Valami nincs rendben
Remélem, nemsoká ebből a lakásból,
Mit szörnyű szürke, óriás molyok rágnak,
Elköltözünk.
Nekik adjuk, magunk mögött hagyjuk, elfutunk.
Bár, ha mindez megvolt, s a sok roppant moly már rég holt, hiába minden,
Valami nincs rendben.
Van valami rossz az életünkben,
Amit elmagyarázni nem lehet.
Eleve elrendelt események, helyzetek, emberek, helyek...
Kezdettől fogva hibás mind.
Vagy csupán a mi hibáink hatnak vissza?
S tőlünk férges a vigasztalan világ?
De csend, az értelem legyint,
S mély hallgatásra int megint...
Feledés
Visszagondolva, sokszor rájövök,
A feledés, mint jó atya,
Homállyal fedi emlékezetem,
S az emlékek üvöltése nekem,
Csupán távoli halk zsibongás.
Nesz, amit már alig érzek.
Halványan fel-fel villan,
Bizonytalan kornyadozó képek,
Tarka köntösbe bújt bájos rémek.
Fú nagyon tetszenek, kicsit Poe feeling!!!!!
VálaszTörlés