Káin: Final Fantasy , avagy az életemet meghatározó konzoljáték!

Kemény dió lesz erről írni. Most amibe belefogok az életem legmeghatározóbb dolga volt. Már előtte is szerettem az animét és a konzoljátékokat de ez a remek olyan erővel taszított bele a fanatizmusba és az álomvilágba hogy mindmáig menthetetlen vagyok. Ha lehetne teremtenem egy ideális világot akkor a Final fantasy: VIII, X és XII lenne az ideális világ. Egy utópia, ahol szörnyek és kalandok várnak érdekes városokkal emberekkel és ruhákkal, régi korok megidézhető isteneivel és tökéletes külsővel rendelkező szereplőkkel. Anno pl a Final fantasy VIII-ban látható Zell miatt döntöttem el hogy varratni fogom magamat és Edea és Lulu tehet arról hogy a kinézetem bőven extrém felé hajlik, na meg ez hozta meg az extrém lányok iránti fanatizmusomat is. Sokan nem tudják a mai napig mi fán terem a Final fantasy, anno volt egy mozifilm ami annyira égőre sikerült és rosszra hogy én szégyelltem magamat , na meg köze nem volt a játék feelingjéhez és hangulatához. A játék olyan látványt és szabadságérzetet ad hogy az valami hihetetlen, ez főleg a XII-es részben bontakozik ki amikor a map-on szabadon szörnyeket vadászhatunk és járhatjuk a kocsmákat a felhívásokért. De majd külön-külön írok a kedvenc részeimről és kartereimről. Nem tudok elégszer köszönetet mondani az alkotóknak hogy adtak nekem egy kis szabadságot és életérzést a játékkal. Adtak egy olyan világot amit 10 éves koromtól élvezhettem és elmenekülhettem a magány és számkivetetettségből a segítségével. Ha lehetne világot újra teremteni , választani én kizárólag olyanban élnék szívesen mint amit a egyedül csak a

FINAL FANTASY

adhat meg! Előre kérek mindenkit, hogy ha többet akar tudni rólam olvassa végig a cikket és kiemelem: NÉZZÉTEK MEG A VIDEÓKAT ! csak ezzel tudom átadni ugyanis a játék látványát, hangulatát és szívfacsaró dallamait. Már kb 2 hete gyűjtök anyagot és ma délután fél 3-tól fél 10-ig írtam a cikket .... szóval ne ugorjátok át!

Nos ez egy igazán hosszú cikk lesz. Nem egy tipikus játékajánló és elemzés hanem életem egyik legnagyobb alapkövének bemutatását próbálom nektek prezentálni. Mivel több platform-ra készült több fajta rész én kizárólag a Playstation 1, 2 és Xbox 360-ra készült termékekkel fogok foglalkozni és két animációs filmmel. Az egyiket lehúzom a másikat pedig az egekbe fogom magasztalni. Ezen felül kitérek 3 fanoknak készült játékra is , ezek közül kettő a Disney közreműködésével jött létre és Playstation 2-re adták ki anno. Na de nem fogok itt a levegőbe beszélni, részenként haladok és megismertetem veletek a céget is. Remélem aki még nem játszott kedvet kap hozzá, ugyanis Pc-re is letölthető! Külön kiemelném, hogy kb. az összes részben szereplők, helyek, tárgyak, eszmék, lények nevei iszonyatosan sok és erős okkult utalással van telítve, egyrészt ezért is különleges (és nem sablonosan értem).

Elsőként had írjak a Square Enix Holdings Co., Ltd.-ről. Ez egy japán székhelyű videojáték fejlesztő cég, a legismertebb játékaik a : Dragon Quest és a Final Fantasy sorozat! A Square és Enix egyesülésével jöttek létre, 2003-ba megvásárolta az Enix a Square-t, míg a Final Fantaxy VII-ig csak Squaresoft volt kiírva már láthatjuk hogy a X-től Square Enix-et ír ki a tv képernyő. :D
A Tomb Raidert és a Hitman sorozatot is ők forgalmazzák. Ha kérditek hogy jött létre ez a nagyszerű sorozat pár mondatban felvázolom nektek aztán pedig kitérek a megjelent részekre, külön-külön. Előre mondom lesz amikkel nem játszottam így oda rövidebb, neten talált infókat írok, saját élmények nélkül, de érdemes lesz végigolvasni, mert aki még sosem játszott konzolon ezek után lehet megteszi. Itt nem egy játékról van szó, hanem történelemről és olyan történetről ami nekem nagyon sokat adott és jelentett! Jól figyeljetek! ( Mivel sokan vélik azt hogy játszani gyerekes, azoknak csak azt tudom mondani , hogy ezek felérnek egy jó könyvvel, sőt jobban bele tudod élni magadat, így egy jó olvasás élményétől fosztjátok meg magatokat kb. :P)


A történet neve: Végső fantázia utal arra, hogy 1980-ban a Square a csőd szélén állt és az utolsó próbálkozásuk ez a sorozat volt. Az I. rész után azt hitték bezárnak végleg, na de amint látjuk (már a cikk hosszából is:D) nem így történt!

A Final Fantasy nem egy játék, hanem kultusz! Amin ez a név található azzal milliókat keresnek a forgalmazók. Az első rész elég buta volt, 87-ben adták ki, egy elrabolt hercegnőt kellett hazavinni az apjához :D Ennél bonyolultabb rpg még tabunak számított, csak egyszerűen le kell győzni a gonoszt és megmenteni a hercegnőt: ez volt a cél. Viszont itt már utazhattunk az időben, nyomozhatunk és a szokásos kis csavarokat már itt is elkezdték beépíteni a történetbe. Már itt is voltak kasztok, új harcrendszer, de több szereplős realtime még kivitelezhetetlen volt. Nos jöjjenek a megjelent sorozatok, eleinte csak mások által leírt tapasztalatokra hagyatkozom :) Megjegyzem nektek, hogy a VII-től érdemes nagyon figyelni, mert onnantól kezdve a saját tapasztalatimat és élményeimet írom. Azért írom le előtte az összes többi részt mert szeretnék egy átfogó cikket írni mindarról ami nekem nagyon sokat jelentett!

A megjelent részek:

Final Fantasy I

Nagyjából leírtam fent az első részt, megpróbálom innentől ütemezni őket :D. Végül is az I után rögtön a folytatáson gondolkodtak.

Ahhoz képest, hogy 80-as, elég kemény O__O

Final Fantasy II

Nagyobb sikert aratott mint az elődje, 88-ban adtak ki, pont mikor születtem XD. Ez a rész egyáltalán nem jutott el a nyugati piacokra. A grafika és a hangulat, zene maradt a régi(midi+ pixel X'D) de a fejlesztők elkezdtek életet lehelni a karakterekbe! A sztori négy fiatalról szólt, akik bosszút terveztek a gonosz birodalom ellen, amelynek követői meggyilkolták szüleiket. A fordulatok természetesen itt sem maradhattak el: a játék végén derült ki, hogy egy sokkal nagyobb ellenség az, aki ellen meg kell küzdeniük. A szereplőknek a játék során számos segítőtársuk akadt, különböző kasztokból. Leginkább említésre méltó talán Cid volt, a repülők szakértője. Érdekesség, hogy mindegyik Final Fantasy epizódban szerepel egy Cid nevezetű karakter (kivéve az elsőben), és mindegyiküknek köze van a repülőkhöz. Cid amúgy leginkább a VII-ben bontakozik ki különálló karakterként, Ő egy férfi az aki folyamatosan szidja kolléganőjét és káromkodik egész nap XD...

