"kamupók": Karma

Jó pár dolog jutott az eszembe a "látóval" való találkozó után. Ezt a dolgot szerdára tartogattam, de úgy döntöttem inkább ma írom meg nektek, hátha nem lohad a kíváncsiságotok oly könnyen és a többiek is kedvet kapnak saját tapasztalataik megírására az én egyik vallomásom után. Többek közt erről is beszélgettünk Zoéval.

A Karmáról nem óhajtok kiselőadást tartani inkább mindenki kutasson agyacskája emlékei között és mérlegeljen. Vannak kisebb és vannak nagyobb volumenű történések, a most következő a nagyobbak közé tartozik. Csupán évek múltán jöttem rá , hogy a Karma jelen van életünkben. Tegyük hozzá, hogy úgy éltem mint az ebihal a pocsolyában. Biztonságosan, nem keveredve bele semmi jóba vagy rosszba. Egy olyan történet a következő melyet még a saját családomnak sem meséltem el.

Történt ugyanis egy augusztusi napon, hogy vagyon őrködni indultam. Az előző 2 napon is ugyan azon a helyen voltam egyik nap rosszabb volt mint a másik. Civilben mentem, mert az a második napon csináltam egy aprócska "fogást". Tehát a harmadik napon leküldtek vidékre egy másik objektum (élelmiszerbolt szintén) őrzésére amíg oda keveredtem vagy 2 és fél órámba telt, bolyongtam, saras lettem elment az egésztől a kedvem és eldöntöttem másnap lelépek nem érdekel mi lesz. Odaértem. Alig telt el 1-2 óra amikor telefon hívást kaptam a budapesti áruház műszakvezetőjétől. Arra kért, hogy másnap ugorjak be helyette, mert az édesapja haldoklik és nincs senki több órás telefonálgatás után aki helyettesíthetné. Könyörgött, fohászkodott hozzám, de NEMet mondtam, mivel találkozóm volt megbeszélve kedvesemmel. Éreztem, hogy el kéne vállalnom, párom biztosan megértené, de szegényt sokszor cserben hagytam már akkoriban, nem akartam csalódást okozni neki. Szóval abban maradtam, hogy NEM. Gondolom másnap meghalt az apja és nem tudott tőle elbúcsúzni... csak a hátam mögött akartam tudni az egész helyet...

Következő év áprilisában alig 2 hónapnyi munka nélkül eltöltött idő után találtam helyet a BKVnál. Ez egy csütörtöki nap volt. Boldogan újságoltam fateromnak, hogy lesz melóm amikor hazajött (elvégre ő noszogatott a leginkább, hogy keressek munkát). Még emlékszem is faterom tekintetére. Visszagondolva más volt mint szokott lenni... fáradt volt... Másnap édesanyámnak segítettem én és a párom takarítani a munkahelyén délután. Még előkészületben voltunk amikor telefon hívást kapott, hogy menjen haza sürgősen, mert fater rosszul lett és haza hozzák a munkából. Öcsém kísérte be a lakásba, támogatta a konyháig, leült a szokásos kis székére, majd leborult róla és meghalt... 1 órán keresztül élesztgették újra, Zoé, édesanyám, majd miután kiértek a mentősök ők folytatták...

Én mit sem tudva az egészről párommal takarítottam. Hazaérkezésünkkor szembesültem a történtekkel. 2007. április 13-a volt aznap, péntek. Azon a hideg és egyben fülledt tavaszon sok "fiatal" férfi hunyt el, többek közt egy barátunk nevelő apja is egy hétre a miénk után. Egyik sem élte meg az 50. életévét...

Nos remélem értettétek a Karma lényegét. Mikor komolyan végig gondoltam a történteket sikerült valamelyest megnyitnom a gyermek koromban bezárt szív csakrámat. Ott akkor nem tudtam megsiratni apámat, sem a temetésén... később csak...

(Zoé látta apánkat távozni és elmondta, hogy nem akart visszajönni az életbe, de egy darabig még velünk maradt... )