2010. május 18., kedd

Nyarlathotep: Asztrál utazás/ Kilépés 1.

Mire rászántam magam, hogy belekezdjek a témába, bennem is számtalan cáfolat és kérdés merült fel. És mivel azzal amit olvastam nagyrészt nem értek egyet(attól még lehet, hogy én tévedek) ezért a saját tapasztalataimra és gondolataimra hagyatkozom, DE LEHET EZ TÉVES. Ehhez mérten olvassátok kérlek, ez csak egy elmélet. Az első részben ezt fejtem ki, a következőben pedig saját élményekről számolok majd be.

Szóval, asztrális utazás címén általában azt szokták emlegetni, mikor is az asztrál síkon(lényegében ez az a sík volna, ahol az emberek álmai és vágyai formát öltenek és találkoznak) barangol a személy, vagy amikor a testből kilépve meglátogat valakit. E kettő között nem tesznek különbségét, de szerintem eljutni mondjuk egy idegen dimenzióba, nem említhető egy napon azzal, hogy ott szambázott a kivetülésem valamelyik ismerős nappalijában. Tehát én az első esetet definiálom asztrál utazásként, míg a másodikat kilépésként.

Szerény véleményem szerint, arról sem igen beszélhetünk, hogy ezekben az esetekben az ember egész lelke távozna a fizikai testből(ilyet is olvastam már). Kicsit belegondolva, ha ez valóban így működne, legrosszabb esetben az utazó meghal, kevésbe rossz esetben kómába esik(egyik sem túl opcionális). Arról nem is beszélve, hogy egy teljesen üresen hagyott testre szinte azonnal rámozdul rengeteg entitás, hiszen lélek nélkül nem több egy üres, védtelen húskupacnál. Meg egyáltalán, ha ilyen egyszerű volna elhagyni a porhüvelyünket egész lelkünkkel, miért akarnánk visszatérni bele...? A felsoroltak miatt, én úgy gondolom, inkább egyfajta kivetülésről lehet szó, egy asztrál testről, ami erre a célra fejlődik ki/fejleszthető ki, elkülönülve a lélektől. Sok leírással szemben nekem ezzel a kivetüléssel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy konkrét formát ölt, tulajdonképpen valahol az egyén valódi alakja ez, illetve az egyén beállítottsága határozza meg, hogy ez hogyan is manifesztálódik. Ez a kivetülés nem összekeverendő az aurával, illetve bármely más erőtérrel amely körülvesz minket.

Azok akik ilyen utazásra szánnák el magukat ettől függetlenül vigyázzanak! Ennek a testnek a sérülései is komoly károkat okozhatnak, a hosszas távollét pl. katatón állapothoz vezet és a külső támadások veszélye ugyan úgy fennáll(érdemes fokozottan ügyelni a védelemre)!

A nyugodt, zajártalomtól mentes hely és hangulat megteremtésével azonban maradéktalanul egyet értek. Fontosnak tartom emellett azt is, hogy csak akkor vágjunk ilyesmibe bele, mikor megfelelő állapotban vagyunk hozzá, betegen vagy fáradtan, leverten nincs értelme ilyesmibe belefogni. Kezdők pedig ne egyből a létező legmeredekebb helyekre szándékozzanak ellátogatni, tapasztalatból beszélek...

25 megjegyzés:

  1. Várom a többi részt is! Nekem max 5x sikerült és végül az utolsó 3 dolog miatt (amit ott láttam) hagytam abba végleg. Nagyon nem volt jó meg szép...

    VálaszTörlés
  2. Káin: Ejej :/ Én gyakran lépek ki, bár ez meg is látszik rajtam. Utazni ritkán szoktam, és többnyire kihalt helyeken járok.

    Mit láttál?

    VálaszTörlés
  3. -Nyarlathotep:

    Még a Lovacraft mániám előtt egy olyan helyet amiről Lovecraft írt. Aztán a novelláiban olvastam viszont azt amiket láttam.

    Ami miatt abbahagytam az egy lény volt ami észrevett. Aznap éjjel anyámék hálójában felkapcsolódott a csillár meg a fürdőszobában is és utána a napokban arra keltem hogy valami iszonyat magas és fülsértő hangon közelít felém. Akkor leálltam.

    VálaszTörlés
  4. Káin: Nálam az ajtógombos bejárati ajtót nyitogatták xD

    Köv. részben majd részletezem miket láttam.