88-as grafikájuk szintén figyelemre méltó, korukat meghaladták szerintem

Final Fantasy III

Ugye az első III rész Famicomra jött ki és ez az uccsó próbálta a maxot kihozni grafikailag :D Mikor 1990-ben kiadták, a Nintendo problémákkal küszködött, ezért ez a játék sem kerülhetett az amerikai piacra. A sztori most még intrikusabb volt, de végtére is ugyanaz volt a stílusa.

A fő karakterek ismét négyen voltak, akárcsak az előbbi két részben (ez egyfajta szerencseszámnak fogható fel a sorozatban). Ez a négy fiatal, akik egy Uru nevű faluban laktak, egy napon leestek egy mély aknába, ahol véletlenül felfedezték a Szél Kristály oltárát. A kristály elmondta nekik, hogy ők a kiválasztottak, a Fény Harcosai, és nekik kell helyreállítaniuk az egyensúlyt jó és rossz, fény és sötétség között. A harmadik rész tehát folytatta az első sztori fonalát, de jobban kiemelte a történetet és a karaktereket. Két fő érdekessége volt még: egyrészt két világot ábrázolt : a fényét és a sötétségét és a karaktereinket itt már lehetett "tréningelni" is, változtatni a kasztjukat, vagy típusukat, tehát a játékos szabadsága ezen téren lényegesen nagyobb volt. És most figyeljetek! Amíg mi itt a Balkánon toltuk a lopott, hamisított konzolon a kártyás Mario-t (és kiemelem a szerencsésebbik fajta gyerek :D) , ezek már akkor így tolták:

90-es évekbeli játék grafikája , zenéje ~Káin leszopja magát~ :

Final Fantasy IV

A rajongók rettenetesen várták, már Ps1-re is megjelent és betört az USA-ba is. A grafika, a hanghatások szebbek és kidolgozottabbak. A játék ezúttal egy szereplő körül forgott: Cecil, a visszavonult lovag kalandjait élhettük át, amint lassanként megküzdött a benne élő gonosszal, és jó útra tért (ez volt a videojátékok történetében az első eset, hogy a főszereplő kezdetben anti-hős volt). Ez a játék már az "Aktív Idő" harcrendszert használta, ami még jobban közkedveltté tette.

Igaz, a harcok során a gondolkodásra már kevesebb idő jutott, de számtalan stratégiát lehetett alkalmazni az ellenségek legyőzéséhez. Mégis, ez a fajta harcrendszer még egyelőre kidolgozatlan maradt, és a karakterek egyéni fejlődését is kihagyták, mivel mindegyikük saját képességekkel született, amikkel meg kellett tanulni együtt dolgoznia.

Itt már kezdték megalapozni a VII-es grafikai világát, mit ne mondjak geci csúf

Final fantasy V

92-ben jött ki japánban, nagyszerű harc és kasztrendszerrel rendelkezett. A története állítólag fos lett. A bolygót meteoreső sújtotta, amelynek hátterében egy gonosz fa állt. Az ő szolgája, Gilgamesh bármit megtett azért, hogy urát kiszabadítsa a fából, ahová a "Hajnal Négy Hőse" zárta be (megint feltűnik a négyes szám). Ebben a részben végre visszatért a kasztrendszer: számtalan fajtája lehetett a karakterünknek, mint például a klasszikus varázsló, vagy lovag, de már megjelent a kémikus, táncos és varázsharcos is. A játék, mint Final Fantasy V sohasem jutott el külföldre.

Final Fantasy VI

94-ben jött ki a piacra, és most ugrott be, hogy ezzel játszottam. Csak nekem a VII volt meg előbb, és utána kaptam meg... több volt mint lelombozó mert a VII-hez képest még a pixel is pixeles volt. Sajnos ha ciki, ha nem ezt nem vittem végig és ne is játszottam vele sokat. :D Bár már itt is volt világtérképen való mászkálás. A történet ezúttal a mágia körül forgott: a gonosz birodalom varázslattal kísérletezett, hogy érvényesíthesse akaratát. Terra, a mágikus képességekkel megáldott lány megszökött a börtönből, és a lázadókhoz csatlakozott, hogy egyesült erővel legyőzzék a gonoszt.

Ebben a részben már találkozhattunk öngyilkossággal, és a karakterek szeretteinek elvesztésével is, így a történet megint fordulatosra sikerült. Ebben a játékban voltak először videók is és ez volt a legjobb 2D-s játék. Az USA-ban ez volt akkoriban a legjobb RPG játék, és sok olyan ember is kipróbálta, aki eddig nem nyúlt effajta játékokhoz.

Sok játékost ez az epizód vezetett be a sorozat világába, a név ekkoriban kezdett az egész világon kultusszá válni. A sikerét csak majdnem öt évvel később, az utódja, a következő rész múlta felül.

Elég szépnek mondható opening:

Final fantasy VII

Volt Playstation I-re az első rpg-m volt amivel játszottam! Úgy 11 éves lehettem és alig tudtam angolul de lenyűgözött, hogy arra megyek amerre akarok, vásárolgathatok, beszélgethetek az emberekkel és ráadásul manga is :D. Szerelem volt első látásra, suttyomban csentem ki a Karácsonyi ajándékok közül és próbáltam ki, alig tudtam visszadugni mert leragadtam a tv előtt és csak játszottam. Nem tudom miért másabb a többinél, de a karakterek humora, sokrétűsége a világa, a szellemek akiket megidézhetsz valahogy elragadóbb bárminél amivel eddig játszottam. A mai szemmel VII rusnya, pixeles mégis nyújt valami pluszt amiért szerethető és izgalmas játék lesz. Végül is a rajongótábort is a kultikus VII. rész alapozta meg.

A grafikája a maga idejében gyönyörűnek számított, a karakterek és a történet ezres tömegeteket varázsolt el. Jelzem hogy a későbbi részekben megjelenő karakterek alapvonásai mind a VII-ben található karakterekhez húz. Tehát mindig lesz egy vicces bohókás lány vagy fiú, egy redneck bunkó aki tájszólással beszél, egy bögyös maca/ végzet asszonya és egy mogorva elhivatott hős, a főszerepek ezekből kombinálhatóak , tehát lehet egy mogorva bögyös-maca is, vagy egy szerencsétlen fiú a főhős aki végül megmenti a világot, na de vissza térve a 7-hez az az alapja az összes többi résznek, mert ugyan egyik rész sem kapcsolódik a másikhoz, mindig egy másik korban vagyunk, visszatérő motívumokat csakis a megidézhető lények és világvége hangulat adja meg, na meg a karakterformák.

A VII. résznek Techno fantasy környezete a legjellemzőbb, roncsok kosz és cyber keveredik a régies dolgokkal. A játék több mint 50 órás, minden karakternek van saját küldetése és magánélete, ezekkel együtt járnak a meglepik és minigamek. Ez azt jelenti 100-150 órányi játékunk is lehet akár :D. A játék egyik fő motívuma is ebből részből ered a Chockobo, ami egy nagy sárga madár ami aranyos prüttyög és lovagolni lehet a hátán :D. A világot megmenthetjük egy érdekes kis csapattal, ahol a párbeszédekkel még alakíthatjuk is a karakterek egymáshoz való viszonyulását (pl így lehet megszerezni Vincentet is meg Yuffie-t). A grafika mai szemmel szar, viszont a története elragadó! Mindenkinek ajánlani tudom aki kezdő rpg terén és egy olyan alapot akar amihez viszonyítva aligha talál jobb játékot. Én nekem a Final fantasyál jobbat vagy ahhoz felérőt még nem sikerült találnom. (Ez az egy átka van a sorozatnak :D)

http://apocalypse.rulez.org/~bnc/FinalFantasy/FF7.html

Ráadásul a Pc-s verzióra olyan rajongói változatok jöttek ki, amiben pl a fő gonosszal vagy és végig játszhatjuk vele a történetet és a természetéhez illően még a párbeszédek is megváltoznak benne. Sajnos nem tudom ezt hol lehet letölteni, de egyik ismerősöm már többször végigvitte vele és szerinte nagyon vicces volt :D.

A Final Fantasy VII már egy valódi 3D-s környezetben játszódott a PlayStationön, és ezzel elnyerte a legtöbb játékos figyelmét. A történet szerint a Shin-ra testület negatív energiákat érzékelt a világ magjából. Azonban az Avalanche nevű társaság lázadói később rájöttek, hogy egy sokkal hatalmasabb erő készül elpusztítani őket.

A játékban a Final Fantasy rajongók számára olyan örök érvényű nevek szerepeltek, mint a harcias Tifa Lockheart, Cloud gyermekkori barátja; Aeris Ganisborough (megragadó jelleme és a történet végi önfeláldozása miatt a legemlékezetesebb karakter volt, akit valaha videojátékban szerepeltettek), egy Cetra, aki különleges mágikus képességekkel rendelkezett; Cid Highwind, a pilóta; vagy Barret Wallace, a lázadók vezetője. Sephirot volt az egyik fő gonosz, a legsötétebb karakter, amit a Square valaha is alkotott.(na meg a legjobban kinézőbb is, szeretnék olyan lenni mint Ő) ...

A játékban a karakterek folyamatosan fejlődtek: új képességeket, varázslatokat tanultak meg érdekes és új varázslási típus volt a szörnyek megidézése), és bár a karakterek osztályokba voltak sorolva, bizonyos szintig ezeket az osztályozásokat is meg lehetett változtatni. Ez a játék volt az eddigi leghangulatosabb, mind hang, mind pedig képhatásokban. Szinte a végsőkig kihasználta a PlayStation konzol tudását, és persze a fejlesztők nem kevés erőt fektettek bele, hogy minél játszhatóbbá, élvezhetőbbé tegyék. Ezzel az epizóddal a Final Fantasy fejlődése új irányvonalat vett: a látvány és a légkör egyik részről a másikra varázslatosabb lett, és a Square mindent megtett azért, hogy folyamatosan túlszárnyalja az előző részeket.

Az opening:



Az opening felújítása :)

Próbálok még mutatni egy kis érdekességet! Mivel a VII-es játékot megfilmesítették (animáció erről később írok) a játékban található Midi hangzást átértelmezték nagy zenekarral a filmbe, mutatok egy játékbeli és egy megzenésített / feldolgozott darabot, remélem tetszeni fog!

A midi:

A nagy zenekari változata :

Ettől a változattól egyenesen a fő gonosznak képzelem magamat, amint kibaszott nagy szárnyakkal vonulok az utcákon és letépem az utamba álló emberek fejét. ~reszketeg sóhaj~

[CHORUS] Estuans interius ira vehementi Estuans interius ira vehementi Sephiroth Sephiroth	[CHORUS] Burning inside with violent anger, Burning inside with violent anger, Sephiroth Sephiroth
[REPEAT CHORUS]	[REPEAT CHORUS]
Sors immanis Et inanis Sors immanis Et inanis	Fate - monstrous and empty, Fate - monstrous and empty,
[REPEAT CHORUS]	[REPEAT CHORUS]
Veni, veni, venias, Ne me mori facias Veni, veni, venias, Ne me mori facias	Come, come, O come, do not let me die Come, come, O come, do not let me die
[REPEAT VERSE]	[REPEAT VERSE]
Veni, veni, venias, (Gloriosa) Ne me mori facias (Generosa) Veni, veni, venias, (Gloriosa) Ne me mori facias (Generosa)	Come, come, O come, (Glorious) do not let me die (Noble) Come, come, O come, (Glorious) do not let me die (Noble)
[REPEAT VERSE]	[REPEAT VERSE]
Sephiroth Sephiroth	Sephiroth Sephiroth

Final Fantasy VIII

A Final Fantasy VIII a sorozat másik nagy büszkesége volt Playstationön. 1999-ben jelent meg, elődjével ellentétben itt már a Resident Evilből megismert grafikai megoldással találkozhattunk, azaz a háttereket előre megrajzolták, amellyel még gyönyörűbb környezetet teremtettek.

Ezúttal a sztori Squall Leonhart körül forgott, aki a SeeD katonaságnak dolgozott. A katonák feladata az volt, hogy útját állják a gonosz varázslónőnek, Edeának, aki a világ fővárosának elnökét irányította varázslatai segítségével. Squall a szomorú múltja miatt kényszerítette magát, hogy ne érezzen senki iránt érzéseket. Azonban amikor találkozott a megmentendő elnök lányával, a független és gyönyörű Rinoa Heartilly-vel, mégis kialakult köztük egyfajta kapcsolat.

A tánc:

Nem sokkal a VII. után tettem szert rá, szintén Ps1-re. A grafikája az előzőhöz képest olyan szinten volt meghökkentő, hogy egyenesen berosáltam. Ebben a részben voltak a számomra legeredetibb karakterek. Na meg itt kezdett az divattá válni, hogy nem csak végigjátszottad, hanem több aimációs, nagyon igényes videó szakította meg az események és humoros jelenetekben is bővelkedett a sztory. Személyes kedvencem volt Zell, a tetovált arcú fiú, akinek hatására kezdtem el varratni magamat és láttam meg Edeát, aki a női ideál képévé nőtte ki magát nálam. Anno tátott szájjal ültem a tv előtt, libabőrös voltam és minden nap azt vártam hogy végre leülhessek suli után és toljam a Playstationt. :D

Zell megjelenése:

Vicces Zell rajongói video XD

A gyönyörű Edea felvonulása:

Ebben a észben kevésbé cyber a világ és szerintem itt voltak a legszebb városok is, ( Na meg az XII-ben) A történet röviden:

A jövőben játszódó FF8 főhőse Squall Leonhart, aki 17 évesen egy katonai iskolában tanul, hogy ő is SeeD tag lehessen. A SeeD-ek tulajdonképpen zsoldosok, akiket különböző feladatokhoz, speciális küldetésekhez bérelhetnek fel. A történet elején még a képzés folyik, éppen a záróvizsga előtt kacsolódunk bele az eseményekbe, és kapjuk meg Squall irányítását. A vizsgafeladat sikeres teljesítése után aztán elküldenek első küldetésünkre, a Galbadia elleni felkelők megsegítésére. A történet során rengeteg harcra számíthatunk, de a történetbe némi romantikus szerelmi szál is kibontakozik, ahogy mindig is szokott. Itt is megtalálhatóak a szokott elemek: Mogorva főhős, aranyos romantikus főhősnő, a gonosz bögyös maca, a kimért bögyös maca, a vicces kislány és a redneck hülye gyerek (Zell 4 ever! :D). Akár hiszitek akár nem én ebben a részben találtam meg a legjobban a számomra legkedvesebb emberi vonásokat. :) Itt élnek ők leginkább (még az ez után következő látványvilágukban felülmúlhatatlan részek sem érnek fel ezen szereplők jól kidolgozottságával és szerethetőségével!)

Home videó a partyról XD ( Irvine , a kalapos csávó végig csak csajozik:D)

A programban az előző részhez hasonlóan igen nagy szerepet kapnak a harcok. Ilyenkor maximum háromfős csapatunkkal szállhatunk szembe a támadókkal. Újdonság az előző részhez képest, hogy a karakterek magukban csak fegyverükkel képesek küzdeni, ahhoz, hogy varázserő birtokába jussunk, különleges megidézhető lényeket, ún. Guardian Force-okat kell magunkhoz vennünk. Az előző rész lényei is megjelennek új kivitelezésben, szerintem ebben a részben csinálták meg a legjobban Ifritet és Shiva-t.

Ezek a szerepjátékok szabályainak megfelelően viselkedő lények külön tulajdonságokkal, képességekkel, saját életerőponttal rendelkeznek, és karaktereink mellett ezek is fejlődnek a kalandozás során. A játékban tetszés szerint rendelhetjük hozzá karaktereinkhez a rendelkezésre álló GF-eket, ráadásul a kalandok során újabbakhoz is juthatunk. Őket a térképen csatangolva, eldugott helyeken találhatjuk meg, mert itt teljesen szabad járást kapunk, kocsival mehetünk városról városra és eltérhetünk a kijelölt céltól. Ez nagyon tetszett, mert az előző részben még ezt annyira nem fejlesztették ki.

Nem csak a harcok lényegesek, hanem maga a gyönyörű történet ami: KURVÁRA NEM HAPPY END! Sok a párbeszéd és minden karakter egy külön, élő személyiség. Igen jó még a játékban a teljesen folyamatos átmenet a játék és az átvezető képsorok között. Egyik pillanatban még mi irányítjuk a szereplőket, a következőben már maguktól történnek az események, néha pedig hasonlóan észrevétlenül úszik át az egész egy előre rendelt - igencsak szép - animációba.

Ezt a szokást innentől a soron következő összes többi részbe belefektették. Kicsit nehéz mikor automatikus átvált majd ismét a mi kezünkben van az irányítás ilyenkor elkúrhatunk pár fontos lépést, de nekem ez kifejezetten tetszett. Ebben a játékban a párbeszéd még egyáltalán nem volt szinkronizált, de a többiben már igen, de erről később.

A játékmenet iszonyat hosszú, emlékszem anno 5 Cd-re fért rá a Ps-embe :D. Szerintem ehhez fogható részt nem sikerült teremteniük ! Sajnos nekem talán nem is a VII jelentett sokat, hanem a VIII. Lehet mert túl éles kontraszt volt a két játék közt grafikailag, de a karakterek pl ha meghaltak elsírtam magamat :D és ez egyik játékkal sem volt így.

-Magyar végigjátszás:

http://www.hotdog.hu/doksi/doksi.hot?d_id=50588

Végül pedig az opening (gyönyörű látvány, zene) :

Excitate vow e somno, liberi mei. Cunae non sunt. Excitate vow e somno, liberi fatali. Somnus non eat.	Wake up from your dream, my children. There is no cradle. Wake up from your dreams, fated children. The dream is not going.
Surgite. Invenite hortum veritatis.	Arise. Discover the truth of the Garden.
Ardente veritate Urite mala mundi. Ardente veritate Incendite tenebras mundi.	Burn with truth Scorch the world of evil. Burn with truth Set fire to the world of darkness.
Valete, liberi, Diebus fatalibus.	Goodbye, children, From the days of destiny.

Final Fantasy IX

Szégyen nem szégyen, ez a rész kimaradt, ugyanis pont akkor kaptam Ps2-est amikor tudomást szereztem erről a részről és inkább Ps2-re rendeltem játékokat. :-s Sajnos magyar leírása nem is készült, csak ennyi:

"A Final fantasy IX visszatért az előző epizódokhoz: a techno-fantasy környezetet leváltotta a régi fantasy hangulat. Sokak szemében ez a rész visszalépés minden szempontból, de nincs igazuk. A FF9 egy nagyszerű játék, történet, megvalósítás, harc: minden a helyén van. A történet szerint a gonosz Brahne királynő terrorral fenyegeti a békés világot. Lánya, Garnet elszökve otthonról csatlakozik egy színjátszó társulathoz, itt ismeri meg Zidane Tribaldot, a tolvajt. Együtt próbálják megfékezni a tomboló királynét, persze közben kiderül minden turpisság, aminek ilyenkor ki kell derülnie.,,

A játékban a karakterek kissé chibi stílusban készültek, nagyon aranyos szerintem. Egyébként sajnálom, hogy nem sikerült vele játszanom... Ezt a játékot a FF7 és a FF8 után nehéz volt komolyan venni, pedig rejtett magában igazi szépségeket. Persze a sokszor idétlennek tűnő történet és a meseszerű karakterek megosztották a rajongókat. Írták a játékról egy oldalon... :-s

Final Fantasy IX egy évvel elődje után jött ki, de ahelyett, hogy magasabbra emelte volna a grafikai szintet, kissé visszafelé haladt, a már jól kiismert ösvényeken. Bár grafikája 3D-s volt, nem rendelkezett olyan valósághű látvánnyal, mint az FF8. Mivel ez volt az utolsó FF játék Playstationre, a készítők egyfajta tisztelgésnek szánták a régebbi, 2D-s játékok számára.

A történetben Brahne királynő háborúkat provokált szerte Gaia világában. A lánya, XVII. Garnet Til Alexandros megelégelte mindezt, és lázadókhoz csatlakozott, kiknek vezetője a fiatal Zidane Tribal volt. Együtt kerestek válaszokat, míg végül rájöttek, a királynőt a gonosz mágus, Kuja irányította, ugyanis egy ősi titokra, a szörnyek megidézésének mikéntjére szeretett volna rájönni. A karakterek kinézete sokkal rajzfilmszerűbb volt, mint az előző részben: például a fő karakter, Zidane bár normális kisfiúnak nézett ki, macskaszerű farokkal rendelkezett, a lázadó hercegnőnek, Garnetnek pedig a testéhez képest túl nagy volt a feje. De szerepelt még ebben a részben a felejthetetlen Vivi Ornitier, a kis fekete mágus, Adelbert Steiner, a lovag, valamint Eiko Carol, a fiatal idéző, és Amarant Coral is csatlakozott a csapathoz.

Minden karakternek voltak saját képességei, amiket csak ők használhattak, úgyhogy megint egyfajta osztályozással találkozhatunk. Zidane például tolvaj, Vivi fekete mágus, Garnet és Eiko pedig idézők voltak. A képességeket tárgyakból, vagy fegyverekből tanulhatták meg a karakterek. Az egész programból valósággal áradt a nosztalgia. A karakterek sokkal fantasztikusabbak voltak, mint előző alkalommal, és a zene is fülbemászóbbra sikerült. Az FF8 előretekintés volt a jövőbe, az FF9 pedig visszatekintés múltra, és igyekezett visszahozni az első két rész hangulatát. Főként magára a játszhatóságra összpontosított, nem annyira a moziszerű látványra, és a harcrendszer is egyértelműen jobb lett.

Opening:

Final Fantasy: X

Ez volt az ok, hogy legyen Ps2-őm. Ugyanis mikor megláttam hogy arra jön csak ki ez a rész felüvöltöttem:

-MI LESZ ÍGY A KEDVENC SOROZATOMMAL?!

És rágtam anyámék fülét, hogy vegyék meg nekem, de rohadt gyorsan. :D Szerencsés helyzetben vagyok mert megkaptam. Bekapcsoltam Karácsonykor este és reggelig ott ültem. Az állam leesett és elgurult. A bejátszások és a grafikája akkora borzasztó berosálás volt (mert ugye bennem a VIII. rész emléke élt) hogy ihaj!

Opening:

A karakterek hangja szinkronizált volt, mindenki még jobban élt, és ebben a részben is lett pár kedvencem bár kicsit szomorú voltam mert sokak vonása a VIII-ra vezethető vissza. Annyiban tetszett, végre a főhős nem morcos hanem egy balek , Wakka tájszólással beszélt és tisztára Zell, még a haja is.

Wakka hangja zseniális:

A főhős nő olyan mint Rinoa csak szenteskedőbb, nagyon nem tetszett a csaj. Rikku pedig olyan mint Yuffie a VII-ből, vicces fiatal kislány. Lulu a bögyös az Edeára hasonlít de teljes mértékben, Auron pedig.... hát ő keveréke az összes szótlan és mogorva karakternek ami a Final fantasy során megjelent :D.

A történet elragadó, a világ sokkal természetesebb mint az összes többi. Ennek a résznek a története a legberosáltatóbb. Bár egyik rész sem volt egyszerű, mindegyikben volt valami csavar, de itt még a csavarnak is van csavarja, tehát a vége felé egyre inkább érezzük, hogy mindjárt beszarunk :D.

Nem csak egy játék van, de egy új sportág is fellelhető benne, a Blitzball a főhős egy szupersztárcsapat egyik tagja, amikor hirtelen egy hatalmas szörny elmossa a meccset és káosz lesz. Megjenik Auron bácsi aki a kölyköt beledobja egy hatalmas dimenzió kapuba és mikor felkelünk azt vesszük észre, hogy egy másik világban vagyunk, egy másik időben. Az emberek pedig azt hiszik hogy Sin ( a szörny neve) által beszívott méreg miatt kicsit buggyantak lettünk. Végül egy csapathoz kapcsolódunk akik Sin ellen veszik fel a harcot. A főhősnőnek kell legyőzni és mi dolgunk hogy a végső összecsapásig elkísérjük őt, a történt folyamán kiderül hogy a lány az életével fizet ezért és közben szerelmi szálak kezdenek kibontakozni.

A nagy romantikus jelenet (szép zene) :

A slusszpoén az hogy Auron bácsi tudja hogy nem vagyunk hülyék és a játék közepén közli hogy a több méter magas Sin valahogy az apánk aki eltűnt kiskorunkban és jól kicikizett minket :D. A játék vége felé felmerül az is, hogy mi csak egy szellem álma vagyunk... de nem akarok spolierezni :D. Igazából ez a történet volt az amire azt mondtam a joystick-ot elhajítva hogy:

-Na jóóó bazdmeeeeeg....

A játékban a harcnál nem a gyorsaság hanem a stratégia a lényeg. Az is tetszik hogy a vége felé kalandozhatunk a világtérképen és felfedezhetünk új megidézhető lényeket meg titkos barlangokat is. Jó hogy bizonyos szörnyekhez csak bizonyos karakterek képességei a megfelelőek na meg itt jelenik meg először egy olyan kartertáblázat hogy majd beszartam. A tapasztalatpontokat mi magunk oszthatjuk szét. Hogy pl Hp-ra Mp-ra rakunk agy esetleg új skilleket akarunk megtanulni. A végén meg már ha betelt a karakterünk stílusának megfelelő rész átmehetünk egy másik karakter lapjára és eltanulhatunk nekünk tetsző képességeket na meg plussz Hp-ra erőre is szert tehetünk.

Egész játék alapja a tápolás és karakterfejlesztés, ami nagyon nagyon tetszett. Kb végtelen időt játszhatunk vele, addig amíg csak tápolni akarunk és muszáj is mert a vége nem habos torta ugyanis egymás után jönnek a gonoszabbnál gonoszabb és erősebb Főellenségek! (mentés nélkül) XD. Tiszta 300 órás játékot is tud akár nyújtani nekünk. Ja és ez sem happy end. :D

Szerintem zeneileg ez a rész a legkiemelkedőbb! Megmutatom még pár kedvenc jelenetemet és zenémet a játékból!

A Hit dala (depisebb napokon bőgök rajta :D) :

Pray to Yu Yevon
Dream,
fayth
Forever and ever,
Grant us prosperity

Yuna a táncával felszabadítja a lelkeket (érdemes megnézni én anno beszartam tőle) :

Final Fantasy: X/2

Az FFX közvetlen folytatása, a Final Fantasy X-2 Japánban 2003-ban jelent meg, szintén PS2-re. A történet persze megint Yuna és Tidus körül forgott: helyreállt a béke Spira-n, Sin elbukása után jártunk két évvel. A szinkronhangokat ismét fantasztikusan eltalálták a fejlesztők, bár a zenére mintha egy kicsit kevesebb időt fordítottak volna, mint az előző részben. A grafikában és technikában nagyjából követte elődjét, bár itt a karakterek mozdulatai jobban ki voltak dolgozva, és még valósághűbben fejezték ki magukat mimikáikkal és gesztusaikkal. Na ezen a részen haltam be a legjobban. Nemsokkal az X után jött ki az X-2 ami a 10-es rész második, inkább rajongói, főként rajongó lány verziója. Itt ugyanis csakis a csajokkal játszunk, Yuna és Rikku pároshoz csapódik egy harmadik lány. Ez a rész ha úgy vesszük jelenti a 11-et mert ez után ami jött az már a 12-s és egyáltalán nem kapcsolható a X és X/2-höz. Na de a magyarázás után írok erről is a részről is!

"A történet is az eredeti rész tovább gondolása: Yuna az elveszettnek hitt Tidus nyomába ered, oldalán Rikkuval és Paine-el. A harc- és kasztrendszer új és mégis régi: a FF 5-ben található kasztokat váltogathatjuk a 3 karakter között. Igazán látványos, jó játék, az akkori szaksajtó mégis lesújtó véleménnyel volt róla, pedig igazán nem lehetett okuk a panaszra: a FF X nagy hibáját, a linearitást teljes egészében kijavították, a világ legeldugottabb zugait is bejárhatjuk.,,

Ezt én magam sem fogalmazhattam meg szebben bár én a X-ben simán visszamentem a pályán így annyira nem volt lineáris. :D Sin megölése után 2 évvel járunk, Yuna a legnagyobb idéző lett a világban. Rikku egy nap a szigete meglátogatja Yunát és egy videofelvételt mutat amin Yuna van... vagy mégsem? Elindulnak , hogy kinyomozzák a dolgokat. :)

Opening:

A régebbi rész szereplői 1-1 jelentben láthatóak. Lulu összeszütyörgött Wakkával és terhes , meg ilyenek. Igazából ez volt az egyetlen próbálkozás hogy folytatásos részt csináljanak és nem is lett annyira rossz. Ez az első rész amiben nincsenek megidézhető lények, a játékot az új fejlesztőcsapat a popzenével aláfestett videóival és egyedi ruha-váltási lehetőségeivel elsősorban az eredeti epizód hölgy rajongóinak ízlésére hangolt.

A harcrendszer továbbfejlesztésnek köszönhetően megszűnt minden korábbi kötöttség; ezúttal pl az éppen támadás közben lévő ellenfelünket is megtámadhatjuk. Leginkább amolyan Charlie angyalai feeleng uralkodik és bővelkedik humoros jelentekben. Én nem vettem komolyan, inkább egy vicces kikapcsolódás volt, amint a csajokkal nyomultam a pályákon. Ez a rész annyira nem fogott meg, de jó levezetése volt a X. rész komoly eseményeinek.

Final Fantasy: XII

Nos megint ömlengés következik. Ez a rész sikerült a legjobbra a grafika és játékrendszer szempontjából. Ebben a játékban olyan szinten szabad kezet kapunk a világtérképen, hogy öröm nézni. Kb arra megyünk amerre akarunk, kincs és szörnyvadászok vagyunk , a városok kocsmáiban vannak hirdetések, amire jelentkezhetünk és kis érdekes feladványokkal kell a szörnyet a megfelelő évszakban megtalálni (jaja egy száraz és esős évszak váltakozik :O) . Ezen kívül alaptörténet is van, na és itt is megmentjük a világot.

Egy új faj tűnik fel a Viera, ami egy félig nyúl, félig emberi nő. adnak a transzformációs fetishnek mert kurva jól néznek ki. Rengeteg szörny is van, kicsit Star wars-os a feeling mert a technika erősen keveredik az ókori város hangulatával. Viszont egyetlen karaktert sem szerettem meg. A főhős most is egy fiatal srác aki tolvaj, van két kincsvadász az kik talán a legeredetibbek, egy fiú és Viera csaj. Nekem a csapatvezér mindig a csaj volt mert rohadt jó volt a segge XD. A többi kari 100%-osan sótlan.

Viszont a harcrendszer, a szörnyek, a karakterfejlesztés baromira jól sikerült. És nem csak nekünk van level up-unk hanem a pályákon ténfergő szörnyeknek is! Ez a játék adta meg a 100% -os szabadságot amit egy konzolos kalandjáték adhat, de a karik személyisége... háááát... nem annyira jött be.

A történet Ivalice-ben játszódik; a kezdő képsorok egy Dalmasca nevű királyságot mutatnak, mely grandiózus háborút vív az Archadia birodalommal. A jövő nem túl fényes, a Dalmascaiak piciny serege veszi fel a küzdelmet az Archadiak hatalmas hordáival szemben. A király egyik hű katonája, Lord Lasler is részt vesz a csatában, aki mellesleg a király lányának, a szépséges Ashe-nek a férje. Mellette harcol a nagy hazafi, Basch is. A végsőkig kitartanak, mikor is Lasler halálos sebet kap. Sajnos Basch már nem tud segíteni rajta. Dalmasca szövetségesei és utolsó védőbástyája, Nalbina is az ellenség kezére kerül. A király, Raminas, belátja a háború értelmetlenségét és Nalbina erdőibe megy, hogy aláírja a rákényszerített békét. Az archadiaiak meggyilkolják a királyt. Egy maroknyi dalmascai katona úgy dönt, hogy megpróbálják kiszabadítani, de az akciójuk már az elején kudarcra van ítélve, ugyanis nem tudnak a király haláláról. Az akcióban részt vesz Basch is. "Árulása" miatt a csapat tagjait megölik, Dalmasca végleg elbukik. Rabanastre, a főváros megszállás alá kerül. Nekünk legfőképp Reks az érdekes, akinek öccse Vaan, a játék főhőse. A háborúban elvesztette szüleit és bátyát is, legfőbb célja, hogy megbosszulja testvére halálát, és légi kalóz legyen. (ÁÁÁ ez a kalózos cucc nekem nagyon bejött, mert imádom a kalózokat van is egy hasonlóan jó rpg ami végig kalózos, az pedig a Suikoden! A Final fantasy után második a sorban, talán róla is írok egyszer, ha tetszett a cikk!)

Opening:

Már a játék elején világossá válhat mindenki számára, hogy a készítők igencsak kitettek magukért! Egy hihetetlen precizitással kidolgozott világról van ugyanis szó, melyben minden kis tárgy, puzzle a helyén van, nem érezni a fejlesztés "izzadságszagát", hogy valamivel meg kell tölteni a pályákat. A királyi palota, a piac, a bazár, a kocsma, a fegyverkovács ,a mágiatanító helyek, klánok (melyekhez mi is csatlakozhatunk) és még sorolhatnám a végtelenségig; egyszerűen hihetetlen az egész! Végig olyan érzésünk lehet, hogy egy élő lélegző világban vagyunk!

A világnak steampunk hangulata van, repülők vannak a levegőben de az épületek kőből vannak és páncélos lovagok mászkálnak cyber fegyverekkel :D. A zene is feelinges, nincs midihangzás és már nem csak a bejátszásokban szinkronizáltak a karaktereink. :D

A keretrek ismét erre épülnek: a bolondos hülye gyerek, a simlis kalóz, a mogorva bögyös maca, a prögős kislány. Vaan ráadásul (a főhős ) úgy néz ki mint egy emos. XD Balthier (a kalóz) kalóz ruhát kapott és egy nagyon tetszett.

A harcrendszer megváltozott, nem körökre osztott hanem szinte majdnem realtime! A szörnyek nem a semmiből bukkannak elő, hanem látjuk őket a képrenyőn így akár ha nem akarunk harcolni ki is kerülhetjük őket. A fejlődéshez LP-ket kapunk (licence point, ) és egy külön táblán oszhatjuk szét , mi szabjuk meg ilyen lesz a karakter ereje, páncélzata, mindene. Ez a játék is a tápolásra épül, ami egyáltalán nem rossz! Mindjárt összerakom a Ps2-őt és leülök játszani vele, de komolyan :D... A játék 50 órától 200-ra is nyújhat!

Final Fantasy: XIII

Nos ezzel most játszom. Nem Ps3-on , hanem Xbox 360-on, mert arra is kiadták. Azért nem vettem Ps3-at mert eddig nagyon kevés és nagyon drága játékok jöttek ki rá és amit esetleg XBox 360-ra csinálnak azt nem adják ki Ps-re. Viszont az Xbox 360 azért jó, mert Ps3 és Xbox 360-as játékok egyaránt futnak rajta és nem utolsó sorban lehet másolt játékokat venni rá, a Ps3-at pedig még mindig nem sikerült meghack-eni. Nos most sajnos a fika következik. Én ezt a játékot rettenetesen vártam. A zene a grafikája olyan, hogy hozzá foghatót nem tapasztaltam. Viszont: az összes karakter egy pöcs, a játék 100%-osan lineáris, semmi szabadság, csak mész egy pályán és ölsz. A párbeszédek depressziósak, mindenki szenved mindenki lelki sérült, az egyiknek meghal a szerelme a másiknak pedig ugyan az volt a testvére, az egyiknek az egyik karakter hibájából hal meg az anyja. Egyedül a néger jó arc, akinek egy kis chockobo fióka lakik a mikrofon hajában :D! Ez hatalmas ötlet volt, néha kiugrik belőle és csipog.

A grafikára, a játékrendszerre egy szavam nincs, de nagyon el lett kúrva, semmi szabadság, semmi jó fej karakter. Van vicces lány, van laza csávó, aztán a többi... -.-. Mogorva katona csaj, idióta naiv hősszerelmes és egy rettenetesen unszimpatikus gyáva kisfiú aki egy igencsak paraszt ismerősömre emlékeztet a viselkedésével és néha kényszert érzek az Xboxot kibaszni az ablakon mérgemben.

Itt szóban forog egy filmművészeti előrelépés a grafikai csúcstechnológia, hiszen a bejátszások szintén előkerültek, főleg ami a játékból kivesz aztán hirtelen beleránt. Néha a játékra is azt hittem bejátszás mert úgy ugrált az időben és olyan a grafikája.

Most nincs főszereplő, mert mindegyik karakterrel vagyunk 1x-1x a pályán és az ő szemszögéből látjuk a dolgokat. Nem csak az én bajom a lineárisság, minden oldal megemlíti, lehet a XII-esnél 100x szebb, de az előző részben érzett szabadság megízlelése után... nos... egyenesen lehangoló. És legalább a karakterek lennének élettel telibbek, de még az sem. :-s

Nincs Világtérkép, nincsenek elágazó ösvények vagy említésre méltó levágások (ha van is, az kis térrel rendelkező helység, és csak kapszulákat lehet találni), s nincs mellékküldetés sem. Falut vagy várost egyáltalán nem tudunk felfedezni, így még a vásárlás lehetőségét is elbaltázták a fejlesztők, kivéve persze a mentéseknél, hiszen ott tudunk vásárolgatni ezt-azt, s fejlődni is akkor tudunk, amikor elérünk egy Save pointhoz.

Viszont itt már az NPC-k is szikronizálva vannak, ami kicsit tetszett. A lineáris játékmenettel rendelkező történetben szerencsére nem szaladhatunk végig csak nemes egyszerűséggel, hiszen útunkat ellenségek, különböző lények, istenségek fogják állni, akik ellen meglehetősen látványos párharcban vehetünk részt. A harc alapvetően az ATB (Active Time Battle) rendszerre épül, vagyis lehet mondani, hogy valós idejű harc van benne. Használhatunk különböző varázslatokat, csata közben elengedhetetlen a gyógyítás és a harci stílus váltása is, utóbbiból kifejezetten sok van. A csata végeztével életerőnk pedig automatikusan visszatöltődik. A megölt ellenfelek után CP, azaz kristálypontokat kapunk, s a Crystarium menüben tudjuk a fejezetekben elérhető karaktereket tápolni.

Tehát a látvány és a hangtechnika új mércét állít, de pl jobban tetszett ennél az Xbox360-ra kiadott Blue Dragon (Akira Toriyama a Dragonball rajzolójának játéka) ami igencsak elkeserítő érzés. Minden Final fantasy rajongónak előrebocsájtják, hogy csalódni fog és akármilyen nehéz magamnak beismerni csalódtam. Ráadásul gyűjtői változatot rendeltem belőle -.-...

Trailer:

KIEGÉSZÍTÉS:

Most jönnek a nem teljesen a sorozatba vágó játékok és filmek amiket láttam, meg volt szerencsém kipróbálni. Remélem nem unjátok mert nekem sokrétű a véleményem ezekkel kapcsolatban is. Két negatív élményt is leírok, az egyik egy játék, a másik pedig egy film. :-s Jöjjenek első körben a Final Fantasy-hoz kapcsolódó játékok:

Final Fantasy VII- Dirge of Cerberus

A gyerek akitől rendeltem azt mondta hogy ez a Ps1-es remake Ps2-re kiadott verziója. Hát azt hittem megbolondulok így azonnal kellett. Kiderült rosszul tudta így csalódással kezdődött eleve az egész. Ez a rész a kultikus ps1-es VII-ben szereplő nagy nehézségek árán megszerezhető mogorva plusz karakter, Vincent Valentine történetét dolgozza fel.

Ami nem tetszett hogy eleve bakker third-person shooter!!!! Hát én azt nem tudtam irányítani, nem rpg. Itt volt az hogy mérgemben kikapcsoltam a játékot. Elvittem egy darabig, Ps2-re jött ki így szép volt, az animációk is gyönyörűek voltak, a zene feelinges, Vincent mogorva ahogy szokott, de én inkább félre tettem és megvártam vele egy jó ismerősömet aki reggeltől másnap hajnalig vitte végig a játékot :D. Izgalmas volt és nagyon szép, láthattuk a VII-ben szereplő karakterek újraalkotva szinkronnal így a videók nagy élményt nyújtottak.. de ezen kívül semmi.

Én nem tudtam és nem is akartam játszani és a végén bele rakták Gackt-ot is!!!! 8Japán Jpop és visual -kei énekes). Na az tette be a kaput teljesen. -.- A haverommal kb összenéztünk rángó szemhéjakkal és ledőltünk aludni hüledezve azon hogy milyen gyenge és ócska vége lett. Valószínűleg azoknak akik nem olyan vérbuzi rajongók mint én nagyon tetszeni fog. Hát én :kösz szépen de ebből ne kérek!

Opening:

Gackt-os ending:

Kingdom Hearts I-II:

Nem tudom szavakkal kifejezni azt a zsenialitást amit ez a két részes sorozat képvisel. Képzeljünk el egy olyan világot amikben a Disney és az FF-es karakterek egy légtérben élnek! Megvan? Tehát Goffy együtt megy munkába Rinoával a Final Fantasy VIII-ból, vagy csészike a szépség és a szörnyetegből Vincent vállán ugrál... Ne hinnétek hogy van ilyen, ugye? Pedig naná hogy van! XD

Én az első résznél azt hittem rosszul látok. Lehet gyermetegnek tűnik, hogy a Disney és a Final fantasy világát egybe mosták, de a hangulat és a mondanivaló arra próbál rávilágítani hogy milyen méreteket tud ölteni az emberi gonoszság és hogyan lehet ezt legyőzni, leginkább magunkban. A második részben pedig az emberi gonoszság és a még rosszabbik gonosz is harcba áll: az emberi üresség.

Feladatunk, hogy mind két részben megmentsük a mesevilágokat (mikbe egy kis géppel utazunk különböző bolygókra mint a kis herceg) ezektől a fenyegető és pusztító erőktől. Mind két rész Ps2-re jött ki, az első részben még a Nightmare before a Christmasnek is van egy kis bolygója, így minden elvetemült meserajongó, Final fantasy és Tim Burton rajongónak kötelező beszerezni a sorozatokat! :D Elsőként az első részről írnék:

2002-ben jelent meg a Square és a Walt Disney company kiadásával. A játék a Disney animációk karaktereit és elemeit kombinálta a Square világával. A zenéje zseniális, hátborzongató és szívfacsaró. A történet főszereplői a fiatal fiú Sora Donald kacsa és Goofy akik a sötétség ellen veszik fel a harcot. Kicsit a Kis herceg és a végtelen történet keveréke jellemzi az egész hangulatát egy nekem nagyon ideális világban. Tehát kb visítoztam haj tépve mikor megláttam mi is ez pontosan (jól van, azért nem szó szerint). Rengeteg akció és kaland elem figyelhető meg, az angol szinkronban rengeteg sztár kapott szerepet: Disney karakterek eredeti hangjai! A játék megkapta a legjobb videojáték díjat! A történet röviden:

Destiny Island egy fantasztikus hely, ami gyerekek nevetésével van megtelve. Főszereplőink Sora, Riku és Kairi tizenöt éves kamasz gyermekek, akik különböző világok körbeutazásáról álmodoznak. Ám azt nem sejtik,hogy komoly veszély vár rájuk. Egy viharos éjszakán sötétség borítja be Destiny Island-t. Sora egy másik világban ébred fel, Traverse Town-ban. Reméli hogy végre valóra válthatja álmait, de barátai Riku és Kairi nincsenek Vele. Időközben Donald, az Udvari Főmágus és Goofy, a Testőrség Kapitánya elindul Disney kastélyból, a királyuk megbízásából, a Kulcsot és annak a tulajdonosát keresni. Ezen kívül van egy üzenetük a királytól.Valakinél ott van, a Kulcs. De nem akár milyen Kulcs a túlélésük kulcsa. Szükségük van a Kulcs használójára. Az illető nem más, mint Sora. Hogy megtalálja Kairit és Rikut, és hogy felfedezze mi történik a világukkal, Sora csatlakozik Donaldhoz és Goofyhoz, így kezdik hőseink a vándorútjukat!

Opening:

A második részről is írok kicsit, ha nem baj! (Persze hogy nem, de tessék elolvasni, mert ha nem akkor ütök)

A Kingdom Hearts II 2005-ben jött ki, Ps2-re szintén mint az első rész folytatása. Sora a főhős és ismét meg kell menteni a világot. :) Szinte ugyan azt tudom írni mint az előzőről, csak más mesék világaiba juthatunk be. Több díjat is nyert és csak jót tudok mondani róla, sőt még szebb lett mint az elődje és durvább csavarok vannak benne. (Kb. leesett a állam és a földön koppant.). Kapunk már tapasztalat pontokat is, amikkel skilleket szerezhetünk, realtime .

A Gummi Ship (amivel utazunk a világok közt) most sokkal jobb. Kicsit shooter meg Disney hullámvasút feelinget kapott. Most már meg is idézhetünk különböző karaktereket akikkel sokkal erősebbek leszünk. Kicsit hasonlítanak az Aeonokhoz, csak annyi a különbség, hogy Disney karaktereket idézünk meg X'D. Néhány hely az első játékban is benne volt de újak is előkerülnek l: Mulan, Szépség és a szörnyeteg, Karib tenger kalózai, Oroszlán király, Tron világa.

