2010. május 9., vasárnap

"kamupók": Kósza gondolat

Létezésünk igen korlátolt. Életünk kimerül mind abban amit a környezetünkre adott reakcióból megélünk. Születünk, táplálkozunk, alszunk, szaporodunk, elhalálozunk. Ezek azok amik létezésünk főbb meghatározó tényezői, az itteni dimenzió lakóira mind ez jellemző. Ez nagyon korlátolt formája a létezésnek. Ha még ehhez hozzá vesszük, hogy az ember újabb korlátokat állít fel magának és a többi fajtársának akkor az emberek saját maguk megnyomorítóik és környezetüké is.

Az emberek megelégednének a négy alaptényezővel (a halált kivéve), ha hagynák. Életüket olyan egyhangúságban töltenék, mint a körülöttük élő állatoknak lenézett élőlények. Mindannyian, e dimenzió lakói, egyetlen közös anyagból születtünk. Ezzel magyarázható, hogy létezésünk nem különbözik a többi kialakult faj tevékenységétől. Az ember, intelligenciájának köszönhetően, meghódította a "Föld" nevezetű planétát. Uralkodó fajnak kiáltotta ki magát, holott a kialakult biológiai körforgásnak ugyan úgy része maradt. Elkezdte elfoglalni magát, kitölteni az idejét, számára hasznos vagy haszontalan tevékenységgel. Ezzel ártva vagy segítve a természetes egyensúlyt ami kialakult a bolygón (legtöbbször inkább ártott az egyensúlynak).

Mivel az ember bizonyítottan egy főemlős faj leszármazottja, az állati vonásai és ösztönös reakciója amit a környezete felé továbbit, egyértelműen bizonyítja. Az állatok közti dominancia, a rangsor kialakítása fontos szerep, kinek mi mennyi jut. Ezt az embernél "hatalmi harcoknak" nevezik, pedig nem több egy állati vonásunknál. A hatalmi harcok arról szólnak, hogy erővel leigázza a gyengébbet vagy intelligenciájával az irányítása alá vonja a nála fejletlenebb és butább példányokat csak azért, hogy a dominánsabbnak több jusson.

19 megjegyzés:

  1. Tetszett nagyon, de én élből elutasítom a Darwini elméletet. Szerintem az ember nem volt állat sosem. Az összekapcsoló formát a büdös életben nem ásták még ki soha.

    Mostanában azon agyalok, hogy ha minden energiára és az energia szintre törekszik akkor mégis mi a francnak van anyag ebben a világban.
    O__O

    VálaszTörlés
  2. Basszuss...mindenegyes sor IGAZ!!!Áhh, ez nagyon durva.Most csak ennyit bírok hozzáfűzni...

    VálaszTörlés
  3. Káin:
    Mi van zümi vagy?Vagy csak elgondolkodtál?

    VálaszTörlés
  4. -Charlotte:

    Nem csak üvöltött egyet a péniszem :D

    VálaszTörlés
  5. Káin:
    Szegényke...mit művelhettél épp vele, hogy üvöltenie kellett.Ja na hopp várjunk csak...örömében üvöltött vagy esetleg fájt neki???

    *bocsi kamupók, hogy már megint Káin péniszénél kötöttünk ki*

    VálaszTörlés
  6. -Charlotte:

    Te voltál a konkoly, folyamatosan inzultálsz. :D

    VálaszTörlés
  7. Káin:
    xD.Ezesetben én kérek elnézését mindkettőtöktől. El is megyek gyorsan aludni, nehogy tovább zaklassalak! :)
    Jó éjt!

    VálaszTörlés
  8. Csupán annyi volna a kérdésem honnan az élet folyamatok kezdete és minek kezdett el bonyolódni/fejlődni? Hogyan lett egysejtű, majd többen "gondolták" összeállnak, mert az úgy nagyobb buli?

    VálaszTörlés
  9. -Kamupók:

    Nekem meg a kérdésem az előző. Nagyon durva hogy ezekre nincs magyarázat...

    VálaszTörlés
  10. -Kamupók:

    Vagy ki tudja, már lehet, hogy rég megvan csak nem tudjuk....

    VálaszTörlés
  11. Imádom az ehhez hasonló elgondolkodtató cikkeket:)
    Ahogy már fentebb is írták ennek minden egyes betűje igaz!

    Egyébként én azon az állásponton vagyok hogy az ember bizony ugyanolyan állat mint a kutya,majom stb csak annyi különbséggel hogy két lábra állt és nekiállt terjeszkedni a nagy világban...
    Ennyi:D

    VálaszTörlés
  12. -Skinny:

    Fú... akkor minden cikkem fölösleges amit írok, igaz? O__o...

    VálaszTörlés
  13. Véleményem szerint fogalmam sincs,hogy mi a valóság,mert az ember alapfunkcióit tekintve valóban hasonlít az állatra,de az állatok nem gondolkodnak olyan szinten mint az ember,nincs hitük se szellemük,de ha van valami ehhez hasonló tulajdonságuk az sem egyszerre van meg és nem befolyásolja olyan erősen az életét mint nekünk.

    Ezenkívül ha a majomfélék a legközelebbi rokonunk akkor miért nem hasonlítanak ránk jobban? Túl nagy a szakadék a kettő között.Az,hogy egy majom a sárga labdát a sárgához gurítja vagy az ember átrepüli a földet..össze sem hasonlítható.
    Mondjuk ez így elég zagyva lett,de én így látom.

    VálaszTörlés
  14. Engem olyan kiszolgáltatottság-féle érzés kerít hatalmába, ha azon gondolkodom, hogy hogyan is lettünk mi emberek, és hogy hogyan alakult ki a világ.Mert ennyi erővel, simán el is pusztulhatunk máról-holnapra.
    Engem a cikkben leginkább az gondolkodtatott el, hogy ebből a "Születünk, táplálkozunk, alszunk, szaporodunk, elhalálozunk. " körforgásból, hogyan lehetne kitörni...mert ezt érzem a saját bőrömön is és nagyon nem akarom...

    Káin:
    Te meg írd szépen továbbra is a cikkeidet!

    VálaszTörlés
  15. Azzal én sem értek egyet, hogy az ember állatból lett azzá, ami. Mi értelme lenne annak, hogy a világkerekségen összesen egy állatfaj induljon el az evolúciós fejlődés útján? Valahogyan lettünk és kész. Nem muszáj mindenre tudni a választ. Ha pedig magyarázható jelenség a keletkezésünk, az biztosan nem tudományos útra lesz visszavezethető.

    Viszont a többi stimmel, az ösztönösség, a dominanciára törekedés, a hatalmi harcok, a körforgás. És tény és való, hogy az ember többet ártott a környezetének, mint javított azon. :S

    A körforgásból kiszállni talán nem lehet, hisz ezek olyasmik, amik kiküszöbölhetetlen dolgok. A szaporodást még talán mi döntjük el, de a többit nem. A többire szükség van. Viszont lehetünk szellemileg szabadok, s mi különböztet minket meg az állatoktól? Az intelligencia, a szellem. Lehetünk nyitottak más dimenziókra, síkokra, az újra. Nem él mindenki korlátok között, nem hagyja mindenki, hogy más határokat szabjon neki.

    Nah most jól belezavarodtam a gondolataimba. :) Ez azt jelenti, hogy nagyon jó lett a cikk. Elgondolkodtató.

    (Y)

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: