2010. június 1., kedd

Misantrophe Mandy: A stanfordi börtönkísérlet

A bemutatkozásomban említettem, hogy érdeklődöm a pszichológia iránt. Nem foglalkozom vele, legfeljebb csak hobbiszinten, mondhatni dilettáns vagyok, de azért van néhány érdekesség, amiről szeretnék írni így is. Ezeknek egyike


A stanfordi börtönkísérlet


Ha valaki látta esetleg A kísérlet (Das Experiment) című filmet, annak ismerősek lehetnek az alant írottak, mivel ez a pszichológiai kísérlet szolgált a film alapjául.

1971-ben a Stanford Egyetemen a Philip Zimbardo által vezetett tudóscsapat vizsgálta pszichológiai szempontból az emberek fogságban való viselkedését. Azt az elméletet próbálták meg bizonyítani, miszerint a börtönőrök és a foglyok meghatározott viselkedésformát vesznek fel. Néhány nap alatt végül kiderült, hogy az ember állat, bizonyos szituációba helyezve bármire képes, függetlenül attól, hogy előtte milyen erkölcsi értékrendet érzett magáénak...

Zimbardo az egyetem alagsorában berendezett egy makettbörtönt, majd egy újsághirdetésben embereket kezdett toborozni, akik 15 dolláros napidíjért vettek részt a kísérletben. 70 jelentkezőből 24 résztvevőt választottak ki, az alapján, hogy kit tartottak fizikálisan és mentálisan a legegészségesebbnek. (Többségük fehér, középosztálybeli, fiatal férfi volt.) Ezek után véletlenszerűen két csoportra osztották a résztvevőket: börtönőrökre és rabokra. (Érdekes módon a foglyok később azt nyilatkozták, hogy az erősebb testfelépítésűek közül kerültek ki az őrök, de ez nem igaz, pusztán a véletlenen múlt, hogy ki milyen szerepet játszott.)



Az őrök öltözéke a következőből állt: keki színű egyenruha, a rendőrségtől kölcsönvett gumibotok, nyakba akasztott síp és tükrös napszemüvegek (a szemkontaktus elkerülésére). A raboké gumipapucs és szándékosan nem rájuk méretezett muszlinköpeny volt. Nem hordhattak alsóneműt, fejükön szűk nylonharisnyát viseltek, ami a kopaszságot hivatott jelképezni. Ezen kívül folyamatosan egy nehéz lánc volt a bokájuk körül, hogy még álmukban is emlékezzenek a rabságukra. Mind kaptak egy számot, amit a ruhájukra varrtak és ezen szólították őket, nem a nevükön.

Az őrök mindössze annyi instrukciót kaptak, hogy nem alkalmazhatnak erőszakot, ezen kívül nem kaptak semmilyen hivatalos iránymutatást. A foglyokat már a kísérlet megkezdésekor bűnözőként kezelték - azt mondták neki, hogy maradjanak otthon az első nap, míg be nem hívják őket, de hívás helyett váratlanul mindegyiküket valódi rendőrök vitték be a kísérlet helyszínére. Nem egy foglyot szomszédai, családja szeme láttára bilincseltek meg és hurcoltak el. A rendőrségen ujjlenyomatot vettek tőlük, lefényképezték őket, ismertették a jogaikat, majd bekötött szemmel egy cellába zárták őket. Ezután egyenként szállították át a foglyokat az egyetemen kialakított börtönbe, ahol levetkőztették, megmotozták és tetvetlenítették őket.

A kísérletet eredetileg két hetesre tervezték, de jóval korábban meg kellett szakítaniuk a résztvevők testi és lelki épsége érdekében...

Az első nap eseménytelenül folyt, de a második nap a foglyok fellázadtak. Elbarikádozták magukat, cukkolni kezdték az őröket, akik benyomultak a cellába és erőszakot alkalmaztak a kikötések ellenére. (A kísérletet filmre vették, de a cella belseje nem látszik, csak a kiáltásokat hallani.) Az őrök a lelki terror eszközéhez folyamodtak. A cellákat "jó" és "rossz cellákra" osztották fel, hogy megosszák és egymás ellen fordítsák a rabokat, illetve hogy elhitessék velük, hogy "besúgók" vannak köztük. Egy idő után az étel, a fogmosás, a mosakodás és a WC-használat is a kiváltságok közé tartozott... Este 10 után egyáltalán nem volt szabad kimenniük a raboknak, és napközben is gyakran megtagadták a WC-használatot az őrök. Ilyenkor a cellában elhelyezett vödröt használták a foglyok, amit hosszú ideig nem üríthettek, a börtönben terjengett a bűz. Néhány rabnak puszta kézzel kellett a WC-ket takarítania.

A "rossz cellából" kidobálták a matracokat, a foglyoknak a padlón kellett aludniuk meztelenül. A legagresszívebb őr, a folyamatosan napszemüvegben parádézó egyetemista, becenevén John Wayne volt, aki szórakozásból homokos szerepjátékra kényszerítette a rabokat. A testi-lelki kegyetlenkedések hat nap alatt durvultak el annyira, hogy leállítsák a kísérletet.


Zimbardo a következőket írta a kísérletről: "Hat nap elteltével véget kellett vetnünk a játékbörtönnek, mert amit láttunk, iszonyatos volt. Többé már nem volt nyilvánvaló sem számunkra, sem a legtöbb kísérleti személy számára, hogy hol végződnek ők és hol kezdődnek szerepeik. A többség valóban 'rabbá' vagy 'börtönőrré' vált, és többé nem voltak képesek tisztán különbséget tenni a szerepjátszás és saját személyük között. Viselkedésüknek, gondolkodásuknak és érzéseiknek szinte minden aspektusában drámai változások következtek be. Nem egészen egy hét alatt a bebörtönzés élménye (időlegesen) elmosta az egész addigi életük során tanult dolgokat; felfüggesztette az emberi értékeket, kikezdte az énképüket, és az emberi természet legtorzabb, legközönségesebb, legpatologikusabb oldala került felszínre. El kellett borzadnunk, amint láttuk, hogy egyes fiúk ('őrök') úgy kezelnek másokat, mintha hitvány állatok lennének, örömüket lelik a kegyetlenségben, miközben mások ('foglyok') szolgálatkész, engedelmes, dehumanizált gépekké váltak, akiket csak a menekülés, a saját egyéni túlélésük, valamint az őrök ellen halmozódó gyűlöletük foglalkoztatott."

Néhányan - köztük Erich Fromm, a szociálpszichológia meghatározó alakja - úgy vélik, a Zimbardo által publikált megállapítások nem helytállóak, mert a szadizmus és a megaláztatássorozat nemcsak az őrök viselkedésének tudható be, hanem a Zimbardo által felállított börtönszabályzatnak is. A rabokat valódi rendőrök tartóztatták le, így soha nem lehettek igazán biztosak benne, valóban vádolják-e őket, vagy tényleg csak egy kísérlet alanyai.

Néhány esemény azonban megerősíteni látszik Zimbardo kísérleti eredményeit, így az Abu Ghraib-i fogolykínzásokról előkerült anyagok.


"Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény! "

16 megjegyzés:

  1. Hmm nagyon érdekes. Én simán el tudom képzelni, hogy az emberek ilyen hamar átalakuljanak és felvegyék a nekik szánt szerepet.

    VálaszTörlés
  2. szociálpszichológia kurzuson ezt mesélték nekünk, és tanultunk is róla. nagyon durva, hogy mire képes az ember... képes kifordulni magából, elveszteni a saját személyiségét csak azért mert adnak neki egy "játék"feladatot, vagy mert csak magasabb státuszúvá válik más emberekhez képest.

    a film nagyon jól visszaadta a kísérletet, engem rázott néha a hideg - és ez ritkán van ha filmet nézek. :)

    VálaszTörlés
  3. Nekem nagyon is hiteles Zimbardo kísdérlete. Elvégre az ember is, akár az állat, képes alkalmazkodni a környezetéhez. Kicsit durva, hogy így elfajultak a dolgok, és mindenki a saját posztjához alakult személyiséget teremtett..:-s
    Tuti megnézem a filmet is, én kíváncsi vagyok rá.