Sora, Donald és Goofy egy évig aludtak, hogy visszaszerezzék emlékezetüket. Eközben Roxas aki Sora Nobodyja Twilight Town virtuális másában ragadt amit DiZ hozott létre. Sora, Donald és Goofy az „igazi” Twilight Townban ébrednek. Itt találkoznak King Mickeyvel és Yen Siddel. Meg kell találniuk Rikut és meg kell állítaniuk az Organization XIII-t. Maleficent (magyarul Demona) Petetel együtt újra visszatér. (Hófehérkéből a banya. Nehéz kinyírni és nagyon szemét :D).

Sora több Disney rajzfilm és film világában oldja meg a problémákat amit az Organization XIII, a Heartlessek, Maleficent és Pete és a helyi lakosok okoztak. Kairit elrabolja Axel. Sora, Donald, és Goofy a virtuális Twilight Townban mennek ahol találkoznak Axellel, aki egy utat hoz létre a „World That Never Was”-ba, az Organization XIII főhadiszállására. Sora megtalálja Kairit és Rikut, akinek kinézetét megváltoztatta a „sötétség”. Mickey találkozik DiZzel akiről kiderül, hogy ő az „igazi” Ansem. Ansem egy géppel leszívja a Kingdom Hearts erejét, de a gép felrobban ezzel megölve Ansemt. Ez a robbanás visszaállítja Riku „eredeti” kinézetét. A kastély tetején Sora és barátai Xemnasszal küzd meg aki a Kingdom Hearts maradék erejét használja ellenük. Xemnas veresége után Sora és Riku hazatértek a Destiny Islandsre. Később Sora, Riku és Kairi kap egy levelet King Mickeytől. Na de nem spoilerezek tovább. Lesznek benne érdekes csavarok és olya harcok hogy utána ínhüvely gyulladással fetrengünk egész álló nap :D.

Mint az előző két játékban úgy ebben is több Disney és Final Fantasy szereplő tűnik fel a játékban. Benne van Zordon, Dagobert bácsi, kb. 20 Final fantas ykarakter szerepel. pl: A Final Fantsy VI-ból: Setzer. A Final Fantsy VII-ből: Aerith, Cid, Cloud, Sephiroth, Tifa és Yuffie. A Final Fantasy VIII-ból: Fuu, Squall Leonhart (a játékban Leon), Rai, Seifer és Selphie. A Final Fantasy IX-ből: Vivi. A Final Fantasy X-ből: Auron és az X-2-ből: Yuna, Riku és Paine. Az első játékba azért nem kerülhetett be Vivi és Setzer mert azokat nem Tecuja Nomura tervezte.

Donaldot és Goofyt gyakran leváltja annak a világnak főszereplője amelyikben Sora tartózkodik. Ilyenek például Fa Mulan a „The Land of Dragons” világon, vagy Jack Sparrow a „Port Royal” világban vagy Simba a „Pride Land” világban vagy Tron a „Space Paranoids” világban.

Az első részhez képest sokkal csavarosabb és kidolgozottabb, még többet mertek nyújtani nekünk. Nekem hatalmas élmény volt mind két játék!!!!

Opening

A Square enixnek még egy sorozata érdekes a Valkyrie Profile Ps2-re kiadott részei. Erről most nem írok, mert nem kapcsodik a Final fantasy-hoz, viszont tudom ajánlani mert nagyon szép és érdekes és mint a Suikodenben ( amiben ez tetszett kb a legjobban) nagyjából több mint 20 karaktered lehet :D.

Most jön az utolsó kiegészítésem, a megjelent filmek. Nos egyik rosszabb mint a másik. Anno a mozikban is lehetett látni a Final fantasy filmet, aminek köze nincs a fent leírt világokhoz, hangulathoz és életmódhoz. Lejáratta a játéksorozatot olyannyira hogy szerintem kb. senki sem akart játszani vele , mert azt hitték hogy valami gagyi űrhajós, lövöldözős szar. Igen most a Final fantasy harc szelleméről beszélek. :P

Final Fantasy a Harc szelleme

Őszintén szólva megrökönyödtem azon, hogy elkúrták az egész játékokkal felépített hangulatot és világot. Mintha valami Star Wars mozira ültem volna be. Iszonyat szar, lehangoló, ócska izé volt, amire nem találok szavakat! NE NÉZZÉTEK MEG! AKI MEGNÉZTE FELEJTSE EL MERT KÖZE SINCS A JÁTÉK VILÁGÁHOZ!!!!

2001-ben készült, technikailag zseniális volt akkoriban a látványvilága, de ezen kívül semmi. 106 perces kínszenvedés és csalódás.

" 2055-re a világ megváltozik. A városok romba dőlnek, lakóik elpusztulnak. A kevés túlélő számára az élet folyamatos harc: megmaradásért nemcsak az egyre ellenségesebb természettel kell megküzdeniük, hanem a támadó idegenekkel is. A túlélés reménye Aki Ross. Ő az a tudós, aki talán képes lesz megtalálni az új élethez szükséges szellemi energiákat. De Ross beteg. A támadó idegenektől kapott vírus szűkre szabja hátralévő idejét. Ő az álmaiban kutat és egy harci egység védelme alatt a vad vidéket járja. Ha az emberiségnek szerencséje van, valahol rátalál a megváltás szellemére. Csakhogy - ha így nem volna elég az ellenség - még valaki rájuk támad. Egy földi katona az, akinek egészen más elképzelései vannak arról, hogyan pusztíthatná el a földlakók támadóit.,,

Egy karakter sem olyan mint a játékokban. A hangulat mogorva és szar. Mindenki depressziós és geci és ezek mellé kb. 3 helyszínen játszódik az egész összesen. Lejáratták magukat elég rendesen.

Trailer :P

Final fatasy Advent Children:

Erről a filmről az a véleményem, hogy a Final fantasy VII (ps1-es játék) utáni eseményeket dolgozza fel. De az a vicc az egészben hogy a rajongóknak szól, akik játszottak és leginkább a rajongó lányoknak . A kicsit yaoi behatással rendelkező testvér trio meg a VII-es főszereplők harca igencsak homo erotikus behatással sikerült, ami a yaoi fan, gothlolita lányoknak valószínű nagyon punci izzasztó, de szerintem ezeken felül a látványvilága formabontó és egyedi.

Én a dupla Cd-s DVD-t vettem meg amin a VII-es játékhoz van visszatekintő és nagyon jól esett nekem, mert aki nem tudná mi ez kap némi támpontot hogy ennek mégiscsak egy kultikus játék az alapja. De aki nem tudja annak csak egy rövidke, szép akció dús jelenetekkel és gyönyörű arcú fiúkkal tűzdelt animációs film. Mégsem akkora csalódás mint az előző film mert ez legalább hű marad a játék világához. Viszont kb egy laikus kurvára nem fogja érteni hogy honnan fúj a szél, ezért nem érdemes megnézni.

Trailer:

Akit érdekel a történet lesse meg ezt a magyar rajongói oldalt:

http://finalfantasy-7.gportal.hu/

Köszönöm, hogy velem tartottatok. Én ezen a játékon nevelkedtem. Mikor ki voltam közösítve és nem voltak barátaim ebbe a világba menekültem. Ezért keltem fel minden nap, hogy ezzel játszhassak. Elvitt egy olyan világba amiről tudom hogy nem lehet sosem az enyém ,de legszívesebben ebben élnék. Megmutatta azt más is lehet az amiben élünk, ez inspirálta a külsőmet, emiatt kezdtem el magamat tetováltatni és varratni, sőt ettől tanultam meg angolul :D. Szerintem sok rajongó aki velem egykorú így érez a játék iránt. Lehet nevetséges, hogy mindent erre építettem, de ez a játék örökre bennem él, velem marad, nem bánt meg csak legfeljebb lefagy, ha játszani szeretnék vele. Ha nem akarom ezt valóságot elég betennem a Cd-t a konzolba és az lehetek pár órára aki igazán szeretnék lenni...