Gyermekeket nevelni isten félelmében

ez a címe ennek a "remekműnek", amit csak azért vennék meg, hogy kitöröljem a seggem a lapjaival, vagy pedig tűzbe dobnám. Gyengébb idegzetűek szerintem ne nagyon olvassák, vagy olyanok, akik könnyen dühbe jönnek, mert akkor a berendezés fogja bánni. Hogy miről szól ez a szar könyv? Különböző bibliai idézetekkel erősítik meg a gyenge és befolyásolható anyukákat apukákat, hogy már pedig jó dolog, és a gyermek javára válhat.

A szerzők részletesen leírják, hogy nevelhetünk a gyermekünkből engedelmes, szolgálatkész gyereket. Konkrétan testi fenyítéseket és azok különböző fajtáit sorolják fel, mint hatásos módszer. Az egyik módszer szerint egy pálcával addig üssük gyerekünket, amíg az meg nem törik... Egy idézet eme csodálatos műből. Én itt kiakadtam. Az írók szerint ez egy normális kislány, aki éppen egy babával játszik:

"Érdekes volt az a szerep, amit a babájával felvett. Képzeletében a baba sírni kezdett, miután valamilyen parancsot adott neki. Megszidta a babáját, majd hasra fektette, és elfenekelte. Azután vigasztaló, megnyugtató szavakat mondott, és megdicsérte jó magaviseletéért.

Tökéletesen utánozta saját édesanyja szerető, türelmes hangtónusát és határozottságát. Ahogy lestem a folyamatot, ő folytatta az anyai szerep gyakorlását. Különféle helyzeteket játszott el a rongybabájával, amelyeket haladéktalanul és határozottan kezelt, mint egy tapasztalt hivatásos. Valójában én sem tudtam volna jobban kezelni az elképzelt helyzeteket. Azt mondta a síró gyermeknek (rongybabának): „Nem! Ez nem szép. Most nem kaphatod meg. Hagyd abba a sírást!” VERÉS, VERÉS.

„Ha nem hagyod abba, megint ki fogsz kapni anyától.” VERÉS, VERÉS, VERÉS. „Jól van, hagyd abba a sírást! Így jobb. Na lássuk, tudsz-e szépen játszani?” Íme, egy hároméves „anyuka”, aki már kész volt arra, hogy boldog és engedelmes gyermeket neveljen."

Totál seggre ültetett, mikor erre a könyvre bukkantam. Illetve csak a könyv hírére, mert tuti nem mocskolom be a kezem ezzel. Elképesztő, hogy valaki teljesen normális dolognak tartja, azt, hogy gyerekünket csak veréssel, fenyítéssel terelhetjük a boldog élet felé. Ezek után, hogy gondolhatja egy anya, vagy apa, hogy gyerekük az átrettegett gyermekévek után, amikor igazán gondtalanul kellene, hogy teljenek a napok, évek, igazi boldog életet fog élni.

Leírnék egy újabb pompás tanácsot ettől a két kedves embertől, akiket úgy a keblemre ölelgetnék...

A két író egyébként férj és feleség. Az apuka írja éppen, hogy a nagyszerű felesége, hogyan vert egy pálcával egy 15 hónapos (igen jól olvassátok, nem írtam el. 15 hónapos!!!!!) gyereket csupán azért, mert a kedves, nagyszerű anyukának nem tetszett, hogy a gyerek egy felfordított görkorinak a kerekeit pörgette.

Kínomban már csak nevetni tudok... Isten nevében hány bűnt követett el már az emberiség? Valaki számolja? Vagy valaha számolta valaki? De kurva könnyű isten nevében elítélni mindenkit, aki kicsit is különbözik az átlagtól, a normális(nak) nevezett birkacsordától...

A könyv mondanivalójához egyébként különböző vallási alapítványok csatlakoztak, akik vadul bólogatnak a két írónak nevezett vadbarom minden szavára.

Isten nevében...