    VálaszTörlés
  4. Én is ismertem már ezt a kísérletet. Tényleg durva. Én úgy tudom, hogy a II.Világháborús náci fogolytáborok őreivel kapcsolatban kezdték el ezt vizsgálni. Hogy ők hogy juthattak el odáig, hogy olyat tegyenek amit tettek. És ugye az volt a hipotézis, hogy ha levesszük valaki válláról a felelősséget, ha azt mondjuk, hogy nem ő felel a tetteiért, akkor bármire képes lesz. Volt egy olyan kísérlet is (szintén Zimbardo azt hiszem) amikor a kísérleti alanyokat két csoportra osztották. Volt egy kérdező személy, és egy kérdezett, külön helyiségben voltak, úgy, hogy nem láthatták egymást. A kérdezetteknek megmondták, hogy kérdéseket fognak nekik feltenni, amire válaszolniuk kell. A kérdezők viszont nem tudták, hogy ők a vizsgálat valódi alanyai, azt hitték, hogy ők a kérdezettek vizsgálatában vesznek részt, és az volt a feladatuk, hogy amennyiben az alany a másik szobában rosszul válaszol, egy kisebb, majd egyre erősödő áramütést mérjen rá egy gomb megnyomásával. Volt velük egy segítő személy is, aki persze tudta miről szól a kísérlet és ő utasította a kérdezőt, hogy mikor növelje az áramerősséget, míg végül elérték a halálos szintet. A kísérleti alanyok általában megijedtek, és nem akarták megtenni először, hogy halálos áramütést mérjenek a másik emberre, ám amikor a segítő azt mondta nekik, hogy nem fogja őket semmi retorzió érni, és ő vállalja a felelősséget az egész dologért, akkor a nagy részük megtette. Ergo, az emberek nagy része képes lenne ok nélkül megölni egy másik embert, ha azt mondanák neki, hogy nem fogják számonkérni rajta. Ez azért elég durva, nem? :S

    VálaszTörlés
  5. jah Luna erről is tanultunk, de ez nem Zimbardo általi kísérlet volt, hanem Milgram kísérlete. ez is nagyon durva. :S

    VálaszTörlés
  6. Luna, miért lövöd le a poént? :D A Milgram-kísérletről is akartam írni... :P

    VálaszTörlés
  7. Hát én nem tudom, hisz ha ez börtönkísérlet tényleg teljesen korrekt lett volna, akkor nem értem, az igazi börtönök miért tudnak működni mégis?
    Kaedrin

    VálaszTörlés
  8. Fejükbe szállt a hatalom.
    Ezek után legalább a "foglyok" kaphattak volna dupla bért.. xDD

    VálaszTörlés
  9. Kaedrin, talán azért, mert nagyobb közösségekben ugyanúgy végremegy a deperszonalizáció, mint a Zimbardo-kísérletben, csak ott azzal az eredménnyel, hogy a túlélés reményében engedelmesekké válnak az emberek. Nagyobb csoportokban is lehetnek hangadók, de talán a tömeg ereje vezérel többnyire, ezért ritkák a börtönlázadások. Egyébként jó a kérdésfelvetés, de mint mondtam, nem foglalkozom pszichológiával, így ha valaki tudja a megoldást, akkor javítson ki bátran, ha tévedek. :)

    ketszi, a foglyok nem kaptak dupla bért, ellenben az őrök egy része szívesen vállalt hosszított műszakot mindenféle juttatás nélkül, olyannyira fejükbe szállt a hatalom...

    VálaszTörlés
  10. Mandy:

    Ajjaj! Bocsánat! :) De azért elég felületesen és talán pontatlanul is írtam le, úgyhogy nehogy kimaradjon emiatt!

    Luna

    VálaszTörlés
  11. Kaedrin:

    Szerintem azért működnek az igazi börtönök, mert ott az őrök nem kapnak szabadkezet. Őket is ellenőrzik, meg az ő felettesüket is, és így tovább. a kísérletben viszont csak megfigyelték őket, nem avatkoztak be, csak amikor már nagyon gáz lett a dolog.

    Luna

    VálaszTörlés
  12. Én is ismerem a sztorit. Sok ilyesmit mesél nekünk a rendőr tanárunk. O_O sokkolódtam rajta, mikor hallottam róla.

    Tetszett a cikk. Elég durva. :S

    (Y)

    VálaszTörlés
  13. WOW!!
    Ez nagyon durva és valószínű is. Szép mennyire előjön a gyermeki kegyetlenkedés...Azt tesztnek, amit akarnak, szerintem ők is kísérleteztek a rabokkal -a "rendőrök"-
    Én nem jelentkeznék ilyesmire..az bizt

    VálaszTörlés
  14. Köszi, hogy megírtad, ez a tanulmány alap, ha pszichológiát tanul az ember! A belőle készített film elég kemény, anyám alig bírta végignézni...

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: