"kamupók": Déjá vu

Francia eredetű szó, jelentése: "már láttam". Para amnéziának is nevezik. Ennyit a szótárról. A jelenségre a tudomány egy olyan teóriával állt elő amit saját maguk meg is döntöttek. Csupán azok számára a rövid ismertető akik lusták bepötyögni a keresőbe.

A kutatók teóriája szerint az ismerős képet az okozza, hogy a két szem a kapott információt nem egy időben juttatja el az agyba a másodperc tört része alatt. A leedsi egyetem emlékezet kutató csoportja hipnózisban sikeresen előidézte a jelenséget. Ugyan ez a csoport beszámolt egy vak emberről aki szintén átélte a jelenséget halláson, szagláson, tapintáson keresztül.Megjegyezném ha felváltva nyitom és csukom a szemeimet akkor nem ugyan azt a képet látom, mint amit a másik szemem magába fogad.

Internetes barangolásaim néhány fórumra is elvezettek. A probléma szintén ugyan az. A jövőképet állításuk szerint megálmodták még régebben. Egyesek- állításuk szerint- ébren produkálták a néhány perccel későbbi történésekbe való belelátást. Velem az utóbbi még nem fordult elő, csak az alvás közbeni megálmodás szituációja.

Körülbelül 10 évvel ezelőtt ihletett meg a téma (15 éves körül voltam) először. Internetet csak mások gépéről és a suliból ismertem. Nem igazán volt körülöttem senki aki magyarázatot adott volna rá, így a fejemből a következő elmélet burjánzott elő.

Az akkori megfigyeléseim alapjai szolgáltak amiket most idősebb fejjel helyesbítek.Úgy gondoltam, hogy a déjá vu egy csomópont. Valamilyen okból kifolyólag az jutott eszembe, hogy az univerzum vagy világmindenségnek terve van. Ez a terv pedig egy ideális állapot megteremtése. Amíg nem éri el ezt az állapotot addig mindig újjá "szüleik" vagyis a kutatók és tudósok által elkeresztelt "nagy bumm" és "nagy reccs" folyamatosan ismétlődni fog (univerzum keletkezése és magába roskadása). Az egész jelenség párhuzamos szálakból áll vagyis a történések - egy nagyon magas, de- véges számú lehetőségekből állnak. Ahol is a déja vu-k képezik a különböző síkok közti kapcsolódási pontot vagyis az "ideális" állapotot.

Mindezt honnan szedte össze az agyacskám? Lássuk. Először is az agy mindenben a logikát keresi. Mindent megpróbál rendszerezni, értelmezni a környezetből érkező információkat. Az akkori kémia órán tanultam az atomok "ideális" állapotba való törekvéséről. Magasabb vagy alacsonyabb energia szintre állítódása a külső elektronoktól való megszabadulásuk vagy újabbak magához "édesgetésével". Lényeg a telített külső elektron héj. Ezt akár nevezhetjük "tökéletes" vagy ideális állapotnak is.

A másik, hogy önmagamból kiindulva és a környezetemből (ismeret terjesztő filmek, egyszerű környezeti megfigyelések, stb.) kapott információkat felhasználva és elemezve jutott eszembe, hogy praktikus, a helyzetnek megfelelő úgymond ideális helyzetek kialakítására törekszünk vagy megvalósításáról/megvalósulásáról "ábrándozunk". A környezethez való alkalmazkodás, az egyszerűsítése egy szimpla egyenletnek, mind egy idealizált helyzetet eredményez. Gondolom hatással voltak rám a filmek is amiknek a vége mindig "happy end" volt, akkoriban legalábbis. Csak nem rég jött divatba a fatális vagy befejezetlen vég (nincs katarzis vagy nem okoz "kielégülést", tehát hiányt és nyugtalanságot nyújtanak a nézőknek, ezek már koránt sem ideálisak...).

Tehát fogalmazzunk úgy, hogy akkor még az életpályám kezdetén semmiféle fogalmam nem volt a világról ami körbe vesz minket mégis egy olyan elmélettel sikerült előrukkolnom amit most 10 évvel később egy fizikus/csillagász -sajnos nem tudom mi is a pontos végzettsége- lehetségesnek tart, már mint az elmélet ismétlődő univerzum részét. Persze az elméletet csak az esetben tudnánk igazolni ha mindannyiszor újraszületnénk és az előző életeinkről maradnának emlékeink, nem folytatom mert újabb buktatói vannak a dolognak...

Nem sok misztikummal vagy okkultizmussal foglalkozó könyvet olvastam, de az egyik ilyen a Ciprusi Mágus nevet viselte. Ebben a könyveben (és gondolom még sok másikban is) leírja, hogy mielőtt a földre születnénk megtervezzük nagyjából az életpályánkat, hogy miként alakuljon. Az irományból merítve ötletet ma már az a számomra szimpatikusabb, hogy a jelenséget iránymutatásnak gondolom (ahogy más fórumozók is). Az életpályánk jó úton halad az eltervezetteknek megfelelően. Esetleg megerősítésként szolgál ha elbizonytalanodunk az éltünk útján haladva.

De az is lehet, hogy csupán tényleg képesek vagyunk a jövőbe látni persze csak korlátozott körülmények között. Az idő majd eldönti, abból mindig van elég...

Csupán azért foglalkoztam a témával, mert mostanság sokszor átéltem, sűrűbben, mint eddigi életemben bármikor. Múlt héten többször is, de ma 2 alkalommal is. Nem fordult még elő ilyen velem... Mindenkinek jó rágódást és nyugodtan írhat aki konkrétan megtudja mondani mi ez a "dolog".