Ma egy érdekes anatómiai ismeretbe szeretnélek bevonni benneteket is. Bensőnkbe fogunk betekintést nyerni, mind misztikus, mind pedig tudományos módon (reményeim szerint).
A téma leginkább abból került az előterembe, hogy olvastam Charlotte egyik hozzászólását; majd a tegnapi nap reggelén mellkasi fájdalmaim támadtak a meló után (nem meglepő, munkahelyemen nem én vagyok az első akinél előfordul, de aki kivizsgáltatta magát annak a modern orvostudomány semmi kézzel fogható eredményt nem tudtak felmutatni, mivel rossz helyen keresték a fájdalom forrását...); valamint szintén, a metrón utazva meló felé tegnap este ismét látóterembe került egy könyv olvasása közben. Gondolom a latin nevét jóval később kapta, de erre való utalásokat nem találtam, hogy pontosan mikor.
A test legnagyobb vegetatív idegdúca. A gyomor-bél rendszer átkapcsoló helye. Az egész hasüreg valamennyi szervének központja. A szív alatt, a gyomor és a gerinc között helyezkedik el. A napfonat kb. akkora, mint egy gyermek tenyere. Központjából az idegek sugárszerűen haladnak a hasüregben, a gyomor és a belek szerveihez. A vegetatív idegrendszerhez tartozik (a szervek működéséért felelős szabályozás). A hasüregben található a gyomor és a gerinc között, a köldök és a szegycsont felezőpontjánál, az első ágyéki csigolya magasságában, épp a rekeszizom alatt. Idegdúcokban és interneuronokban gazdag. A hasüreg legnagyobb idegközpontja.
Idegi impulzusait a hasüreg összes szervéhez eljuttatja. Összehangolja és szabályozza e szervek működését. Többek között a táplálék szabályos továbbításáért felelős. Nagyon érzékenyen reagál a fizikai behatásokra (pl. erős gyomortáji ütésre az egész test megbénulhat egy rövid időre) és a lelki zavarokra, konfliktusokra. A stressz, a mérgelődés közismerten könnyen "rámehet a gyomrunkra".
A régi taoisták úgy gondolták, hogy az emberi test nem egy, hanem két agy ellenőrzése alatt áll. Az egyik a fejben, a másik az alhasban található. Ez volt az az idegrendszert amit ma Plexus Solaris vagy napfonatnak neveznek. Mivel közelebb áll az alhasi részhez, mint az agy, az altesti szevek és a plexus solaris közötti kapcsolat sokkal szorosabb, mint az aggyal. Ezért hívták a plexus solarist a régi taoisták "altesti agynak".
Szerepe, hogy egyensúlyban tartsa és működtesse a belső szervek funkcióit. Csak akkor vesszük észre, amikor harag, öröm, bánat, szerelem, gyűlölet vagy más erős érzelem fog el, ami a belső szervekből ered. Az érzelmek - a régi taoisták szerint - akkor születnek, amikor valami megzavarja a belső szerveket, de érezni a plexus solarisban érezzük és fiziológiai reakciókban nyilvánulnak meg.
A taoista elméletben az érzelmek születése és észlelése inkább az altest tájékának feladata, mint az agyé. Az agy inkább egy könyvtárféle, ahol minden adat (élettapasztalat, nevelés, ismeretek stb.) elraktározódik. Modern szavakkal úgy mondanánk, hogy egy központi számítógépre emlékeztet.
A plexus solaris működése minden altesti szervet érint. A taoisták szerint az izgalom a szívvel áll kapcsolatban; a harag a májjal; a nyugtalanság a léppel és a hasnyálmiriggyel; a bánat a tüdővel; a félelem a vesével. Az öt elem elmélete szerint a túlzott izgalom árt a vékonybélnek, a nemi szerveknek, a szívnek és a véredényeknek; a harag megzavarja az idegrendszert, a májat és az epét; a nyugtalanság vagy túlzott lelkiismeretesség az izmokat, a gyomrot, a lépet és a hasnyálmirigyet; a túl sok bánat a tüdőre hat, a vastagbélre, a bőrre és a hajra; a nagy félelem a csontrendszerre, a vesére és a hólyagra. De természetesen nem jelenti azt, hogy az indulatok károsak a szervezetre. A plexus solaris az első láncszem, amely a szerveken keresztül befolyásolt gyakorol. Ha ezek a szervek egészségesek és rendesen működnek, az indulatok is természetesen azzá válnak. A belső békét nem tudja befolyásolni a gondolat vagy a logika. Ezt csupán egy olyan erő képes irányítani, ami független a gondolattól.