    VálaszTörlés
  5. Én többnyire önkéntelenül lépek ki, és mindig olyan helyzetekben, amikor valahol nagyon máshol kéne lennem épp vagy nagyon beteg vagyok. Az elsőnél emlékszem iszonyatosan lázas voltam, a barátnőm valami ostobasággal vádolt meg, én meg másnap szóról szóra visszaidéztem neki, miket mondott a hátam mögött három szobával arrébb. A másodiknál egy osztálykiránduláson voltam pocsatalyrészeg ~ nem büszke rá ~ és szintén a barátnőmet látogattam meg. Leírtam neki "mit álmodtam", hogy láttam őt a Gyárban, ahogy sír a lépcsőfordulóban egy srác miatt, hogy milyen szép ruhában volt amúgy, stb. Na akkor is nagyot nyelt :D Kiderült minden pontosan úgy történt, ahogy én felvázoltam neki. Valami amúgy az idegeimmel sincs rendben Jibril szerint. Sokszor rekedek álom és ébrenlét között. Ebben az a ciki, hogy miközben kikapcsol a testem és mozgásra nem bírom ösztökélni az izmaim, mégis mindent hallok, sőt, olykor feltett kérdésekre válaszolok is ~ az a baj, túlontúl is őszintén. A környezetemre meg szelektíven érzékeny vagyok ~ légvédelmi riadóra, lövésekre, bármi egyéb zörejre nem kelek fel ~ de amint olyan személy jön a közelembe, aki zavar, Drakulát meghazudtolva pattannak fel a szemeim. Sokszor azonban az a cink, hogy megzavarnak álmomban, bennrekedek ebben a szar félállapotban, és mondanom se kell gondolom, hogy mivel ilyenkor az agyam pörög tovább, szart se pihenek valójában. Éljen! ~ fütyörészik ~
    Párszor amúgy próbálkoztam én is a kilépéssel. Sőt, egyszer akkora lelki fájdalmam volt, hogy nem tudom, mi a franc vitt rá, át akartam "mosatni" az energiámat (az energiákról is írhatnátok). A történetben az volt az érdekes, a srác aki csinálta (nem, nem volt semmi katymaty, sem hókuszpókusz) jéghideg, kék energiával rendelkezett. Angyalinak állította be (azóta ezt használom, ez van :D). Hát akármi is volt, szó szerint kiszakított a testemből és éreztem, ahogy a hátrahagyott húsdarabban recsegnek-ropognak a csontjaim. Veszettül pörögni kezdett velem a világ, rángni kezdtem, és éreztem, a lábaim lógnak bele egy rohadt mély szakadékba, amibe húz le valami fekete izé. Úgy keltem fel, mint egy őrült. Izzadtam és könyörögtem, hagyja már abba, nem látja, hogy görcsben rángok percek óta? - alig tudtam kijönni abból az állapotból. Mire közölte, meg se moccantam. Na én azóta nem vágyok kilépegetni :D Ami meg a fájdalmat illeti, nem hogy az elmúlt, de minden más is. Napokig annyira voltam képes, hogy érdektelenül bámuljam a falat, próbálva megszokni az új helyzetet. Szóval skacok, ne szarozzatok ilyenekkel :D Nagyon sok ilyen szép borítójú könyv foglalkozik vele, csábogatva a témára, de az a baj, egyszer valaki tényleg beletenyerel, és olyat csinál, amit nem szeretett volna.

    VálaszTörlés
  6. -Zearlot:

    Így van. is olyat láttam amit nem kellett volna. A legrosszabb az egészben hogy észre is vett és kurvára nem örült.

    Van már ami energiával foglalkozik, olvassad el a vámpíros cikksorozatot.

    VálaszTörlés
  7. Tök jó a cikk. Érdekel ez a téma. De én még nem próbáltam. Nem is találkoztam olyannal, aki ezt próbálta már. Most ez komolyan működik?

    VálaszTörlés
  8. -Darkness:

    Igen működik. Jobb ha nem is próbálod.

    VálaszTörlés
  9. Darkness:
    Leírtam a tapasztalataimat. És mivel a barátnőm megerősítette a sztorimat (addig nem hittem benne én magam sem), már nem volt miért kételkedjek. Amikor "direkt" piszkáltam a témába, kegyetlenül megbántam. Ugyanez volt a tükörmágiánál. (Azt a cikket is olvastam, de már le se mertem írni, mit éltem meg, mert diliházba dugnátok :D).

    Káin:
    köszi a tippet, átnyálazom azt is ^-^

    Ma leadtam amúgy a szakdogatémám, de amilyen szerencsém van, valamelyik csodás egyén úgyis behúzta már a Lolita témát :DDDDDDDDDD Pedig akkor kirakhatnátok a 30 oldalas szakdogám a Loliról és a Cosplayről :DDD De félek, hogy már behúzták...

