Ma egy olyan témát fogok boncolgatni ami jelenleg elérhetetlen messzeségekbe tekint előre a jövő társadalmát illetően. Mint már oly régóta hangoztatom és lovagolok a társadalom azon problémáján miszerint az erőviszonyok, az erőforrásokhoz való hozzá férése az embereknek nincs egyenlő módon biztosítva mindenki számára. Ha nem volna elég az emberek élete olyan gyorsan pereg, mint a homokszemek a homokórában és minden mellett csak úgy elrohannak, nem adva maguknak elég időt arra, hogy bámészkodjanak, rácsodálkozzanak vagy csak egyszerűen megálljanak. Nem keresik saját útjukat, feladják álmaikat, egyszóval az önmegvalósítás és önmegismerés teljesen kimarad az életünkből és leginkább tanácstalansággal tekintünk az "Életre".
Csodálkozunk, dühöngünk, hisztizünk ha valamit nem kapunk meg azonnal, mert ehhez vagyunk szokva a felgyorsult életvitelhez. Már nagyon sokszor említettem, hogy a társadalmunkban rabszolgának érzem magamat, nem is csoda hiszen Orbán vezírünk a napokban hangoztatta, hogy a Nyugat-Európai jóléti társadalom meg fog bukni és a helyét a munkára épülő társadalom fogja átvenni. Nem zsigereltek még ki minket eléggé? Szerintem van egy másik út is, amit pontosan a jóléti társadalom résztvevői kezdtek kidolgozni és szervezni még évekkel ez előtt (a filmben elhangzik Németország, Ausztria és Svájc is, ahol szeretnék megvalósítani ezt az ötletet). Azok az emberek akik jólétben élnek elégedetlenkedni kezdtek a rendszerükkel kapcsolatban (akkor itt vajon mit szólnának ha csak az élet körülményeket vennénk figyelembe?). Panaszkodnak, hogy sok a munka ( gondolom a 12 vagy 24 órás műszakot csak hírből ismerik, meg a nehéz fizikai munkát...) vagy csak annyit keresnek, hogy azért járnak dolgozni, hogy tovább tudjanak dolgozni (akkor vajon nálunk mit szólnának? Itthon az átlag nettó kereset csoda ha eléri a 300Eurót havi szinten és akkor még túl is becsültem némely munkahelyet illetően...). A következőekben egy olyan életlehetőséget szeretnék a figyelmetekbe ajánlani amit lehetséges lenne létrehozni, persze nálunk legfeljebb a fiatalokat érinthetné, azok közül is azokat akik szeretnének kezdeni magukkal valamit...
Csodálkozunk, dühöngünk, hisztizünk ha valamit nem kapunk meg azonnal, mert ehhez vagyunk szokva a felgyorsult életvitelhez. Már nagyon sokszor említettem, hogy a társadalmunkban rabszolgának érzem magamat, nem is csoda hiszen Orbán vezírünk a napokban hangoztatta, hogy a Nyugat-Európai jóléti társadalom meg fog bukni és a helyét a munkára épülő társadalom fogja átvenni. Nem zsigereltek még ki minket eléggé? Szerintem van egy másik út is, amit pontosan a jóléti társadalom résztvevői kezdtek kidolgozni és szervezni még évekkel ez előtt (a filmben elhangzik Németország, Ausztria és Svájc is, ahol szeretnék megvalósítani ezt az ötletet). Azok az emberek akik jólétben élnek elégedetlenkedni kezdtek a rendszerükkel kapcsolatban (akkor itt vajon mit szólnának ha csak az élet körülményeket vennénk figyelembe?). Panaszkodnak, hogy sok a munka ( gondolom a 12 vagy 24 órás műszakot csak hírből ismerik, meg a nehéz fizikai munkát...) vagy csak annyit keresnek, hogy azért járnak dolgozni, hogy tovább tudjanak dolgozni (akkor vajon nálunk mit szólnának? Itthon az átlag nettó kereset csoda ha eléri a 300Eurót havi szinten és akkor még túl is becsültem némely munkahelyet illetően...). A következőekben egy olyan életlehetőséget szeretnék a figyelmetekbe ajánlani amit lehetséges lenne létrehozni, persze nálunk legfeljebb a fiatalokat érinthetné, azok közül is azokat akik szeretnének kezdeni magukkal valamit...
Az alapjövedelem lényege nem volna más, mint mindenki számára biztosítani egy összeget ami az életben maradásához elegendő legyen. Törvényileg járjon mindenki számára, rászorultság nélkül, valamint semmiféle ellenszolgáltatásra ne legyen kényszerítve érte az aki kapja.
Hogy érthető legyen, például 18 éves kortól kezdve kap a személy egy olyan összeget amiből fent tudja tartani magát akár egy hónapig, anélkül, hogy dolgoznia kellene.
Ez függetlenné tenné az embereket a munkáltatójuktól, ergo aki szeretne dolgozni az fog is dolgozni. A főnökök fenyegetőzése, hogy "ha nem tetszik, lehet más munkát is keresni" elveszítené a "súlyát", megszűnne a függőség a "rabszolgatartóktól" (=munkáltató). Az emberek életvitele lelassulna, több időnk maradhatna önmagunk "keresésére", de ami a legjobban tetszik a gondolkodás átformálása magáról az életről. Mert nem a pénz számítana, hanem az emberi értékek végre elkezdődhetnének átformálódni és a pénz csupán egy eszközzé degradálódhatna vissza a "Mindenható Isten" szerepköréből (egyszerű játék pénzzé minősülne vissza :]).
Tudom, szép álom, mivel nyugat-Európában a feltételek adottak, korszerűek a gyárak, majdnem minden automatizált, nálunk meg a legegyszerűbb munkára is humán erőforrást alkalmaznak "mer az ócsóbbbb", mint a gépesítés. Sajnos nagy a szakadék az emberek fejlettségi szintjei között...
Alapjövedelem (98 perc)
Egy másik filmet is ajánlanék a figyelmetekbe, ez pedig nem volna más, mint a Villanykörte összeesküvés, A tervezett elavulás története. Egy film ami történelmi okmányokkal bizonyítja, hogy a nagytőkések mikor is kezdték pontosan el átformálni a társadalmat és lerombolni az emberi értékeket a fogyasztói társadalom kialakításának modelljével. A filmben bemutatnak egy 100 éves izzót is ami a működtetése óta aktívan világít (ma már 110 éves ez a teremtmény és még a híradásokba is bekerült ha jól emlékszem a múlt hónapban). Valamint beszámolnak arról, hogy milyen következményekkel járnak a fejlett világ "dobd el és vegyél újat" gondolkodásmódját követő gazdasági lépések (természetesen környezet károsítással...).
A Villanykörte összeesküvés (52 perc)
A két téma szorosan összefügg egymással. Gazdaság kontra Életben maradás. A gondolkodás átformálásáról szól mind a két videó.
Most valahogy eszembe jutott David Attenborough Az élet erőpróbái című sorozata. Amiből kajak az jött le, hogy egyetlen szabály mozgatja úgy az élővilágot, mint a társadalmakat: a gyenge eltűnik, az erős életben marad. Ez egy örök érvényű szabály, és nem véletlenül van így. Mert mit is tapasztalunk a környezetünkben: vagy dominálunk, vagy alkalmazkodunk, hogy egyről a kettőre jussunk, más út nincs. És aki egyikre sem képes, az megszívja.
VálaszTörlésNos valami "másként esett le", mint ahogy szerettem volna. A fejlődés azon szakaszába érkeztünk amikor már rá kellett volna döbbennünk, hogy nincs szükség erőfeszítésre fölöslegesen, mivel vagyunk elegen és ha volnánk annyira fejlett összefogással, együtt képesek volnánk felül kerekedni a nehézségeken. Mivel olyan elvet vallok, hogy mindenki képes a szeretetre, de ez nem azt jelenti, hogy érdekből cselekszünk vagy megteszünk más helyett dolgokat, éppen ellenkezőleg, hagyjuk, hogy mások maguktól jöjjenek rá a dolgaikra, mi csak terelgetjük őket. Jelen társadalmunk nem igazán enged meg ilyesmit, felelőtlen irányvonalakat, butítást és pusztítást plántál az emberekbe, a hatalom, az irányítás megszállottjai váltak az emberek, mindent és mindenkit uralni akarnak a környezetükben, de ez lehetetlen... és elfogadhatatlan, mivel magával a szabad akarattal száll szembe. Van akinek szüksége van irányításra, az legyen valaki másnak az igás lova, de fölöttem ne rendelkezzen senki sem. A társadalmat olyan emberek irányítják, akik önzőek, buták, elnyomók. Magukon kívül senkire nem gondolnak. Mindenhol csak a hasznot keresik, 'de hé ember, az időd véges és amit felhalmoztál úgysem marad a tiéd', ha nem volna elég még eléggé kényelmesek is ahhoz, hogy maguk végezzenek el bizonyos feladatokat. Mivel életükről úgy gondolják, hogy csupán egy van, nem tartoznak felelősséggel és elszámolással senkinek, ezért megtehetnek bármit. Ez már régen nem az erős, gyenge játéka, hanem a hatalomról és elnyomásról szól. Ami nem más, mint az Egoizmus fellegvára. Aki a nyomorúságos körülmények ellenére még mindig nem adta fel és reménykedik erősebb annál, aki a kényelem és luxus páholyából figyeli "munkája" gyümölcsét, hogyan marakodnak az emberek morzsákon, miközben körülöttük minden szétrohad és az enyészetévé válik...
VálaszTörlésEz így igaz. De a többség nem tud és nem is akar kibújni a bőréből, és megy a gátlástalan harc az életben maradással. Nem törődünk egymással, sok esetben a saját környezetünkre is baszunk, és ez szerintem rossz. Nagyon rossz.
VálaszTörlésAmúgy igazad van. Viszont amit javasolsz, az még jobban ösztönözné a semmirekellőséget, ami viszont bomlasztó, és mondjuk én sem csípem a naplopó embereket. Szóval pusztán alanyi jogon azért ne tartsunk el senkit.
Hát szép lenne de ez sosem fog megtörténni :D
VálaszTörlésHa vannak olyan emberek,akik tudnak irányítani rossz irányba,akik birkákat nevelnek belőlünk,hagyják,hogy egymás torkát harapdáljuk,érdekük,hogy rabszolgák legyünk...akkor kell lennie olyan embercsoportnak is,akik ezek ellentéte...hol vannak?
VálaszTörlésBiztos van olyan elme a Földön,aki eszes és tudna megoldást az emberek birkátlanítására...miért nem történik semmi?Miért ilyen erősen és direktbe zajlik minden...és gyorsan...rossz irányba?Olyan,mintha már nem lehetne megállítani a lavinát...elindult a csúszás...