Amikor jól működik a plexus solaris, a belső szervek hamarosan túlteszik magukat az izgalmakon és továbbra is jól funkcionálnak. De ha felborul az egyensúly, akkor álmatlanság, magas vérnyomás, érbetegségek, szívgyengeség vagy krízis, infarktus következik be; bronchitis, ami krónikussá válik, nyombélfertőzés, szorulás, hasmenés, impotencia, menstruációs fájdalmak és más egyéb, ehhez kapcsolódó bajok léphetnek fel.
A "második agyat" úgy tudjuk megzavarni, mint amit a mindennapjainkban teszünk. Elfojtással. Gyermek korunktól kezdve, neveltetésünkből adódóan érzelmeinket, érzéseinket elfojtjuk. Ezt az eljárást itt Európában leginkább a Kereszténységnek köszönhetjük, mivel erénynek tekintették az önuralmat, de amit ők önuralomnak képzeltek, valójában egy igen magas szintű bölcsesség. Itt keletkeznek a tévhitek, amik a képmutatás melegágyává váltak. A külsőségekre figyeltek, mivel a belső működését nem látták azoknak az embereknek akiktől tanulták a vallási tanokat. Érzelmi fejlődést ezen vallások alapjai nem tanítanak, ennek köszönhető, hogy a ma emberei olyanok amilyenek és az európai és amerikai kultúra olyanná vált amilyen, teli betegségekkel amiket a modern kor betegségeinek tartanak. Amit nem használunk az elsorvad. Ha nem használjuk ezt a szervünket és nem fejlesztjük, hanem elnyomjuk agyilag, akkor az lassan elhal és hozza magával a különböző tüneteket is. A kulcs a kiegyensúlyozottság.
A taoisták különböző gyakorlatokat fejlesztettek ki annak érdekében, hogy a belső szerveiket fejlesszék és egészségüket megőrizzék. Az egyik ilyen gyakorlat bárhol és bármikor folytatható:
1. Ülve vagy állva helyezzék mindkét kezüket a gyomrukra. Tekintsenek előre és vegyenek mély lélegzetet. Érezzék a gyomrukban a levegőt.
2. Kilégzés. Közben kezükkel nyomják a gyomrot be- és fölfelé. Közben lassan fordítsák testüket, fejüket balra és a lehető legmesszebbre tekintsenek. Ugyan akkor a medencét jobbra fordítsák.
3. Belégzés és térjenek vissza a kiinduló helyzetbe. Lassan csökkentsék a kéz nyomását, míg pihenő helyzetbe nem kerül.
4. Ismételten lélegezzenek ki. Ekkor jobbra fordítsák a fejüket és felsőtestüket. Ismét nyomják a gyomortájat, miközben a medencét balra fordítják.
5. Belégzéssel térjenek vissza eredeti helyzetükbe. A gyakorlatot 4-től 36-szor ismételjék.
2. Kilégzés. Közben kezükkel nyomják a gyomrot be- és fölfelé. Közben lassan fordítsák testüket, fejüket balra és a lehető legmesszebbre tekintsenek. Ugyan akkor a medencét jobbra fordítsák.
3. Belégzés és térjenek vissza a kiinduló helyzetbe. Lassan csökkentsék a kéz nyomását, míg pihenő helyzetbe nem kerül.
4. Ismételten lélegezzenek ki. Ekkor jobbra fordítsák a fejüket és felsőtestüket. Ismét nyomják a gyomortájat, miközben a medencét balra fordítják.
5. Belégzéssel térjenek vissza eredeti helyzetükbe. A gyakorlatot 4-től 36-szor ismételjék.
Megjegyzés:
A) A nyak és a váll helyzete határozta meg azt, hogy hányszor ismétlik meg a gyakorlatot. Ha fájdalmat éreznek, csak négy vagy öt ismétlést ajánljuk, míg el nem múlik a fájdalom. Majd idővel fokozzák a gyakorlatok számát.
B) A gyakorlat közben koncentráljunk a plexus solarisra, amely a gyomor táján van.
A koncentráció foka határozza meg a gyakorlat eredményességét. A kezek helyzetet segíti a koncentrálást, a fej forgatását és a nyak, a váll és az agyidegek lazítását. Tapasztalni fogják, hogy a gyakorlat mindkét agy egyensúlyát biztosítja.
B) A gyakorlat közben koncentráljunk a plexus solarisra, amely a gyomor táján van.
A koncentráció foka határozza meg a gyakorlat eredményességét. A kezek helyzetet segíti a koncentrálást, a fej forgatását és a nyak, a váll és az agyidegek lazítását. Tapasztalni fogják, hogy a gyakorlat mindkét agy egyensúlyát biztosítja.