    VálaszTörlés
  10. -Zearlot:

    Megköszönnénk, ha majd kirakhatnánk!!! ^_^

    VálaszTörlés
  11. Káin: akkor imádkozz, hogy nem halászták el a témát a "loliták" :D
    Az tuti mindenről írnék benne, olyan átfogóan, hogy szerintem kevés lenne nekem az a 30~40 oldal. Akkora téma ugyebár, és mindent bele lehetne venni. Hogy hogyan próbálnak meg a japán gyerekek kitörni a társadalmi elvárásokból és szorításból. Devianciáról, tervezőkről, zenéről, viktoriánus korról és annak a hatásáról...
    *vérszemet kapott, habzik a szája*

    VálaszTörlés
  12. Mhmh==> kérdés:

    Olvastam olyanról, hogy volt egy nő akit a családjában rendszeresen megerőszakoltak és egy idő után már úgy "reagált" erre, hogy gyakorlatilag kilépett önmagából és felülről szemlélte önmagát+mikor megerőszakolják.Ez vehetjük testkilépésnek vagy csak egyfajta menekülésnek???És ha igen, akkor ezekszerint előfordulhat olyan, hogy valaki valamilyen trauma hatására lép ki vagy azért, ehhez komolyabb "rákészülés" kell.

    Amúgy nagyon érdekes lett a cikk...várom a folytatást.De durva, hogy ilyen létezik és ilyen sokan képesek is vagytok rá.

    VálaszTörlés
  13. -Charlotte:

    Én úgy érzem ez egy természetes dolog.

    Amúgy igen, van ilyen. :-s erről a történetről már én is olvastam valahol, csak nem tudom pontosan, hogy hol...

    VálaszTörlés
  14. Káin:

    Ok, köszi.Csak úgy eszembe jutott és gondoltam megkérdezem...bár én is úgy éreztem, hogy ez inkább ösztön-szerű volt.
    Amúgy én Feldmár András egyik könyvében olvastam róla, de az nem jut nekem se eszembe, hogy melyikben. De az is elképzelhető, hogy több ilyen eset volt.

    VálaszTörlés
  15. -Charlotte:

    Vagy ez a történet szerepelt több könyvben....

    VálaszTörlés
  16. Káin:

    Na látod, az is lehet.:)

    VálaszTörlés
  17. Charlotte:
    Én már írtam saját tapasztalatban is. Ha nagyon beteg vagyok auto-kilépek általában. Szóval van ilyen.

    VálaszTörlés
  18. Tetszett a cikk és én is nagyon várom a folytatását! Érdekel ez a téma, meg minden ilyesmi. :)

    Mindenki:

    Látom vannak azért negatív élmények. :S

    Nekem nem tudom mi lehetett, de egyszer mikor nagyon beteg voltam (magas lázzal feküdtem az ágyban) egyszer csak nem a szobámban voltam. Egy repülőgépen utaztam, illetve sétáltam, miközben mindenki ült. A gép elkezdett zuhanni, éreztem a nyomást, a rettegést, hallottam a sikolyokat, a sírást. Elestem, az emberek egymást taposták.
    Közben végig ébren voltam, mert éreztem, hogy nem alszok, tudtam, hogy a testem valahol otthon fekszik. Sőt, mintha igazából két helyen lettem volna. A földet érés pillanatában visszazuhantam a testembe, de olyan erősen, hogy belepréselődtem az ágyba, és rángatóztam. Fizikai fájdalmat éreztem. Mindenki aludt, én meg csak sírva felültem, a lázam egész 39-40 közé szökött ez idő alatt. Verejtékben úszva azon gondolkodtam, vajon mi lehetett ez, ha nem álom, márpedig nem álom volt. Kicsi voltam még, olyan 10-11 éves (vagy még kevesebb), de már akkor tudtam, hogy ez nem valami tipikus rémálom.

    VálaszTörlés
  19. -Nightmare:

    Ez akár egy előző élet emléke is lehetett...

    VálaszTörlés
  20. Káin:

    Olvasok egy könyvet az álomkontrollról, szeretném ismerni az előző életemet. Viszont, ha így haltam meg, ebből elég is ennyi.

    VálaszTörlés
  21. -Nightmare:

    Úgy érzem jobb, ha ezt nem tudjuk meg...

    VálaszTörlés
  22. Nightmare:
    Ha az álmaimnak hihetek, engem lelőttek. (Szintén kiskorom óta visszatérő rémálom; a plusz, hogy fájdalmat is érzek hozzá).

    VálaszTörlés
  23. Siwa:

    Az álmok mások, legalább is szerintem háttérjelentésük van, és nem az, amit valóban látsz.
    Szoktam néha fejtegetni álmokat. A halál elméletben mindig újdonságot jelent az életedben, legritkább esetben halált, de azt sem a sajátodat.

    Amiről meséltem, az más volt. Nem álom, mert teljesen a tudatomnál voltam.

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: