Misantrophe Mandy: A kumráni réztekercsek I.

Mivel úgy vettem észre, hogy sokan vevők vagytok a misztikus, összeesküvés-elméletes cikkekre, ezért ezúttal hasonló témakörből merítem a mai témámat. Két részre fogom szedni ezt a cikket is, hogy több teret adjak a találgatásoknak és az esetlegesen kialakuló párbeszédnek. :) Jó szórakozást!

A kumráni réztekercsek

A holt-tengeri tekercsekről, melyek a szinte teljes Ótestamentum mellett a Bibliából kimaradt, apokrif szövegek egy részét tartalmazzák, nyilván mind hallottatok már. Ezeknek első darabjait 1947-ben beduin pásztorok találták a Kumrán (vagy Qumrán) hegység egyik barlangjában. A későbbiekben további barlangokat (összesen tizenegyet) fedeztek fel. Az erőteljesen megrongálódott pergamen- illetve papirusztekercsek nagyrészt héberül íródtak, de szerepel bennük görög és arámi nyelvű írás is. A radiokarbon-vizsgálat szerint keletkezésük az i. e. 2-1. századra tehető és nagy valószínűség szerint az esszénus nép munkája.

Számunkra ez azért érdekes, mert ugyanezeknek a barlangoknak az egyikében (egész konkrétan a hármas számúban) 1952-ben réztekercseket is találtak. Ezek a tekercsek az egész emberiség történetében egyedülállónak tekinthetők.

Nemcsak az anyaguk, de a rájuk írt szöveg tartalma miatt is... Mivelhogy a Voynich kézirattal ellentétesen ezeknek a tekercsek szövegét nagyrészt sikerült megfejteni, mégsem tudtak vele mit kezdeni a tudósok. De ne szaladjunk ennyire előre.

A két megtalált tekercs (melyekről később bebizonyosodott, hogy egyetlen dokumentum két részét képezik) 99%-os tisztaságú rézből készült, kiterített állapotban 240 cm hosszú és 30 cm széles. Ez azért is érdekes, mivel a korban a réz még igen drága anyagnak számított. (Nem véletlen, hogy pénzt is vertek belőle.) A tekercsek elkészítéséhez használt réz mennyisége mintegy hét kiló, amit egyrészt borzasztó nehéz és költséges lehetett beszerezni, másrészt a lemez kikalapálása is mestermunkának számít, hiszen a tekercsek mindössze milliméteres vastagságúak!

Mivel a tekercseket erőteljesen oxidálódott állapotban találták meg, nem tudták volna őket károkozás nélkül kitekerni, ezért végül amellett döntöttek, hogy szétvágják és aztán a darabokat összeillesztgetve vizsgálják meg a leletet.

Miután a tekercseket sikerült felvágni, letakarítani és összeilleszteni, nekiestek a nyelvészek, hogy kiderítsék, mi is van rájuk írva. Nem volt egyszerű dolguk, mivel a szöveg nyelve a héber egy nagyon archaikus változata, ráadásul bizonyos sorok végén görög betűkombinációk találhatók benne, melyeket máig nem sikerült megfejteni. Arról nem is beszélve, hogy a rendkívül gondos és óvatos tisztító eljárások ellenére néhány szó teljesen olvashatatlanná vált a tekercseken.

Azért 1956 végére csak sikerült nagyrészt lefordítani a réztekercseket. Kiderült, hogy a szövegük nem más, mint egy 63 tételt (körülbelül 1500 szót) tartalmazó leltári kimutatás egy óriási, aranyból, ezüstből és más értékekből álló kincsről, a feltalálási helyszínek pontos (néha rögeszmésen akkurátus) leírásával. Gondoltátok volna?

Egy érdekesség, hogy egyes paleográfusok véleménye szerint a tekercsek szerzője szolgaian másolta a szöveget, ezért azt sem tartják kizártnak, hogy írástudatlan volt, vagyis sejtése sem volt arról, hogy milyen tartalmú szöveget másol. Elképzelni sem lehetne jobb személyt a titoktartása, mint egy analfabéta másolót...

„… A sóveremben található lépcsők alatt 42 tálentom hever HN A régi mosószobában látható üregben, a harmadik szinten 65 aranytömb van ΘE A Máté udvarán lévő víztartályban, az ottani faedényekben 70 tálentom ezüst van. A keleti kapuval szemben, 15 ölnyi távolságra található tartály vízelvezető árkában van 10 tálentom ΔI …” - Az egész szöveg ehhez hasonlón fut végig a réztekercseken. (A fel nem fejtett görög betűkről is szóltam már fentebb, ezek vannak itt pirossal jelölve.)

Sajnálatos módon, bár a szöveget ekképp felfejtették, a kincset azóta sem találták meg. Hogy miért, azt elárulja a tekercs utolsó mondatának fordítása (angol nyelvből). (Amit egyébként nem én készítettem, ahogy az előző fordítást sem.)

„Ezen leltár másolata, ennek magyarázata, továbbá minden elrejtett tárgy méretére és részletére vonatkozó kiegészítés a Kohlittól északra fekvő lágy szikla föld alatti üregében található, melynek nyílása észak felé néz, és sziklák vannak a bejáratánál.”

A bökkenő csak az, hogy senki sem derítette ki azóta sem, hol van ez a bizonyos Kohlit. Ahogy a tekercsben megjelenő többi helyszínt sem sikerült még meghatározni.

Hogy átérezzétek, mennyire bosszantó, hogy a leltárban megjelölt helyeket nem sikerült belőni a térképeken, szerepeljen most itt egy számítás a kincsek mennyiségét illetően tiboru blogger tollából.

"Szóval egy tálentom (forrástól függően) 30-50 mai kilónak felel meg, ezért szerintem vegyük 40-nek. Az ókori Keleten az aranyat a maiakhoz hasonló tömbökben is tárolták, egy-egy ilyen téglatest 12-20 kilót nyomhatott. Hogy a közelebbről meg nem nevezett mértékegységek ('hat láda, tele ezüsttel', vagy az 'arany- és ezüstedények') milyen tömegű és értékű nemesfémet jelenthetnek, megsaccolni sem tudjuk.

Nos, szóval a listán szereplő tételek összesen és körülbelül mintegy 30 tonna aranyat és 70 tonna ezüstöt tartalmaznak (az edényeken és a már említett, beazonosíthatatlan mennyiségű 'ömlesztett' cuccon kívül). Ha osztunk-szorzunk egy kicsit, akkor úgy 2 milliárd eurónyi összegnél csak több lehet a mai (pénzben kifejezett) értéke, hogy a régészeti, spirituális meg egyéb vetületekről most ne is beszéljünk."



Elképesztő, nemde?

A réztekercsek keletkezésével és a feltételezett kincs helyével kapcsolatban számos elmélet született, ezekkel foglak megismertetni benneteket a következő részben. Remélem, érdekesnek találjátok majd azt is. :)