Forrás:
- wikipédia (angol)
- Az öngyógyítás teljes rendszere (könyv, Black& White kiadó, kiadás éve és szerzője ismeretlen)
(mivel meló után vagyok előfordulhat, hogy kihagytam valami lényegeset, elnézést kérek érte...)
Jéééé melyik hozzászólásomat? O_O =)
VálaszTörlésEgyébként nagyon durva, de nekem az a rész, vagyis arrafele szokott fájni. :-S Sőt most is fáj, de ennek mondjuk azt hiszem, hogy tudom a kiváltó okát. :(
Nagyon érdekes cikk volt!
Szerintem is jó cikk volt! erről anno én is akartam írni de sosem jutottam el odáig, mindig lett valami másik téma :D
VálaszTörlésÉn még mindig azt mondom, hogy az ilyen idegi/lelki gebaszokra egy jó kis sokkhatás kell. Na nem szó szerint, bár csapattam már meg magamat sokkolóval (többször nem fogom...szar volt), hanem arról, hogy ilyenkor faszán túl kell hajtanunk magunkat, lehetőleg rendszeresen. És nem feltétlenül ilyen fight club-os baromságra kell gondolni, hanem csak arra, hogy jussunk el a saját teljesítő képességünk határáig és azt tologassuk ki. Hasazni is lehet úgy, hogy a végén már csorognak a könnyeink, annyira fáj, de pont ez a lényeg. Amikor a testünk kapja a durva fizikai behatásokat, akkor nem görcsöl faszságokon és sokkal...szabadabbnak érezzük magunkat.
VálaszTörlésLegalábbis én így vagyok ezzel. Nem muszáj mindent mentálisan boncolgatni. Olykor egyszerűbb csak jól odabaszni saját magunknak, és attól helyrerázódik a szervezet.
Kamupók:
VálaszTörlésA "chi" jutott eszembe a cikkedről,amit a harcművészek gyüjtenek az alhasba és a segítségével végeznek veszélyes gyakorlatokat illetve irányítják az ütésekbe,rugásokba az energiát...
Nekem is sokszor szokott fájni a mellkasom.Most már legalább tudom,hogy mitől és,hogy mit tegyek,hogy megszűnjön a fájdalom:)
VálaszTörlésAmúgy jobbulást:)
G:
VálaszTörlésAmiről te írsz, az szimplán elfojtás egy fajtája. A problémák attól még ott lesznek benned, ha bánt téged valami és újra elő fognak jönni, csak nem éppen úgy ahogyan te szeretnéd. Amúgy különféle gyakorlatok vannak ebben a kis könyvecskében, ami a testet is erősíti ;), épp tegnap olvastam egyet a metrón munkába menet, az például a combot erősíti, mindamellett egy fogyókúrás gyakorlat második fele :D
Nagyon egyszerű és könnyű gyakorlatok vannak, amik serkentik a belső szerveket és nem rombolják, mint a hétköznapi sportok, amik látszólag erősítenek, de valójában elhasználják a testet, bár mondjuk ennél összetettebb a dolog...
Charlotte:
Amelyikben mellkasi fájdalmakra panaszkodtál.
J.D:
Lényegében a 'chi'-ről is szó van benne, mivel ez egy taoizmus öngyógyító gyakorlatokat felsorakoztató könyv.
Wonderland:
Köszönet, majd még a napokban ha elkap az ihlet, akkor begépelek még pár gyakorlatot. De a leglényegesebb ezekben is a vizualizáció és a koncentráció.
Pók:
VálaszTörlésAz a "gond", hogy én élvezem, amikor szétszakítom magam. Amikor érzem, hogy a megerőltetéstől felszakadnak az izomrostok, bimm-bumm jönnek az ütközések, de fel kell pattanni, és sprintelni tovább, aztán megint odabasznak, kiszakad a tüdőd, alig kapsz levegőt, szédülsz is, de csak mész tovább, aztán a következő szemben állón úgy gázolsz át, hogy látod az arcán: igen, ő is szenved. Aztán felsegíted, pacsi, és minden megy elölről. Az, hogy az alkaromon szoktak lenni kisebb sebek, az vele jár, ahogy az is, ha másnap kicsit fáj ez-az, meg a vállvédő alatt is belilulok, de összességében simán fasza az egész.
És igen, mellette azért igyekszem olyan táplálékot bevinni, ami jó minőségű és tápláló (zöldségek+csirkemell+rizs leginkább), és talán ezért is van, hogy nagyon gyorsan regenerálódom...ami cool :D
Kamupók:
VálaszTörlésO_O Vissza kellett egy kicsit olvasnom, de asszem megvan, amire gondoltál.:)
Várom a következő cikked!
G:
Ajjaj ez a sokkolós-dolog...O_O Az alapján, amiket mesélsz itt, tényleg nem félted magad. De végülis így erősödsz. :)
Charlotte:
VálaszTörlésAzért nem vagyok teljesen őrült, és jóban is vagyok magammal, nem akarok ártani a testemnek, de kíváncsi természet vagyok és muszáj az ilyeneket kipróbálnom :D De a sokkolót többet nem fogom, brrrr, nagyon szar volt!
Ami a többit illeti, az nem gáz. Világ életemben védő játékos voltam, legyen szó bármilyen sportról és amúgy is ilyen beállítottságú vagyok. A muay thai is azért nem jött be annyira, mert ott egy-az-egyben le kellett harcolni a másikat. Konkrétan: ártani kell neki, megalázni meg ilyenek, és ez nem jön be. Az amerikai foci csak simán egy kemény, őszinte játék. És igyekszem a legtöbbet kihozni magamból. Itt meg kifejezetten igaz, hogy aki félti magát, az megsérül. Nem szabad. Azért kell edzeni, hogy megbízhassak a testemben, hogy megvéd, ismerni kell a határokat, hogy szükségtelen kockázatot azért ne vállaljunk, és sok mindenre megtanít ez az életben is. Leginkább arra, hogy merjünk oda állni, ahova kell. Nem egy testépítő kollégám/ismerősöm van, és az még csak hagyján, hogy amikor két emeletet lépcsőzünk, már minden baja van, de volt, hogy lementünk küzdeni egy kicsit, és két laza combos után már vinnyogott. Komolyan...
És igen, amit használsz, az fejlődik.
G:
VálaszTörlésEszembe se jutott, hogy őrült vagy! Sőt inkább tisztellek azért, mert képes vagy hát ha nem is szívatni, de megerőltetni magad,akkor is, amikor már nem esik jól. Én valahogy mindig abbahagyom a felülést/fekvőtámaszt stb., amikor fájni kezd, pedig valószínűleg többet érne ha még csinálnék egy párat.:)
De a sokkolón még mindig nem bírok felülemelkedni. :D Nagyon tesztelted a határaidat éppen. :)
Char:
VálaszTörlésHát köszönöm :) De ebben szerintem semmi rendkívüli sincs. Valaki ügyesen rajzol, valaki jól énekel vagy elbűvölően mosolyog...én meg küzdeni tudok. Igazából mindenki abban jó, amit szeret csinálni. Nekem ilyen az ízlésem :)
Én például odáig vagyok azért, ha valaki a művészetek területén jeleskedik, egyszerűen azért, mert nem vagyok jó alkotó, csak élvezem a kész "termékeket". Imádom a zenét, imádom a festészetet, de az alkotás nekem nem megy.
Öhm, igen...úgy lenne értelme, ha egy kicsit akkor is csinálnád, amikor már nem akarod. Nem a semmiért a futás az alapja gyakorlatilag az összes sportnak. Mert kitartást az ad a legjobban (meg a küzdés). Mert amikor futunk, akkor inkább előbb mint utóbb megszólal az a bizonyos hang, ami nekiáll nyüszögni, hogy hagyjuk már abba, meg fáj, meg nincs is erre szükségünk meg ilyenek. Ha ezt a belső akármit le tudjuk nyomni, akkor ennek az élet más területén is hasznát tudjuk venni. Szóval hajrá! a lényeg, hogy az elején ne legyőzhetetlen akadályokat állítsál magad elé, de azért feszítsd meg magad.
Nekem az edzőm mindig azt mondja, hogy a sport valahol a fájdalomról szól. Addig és úgy kell csinálni, hogy fájjon, mert olyankor fejlődsz.
A sokkolót csak simán ki akartam próbálni. Néha kicsit bolond vagyok :D
Akkor nem csak a saját illúzióm, hogy kb. gyomorszáj környékén érzem az erős érzelmek koncentrálódását. Ott bizsereg, ha nagyon várok valamit, és már nagyon közel van, a szeretet, düh és sóvárgás érzete is onnét sugárzik szét a testembe, és ha nagyon feldobott vagyok az energiámat is onnét érzem áradni - kifelé, kívülről a környezetből nyert energiák is odagyűlnek - befelé...
VálaszTörlésG:
VálaszTörlésx) =)
Konklúzióm: Ne halogassak, hanem húzzak el futni is. :) Egyébként tényleg igaz, hogy nagyon jó érzéssel tud eltölteni, amikor megállás nélkül végigszenvedem a köröket. :)