2010. október 8., péntek

Elizabeth: Látják a gyerekek a szellemeket?

Sziasztok!

A minap hallottam egy történetet, és amellett, hogy a hideg futkosott tőle a hátamon még el is gondolkoztatott. Mindig is érdekelt a szellemvilág, hogy vajon léteznek-e, és hol és miért és hogyan néznek ki. Kíváncsi voltam, hogy valaha láthatom-e még szeretett nagypapámat, vagy bárki mást, aki már nem lehet köztünk. De mindig, ahogy az érdeklődésem feléled azzal a lendülettel el is csitul. Soha nem merültem bele jobban a témába, csak az agyam mélyén mocorgott folyton valami, hogy akkor hogy is van ez.

Ám miután egyik este a családdal megnéztünk egy közepesen borzongató horrort, anyukám furcsa történettel állt elő. Kriszta barátnője mesélte neki ezt a régi sztorit, már vagy tizenöt éve hogy megtörtént, a kislánya is még csak három éves volt akkor. Évekkel Kriszta nagymamájának halála után, egy átlagos nap lehetett, a kislány játszott a szobában, de amikor a család csatlakozni akart hozzá furcsa dologra lettek figyelmesek. A csöppség a sarokban álló szék előtt ült és a semmibe beszélt, majd amikor megkérdezték tőle, hogy mégis kivel beszélget, egyszerűen csak azt felelte, hogy „Azzal a nénivel, aki a széken ül.”

Gondolhatjátok, hogy már itt is a hideg futkosott a hátamon, de még próbáltam megmagyarázni magamnak, hogy ez semmit nem jelent, hiszen ki ne hallott volna már képzeletbeli barátról. Ám a történet folytatódott és itt kap jelentőséget az, hogy megemlítettem: a nagymama már évek óta halott volt. A kislány tehát nem ismerte, soha nem találkozott vele, ám amikor megmutatták neki a fényképét, rábökött és közölte, hogy vele beszélgetett azon a délutánon, ez a néni ült ott velük.

Ez csak egy történet, és ti döntitek el, hogy elhiszitek-e vagy sem. Bennem nagyon mély nyomot hagyott, mert én, mint már említettem, hiszek a szellemekben. Ezután kezdtem el keresgélni hasonló történeteket, kérdezgettem ismerősöket, hátha tudnak adni nekem valami választ a kérdésre, ami mindig is érdekelt, de sosem mondtam ki: Látják a gyerekek a szellemeket?

Kutakodtam, olvasgattam napokig, nyakig merültem a témában, holott már az elején tudtam, hogy konkrét választ nem fogok találni. Ahogy egyre többet foglalkoztam ezzel, halványan körvonalazódni kezdett, hogyan is gondolkodik a világ, vagy legalábbis Magyarország a kérdésről. A tömeget határozottan két részre lehet osztani, mondhatnám, hogy hiszékenyek és hitetlenek táborára, de ez így nem lenne igaz.

Az egyik csoport, és közéjük tartozom én is, azt mondja, hogy igenis látják a szellemeket a gyerekek, körülbelül négy-öt éves korig. Nyilván mindenkiben felmerül a kérdés, hogy miért csak a gyerekek, vagy miért csak öt éves korukig, ennek magyarázata, hogy a felnőtt személyiség máshogy fogja fel a világot, és bár mindenki képes kommunikálni velük, a felnőttek elfojtják magukban ezt a képességet, és gyermekeikből is „kinevelik” az évek során. Tehát akkor, hogy is van ez? Látják, csak felnőttkorukra elvesztik ezt a képességüket? Vagy szó sincs semmiféle képességről, csupán a gyermeki agy okozta furcsaság mindez?

Egy pszichológus szerint azonban szó sincs szellemekről, csupán a gyermek nem tudja megkülönböztetni a képzeletet a valóságtól. Egyszerűen csak más gondolkodású, a valóság, a fantázia és az álmok teljesen összemosódnak egy gyermek számára. Akár egy élményben, vagy egy fantáziájában élő ember is átvetülhet a valóságba, és ezért gondolja úgy hogy valóságos személyt lát.

Bárki bármit mond, egyértelmű bizonyíték egyik oldal mellett sem szól, tehát mindenki eldönti magában, hogy miben hisz: a tudományos(?) magyarázatban, vagy a temérdek történetben, gyerekekről, és az őket halálra rémisztő vagy éppen megnyugtató személyekről.

Talán csak a képzeletük játszik velük, és szellemek nem léteznek.

Vagy talán tényleg látnak valakit, akit mi nem?

8 megjegyzés:

  1. Sosem gondoltam volna hogy ilyen kérdés egyáltalán felmerül ezen az oldalon...-.-

    Egyszóval? -IGEN, és nemcsak gyermekek hanem az állatok is. Nomeg a felnőttek.......

    Nézz utána- homlokcsakra és tisztánlátás!

    Mindennapjaim küzdelme. Megszoksz vagy megszöksz helyett megszoksz vagy megszoksz. Épp ezen esek át, mert muszáj és mert nem élhetek rettegésben.
    Ha gondoljátok írhatok erről cikket....:S

    TUDOD SOHASEM VAGY EGYEDÜL!

    SOHA!

    VálaszTörlés
  2. Teljesen egyet értek veled, szerintem sincs olyan, hogy teljesen egyedül van valaki... de sok olyan emberrel találkoztam már, akik egyáltalán nem hisznek a túlvilági életben, és minden megmagyarázhatatlan dolgot meg akarnak magyarázni. Pont ezért hoztam fel ezt a témát. És igen, engem érdekelne az a cikk.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem ez nem kor, hanem úgymond adottság függő.

    VálaszTörlés
  4. Van pár ilyen sztorim .És nem kemuk.
    A faterom mesélte hogy anno ment haza a suliból, tizenévesen, és látta hogy a házukban nagy fény van meg társaság, bizti vendégség van. Amikor hazaért, s bement a házba csak a mutterja /az én nagyim/ volt otthon, apum kérdezte hova ment a sok vendég mire kiderült nem volt ott SENKI,sem fény sem emberek....
    UGYANABBAN a házban ,apum bátyja egyszercsak orditozott ,mire apum + nagyim befutottak és látták, amint a bezárt ablakú szobában a megcetett ágyon a lepedő mint az őrült hullámzik....
    Később kiderült a házban egy nyomoré kislány halt meg mielőtt ők odaköltöztek. Meg is találták a mankóit a padláson.
    De volt több ilyen sztori, sőt apumnak egy fura látomása is ami a WORLD TRADE CENTER-es katasztrófára hasonlitott, de ez túl hosszú itt elmesélni. Máig nem tudja mi volt az és mikor/hol fog bekövetkezni..../ez mondjuk más,nem szellemvilág/
    Meg hát miután a férjem meghalt, a kutyám TÖBBSZÖR felugrott és megtámadta a SEMMIT (?) a szobában mint mikor valaki idegen jön be.

    VálaszTörlés
  5. Ez nem korfüggő ,csak a legtöbb ember elveszti a képességét ,de tudat alatt mindnyájunkban megvan, egyesekben tán jobban is.
    Sokak szerint a skizó betegek sem betegek hanem valamiért belelátnak abba a dimenzióba amibe nem kéne, ezért megzavarodnak./vagy emlékeznek a saját előző életükre amit ugye nem szabadna s ettől nem tudják mi igaz mi nem/
    Ami télleg fura hogy a skizók nem össze vissza dumálnak zagyvaságot, az egész hallucinációs világuk logikusan fel van épitve, sokszor olyan összefüggésekkel hogy nehéz követni, mindenre biztos válaszuk van ...
    Kiskoromban én is láttam/hallottam fura dolgokat amiket nem tudok hova tenni, nem kimondottan szellemek de ...érdekes dolgok, apró lények meg fura zenék....máig nem tom hova tenni mert nekem nincsenek hallucinációim. Dili vagyok de másként, borderline-os ,nem skizoid.
    Viszont ÉRZEM sokszor hogy nem vagyunk egyedül.S nem csak a Lacim halála óta!

    VálaszTörlés
  6. Én látok pedig nem vagyok gyerek! Jó cikk volt, így tovább! :3

    -Neo:

    Írj! csak írjál már valamit! :D

    VálaszTörlés
  7. Erről az jutott eszembe, hogy az ember kiskorában -ha jól tudom 2 éves korig- majdnem mindennek érti a nyelvét..szép idők lehettek, sajna nem sok maradt meg belőle :/ -számomra-

    VálaszTörlés
  8. zoepit: nagyon érdekes amit írtál, sokat olvastam már én is erről a témáról:)
    Káin: köszönöm, igyekezni fogok:)
    Madame Curieuse: sajnos én sem emlékszem semmi ilyesmire, de vannak emberek akik igen. irigylem öket:)

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: