Darkness: Sorozatgyilkosok IV.

Albert Fish

Eredeti neve: Hamilton Fish. Ezt később Albertre változtatta. 1870-ben született. Mindenki csendesnek ismerte a festő, lakberendezőt. Az egész családja küzdött valamilyen elmebetegséggel. A bácsikája elmebeteg volt, egy kórházban halt meg. Az anyja hangokat hallott és látott dolgokat. A bátyja alkoholista, az öccse gyengeelméjű, másik öccse is egy kórházban halt meg, és a húga is különböző mentális betegségekben szenvedett.

26évesen elvett egy 19éves lányt akitől 6 gyermeke született. Később az asszony elhagyja őket egy másik férfiért. Onnan kezdve egyedül neveli gyermekeit, akik többször is szemtanúi voltak szadizmusának.

"Külsőleg ugyanolyan vagyok, mint bármelyik más ember. Még a feleségem sem tudja hány gyermek holttestét ástam el a házunk alatt."

Vallásos tartalommal vonzódott a fájdalomhoz. Nemcsak másoknak, hanem saját magának is okozott fájdalmat. Sokszor okozott magán látványos sérüléseket. Néha elég volt az ostor, de máskor előkerültek a szegek, éles tűk. Egy régi röntgen kép is bizonyítja, hogy milyen mélyen szúrta magába a tűket:

"Mindig bennem volt a vágy, hogy másoknak fájdalmat okozzak, és ők pedig nekem. Mindig élveztem mindent, ami a fájdalommal jár."

Edward Budd úgy döntött, hogy mostantól önálló lesz, kitör a szegénységből. Hirdetést adott fel a New York World című újságban. "18éves fiú állást keres. Edward Budd, 15.utca 406." A hírdetés után május 28.-án Edward anyja egy korosodó férfinak nyitott ajtót, aki Frank Howard-ként mutatkozott be. A fiú iránt érdeklődött, mondván, hogy szeretné őt alkalmazni. Edward biztosította az idős férfit, hogy nagyon keményen fog dolgozni. Megállapodtak a 15 dolláros heti fizetésben. Majd megígérte, hogy szombaton eljön a fiúért. Végül mégsem ment el, helyette egy levelet küldött, melyben azt írta, hogy késni fog. Másnap meg is érkezett. Az anya meghívta a bácsit ebédelni. S akkor belépett egy 10éves kislány, akit Gracie-nek hívtak. Az öreg nem tudta levenni róla a szemét. Ebéd után a férfi elkérte a kislányt, mondván, hogy az egyik gyereke szülinapjára elvinné, de este 9-re haza hozza. Az anya nehezen, de beleegyezett. Aztán soha többé nem látták a kislányt...

A rendőrségen egy Samuel Dribben nevű rendőr közölte a családdal a rossz hírt. Frank Howard nem létezik. Illetve a cím sem amit megadott. A rendőrök több ezer szórólapot küldtek szét, de kevés használható nyomott találtak. A rendőröknek nem volt újdonság a környéken a gyermekrablás. 1927 februárjában a 4éves Billy Gaffney kint játszott a 3 éves barátjával az udvaron. Mindketten eltűntek. Később a fiatalabbik előkerült. Személyleírásként egy szürke hajú és szürke bajszú, vékony, idős bácsiról beszélt. A "Szürke ember" -innen ered e beceneve.

A rendőrség nem vette figyelembe a kisfiú leírását, és nem hozták összefüggésbe egy korábbi esettel. 1924-ben a 8éves Francis McDonell az udvaron játszott amikor egy idős bácsi ment el a ház előtt. Az öregember még köszönt is az anyjának. Egy kis idő múlva Francis eltűnt. Az apja rendőr volt, így azonnal a keresésére indultak. A közeli erdőben találtak rá. Megfojtva.

Budd-ék ügyében egyedül egy William F. King nyomozott.

Nem sokkal később érkezett egy levél a családhoz. "Frank Howard" írta:

"Mrs. Budd,

1894-ben egy barátom a Tacona gőzösön utazott San Franciscoból Kínába. Mikor megérkeztek, ő és másik két ember elmentek italozni. Mire visszaértek, a hajó elment. Ebben az időben nagy éhség volt Kínában. Bármilyen hús 1-3 dollárba került. A 12éves gyerekeket eladták ennivalónak. Így a 14éven aluli fiúk és lányok nem voltak biztonságban. Bármelyik boltba bemehettél és a meztelen testekből elkérhetted amire szükséged volt. Barátom, John olyan sok ideig volt Kínában, hogy teljesen hozzászokott az emberhúshoz. Mikor visszatért New York-ba, elrabolt egy 7 és egy 11éves kisfiút. Hazavitte és megkötözte őket a fürdőszobában. Miden nap verte és kínozta őket, hogy a húsuk jó és puha legyen. Elsőnek a 11éves fiút ölte meg, mert az húsosabb volt. Minden testrészét megfőzte és megette. Kivéve a fejét, a csontjait és a beleket. Ezután a 7 éves fiú következett... Abban az időben én szinte a szomszédjukban laktam. Sokszor mondta nekem, hogy milyen finom az emberhús. Én a fejembe vettem, hogy egyszer meg fogom kóstolni. 1928 júniusában ön meghívott ebédelni. Vittem sajtot és epret. Gracie az ölembe ült és puszit adott. Elhatároztam, hogy megeszem. Azt mondtam, hogy szülinapi partyra viszem, és ön beleegyezett. Westchester-be vittem egy üres házba. Mondtam neki, hogy egy kicsit maradjon kint az udvaron. Vadvirágokat szedett. Bementem és levetkőztem. Ha nem teszem meg, összevérezem a ruháimat. Amikor mindennel készen voltam, behívtam és elbújtam a fürdőszobában. Amikor meglátott meztelenül sírni kezdett, és megpróbált elszaladni. Elkaptam, és ő azt mondta, hogy megmond a mamájának. Levetkőztettem, hogy ficánkolt és harapott... Megfojtottam és apró darabokra vágtam. Megfőztem és megettem. Nagyon finom puha volt a kis feneke. Kilenc napig tartott mire mindenét megettem. Nem basztam meg, pedig megtehettem volna. Szüzen halt meg."

1934 december 13.-án egy házinéni telefonált King nyomozónak. A szomszédjára ráillett Fish személyleírása. Mikor a rendőrség kiért Fish egy asztalnál ült és teázott. Mikor megkérdezték, hogy ő e Albert Fish, felállt és bólintott.

Fish vallomásában elmondta, hogy 1928-ban jött rá az, amit ő "vérszomjnak" hívott. Isten reinkarnációjának hitte magát, aki azért van itt, hogy gyerekeket daraboljon. Elmondta azt is, hogy eredetileg Edward-ot akarta megenni, de meglátta Graciet és megváltoztatta a tervét. Miután Graciet elvitte otthonról, Fish elment egy boltba megvenni a szükséges eszközöket, amivel elkészíti a vacsoráját. Azonban a táskát, amiben voltak ezek a dolgok, a vonaton hagyta. Ironikus módon a kislány vitte utána...

Még ezen a napon elmentek Wisteriába, Fish is ott volt, hogy megkeressék Gracie maradványait. Az öregember a megbánás halvány jelét sem mutatta.

A bíróság 10nap alatt lezavarta a tárgyalást. A bírák egy óra tanácskozás után döntöttek. Fish minden vádpontban bűnös, ítélete pedig: Halál. Fish megköszönte az ítéletet.

Arra a kérdésre, hogy őrültnek tartja e magát, így felelt: "Nem kimondottan... Sosem értettem önmagamat."

1936 január 16-án végezték ki villamosszékben a Sing Sing börtönben. Ettől lázba jött: "ez az egyetlen élvezet, amit még nem próbáltam." Még segített is magára tenni az elektródákat. De a szék először rövidre zárt, a tűktől testében. Állítólag még a farkában is volt akkor...

2006-ban John Borrowsky egy dokudrámát készített "Albert Fish in sin found salvation" címmel.

Trailer: