Káin: Ím igyen szóla Zarathustra

Sziasztok!

Nem feledkeztem meg ám sorozatunkról, ma is szeretnék egy tanmesét megosztani veletek! remélem elgondolkodtat titeket. Ha valamit nem értetek akkor kérdezni lehet, nem ciki!

ÖRÖM ÉS SZENVEDELEM

Testvér, ha van erényed és az a te erényed, úgy ezen erényed senkiével sem közös. Persze szeretnéd nevén nevezni, becézni: fülét akarnád csipkedni, szeretnél vele szórakozni.

És íme! Nevét közössé tetted a tömegével és magad is tömeggé és nyájjá lettél erényestül!

Bizony jobb tennéd, ha így szólalnál: "kimondhatatlan és név nélküli az, ami az én lelkemnek kínt és gyönyört okoz és ami után még bensőm is szomjúhozik.,,

Erényed ne ereszkedjék le a megnevezés bizalmasságáig: és ha éppen szólnod kell felőle, ne röstellj dadogni.

Így beszélj és suttogj:

"Ez az én javam, ezt szeretem, így tetszik az nekem, csakis e-képp akarom a jót.

Nem isteni törvény gyanánt kell nékem, nem emberei szokvány és szükség gyanánt: ne útmutatóm legyen az földöntúliakra és paradicsomokhoz.

Földi erény amit szeretek: kevés okosság vagyon ebben és legkevesebb a ,mindenki okosságából. De ez a madár nálam fészkel, azért szeretem, dédelgetem-íme, nálam ül arany tojásain.

Így rebegj és így dicsérd erényedet.

Egykor szenvedélyeid valának és gonoszoknak szidtad őket, de most csak erényeid vannak: ezek szenvedélyből nőttek.

Te ezen szenvedélyeknek kötötted szívére legfőbb céljaidat: és így lettek azok erényeiddé s örömöddé.

És akár düh9sök, kéjelgők, akár a vakbuzgók és bosszúállók fajtájából való vagy is:

Végül minden szenvedélyed erényeddé, minden ördögöd angyallá lett.

Egykor dühös ebek voltak pincédben: de végül madarakká, kedves énekesekké változtak.
Mérgeidből kotyvasztottál magadnak írt, a búskomorság emlőit fejted, most tőgye édes tejét szürcsölöd.

És többé nem terem meg benned a gonosz. Legfeljebb az a gonosz, mely erényeid küzdelméből keletkezik.

Atyámfia, ha szerencsés vagy, egyetlen erényed van és nem több: így könnyebben mégy át a hídon.

Kitűnő dolog a sok erény, de nehéz sors és olyik a pusztába méne és megölte magát, mert megelégelte, hogy erények csatája és csatatere legyen.

Hát rossz a harc és háború atyámfia? Ámde ez a rossz, ez kell és szükséges erényeid között az irigység, a gyanakvás és a rágalmazás.

Nézd csak, hogy vágyik minden erényed a legmagasztosabbra, egész szellemedet akarja, hogy hírnöke legyen. Egész erődet akarja haragban, gyűlöletben s szeretetben.

Mindenik erény féltékeny a másikra és a féltékenység szörnyű dolog. Az erények is elpusztulhatnak a féltékenységnek miatta.

Akit a féltékenység lángja övez, az mérges fullánkját, mint a skorpió, végül maga ellen fordítja.

Oh atyámfia, sosem láttad még, hogy az erény önmagát rágalmazza s megmarja?

Az ember olyan valami, mit le kell győzni: és azért szeresd erényeidet-mert azok miatt fogsz elpusztulni.

Eképp szóla Zarathustra.

FOLYT.KÖV.