neo.Crysis: A való élet és a virtualitás

Először egy kommentben szerettem volna kifejteni a véleményemet Káin barátom tegnapi cikkére, melyben a Final Fantasyről írt. De az oly hosszú lett és nőttön csak nőtt, hogy gondoltam egy cikkben fejtem ki a véleményemet. Nem magáról a játékról, hanem arról, amit az nyújthat az embernek. Mert biztosan nyújt valamit, ha ennyien a világába menekülnek. Egyedül azt nem fogom fel, miként lehet a játékélmény jobb, mint a való életünk. Ami gusztustalan és gyötrő, de az apró bájait soha nem érheti utol egy ember által fejlesztett fantazmagória.

A való élet és a virtualitás
-neo. crysis szemszögéből-

Meg kell jegyeznem, ez nem fikaposzt. Nem becsmérelni szeretném mások ízlését, vagy szórakozását vagy szenvedélyét, így kérem ezt nem vegye senki sem személyeskedésnek. Ez egyszerűen az én nézőpontom.

Azt kell hogy mondjam, én nagyon nem csípem az ilyen játékokat...nem mondom hogy utálom vagy ilyesmi, egyszerűen szarok bele. Egyszerűen nem vált ki belőlem olyan izgalmat.
De ez nem lényeg-mindig mondom, hogy az embereknek nem kell ugyanazt szeretniük...mindenkinek más jön be, más okoz örömet és boldogságot. Ebből soha nem csinálok vitát, mert mindenki képes dönteni a maga élete és annak megélése felől. Csupán a kíváncsiság vezérel.

Megígértem neked Káin hogy végigolvasom a hosszú cikked, de bevallom nem sikerült,de végig fogom, majd kényszerítem magamat, mert az ígéret szép szó, meg akkor is! >.< és itt újra elmondanám ez csak az én szemszögem..de valahogy nem tudok ráizgulni..Egyszerűen nem.

A fantasytól egyszerűen lefordulok a székről, mert bekómál az agyam tőle..a könyvek is unalmasak számomra..Valahogy sokkal jobban tudok élvezni egy emberközelibb történetet a jövőből, a múltból vagy a jelenből..nekem fontos hogy legyen benne reális vonal is..

Varázslók, sárkányok, törpök, elfek, tündérek meg ki tudja, még miféle szerzetek-nem az én asztalom..

Nem is volt soha PS-em, és valószínűleg nem is lesz-mert nem érdekel..Kocka is csak olyan szinten vagyok, hogy ez a munkám, és szeretek olvasgatni, tájékozódni...játszani is max egy 5 perces flashgame-mel, azt is havonta kétszer..engem nem kötnek le ezek a játékok..

Persze gyerekkoromban imádtam a SegaMegaDrive-ot és a mai napig szívesen tolnám Atari 2600-as emuval..igen..nekem az az orgazmus..a pixilált csoda a maga kis egyszerűségével sokkal jobban élveztem, mint egy ilyen mai szétturbózott játékot. Nem azt mondom, gyerekes játékokkal játszani, mert nem az a lényeg..Játszani jó! Csak nem mindegy mivel..És nem mindegy mennyi időt áldozol rá. Valahol különbséget kell tenni, mi a fontosabb számunkra és megszabni egy határt a valóság és a virtualitás között.

Említetted Káin, hogy szeretnél egy olyan világban élni. Ha én egy olyan világban élnék, kb az első arra tévedő goblin levágná a fejem ..nem akarok ilyen világban élni, ahol a csajoknak akkora a kardjuk, hogy szétcsapnak 8 darabba, ha nem köszönsz elébük illedelmesen..Mindenféle fura lények...mint valami LSD-trip..minden mozog meg varázsol...WTF? És olyan teremtmények meg kasztok vannak benne, hogy én soha nem értem, hogy hogyan lehet ezeket felfogni és megjegyezni ezt a sok kitalált nevet meg kitalált rendszert...

Viccet félretéve, ha abban a világban születsz és élsz, akkor valószínűleg nem nyűgözne le, hiszen abban élnél és az lenne megszokott. Neked Magyarország a megszokott. Hidd el, ha Afrikában élnél, az lenne minden vágyad, hogy kapj egy pohár tiszta vizet és egy karéj kenyeret, és elérhetetlen álom lenne például a Duna-part. Ha a fantasy világába születsz, Magyarországról álmodnál, ahol a szmog lenne a legnagyobb ellenséged, nem pedig sárkányok és gyilkos haramiák és úgy tudnál átsétálni a parkon, hogy nem lenne egyetlenegy gyilkos állat vagy növény mely az életedre törne a bokrok aljáról. Lenne otthonod, és nem kellene az egész életeden át vándorolnod egy kibaszott kőért vagy varázstérképért vagy akármiért. Mindennapi küzdelem az életért.

Én mindig azt javasoltam a nagy játékosoknak, hogy ez nem poén. Miért nem úgy játsszák, hogy ha meghalnak a játékban, miért nem hagyják abba? Hiszen vége! Az életben sincs második lehetőséged..ha elkapott a szörny, megdöglöttél, ha leöl egy jobb harcos, megdöglöttél..ne játsszon tovább. Elkúrtad. Legyen legalább súlya a dolognak. Persze ezért mindig leugatnak, hogy én ezt nem érthetem...Na miért nem tetszik az én verzióm? Akkor talán lehetne mondani, hogy de olyan életszerű..jaja én is mindig meghalok meg újraéledek..meg sétál a szellemem, hogy varázzsal feltámasszam a testem..
Kő papír ollózzunk inkább..

És ezeket gyerekek is tolják..ott ülnek és ezekkel játszanak, ahelyett hogy könyvet csapnának a hónuk alá, és lemennének a parkba pl a levegőre..Nem, a mai gyerek poshad a szobájában a sötétben. Én mindig csupa seb voltam, annyit szaladgáltam, imádtam fára mászni, sárkányt eregetni, várat építeni a homokban, fal-labdázni, kutyát sétáltatni, vagy csak feküdni a fűben! Mennyit aludtam a fűben-nagyon szerettem! A mai gyerek nem tud sakkozni, nem ismeri az ugróiskolát, nem bújócskázik, nem megy le focizni a haverokkal-hanem leül és hálózaton játszik velük....

És mind a mai napig szívesebben megyek ki inkább a Margit-szigetre piknikezni, vagy a Duna partra iszogatni, vagy csak sétálgatni a kis utcákon kora este, minthogy basszam a játékokat...miért éljek négy fal között? Elég a saját magam lelki börtöne..


Én szeretem, ha hatások érnek...életszerű hatások..lágy simogató szellő a vízparton, nézni a naplementét, a felhők formáján nevetni, a lombok suhogását hallgatni, és figyelni a levegő rezzenéstelenségét és nyugalmát..vagy amikor a viharfelhők közelednek a nyári égbolton..a zivatarokat, a lágy esőket, a faleveleket rugdosni, a kezed között tartott fűszállal fütyülni...sok sok apróság, amit mind jobbnak tartok egy szobában játékkal töltött életnél...

Mert jó az a játék neked..de nem leszel több vagy jobb. Vagy ha igen, vajmi keveset is érsz azzal. Csak észreveszed, hogy eltelt megint egy nap, 5 nap egy hónap..végigviszel egy vagy 20 játékot, mert mindig lesznek újabbak, amik ellopják a napjaidat..

Én nem egy játékban akarok ugra-bugrálni, hanem a való életben. Lehet hogy nincsenek szuper képességeim, de tudok érezni, látni és szeretni-nem úgy mint ezek a programozott lélektelen fikciók.

Lehet bele képzelni magunkat, meg átélni- csak tudni kell, hogy megkülönböztetni a valót a valótlantól...hogy míg a játékban fejlődsz, az életben addig széthullik a szervezeted...az elméd és a lelked ezekre az ingerekre áll rá..senki ne mondja hogy ennyi üldögélés-fekvés, lelki satnyulás jót tesz neki..

Bele sem merek gondolni..már ettől megremegett a gyomrom, hogy írtad Káin, hogy akár 150-óra játékélmény........atttyya-gattyaaa...tudod ez még gombócból is sok..:D ez azt jelenti magyarán tehát -150 óra az életedből..

bár hogy reális is legyek, mondhatnád erre azt is, hogy ez nekem 7 szál cigaretta..egy szál állítólag 24 órával rövidíti meg az életed..szóval mondhatnád ezt is, hogy mire elszívok egy doboz cigit, az neked 456 óra játékélmény..és vitázhatnánk ki is élt többet :D:D..persze te is tudsz dohányozni a játék előtt ülve, így megint én kerülnék előnybe az óraszámainkban.

Én elhiszem, hogy lehet ezt élvezni..csak azt nem, hogy jobban, mint mondjuk például friss gyümölcsöt enni egy padon egy parkban. A kezeid járnak és cikáznak a gondolataid a játékban..a valóságban meg egyszerűen nem lesz elég izgalom már számodra, nem lesz olyan sok aranyad, hogy megvegyél mindent magadnak..ott tudsz életerőt meg varázsitalokat venni. A való életben nem.

Tudjátok, volt az a reklám a tv-ben..hogy válaszd inkább az életet! tudjátok, amikor a srác tolja a game-t a csajok meg szegények nem nagyon tudják eltolni az elakadt autót..vagy a csaj msn-ezik vagy mit csinál, és nem is érdekli az amigo a fehér lovon..De mindenki tudja a lényeget..ülni és tespedni, vagy sétálni és lélegezni? Hús-vér emberek vagy elérhetetlen nem létező személyek?

Káin barátom, tudom, hogy te szereted ezeket a játékokat. És kérlek ne is vedd ezt zokon tőlem. Az én szívem még mindig a mocskos emberiséghez húz inkább, mint képzeletföldére..az életet is lehet izgalmasabbá és varázslatosabbá tenni a képzeletek megfoghatatlanságával..de ez nem jelenti az élet totális lecserélését.

Tízezreket költeni egy játékra vagy sokkal többre, sokkal többet, ami ellopja az életed? Inkább hívj meg egy fagyira, hidd el elszórakoztatlak! :D

Elveszett vagyok, amikor olyan társaságba keveredem, ahol ilyen játékosok vannak..és fura mert ha elterelem is a témát, mindenre van egy játék-poénjuk..höhö..annyira agymosás pedig az is. Vedd meg- játszd végig- vedd meg a jobb konzolt- vedd meg az újabb játékot- ne csinálj semmit- ne érdekeljen semmi- satnyulj el-hidd el az élet szar-a tökéletesség a játékokban rejlik, mert az nem fáj nem reagál nem beszél vissza. Te vagy az úr, te vagy a játékmester a porondom, legyen meg a te akaratod..ámen!
A mai gyerekek, igen az egészen aprók is ilyenekkel játszanak. Nem labda, nem gumimatrac, nem ugrálókötél és nem is bicikli vagy roller a karácsonyi ajándék, hanem mindenféle Pc-s, PS játék..a kölykök ebben nőnek fel. Jó ez? A mai gyerekek így is oly hiperaktívak, és egy egy ilyen játék viszont leköti őket..A szülő megveszi- a gyerek kussban játszik. De ha nem kapja meg? Vagy épp nem játszik? Előtörnek az agressziók. A feszültség, vagy a hiszti ha nem éri el azt amit akar. Őrjítőek ezek a mai kölykök..és biztosan szerepük van ebben a virtuális játékoknak is éppúgy mint az elhanyagolt elfeledett nevelésnek is.

Kicsit hosszú lett már a cikkem..és nem akarok én senkit sem megtéríteni, vagy prédikálni. Egyszerűen csak azt mondom: tegyétek fel a kérdést önmagatoknak, mi a jobb?

Az élet-vagy a játék?

Ha itt elkúrjátok a választást, már nem tudtok restartolni vagy visszatérni egy előző mentéshez..