neo.Crysis: A lokátorok furcsa generációja

Az elmúlt napokban nem egy felkavaró és súlyosabb cikk is napvilágot látott, úgyhogy gondoltam hozok nektek egy kis enyhülést-persze a magam módján. Én érdekesnek találtam és jót derültem rajta, remélem nektek is szerzek néhány mosolygós ámde mégis érdekességekkel teli pár percet!

Szóval vegyük is át az előzményeket, mi is történt az 1900-as évben?

A szoknya szegélye lassan emelkedni kezdett, hódított a darázsderék, a vékony lábfej és a boka. Picasso a kék korszakát élte, elkészült az első kis játékfilm, Freud pedig az emberek álmait fejtegette. Mégis mi jut eszünkbe legelőször a kor hallatán? Hát persze, hogy a háborúk. Node a fejlődő emberiség technikailag is azon a ponton járt, amit ma megmosolyognánk, de persze a kor azt hiszem a lehetőségeihez képest kiaknázta mindazt, ami megadatott számára.

Felsoroltam néhány szépet és jót, mégis vissza kell hogy kanyarodjunk mindarra, ami a legnagyobb volumenű volt: a világháború. Nagyon sok mindenről beszélhetnénk, én mégis egy dolgot emelnék ki számotokra: a rádiótechnikát és azon belül is a rádiólokátorokat!

Hogy mi is az a lokátor? Tárgyak helyét, kiterjedését, mozgását meghatározni képes térinformatikai eszköz, mely hang vagy elektromágneses hullámokkal, azok kibocsájtásával és visszaverődésének segítségével állapítja meg ezen információkat.

Persze mind ismerhetjük a mai fejlett lokátorokat, hiszen vegyük például a modern 3D-s magzati képeket, a szonárokat, a földmérőket a háromlábú szerkezeteikkel, vagy ha csak az időjárás jelentéseket nézzük, ma már mind mind láthatatlanul az életünk részei.

Vagy vegyük például LIL DRACULÁT-nap mint nap itt lokalizál mellettünk!

De visszatérve a tudományokhoz (bocs LIL) a hadászat, a légierő leginkább használt eszköze pedig a rádiólokátor-azaz a radar- az általa kibocsájtott rádióhullámok visszaverődésének alapján tudja egy egy tárgy helyzetét meghatározni. Ezeket a lokátorokat először az 1930-as években kezdték el alkalmazni a hadi technológiában, bár előzőleg is voltak kísérletek a használatára. A támadó gépek bemérésére használták őket, melynek sikeressége akár élet-halál felett döntött.

Nos nézzük hát, mire bízta az ember az életét! Közel 80 év távolságából könnyen tekintünk vissza ezekre az objektumokra! Tekintsünk bele a háborúban álló nemzetek különféle radar fejlesztéseibe!

USA, 1921

Japán, 1930

Személyes kedvencem a cseh találmány 1920-ból



Franciaország, 1930


Németország, 1940


Anglia, 1938

és Anglia egy korai kezdeményezése 1898-ból

És ha még mindez sem csillapította volna a vágyainkat, hogy újabb és újabb radarokat lokalizáljuk, akkor ajánlok számotokra néhány mobil és hordozható finomságot!

Egy igazi remek 1880-ból


Vagy egy francia lokátor
(meg kell jegyeznem, a képen látható úriember mosolya nem túl természetes, de ennek oka főként a háború lehet, vagy pedig a fejére nehezedő nem túl könnyű tengeri akusztikus lokátor súlya, az ami nyomasztja őt)

Ez mind szép és jó és érdekes, csupán anatómiai vagy tudományos bizonyítékot nem találok arra, miként működhet egy ilyen szerkezet például a cseh gyártmány esetében a szántóföld közepén ülve, és fülelve, hogy jön e a repülőgép támadás! Mint a maiak működésében, ugyebár a visszaverődő hullámok és rezgések alapján állapítható meg egy egy mozgó tárgy hol található éppen. Kérdezem én, hogy ha a cseh Zdeňku Jirko ül a szántóföldön, ő miféle rádióhullámokat bocsájtott ki az nemes hallószervéből? Az emberi fül 20 Hz-től 20 kHz-ig bezáróan érzékeli a hangokat, míg egy lokátor 3MHz-től 110 GHz frekvenciáig!

Az emberi fül számára hallható tehát:

De Zdeňku Jirko vagy akár a francia Pacôme Donatien vagy akárki leült,a borsó meg a krumpli mellé a földeken és befogadott olyan hanghullámokat és oly módon, hogy 1. nem robbant fel az agya 2. megmondta hogy bizony +38° 34' 24.00", -109° 32' 57.00" és jönnek! Én ezt valahogy nem értem. És meg is köszönném, ha bárki erre magyarázattal szolgálhatna!

Vagy sétált fel-alá a mobil akkusztikus lokátorral a fején a nem természetes mosolyú úr szemöldökráncolva, majd megtorpant hirtelen, hogy hallok valami morajt? Hogy lehetett ennek bármiféle tudományos alapja, mert biztosan volt, ha ennyi nép és nemzet szülötte használta ezt a fülelős módszert!?

Valamit tudhattak, amit én most nem. Vagy nem tudták, csak úgy tettek, de azt profin és nemzetközi szinkronban. Gondolom a kéminformációk is dobhattak a helyzeten egyet, hogy látták ám, hogy óó micsoda tölcsérek emelkednek a magasba a francia naplementében! Nem értem.

Ezek majd 70 méteres monstrumok, úgynevezett kereső falak, melyek hatótávolsága 100 km is lehetett, és hallható volt egy egy repülő közeledte. Mindkettő a '30-as évek Angliájának emelvényei. Bár ezen esetben még jobban megzavar ez a tény, hogy ezt meg senki nem tudta a fejére húzni, úgyhogy ezt csak így kívülről nézték, hogy de nagy, meg de szép, de hogy mire való, azt biztosan találgatták is páran. Engem ennél már csak az zavar jobban össze, ahogy elképzelem Zdeňku Jirko-t koncentrálva merengeni a távolba egy kukoricásban, s azt ahogyan kijelenti, hogy bizony közepes anomália 89,2548°-nál, mocskos nagy kőfal miatt!- majd elsimít az arcából pár kósza levelet és más irányba fordult fülelni.